Műszaki és gazdasági hatékonyság Koopmans termeléselméletében (Technical and economic efficiency in Koopmans' theory of production)

Koopmans gyakorlati problémák megoldása során szerzett tapasztalatait általánosítva fogott hozzá a lineáris tevékenységelemzési modell kidolgozásához. Meglepődve tapasztalta, hogy a korabeli közgazdaságtan nem rendelkezett egységes, kellően egzakt termeléselmélettel és fogalomrendszerrel. Úttörő dolgozatában ezért - mintegy a lineáris tevékenységelemzési modell elméleti kereteként - lerakta a technológiai halmazok fogalmán nyugvó axiomatikus termeléselmélet alapjait is. Nevéhez fűződik a termelési hatékonyság és a hatékonysági árak fogalmának egzakt definíciója, s az egymást kölcsönösen feltételező viszonyuk igazolása a lineáris tevékenységelemzési modell keretében. A hatékonyság manapság használatos, pusztán műszaki szempontból értelmezett definícióját Koopmans csak sajátos esetként tárgyalta, célja a gazdasági hatékonyság fogalmának a bevezetése és elemzése volt. Dolgozatunkban a lineáris programozás dualitási tételei segítségével rekonstruáljuk ez utóbbira vonatkozó eredményeit. Megmutatjuk, hogy egyrészt bizonyításai egyenértékűek a lineáris programozás dualitási tételeinek igazolásával, másrészt a gazdasági hatékonysági árak voltaképpen a mai értelemben vett árnyékárak. Rámutatunk arra is, hogy a gazdasági hatékonyság értelmezéséhez megfogalmazott modellje az Arrow-Debreu-McKenzie-féle általános egyensúlyelméleti modellek közvetlen előzményének tekinthető, tartalmazta azok szinte minden lényeges elemét és fogalmát - az egyensúlyi árak nem mások, mint a Koopmans-féle hatékonysági árak. Végezetül újraértelmezzük Koopmans modelljét a vállalati technológiai mikroökonómiai leírásának lehetséges eszközeként. Journal of Economic Literature (JEL) kód: B23, B41, C61, D20, D50. /===/ Generalizing from his experience in solving practical problems, Koopmans set about devising a linear model for analysing activity. Surprisingly, he found that economics at that time possessed no uniform, sufficiently exact theory of production or system of concepts for it. He set out in a pioneering study to provide a theoretical framework for a linear model for analysing activity by expressing first the axiomatic bases of production theory, which rest on the concept of technological sets. He is associated with exact definition of the concept of production efficiency and efficiency prices, and confirmation of their relation as mutual postulates within the linear model of activity analysis. Koopmans saw the present, purely technical definition of efficiency as a special case; he aimed to introduce and analyse the concept of economic efficiency. The study uses the duality precepts of linear programming to reconstruct the results for the latter. It is shown first that evidence confirming the duality precepts of linear programming is equal in value, and secondly that efficiency prices are really shadow prices in today's sense. Furthermore, the model for the interpretation of economic efficiency can be seen as a direct predecessor of the Arrow–Debreu–McKenzie models of general equilibrium theory, as it contained almost every essential element and concept of them—equilibrium prices are nothing other than Koopmans' efficiency prices. Finally Koopmans' model is reinterpreted as a necessary tool for microeconomic description of enterprise technology.

A közgazdaságtan metodológiájáról és a matematikai közgazdaságtanról a Neumann-modell ürügyén

A dolgozatban a Neumann-modell lehetséges elméleti és módszertani rokonságát elemezzük annak fényében, hogy mind a neoklasszikusok, mind a klasszikus hagyományokat felélesztő neoricardiánusok a magukénak vallják. Ennek során megvizsgáljuk a klasszikus és a neoklasszikus gazdaságfelfogás, az ex post és az ex ante szemléletű modellek közötti különbségeket, és azt a forradalmi jelentőségű módszertani változást, amely a sok szempontból joggal bírálható modern matematikai közgazdaságtan kialakulásához vezetett. Összevetjük Neumann modelljét az osztrák iskola árbeszámítási elméletével, a Walras­Cassel- és a Schlesinger­Wald-féle modellekkel, illetve a Ricardo, Marx, Dmitriev, Leontief nevekkel fémjelezhető klasszikus vonulat eredményeivel. Rámutatunk arra, hogy Neumann voltaképpen az "igazságos és értelmes gazdaság" ősi ideáját öntötte kora modern fizikájában honos matematikai modell formájába. /===/ The paper investigates the potential theoretical and methodological sources of inspiration of the von Neumann model, in view of the fact that both the neoclassical and the neo-Ricardian economists claim heritage to it. In the course of that the author assesses the main differences of the classical and neoclassical, the ex post and ex ante modeling approaches. He also confronts the von Neumann model with the Walras–Cassel and the Schlesinger–Wald models, and with models worked out in the classical tradition a’la Ricardo, Marx, Dmitriev and Leontief. He concludes that the Neumann-model is, in fact, nothing but a reformulation of a very old belief in a “just and reasonable economic system” based on the modern modeling approach of contemporary physics and mathematics.

On Probabilistic Rationing Methods

Rationing occurs if the demand for a certain good exceeds its supply. In such situations a rationing method has to be specified in order to determine the allocation of the scarce good to the agents. Moulin (1999) introduced the notion of probabilistic rationing methods for the discrete framework. In this paper we establish a link between classical and probabilistic rationing methods. In particular, we assign to any given classical rationing method a probabilistic rationing method with minimal variance among those probabilistic rationing methods, which result in the same expected distributions as the given classical rationing method.

Nash implementable domains for the Borda count

We characterize the preference domains on which the Borda count satisfies Maskin monotonicity. The basic concept is the notion of a "cyclic permutation domain" which arises by fixing one particular ordering of alternatives and including all its cyclic permutations. The cyclic permutation domains are exactly the maximal domains on which the Borda count is strategy-proof when combined with every possible tie breaking rule. It turns out that the Borda count is monotonic on a larger class of domains. We show that the maximal domains on which the Borda count satisfies Maskin monotonicity are the "cyclically nested permutation domains" which are obtained from the cyclic permutation domains in an appropriately specified recursive way. ------ *We thank József Mala for posing the question of Nash implementability on restricted domains that led to this research. We are very grateful to two anonymous referees and an associate editor for their helpful comments and suggestions. The second author gratefully acknowledges financial support from the Hungarian Academy of Sciences (MTA) through the Bolyai János research fellowship.

Why (and When) are Preferences Convex? Threshold Effects and Uncertain Quality

It is often assumed (for analytical convenience, but also in accordance with common intuition) that consumer preferences are convex. In this paper, we consider circumstances under which such preferences are (or are not) optimal. In particular, we investigate a setting in which goods possess some hidden quality with known distribution, and the consumer chooses a bundle of goods that maximizes the probability that he receives some threshold level of this quality. We show that if the threshold is small relative to consumption levels, preferences will tend to be convex; whereas the opposite holds if the threshold is large. Our theory helps explain a broad spectrum of economic behavior (including, in particular, certain common commercial advertising strategies), suggesting that sensitivity to information about thresholds is deeply rooted in human psychology.

Which rationing rule does a single consumer follow?

We will investigate the amount of residual demand in a market consisting of only one consumer and two producers. Since there is only one consumer, we cannot really speak about a rationing rule, but we can ask ourselves whether a known rationing rule reflects the consumer’s utility maximizing behavior. We will show that, if the consumer has a Cobb-Douglas utility function, then the amount purchased by the consumer from the high-price firm lies between the values determined according to the efficient rationing rule and the random rationing rule. We will show further, that if the consumer has a quasilinear utility function, then in the economically interesting case his residual demand function will be equal to the residual demand function under efficient rationing.

A Price-setting Game with a Nonatomic Fringe

This paper extends the Bertrand-Edgeworth price-setting game with finitely many firms to a game with infinitely many firms. Taking a market with one significant firm and a nonatomic fringe, we present a microfoundation of dominant-firm price leadership.

Időben változó együtthatójú ökonometriai modellek

A cikk bevezetést nyújt az időben változó együtthatójú lineáris ökonometriai modellek megoldási módozataiba és elemzi ökonometriai képességeiket. Elsőként az állapot-tér modellkeretben működő Kalman-szűrőt és a hozzá szorosan kapcsolódó (ám kevéssé ismert) rugalmas legkisebb négyzetek módszerét ismertetjük, majd az alternatívaként használható Markov-típusú rezsimváltó modellt mutatjuk be. A két modellcsalád kvalitásait szimulációkkal illusztráljuk.

Dinamikus optimalizálás és a Leontief-modell (Dynamic optimization and the Leontief model)

A tanulmány a variációszámítás gazdasági alkalmazásaiból ismertet hármat. Mindhárom alkalmazás a Leontief-modellen alapszik. Az optimális pályák vizsgálata után arra keressük a választ, hogy az Euler–Lagrange-differenciálegyenlet rendszerrel kapott megoldások valóban optimális megoldásai-e a modelleknek. Arra a következtetésre jut a tanulmány, hogy csak pótlólagos közgazdasági feltételek bevezetésével határozhatók meg az optimális megoldások. Ugyanakkor a megfogalmazott feltételek segítségével az ismertetett modellek egy általánosabb keretbe illeszthetők. A tanulmány végső eredménye az, hogy mind a három modell optimális megoldása a Neumann-sugárnak felel meg. /===/ The study presents three economic applications of variation calculations. All three rely on the Leontief model. After examination of the optimal courses, an answer is sought to whether the solutions to the Euler–Lagrange differential equation system are really opti-mal solutions to the models. The study concludes that the optimal solutions can only be determined by introducing additional economic conditions. At the same time, the models presented can be fitted into a general framework with the help of the conditions outlined. The final conclusion of the study is that the optimal solution of all three models fits into the Neumann band.

On Forchheimer's Model of Dominant Firm Price Leadership

We show that in a simple price-setting game with one large firm and many small firms the large firm does not accept the role of the price leader.

CVaR minimization by the SRA algorithm

Using the risk measure CV aR in �nancial analysis has become more and more popular recently. In this paper we apply CV aR for portfolio optimization. The problem is formulated as a two-stage stochastic programming model, and the SRA algorithm, a recently developed heuristic algorithm, is applied for minimizing CV aR.

Existence of Pure Strategy Nash Equilibrium in Bertrand-Edgeworth Oligopolies

This article is searching for necessary and sufficient conditions which are to be imposed on the demand curve to guarantee the existence of pure strategy Nash equilibrium in a Bertrand-Edgeworth game with capacity constraints.

A Two-stage Bertrand-Edgeworth Game

In our investigation we are expanding a Bertrand-Edgeworth duopoly into a two-stage game in which during the first stage the firms can select their rationing rule. We will show that under certain conditions the efficient rationing rule is an equilibrium action of the first stage.

The Filippov-Wazewski relaxation theorem revisited

The converse statement of the Filippov-Wazewski relaxation theorem is proven, more precisely, two differential inclusions have the same closure of their solution sets if and only if the right-hand sides have the same convex hull. The idea of the proof is examining the contingent derivatives to the attainable sets.