963 resultados para 042-Spre01
Resumo:
Background: This pilot study aimed to investigate systemic and retinal vascular function and their relationship to circulatory markers of cardiovascular risk in early age-related macular degeneration (AMD) patients without any already diagnosed systemic vascular pathologies. Methods: Fourteen patients diagnosed with early AMD and 14 age- and gender-matched healthy controls underwent blood pressure, carotid intima-media thickness (C-IMT) and peripheral arterial stiffness measurements. Retinal vascular reactivity was assessed by means of dynamic retinal vessel analysis (DVA) using a modified protocol. Blood analyses were conducted for glutathione levels and plasma levels of total cholesterol (CHOL), high-density lipoprotein cholesterol (HDL-C), low-density lipoprotein cholesterol (LDL-C) and triglycerides (TG). Results: The AMD patients showed significantly greater C-IMT (p = 0.029) and augmentation index (AIx) (p = 0.042) than the age-matched controls. In addition, they demonstrated a shallower retinal arterial dilation slope (Slope AD) (p = 0.005) and a longer retinal venous reaction time (RT) to flickering light (p = 0.026). Blood analyses also revealed that AMD patients exhibited higher oxidized glutathione (GSSG) (p = 0.024), lower redox index (p = 0.043) and higher LDL-C (p = 0.033) levels than the controls. Venous RT parameter correlated positively with blood GSSG levels (r = 0.58, p = 0.038) in AMD subjects, but not in the controls (p > 0.05). Conclusions: Patients diagnosed with early AMD exhibit signs of systemic and retinal vascular alterations that correlated with known risk markers for future cardiovascular morbidity. © 2013 Springer-Verlag Berlin Heidelberg.
Resumo:
Purpose: To investigate the relationship between retinal microvascular reactivity, circulatory markers for CVD risk and systemic antioxidative defence capacity in healthy middle-aged individuals with low to moderate risk of CVD. Methods: Retinal vascular reactivity to flickering light was assessed in 102 healthy participants (46-60 years) by means of dynamic retinal vessel analysis (DVA). Other vascular assessments included carotid intima-media thickness (C-IMT) and blood pressure (BP) measurements. Total cholesterol (CHOL), high-density lipoprotein cholesterol (HDL-C), low-density lipoprotein cholesterol (LDL-C), triglycerides (TG) and blood glutathione levels in its reduced (GSH) and oxidized (GSSG) forms were also determined for each participant, along with Framingham risk scores (FRS). Results: Retinal arterial baseline diameter fluctuation (BDF) was independently, significantly and negatively influenced by LDL-C levels (β = -0.53, p = 0.027). Moreover, the arterial dilation slope (SlopeAD) was independently, significantly and positively associated with redox index (GSH: GSSG ratio, β = 0.28, p = 0.016), while the arterial constriction slope (SlopeAC) was significantly and negatively influenced by blood GSH levels (β = -0.20, p = 0.042), and positively associated with FRS (β = 0.25, p = 0.009). Venous BDF and dilation amplitude (DA) were also negatively influenced by plasma LDL-C levels (β = -0.83, p = 0.013; and β = -0.22, p = 0.028, respectively). Conclusions: In otherwise healthy individuals with low to moderate cardiovascular risk, retinal microvascular dilation and constriction responses to stress levels are influenced by systemic antioxidant capacity, and circulating markers for cardiovascular risk.
Resumo:
We have experimentally demonstrated an active loading sensor system based on a fiber ring laser with singlepolarization output using an intra-cavity 45°-tilted fiber grating. When the laser cavity fiber is subjected to loading, the laser output is encoded with the loading information that can be measured and monitored by a standard power meter. The achieved loading sensitivity is 0.033/kg • m-1 and 0.042/kg • m-1 for two different interaction lengths. The experimental results clearly show that such a single-polarization fiber laser may be commercially developed into a low-cost, high-sensitivity loading sensor system.
Resumo:
PURPOSE: To profile accommodative biometric changes longitudinally and to determine the influence of age-related ocular structural changes on the accommodative response prior to the onset of presbyopia. METHODS: Twenty participants (aged 34-41 years) were reviewed at six-monthly intervals over two and a half years. At each visit, ocular biometry was measured with the LenStar biometer (www.Haag-Streit.com) in response to 0.00, 3.00 and 4.50 D stimuli. Accommodative responses were measured by the WAM 5500 Auto Ref/Keratometer (www.grandseiko.com). RESULTS: During accommodation, anterior chamber depth reduced (F = 29, p < 0.001), whereas crystalline lens thickness (F = 39, p < 0.001) and axial length (F = 5.4, p = 0.009) increased. The accommodative response (F = 5.5, p = 0.001) and the change in anterior chamber depth (F = 3.1, p = 0.039), crystalline lens thickness (F = 3.0, p = 0.042) and axial length (F = 2.5, p = 0.038) in response to the 4.50 D accommodative target reduced after 2.5 years. However, the change in anterior chamber depth (F = 2.2, p = 0.097), crystalline lens thickness (F = 1.7, p = 0.18) and axial length (F = 1.0, p = 0.40) per dioptre of accommodation exerted remained invariant after 2.5 years. The increase in disaccommodated crystalline lens thickness with age was not significantly associated with the reduction in accommodative response (R = 0.32, p = 0.17). CONCLUSION: Despite significant age-related structural changes in disaccommodated biometry, the change in biometry per dioptre of accommodation exerted remained invariant with age. The present study supports the Helmholtz theory of accommodation and suggests an increase in lenticular stiffness is primarily responsible for the onset of presbyopia.
Resumo:
A tanulmány célja, hogy bemutassa milyen fogyasztási szerkezettel rendelkeznek a európai kontinens országai, különös tekintettel a nyugat- és közép-kelet-európai fogyasztási mintákra és szokásokra vonatkozóan. A tanulmány elemzi az EU-15 és EU-10 országainak fogyasztási szerkezetét, kiemelve azokat a szektorokat, ahol nagymértékű átrendeződés, illetve környezeti hatás a jellemző. Részletesebben megvizsgáljuk a közép-európai fogyasztási szokásokat, majd a tanulmány befejező részében a magyar háztartások fogyasztási szokásait is, valamint a megfigyelhető fogyasztási trendeket és azok jövőbeli lehetőségeit elemezzük. Ahhoz, hogy nemzetközi kontextusban értékeljük az európai fogyasztási mintákat, az Egyesült Államok fogyasztási szerkezetét is röviden megvizsgáljuk.
Resumo:
Minél intenzívebben törekszik a fejlett világ a fenntartható fejlődés elérésére, annál távolabb kerül attól. A legtöbb fenntarthatósági intézkedést felmutató országok környezeti lábnyoma a legnagyobb, és a törekvések ellenére továbbra is nő. Ennek ellenére az empirikus kutatások azt mutatják, hogy a szubjektív boldogság szintje hosszú távon nem nő. Ha erőfeszítéseink nem elég őszinték, elutasítjuk azokat az átváltásokat és áldozatokat, amelyeket a fenntarthatóság megkívánna, akkor egyszerű, olcsó megoldásokat keresünk, amelyek nem szükségszerűen érik el a kívánt célt. Az ökohatékonyság növekedéséből, a környezettudatos vállalatirányítás és a környezetbarát fogyasztói magatartás terjedéséből származó hasznokat viszont túlkompenzálja a fogyasztás növekedéséből származó megnövekedett környezeti terhelés.
Resumo:
Napjainkban egyre többet hallunk a fogyasztói társadalom kialakulásáról és ennek környezetre gyakorolt hatásáról. A klímaváltozással kapcsolatban ma már konszenzus van abban, hogy az antropogén tevékenység hozzájárul a globális hőmérséklet-emelkedéshez (IPCC, 2007). Az emissziók környezeti hatásainak értékeléséhez szükség van egy olyan fenntarthatósági indikátorra, amely a döntéshozói szinten is segítségül hívható. Az ún. karbonlábnyom egy mutatószámba sűrítve megadja az emissziók környezeti hatását a fenntarthatósági korlátok tükrében, és hasznos indikátor lehet arra, hogy felhívja a döntéshozók figyelmét, mely területeken van nagy szükség a beavatkozásra. A világ országai a globalizáció során egyre inkább gazdaságilag függő helyzetbe kerültek egymással, részesei a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi rendszernek. Az emissziók környezetterhelésének vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nyitott gazdaságú országokról van szó, így a környezeti hatások vizsgálatánál a nemzetközi kereskedelem környezeti hatását is vizsgálni kell. Sok ország a nemzetközi kereskedelem révén biokapacitást is importál és függőségbe kerül az exportáló országok gazdaságától és ökológiai tőkéjétől is. Mivel a termelés és a fogyasztás egymástól térben is elkülönül, ezért lényeges kérdés, hogy a nemzetközi kereskedelem milyen hatással van egy ország természeti tőkéjére és fenntarthatóságára. A vizsgálat során felmerül a felelősség kérdése is: a termelőkre vagy a fogyasztókra hárítsák rá a kormányok a szén-dioxid-kibocsátás felelősségét és költségét.
Resumo:
Jelen tanulmány a háztartások fogyasztásának vizsgálatát helyezi középpontba, a fogyasztási minták környezeti hatásait számszerűsíti az élelmiszer-fogyasztás példáján keresztül. Az élelmiszer-fogyasztás a háztartások közvetlen és közvetett fogyasztásának egyik legnagyobb környezeti hatással rendelkező területe (Lorek, 2005), illetve környezeti és egészségügyi szempontból is jelentős hatása van az élelmiszer-fogyasztásnak, az élelmiszerek előállításának.
Resumo:
A társadalmi diszkontráta kérdését a hazai szakirodalom mindezidáig mostohán kezelte, holott korántsem elhanyagolható tényező a közösségi projektek értékelésénél. Az Európai Uniós forrásokból finanszírozott beruházásokra vonatkozó szabályok, illetve a közösségi döntések racionalitásának növelésére vonatkozó fokozódó igény miatt végre nálunk is kezd reflektorfénybe kerülni a másutt már elterjedten alkalmazott költség-haszon elemzés módszertana. Ennek eredményét döntően befolyásolja a társadalmi diszkontráta megválasztása, ezért fontos, hogy ennek módszertanát, problematikáját megismerjük. A temporális diszkontálási szokásokat kétféle módon is tanulmányozhatjuk: a kinyilvánított és a megfigyelt preferenciák alapján. A társadalmi diszkontráta meghatározása a megfigyelt preferenciák alapján történik, top-down módszertannal, míg a temporális viselkedést természetesen a kinyilvánított preferenciák segítségével, kérdőíves módszerekkel végezhető el. A tanulmányban bemutatásra kerül a társadalmi diszkontráta módszertana és egyben kísérletet teszünk a magyar lakosság temporális diszkontálási szokásainak feltárására egy 1000 fős kérdőíves felmérés alapján, mely egyfajta útmutatásként is szolgálhat a top-down módszertanok fejlesztését illetően.
Resumo:
A társadalmi időpreferenciák vizsgálatához két út áll rendelkezésünkre; a megnyilvánult és a kinyilvánított időpreferenciák vizsgálata. A megnyilvánult preferenciák egyfajta top-down módszertan, vagyis a társadalmi időpreferenciákat makroadatokból számítják ki (pl. megtakarítások, jövedelemrugalmasság, gazdasági növekedés stb.) és vonnak le következtetéseket az emberek preferenciáival kapcsolatosan. Egy másik lehetséges módszer a diszkontráta meghatározásához a kinyilvánított preferenciák megfigyelése, illetve ami azt jelenti, hogy felmérések útján hipotetikus szituációkon át mérjük fel az egyén preferenciáit [Lippai, 2009], vagyis ez esetben egy bottom-up módszertant alkalmazunk.
Resumo:
Az OTKA 68647, „Fenntartható fogyasztás, a Környezettudatosság növelése az oktatásban” című alprojektje első fázisának keretében kérdőíves felmérést hajtottunk végre a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói körében. A kutatás célja annak megismerése volt, hogyan viszonyulnak a környezeti problémákhoz az egyetemisták, milyen környezettudatos tevékenységeket végeznek, milyen fogyasztói szokásokkal rendelkeznek, valamint magatartási formáikban mekkora szerepet játszik az egyetemen folyó környezeti képzés. A felmérés keretében 2008 őszén összesen 436 hallgatót kérdeztünk meg, méghozzá a hallgatók különböző csoportjait: környezeti specifikációjú III. és IV-V. éves hallgatókat, felsőbb éves, csak egy környezeti vonatkozású tárgyat hallgató tanulókat, valamint elsőéveseket, akik egy választható tárgy keretében ismerkedhettek meg a környezeti problémákkal és ezek környezetgazdaságtani megoldásaival. Feltételezésünk szerint a környezeti képzés mélysége szignifikáns hatással bír a fiatalok mindennapi viselkedésére nézve. A megkérdezettek fogyasztói magatartását leíró eredményeket két tanulmányban korábban már publikáltuk (l. Marjainé Szerényi et al., 2009 és 2010); jelen tanulmány kifejezetten a környezeti oktatásnak és nevelésnek az egyetemisták környezeti tudatosságában megnyilvánuló érzékelt hatásairól szól.
Resumo:
Amint Magyarországon 2008-ban kinevezték a jövő nemzedékek ombudsmanját,1 mindjárt jelentős vitát is kavart az újdonsült országgyűlési biztos egy előadáson tett kijelentése.2 Ennek alapján úgy tűnt, hogy a jövő nemzedékeket immár hivatalosan is képviselő személy abortuszpárti és nagycsalád-ellenes. A felháborodás mértéke jól mutatja a téma rendkívüli érzékenységét – függetlenül a megfogalmazott állítások valóságtartalmától. A kedélyek valamelyest csillapodtak, midőn kiderült, az ombudsman nem Magyarországra, hanem a „harmadik világra” célzott, s ezzel valóban tisztázható néhány félreértés. Ám a mélyebben gondolkodót ez egyáltalán nem nyugtatja meg. Mi is a jövő nemzedék érdeke: a sok vagy a kevés gyermek? S lehet-e egyáltalán többféle választ adnunk a kérdésre, aszerint hogy „fejlődő” vagy „fejlett” régióról van szó?