Szervezeti karriergondozás a nők előmenetelének szolgálatában: Sikeres európai uniós és hazai megoldások (Organizational career development in the career chance of women: successful European and Hungarian solutions)

A szerző tanulmányában a női karrierpálya és a szervezeti karriergondozás sajátosságait mutatja be. A női munkaerő sajátos munkaerő. Sajátosságait a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye, szerepe, az ebből is táplálkozó férfiakétól eltérő személyisége, motivációja, habitusa, munkahellyel és munkakörrel kapcsolatos elvárásai alkotják. A hatékony emberierőforrás-menedzsment célja, hogy a rendelkezésre álló munkaerő-potenciált, kompetenciatárat minél jobban kihasználja. Ezért hasznosítja a sokszínűségből fakadó szinergiahatást, és számol a különböző alkalmazotti rétegek eltérő adottságaival. _____________________ The career needs of women demands special requirements towards organizational career development which covers the whole process of the human resource management. It is necessary to take attention to the elimination of all forms of discrimination in the organization, to develop an objective selection process based on competences, to eliminate barriers of advancement, to contact and inform women during the paid child-care period, to provide new ways to balance career and family, to extend the mentor system, to aid the preparation of individual career plans, to extend the different forms of flexible employment, to eliminate the wage and income differences. In Hungary the lack of women-friendly social environment and organizational culture prevent the development of diversity management, the fulfilling of the special mission and tasks of female career development. These circumstances waste the human resources in social and organizational level, too. It results the insufficient utilization of the competences of skilled workforce, especially that of women.

Az európai uniós támogatások hatékonyságának értelmezése és mérésének módszerei

Magyarország fejlesztési lehetőségei a következő években alapvetően az Európai Unió által támogatott fejlesztések felé tolódnak el. Ennek okai nagyrészt az ország pénzügyi problémáiból adódnak, vagyis az európai uniós támogatások mellé állított állami társfinanszírozáson túl gyakorlatilag nem marad költségvetési forrás „saját, önálló” fejlesztésekre. Az önkormányzatok címzett támogatásainak pályázati rendszere is átalakul, 2007-től alapvetően az önkormányzatok által elnyert uniós pénzek önrészének fedezésére fog szolgálni. Így már önkormányzati szinten is a magyar fejlesztési politika gyakorlatilag „azonosan egyenlővé” válik a Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott fejlesztésekkel. Ennek okainak kutatása helyett viszont az Európai Unióból érkező fejlesztési támogatások hasznosulását kívánom vizsgálni. Ha az Európai Unióból érkező pénzügyi eszközöket nem tudjuk hatékonyan felhasználni, akkor a cél: a kohézió, a konvergencia az Európai Unió régi tagállamainak fejlettségi szintjéhez, jólétéhez még nehezebben érhető el.

Az európai uniós tagság mint modernizációs hajtóerő. Gondolatok a kelet-közép-európai országok EU-tagságának 10. évfordulóján = EU membership as a driving force of modernization. Ideas on the 10th anniversary of EU membership of East Central European countries

A szerző az Európai Unióhoz az elmúlt évtizedben csatlakozott országok felzárkózásának összefüggéseit vizsgálja, rámutatva arra, hogy a kelet-közép-európai térség országainak természetes modernizációs központja az Európai Unió. Az európai integrációba történő szerves beépülésnek nem volt és a jövőben sincs reális alternatívája. Annak ellenére, hogy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság rendkívül kedvezőtlen fordulatot hozott, az új tagországok többségében jelentős ütemű felzárkózási folyamat indult el: egy évtizeden belül relatív pozíciójuk az uniós átlaghoz képest átlagosan 15 százalékpont javult a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-t tekintve. A tagság számos előnye közül ki kell emelni, hogy az uniós költségvetésből származó közvetlen transzferek hatására az új tagállamok számottevő külső forráshoz jutottak, aminek révén hosszú távú fejlődésüket és versenyképességüket befolyásoló területeken jelentős beruházásokat hajthattak végre. E transzferek kapcsán a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a szűk látókörűen számított nettó haszonélvezői pozíció valójában kölcsönös előnyöket rejt: az EU fejlettebb országai számára is komoly előnyök származnak a megnövekedett importkeresletből és általában a bővülés kereskedelemteremtő hatásaiból. _____ The author analyses some catch-up aspects of countries joining the EU in 2004 and 2007, pointing out that the EU is an obvious centre of modernization for the countries in East Central Europe. There was no realistic alternative to participating in the European integration process and this applies also to the future. Contrary to the extremely bad general environment caused by the international financial and economic crisis, most new member-states were able to converge on the EU average quite fast: within a decade the relative regional level of development measured in GDP per capita terms and compared with the EU average increased by 15 per cent. It should be stressed that among several advantages of EU membership, direct transfers from the EU-level budget played a crucial role in improving competitiveness through investment. Looking beyond narrow-minded net budgetary positions, the author sees mutual comprehensive benefits: the more developed member-states can enjoy additional demand for their products, and in general benefit from the trade-creating effects of enlargement.

Az uniós források korrupciós kockázata Magyarországon

A korrupció során a szereplők egy csoportja gazdasági előnyt szerez társadalmilag hasznos ellenszolgáltatás nélkül, ezért a korrupciót a járadékszedés egyik fajtájának tekintjük. A korrupció a járadékszedés többi formájához hasonlóan társadalmi szinten veszteséget okoz, mind a kevésbé hatékony erőforrás-allokáció, mind a működtetés és az üldözés költségei révén. Visszaszorítása nemcsak etikai, hanem gazdasági megfontolásból is fontos. Az Európai Unió hozzájárulása több területen minden korábbinál nagyobb összegek felhasználását teszi lehetővé, amelyek maradéktalan elköltése kiemelt kormányzati preferencia. A forrásbőség és az abszorpciós kényszer azzal növeli a korrupciót, hogy a források kezelői az egyes kiírásokra allokálandó pénzt felültervezik, az elszámolható költségek szabályait bôkezûen határozzák meg, és lehetőleg alacsony önrészt állapítanak meg. Ezzel megnövelik a járadékszedés lehetőségeit, hiszen a kedvezményezetteknek még az elnyert támogatás egy részének átengedése után is érdemes megvalósítaniuk a projektet. A forrásbőség így egy korrupciós teret generál, amelyben a járadékszedők a rendszer különböző szintjein megjelenhetnek, sokszor a magasabb döntési szinteken tevékenykedők tudomása és jóváhagyása nélkül is.

Az uniós források jelentősége a visegrádi tagállamokban

A visegrádi országok Európai Unióhoz fűződő viszonyát, ennek jellegzetességeit vizsgáló kutatók körében már-már közhelynek számít, hogy a szóban forgó négy tagállam a közös költségvetés legnagyobb nettó kedvezményezettjei közé tartozik. Az Uniótól érkező, bruttó nemzeti jövedelmük néhány százalékának megfelelő támogatásra a szóban forgó tagállamok hajlamosak úgy tekinteni, mint "alanyi jogon" járó forrásokra. Elmondható ugyanakkor, hogy miközben a költségvetési tárgyalások során ragaszkodnak a korábbi támogatási szint fenntartásához, komoly ellenérvek hozhatók fel az általuk képviselt állásponttal szemben. Jelen cikk célja, hogy áttekintse, pontosan mekkora támogatásban részesültek a visegrádi tagállamok 2004-es csatlakozásuk óta, majd elméleti és politikai szempontok alapján vizsgálja meg a visegrádi országok uniós költségvetéshez fűződő viszonyát, a költségvetési tárgyalások során képviselt álláspontját.

A 2014–2020-as kohéziós források felhasználásának hazai vállalásai az uniós kötelezettségek szorításában

A 2014–2020-as programozási időszak jogszabályi kialakításában az Európai Bizottság eredeti szándéka a minőségi és hatékony felhasználás volt, amelynek eszközrendszerét hosszú előkészítési folyamat során dolgozták ki a tagállamokkal. A tematikus forrásallokációban és abszorpciós ütemezésben is szigorodott felhasználás nem segítette elő a tagállami sajátosságokhoz illeszkedő, rugalmasabb programkialakítást, sem annak időbeni előrehaladását. A tartalmi megoldásokban is korlátozott tagállamok még bonyolultabb, és előzetesen átláthatatlanabb feltételek közé szorultak, ugyanakkor az intézményrendszeri kialakítások tekintetében ez a szigor kevésbé tapasztalható. Utóbbi jelenség azonban sok esetben nem javítja a felhasználást, ha szélsőséges változtatásokkal vagy bonyolult kialakítással terhelt. A hazai programozási tartalmakat, és intézményrendszert az uniós elvárások és lehetőségek tükrében bemutató tanulmány láttatja azokat a szűk keresztmetszeteket, amelyek között Magyarországnak (is) maradnia kell a fejlesztési források elnyerése, és a nettó pozíció érvényesítése érdekében.

Az uniós válság hatása a lakosság- és elitpercepciókra

Az EU válságai eddig nem feszítették szét az unió kereteit, sőt nemegyszer éppen az integráció szorosabbá válásához vezettek. Az utóbbi években azonban a gazdasági, pénzügyi, szociális és legitimációs krízis egymásra rakódott, ami után egyre nehézkesebbnek látszik a további integráció. Az EU a válságból való kiutat az intézményrendszer újraszabályozásában igyekezett megtalálni. Ilyen nagyszabású átalakítást a „posztfunkcionalista” Európában aligha lehet végrehajtani az európai állampolgárok támogatása nélkül. De a válság válságtudatot okozott, az euroszkepticizmus 2012-ben érte el a mélypontot. A következő írás az EU válságának elemzése után az elit- és a lakossági érzékeléseket, továbbá azok gazdasági magyarázatait vizsgálja nemzetközi survey típusú felmérések alapján.

Les caractères musicaux au sein d'une démarche artistique dramatique : exploration des indices acoustiques jouant un rôle dans l'évocation des états affectifs en musique

Cette thèse de doctorat en composition comprend deux projets de nature différente et complémentaire : (1) un projet de recherche théorique sur la communication des caractères musicaux; (2) un projet artistique s'articulant autour de la composition de trois pièces : L'homme à deux têtes - opéra de chambre, Un instant dans l'esprit de Lovecraft - pour clarinette solo, orchestre à cordes et percussions, et Balade ornithologique - pour orchestre à vents. La conception de la musique comme un moyen de communication est à l'origine de cette recherche théorique qui est motivée par un désir de compréhension des stratégies d'expressions des émotions en musique, à partir du point de vue du compositeur. Cette thèse aborde les modèles de communication, le concept de personnage virtuel et la théorie de la contagion des humeurs. Par la suite, nous détaillerons les indices acoustiques menant à la perception des caractères musicaux. Toutes ces notions sont illustrées et explorées par la composition de miniature ayant un caractère bien ciblé. Finalement, nous proposons un système d'analyse musical des caractères et des émotions qui est appliqué à l'analyse de sections des pièces composées au cours de ce projet de doctorat. Ce dernier chapitre met en lumière les stratégies utilisées pour créer un discours dramatique tout en exposant l'évocation de différents caractères musicaux.

Génération d'états cohérents et comprimés pour des algèbres et superalgèbres de symétrie de systèmes quantiques

Thèse numérisée par la Direction des bibliothèques de l'Université de Montréal.

Étude spectroscopique des états localisés dans la bande interdite de composés GaAs₁₋ₓ Nₓ (x<0.1%)

Mémoire numérisé par la Direction des bibliothèques de l'Université de Montréal.

Les limites de l'intégration régionale internationale : le cas de la Communauté économique des États de l'Afrique de l'Ouest (CEDEAO)

Mémoire numérisé par la Direction des bibliothèques de l'Université de Montréal.

Génération d'états cohérents et comprimés pour des algèbres et superalgèbres de symétrie de systèmes quantiques

Thèse numérisée par la Direction des bibliothèques de l'Université de Montréal.

Étude spectroscopique des états localisés dans la bande interdite de composés GaAs₁₋� N� (x<0.1%)

Mémoire numérisé par la Direction des bibliothèques de l'Université de Montréal.

Les limites de l'intégration régionale internationale : le cas de la Communauté économique des États de l'Afrique de l'Ouest (CEDEAO)

Mémoire numérisé par la Direction des bibliothèques de l'Université de Montréal.

Obligation des États de coopérer en droit international des cours d’eau transfrontaliers : état du droit et étude du cas Chinois

Le principe de coopération est considéré depuis longtemps comme l’une des pierres angulaires du droit international, toutefois, l’existence d’une obligation de coopérer en droit international reste encore controversée. Les ressources en eau, à cause de leur fluidité et de leurs multiples usages, démontrent toujours l’interdépendance humaine. En matière de cours d’eau transfrontaliers, la Convention de New York inclut explicitement dans son texte l’obligation générale de coopérer comme l’un de ses trois principes fondamentaux. Il nous incombe alors de voir quelle obligation de coopérer les États souverains s’imposent dans leurs pratiques ? Pour répondre à cette question, nous procédons tout d’abord à une étude positiviste du contenu normatif de l’obligation de coopérer. Nous constatons que l’incorporation de la notion de l’obligation de coopérer dans le principe de la souveraineté est une tendance manifeste du droit international qui a évolué du droit de coexistence composé principalement des règles d’abstention, au droit de coopération qui comporte essentiellement des obligations positives de facere, dont la plus représentative est l’obligation de coopérer. Néanmoins, il n’existe pas de modèle unique d’application pour tous les États, chaque bassin disposant de son propre régime coopératif. Pour mesurer l’ampleur des régimes coopératifs, nous étudions cinq paramètres : le champ d’application, les règles substantielles, les règles procédurales, les arrangements institutionnels et le règlement des différends. Quatres modèles de coopération ressortent : le mécanisme consultatif (l’Indus), le mécanisme communicateur (le Mékong), le mécanisme de coordination (le Rhin) et le mécanisme d’action conjointe (le fleuve Sénégal). Pour ce qui est de la Chine, il s’agit de l’État d’amont en voie de développement le plus important dans le monde qui a longtemps été critiqué pour son approche unilatérale dans le développement des eaux transfrontières. Nous ne pouvons pas cependant passer sous silence les pratiques de coopération qu’elle a développées avec ses voisins. Quelle est son interprétation de cette obligation générale de coopérer ? Notre étude des pratiques de la Chine nous aide, en prenant du recul, à mieux comprendre tous les aspects de cette obligation de coopérer en droit international. Afin d’expliquer les raisons qui se cachent derrière son choix de mode de coopération, nous introduisons une analyse constructiviste qui est plus explicative que descriptive. Nous soutenons que ce sont les identités de la Chine qui ont déterminé son choix de coopération en matière de cours d’eau transfrontaliers. Notre étude en vient à la conclusion que même s’il y a des règles généralement reconnues, l’obligation de coopérer reste une règle émergente en droit international coutumier. Ses modes d’application sont en réalité une construction sociale qui évolue et qui peut varier énormément selon les facteurs culturels, historiques ou économiques des États riverains, en d’autres mots, selon les identités de ces États. La Chine est un État d’amont en voie de développement qui continue à insister sur le principe de la souveraineté. Par conséquent, elle opte pour son propre mécanisme consultatif de coopération pour l’utilisation des ressources en eau transfrontalières. Néanmoins, avec l’évolution de ses identités en tant que superpuissance émergente, nous pouvons probablement espérer qu’au lieu de rechercher un pouvoir hégémonique et d’appliquer une stratégie unilatérale sur l’utilisation des ressources en eau transfrontalières, la Chine adoptera une stratégie plus coopérative et plus participative dans l’avenir.