Az európai uniós tagság mint modernizációs hajtóerő. Gondolatok a kelet-közép-európai országok EU-tagságának 10. évfordulóján = EU membership as a driving force of modernization. Ideas on the 10th anniversary of EU membership of East Central European countries

A szerző az Európai Unióhoz az elmúlt évtizedben csatlakozott országok felzárkózásának összefüggéseit vizsgálja, rámutatva arra, hogy a kelet-közép-európai térség országainak természetes modernizációs központja az Európai Unió. Az európai integrációba történő szerves beépülésnek nem volt és a jövőben sincs reális alternatívája. Annak ellenére, hogy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság rendkívül kedvezőtlen fordulatot hozott, az új tagországok többségében jelentős ütemű felzárkózási folyamat indult el: egy évtizeden belül relatív pozíciójuk az uniós átlaghoz képest átlagosan 15 százalékpont javult a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-t tekintve. A tagság számos előnye közül ki kell emelni, hogy az uniós költségvetésből származó közvetlen transzferek hatására az új tagállamok számottevő külső forráshoz jutottak, aminek révén hosszú távú fejlődésüket és versenyképességüket befolyásoló területeken jelentős beruházásokat hajthattak végre. E transzferek kapcsán a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a szűk látókörűen számított nettó haszonélvezői pozíció valójában kölcsönös előnyöket rejt: az EU fejlettebb országai számára is komoly előnyök származnak a megnövekedett importkeresletből és általában a bővülés kereskedelemteremtő hatásaiból. _____ The author analyses some catch-up aspects of countries joining the EU in 2004 and 2007, pointing out that the EU is an obvious centre of modernization for the countries in East Central Europe. There was no realistic alternative to participating in the European integration process and this applies also to the future. Contrary to the extremely bad general environment caused by the international financial and economic crisis, most new member-states were able to converge on the EU average quite fast: within a decade the relative regional level of development measured in GDP per capita terms and compared with the EU average increased by 15 per cent. It should be stressed that among several advantages of EU membership, direct transfers from the EU-level budget played a crucial role in improving competitiveness through investment. Looking beyond narrow-minded net budgetary positions, the author sees mutual comprehensive benefits: the more developed member-states can enjoy additional demand for their products, and in general benefit from the trade-creating effects of enlargement.