984 resultados para Q5 - Environmental Economics
Resumo:
Jelen tanulmány a magyar háztartások ökológiai lábnyomának foglalkozik, megvizsgáljuk az egyes termékcsoportok fogyasztásának teljes - közvetlen és indirekt - ökológiai lábnyomát. A teljes ökológiai lábnyom az elfogyasztott termék közvetlen lábnyomán túl figyelembe veszi az adott termék előállításához felhasznált más termékek és szolgáltatások ökológiai lábnyomát is (indirekt lábnyom).
Resumo:
A környezeti nevelés akkor hatásos és hatékony, ha jelentős mértékben képes hatást gyakorolni a benne résztvevők környezeti tudatosságára, mindennapi életmódjára és fogyasztói magatartására. A cikk célja annak feltárása, hogyan tükröződik a környezeti nevelés-oktatás tartalma, intenzitása és módja a magyar egyetemi-főiskolai hallgatók és a középiskolás diákok tudásában, értékeiben, attitűdjeiben és cselekvésében. A kutatás alapjául szolgáló kérdőíves felmérést a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének munkatársai végezték el, a Norvég Alap támogatásával, a „Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció” c. projekt keretében. Az eredmények összehasonlításra adnak lehetőséget mind a felsőoktatás egyes szakmai területein, mind általában a felsőoktatásban és a középfokú oktatásban zajló környezeti nevelés között. Az eredmények azt mutatják, hogy a környezeti nevelés intenzitásának növelése szignifikáns módon nyilvánul meg a hallgatók környezeti tudásában – az oktatás mindkét vizsgált szintjén. A mintabeli középiskolások környezeti tudása mélyebbnek mutatkozott a vártnál (bár alacsonyabbnak az egyetemistákénál); a tágabb értelemben vett környezeti tudatosság ugyanakkor erősebb összefüggésben van a belső motiváltsággal és elkötelezettséggel, ami a felsőoktatásban tanulók szintjén jelent meg a specializáció-választásban. A fogyasztói magatartás kérdésköre jóval összetettebb; a környezeti nevelés itt csak egy a számtalan befolyásoló tényező közül. Mindazonáltal, a környezeti nevelés tartalma nagyon lényeges a fogyasztás csökkentésére irányuló attitűdök kialakításában. Ebben a tekintetben a középiskolai környezeti nevelést érdemes lenne a felsőoktatásban tapasztalt szempontok mentén is fejleszteni, a felsőoktatási környezeti nevelésben pedig a gyakorlati oldalt tovább erősíteni.
Resumo:
Napjainkban már köztudott tény az, hogy az antropogén szén-dioxid kibocsátás nagymértékben hozzájárul a klímaváltozáshoz. Ahhoz, hogy ténylegesen értékelni tudjuk a kibocsátás környezeti hatását, szükség van egy olyan indikátorra, ami figyelembe veszi a természeti erőforrások és a természet megújuló-képessége által szabott korlátokat. A karbon lábnyom, ilyen módon egy releváns indikátor erre, és segítségével kimutatható, hogy mennyire felel meg egy ország termelése, életmódja, fogyasztási szerkezete a fenntarthatóság kritériumainak. Ennek a tanulmánynak a célja, hogy megvizsgálja a magyarországi fogyasztás környezetterhelésének szerkezetét a karbon lábnyom indikátorának segítségével, középpontba helyezve a nemzetközi kereskedelem hazai hatásainak vizsgálatát. A nemzetközi kereskedelemben elfoglalt pozíció, nemcsak egy ország gazdasági szerkezetét és versenyképességét határozza meg, hanem erőteljes hatással van a fogyasztói szokásokra és a fogyasztás környezetterhelésére is. A karbon lábnyom tartalmazza annak a környezetterhelésnek az értékeit is, amely az importált termékek és szolgáltatások elfogyasztásából származik. Fontos megvizsgálni azt, hogy mely szektorokban van nagy jelentősége az importált termékek környezetterhelésének és ez hogyan járul hozzá a hazai fogyasztási mintákhoz. A tanulmány a fogyasztás környezetterhelését a fogyasztói felelősségi elvet alkalmazva vizsgálja. A karbon lábnyom fogyasztói szempontból való vizsgálata azért jelentős, mert ezáltal képes felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy mely szektorokban és fogyasztási kategóriákban jelenik meg nem fenntartható fogyasztás. Így, felszínre kerülnek azok a területek, ahol erőteljes beavatkozásra van szükség a kibocsátások csökkentése érdekében, mindez nemcsak a termelői oldal, hanem a fogyasztói magatartás befolyásolása, jobb informálása, oktatása által. A tanulmány módszertanában kombináltan alkalmazza az ökológiai lábnyom számításból származó karbon lábnyom számítás módszertanát, kiegészítve az ágazati kapcsolatok mérlegének (input-output táblázatok) módszertanával. Ez a kombinált módszertan, a szoros ágazati összefüggéseket és kölcsönhatásokat is kezelni tudja, megjelenítve mind a direkt és indirekt környezeti hatásokat is.
Resumo:
In recent years there has been a growing concern about the emission trade balance of countries. It is due to the fact that countries with an open economy are active players in the international trade, though trade is not only a major factor in forging a country’s economic structure anymore, but it does contribute to the movement of embodied emissions beyond the country borders. This issue is especially relevant from the carbon accounting policy’s point of view, as it is known that the production-based principle is in effect now in the Kyoto agreement. The study aims at revealing the interdependence of countries on international trade and its environmental impacts, and how the carbon accounting method plays a crucial role in evaluating a country’s environmental performance and its role in the climate mitigation processes. The input-output models are used in the methodology, as they provide an appropriate framework for this kind of environmental accounting; the analysis shows an international comparison of four European countries (Germany, the United Kingdom, the Netherlands, and Hungary) with extended trading activities and carbon emissions. Moving from the production-based approach in the climate policy, to the consumptionperspective principle and allocation [15], it would also help increasing the efficiency of emission reduction targets and the evaluation of the sustainability dimension and its impacts of international trade. The results of the study have shown that there is an importance of distinction between the two emission allocation approaches, both from global and local level point of view.
Resumo:
A tanulmány célja, hogy bemutassa milyen fogyasztási szerkezettel rendelkeznek a európai kontinens országai, különös tekintettel a nyugat- és közép-kelet-európai fogyasztási mintákra és szokásokra vonatkozóan. A tanulmány elemzi az EU-15 és EU-10 országainak fogyasztási szerkezetét, kiemelve azokat a szektorokat, ahol nagymértékű átrendeződés illetve környezeti hatásjellemző. Részletesebben megvizsgáljuk a közép-európai fogyasztási szokásokat, majd a tanulmány befejező részében a magyar háztartások fogyasztási szokásait is elemezzük, valamint a megfigyelhető fogyasztási trendeket és azok jövőbeli lehetőségeit. Ahhoz, hogy a nemzetközi kontextusban értékeljük az európai fogyasztási mintákat az Egyesült Államok fogyasztási szerkezetét is röviden megvizsgáljuk.
Resumo:
A társadalmi diszkontráta kérdését a hazai szakirodalom mindezidáig mostohán kezelte, holott korántsem elhanyagolható tényező a közösségi projektek értékelésénél. Az Európai Uniós forrásokból finanszírozott beruházásokra vonatkozó szabályok, illetve a közösségi döntések racionalitásának növelésére vonatkozó fokozódó igény miatt végre nálunk is kezd reflektorfénybe kerülni a másutt már elterjedten alkalmazott költség-haszon elemzés módszertana. Ennek eredményét döntően befolyásolja a társadalmi diszkontráta megválasztása, ezért fontos, hogy ennek módszertanát, problematikáját megismerjük. A temporális diszkontálási szokásokat kétféle módon is tanulmányozhatjuk: a kinyilvánított és a megfigyelt preferenciák alapján. A társadalmi diszkontráta meghatározása a megfigyelt preferenciák alapján történik, top-down módszertannal, míg a temporális viselkedést természetesen a kinyilvánított preferenciák segítségével, kérdőíves módszerekkel végezhető el. A tanulmányban bemutatásra kerül a társadalmi diszkontráta módszertana és egyben kísérletet teszünk a magyar lakosság temporális diszkontálási szokásainak feltárására egy 1000 fős kérdőíves felmérés alapján, mely egyfajta útmutatásként is szolgálhat a top-down módszertanok fejlesztését illetően.
Resumo:
Aim of the paper: The purpose is to gather the practices and to model the impacts of climate change on fiscal spending and revenues, responsibilities and opportunities, balance and debt related to climate change (CC). Methodology of the paper: The methodology will distinguish fiscal cost of mitigation and adaptation, besides direct and indirect costs. It will also introduce cost benefit analyses to evaluate the propensity of policy makers for action or passivity. Several scenarios will be drafted to see the different outcomes. The scenarios shall contain the possible losses in the natural and artificial environment and resources. Impacts on public budget are based on damage of income opportunities and capital/wealth/natural assets. There will be a list of actions when the fiscal correction of market failures will be necessary. Findings: There will be a summary and synthesis of estimation models on CC impacts on public finances, and morals of existing/existed budgeting practices on mitigation. The model will be based on damages (and maybe benefits) from CC, adjusted with probabilities of scenarios and policy making propensity for action. Findings will cover the way of funding of fiscal costs. Practical use, value added: From the synthesis of model, the fiscal cost of mitigation and adaptation can be estimated for any developed, emerging and developing countries. The paper will try to reply, also, for the challenge how to harmonize fiscal and developmental sustainability.
Resumo:
Consumer policy approaches regarding green products and solutions can be differentiated by their main focus. “Green positioning” is basically targeted at environmentally aware consumers, while “efficiency-focused positioning” concentrates on the efficiency gain of the product or solution, targeting the whole society, regardless of consumers' environmental awareness. The paper argues that the scope and total environmental benefit can be increased if green products or solutions are promoted in different ways, not only as “green” but also based on other arguments (like cost-efficiency, return on investment, etc.). The paper suggests a model for improving the efficiency of greenhouse gas (GHG)-related consumer policy. Based on the marginal social cost curve and the marginal private cost curve, different (green, yellow, and red) zones of action are identified. GHG mitigation options chosen from those zones are then evaluated with the help of profiling method, addressing the barriers to implementation. Profiling may help design an implementation strategy for the selected options and make consumer policy more effective and acceptable for mass market. Case study results show three different ways of positioning of GHG-related consumer policy in Hungary from 2000 and give practical examples of profiling, based on the latest marginal social cost curve and the contemporary energy saving policy of the state regarding the residential sector.
Resumo:
A környezetbarát megoldások elterjesztésére irányuló stratégiák különböznek aszerint, hogy mire helyezik a fő hangsúlyt. A „zöld pozicionálás” típusú megközelítés a környezettudatos fogyasztókat célozza meg, míg a „hatékonyságra fókuszáló pozicionálás” az adott termék vagy szolgáltatás által elérhető hatékonyság-javításra összpontosít, megcélozva az egész társadalmat, függetlenül a fogyasztók környezeti tudatosságától. A cikk szerint a fogyasztói politika hatóköre szélesíthető, az összes környezeti haszon pedig növelhető, ha a környezetbarát termékeket és megoldásokat eltérő módokon népszerűsítjük, nemcsak „zöldként” pozicionálva, hanem más érvekre is építve (pl. költséghatékonyság, lakások értékállóságának növelése, a beruházás megtérülése, stb.). A cikk egy modellt vázol fel, amely segíthet az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának csökkentésére irányuló fogyasztói politika hatékonyságának, eredményességének növelésében. A társadalmi és az egyéni határköltséggörbékből kiindulva a szerzők a cselekvés három különböző (zöld, sárga, és vörös) zónáját azonosítják. Az ezekbe a zónákba eső ÜHG elhárítási opciókat ezután egy ún. „profilozási” technika segítségével értékelik, különös hangsúlyt fektetve az opciók megvalósítását korlátozó, illetve azt elősegítő tényezőkre. A profilozás segíthet a kiválasztott ÜHG elhárítási opciók megvalósítási stratégiájának megalkotásában, továbbá a hatásosabb és a tömegpiac számára is elfogadhatóbb fogyasztói politika tervezésében. Az esettanulmány a magyarországi ÜHG elhárítással kapcsolatos politika három különböző pozicionálási lehetőségét értékeli 2000-től kezdve, és a legfrissebb társadalmi határköltséggörbére alapozva, valamint az államnak a lakossági szektorra vonatkozó jelenlegi energiahatékonysági politikája ismeretében gyakorlati példákkal szolgál a profilozási technika használatát illetően. A kutatás a Norvég Finanszírozási Mechanizmus támogatásával valósult meg.
Resumo:
A Fenntartható fejlődés irányába való törekvések mind vállalati, mind kormányzati szinten jól hasznosíthatják a „zöld beszerzés” gyakorlatát, melynek célja a környezeti és társadalmi szempontok érvényre juttatása a vállalati, illetve kormányzati beszerzési folyamatok során.
Resumo:
A regionális fenntarthatósági kezdeményezések (RFK-k) szignifikáns szerepet játszhatnak a társadalom különböző érintett csoportjai közötti együttműködésben – egy fenntarthatóbb jövő elérése érdekében. Az alábbiakban megvizsgáljuk a regionális fenntarthatósági kezdeményezések alapelveit és azok megvalósulását a gyakorlatban, különös tekintettel a vállalati szféra részvételére, motivációira és a felmerülő legfontosabb problémákra. Az empirikus kutatás egy hat különböző elméleti megközelítést tartalmazó modellre épül, amelyek együttesen magyarázatul szolgálhatnak arra, milyen indíttatásból és milyen módokon vesznek (vagy éppen nem vesznek) részt a vállalatok a regionális fenntarthatósági kezdeményezésekben. A kutatás célja a legfontosabb akadályok és sikertényezők azonosítása. Az irodalom tanulmányozásán túlmenően, munkánk során feltártuk egy olyan régió működését, melyben az egyes érintett felek felismerték a regionális együttműködésben rejlő lehetőségeket, illetve azért aktívan tesznek is. Eredményeink elsősorban a vállalati működést meghatározó erőforrás-függés elmélet dominanciáját erősítik meg és egyúttal rámutatnak azokra a potenciálokra, melyekkel a regionális együttműködések rendelkeznek a szervezetek egymástól való tanulásában, illetve a vállalatok működésének társadalmi elfogadtatásában.
Resumo:
Az írás célja, hogy rámutasson: egy táj természetitőke-ellátottsága meghatározható annak vízháztartási alapfolyamatai alapján. Az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésének a tájhasználati különbségekből érdemes kiindulnia, ehhez nyújt első lépésben közelítést a természetitőke-ellátottságról nyerhető információ. A cikk gondolatmenete a Kárpát-medence területére alkalmazza a Millennium Ecosystem Assessment (MEA) és a The Economics of Ecosystems and Biodiversity (TEEB) kutatások során kialakított elemzési keretet, a ökoszisztéma-szolgáltatások és a természeti tőke szemléletmódját. Az alkalmazott példa segítségével továbblép a természeti tőke értelmezésében, rámutat annak szoros kapcsolatára a kis-vízkör táji folyamatával. Ez a kapcsolat lehetőséget nyújt arra, hogy egy táj vízháztartási folyamatairól rendelkezésre álló információk alapján elhelyezzük a táj jelenlegi, megvalósított állapotát a természeti adottságaiból fakadó, potenciális természetitőke-szinthez képest. A Tisza magyarországi vízgyűjtőjére alkalmazva a vízháztartás alapú összevetést kiderül, hogy a jelenlegi természetitőke-szint a megújuló természeti erőforrások biztosította potenciál felén áll. A szélsőséges vízháztartási helyzetek gyakoribbá válása jelentős részben ezen alacsony természetitőke-szintből fakadó hiányjelenség, és emellett nagyok a helyzetből fakadó haszonlehetőség-költségek (elszalasztott lehetőségek) is. E kedvezőtlen helyzetből a területhasználat differenciálását lehetővé tevő és azt egyben igénylő tájfenntartási-szolgáltatások (vízkárelhárítás, területi vízgazdálkodás) alkalmazkodásán keresztül lehet továbblépni. Ezt az elkerülhetetlen folyamatot akkor lehet a legolcsóbban véghezvinni, ha mind a területhasználat, mind az azt kiszolgáló tájfenntartási rendszerek alkalmazkodása során figyelembe veszik a természetitőke-szint emelésének követelményét.
Resumo:
A cikk bemutatja, hogy az emissziós jogok mérleg- és beszámoló-képességi kritériumai milyen leképezést tesznek lehetővé a jelenleg érvényes Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokban (IFRS, International Financial Reporting Standards). A vizsgálat fókuszában az üzemeltető áll, aki az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozik, azaz ipari tevékenysége folytán szén-dioxiddal szennyezi a Föld légterét. Az üzemeltető mint az emissziós jog tulajdonosa jelenik meg. A cikk megvizsgálja mindazokat a folyamatokat, melynek eredményeképpen birtokolhatja ezeket az egységeket, valamint azt, hogy az IFRS-ek milyen lehetőséget nyújtanak a különböző forrásból származó jogosultságok értékelésére. / === / The author presents that accounting and report ability criteria of the emission rights what mapping allows in the current International Financial Standards. The study focuses on the operator, who is the subject of the European Union Emissions Trading Scheme, whose industrial activities pollute with carbon dioxide to the earth’s atmosphere. The operator, as the owner of emission rights is displayed. This article examines those processes, which resulted in these units may be owned, and that what possibility is provided by IFRSs to evaluate rights from different sources.
Resumo:
Örömmel és büszkeséggel adjuk közre a Budapesti Corvinus Egyetem Fenntarthatósági Indikátorok Kutatóközpontjának első kötetét, amely az ökológiai lábnyomhoz kapcsolódó kutatásainkat foglalja össze. Az ökológiai lábnyomot lehet szeretni vagy kritizálni, de kevés kutató közömbös iránta. Jellemzően nagy lelkesedéssel vagy kritikai dühvel közelít hozzá a tudomány és a szakpolitika, és csak ritkán teszik fel azt a kérdést, hogy melyek azok a kérdések, amelyek jól megválaszolhatóak a segítségével, és melyek azok a kérdések, ahol alkalmazása sarlatánság vagy bűn. Lelkesedést és kritikát félretéve objektíven állíthatjuk, hogy az ökológiai lábnyom mind a laikusok között, mind pedig a tudományos világban terjed. Épp olyan népszerű a Google-on és Facebookon, mint a tudományos világban − A Web of Science-en vagy a Google-on végzett felméréseink azt mutatják, hogy míg több kompozit indikátor napja –HDI, ISEW GPI, ESI ¬− leáldozóban van, addig az ökológiai lábnyomra történő hivatkozások száma rendületlenül nő, még a legigényesebb, impakt faktoros tudományos közleményekben is. Ha többet nem is, de azt mindenképpen igazolja népszerűsége, hogy ez az indikátor „tud” valamit, amit az elődei nem tudtak, versenytársaihoz képest használhatóbbnak mutatkozott egyes problémák megválaszolására. Lehet tehát szeretni vagy nem szeretni, az igazi kérdés az, mely problémákat célszerű e mutató felhasználásával megközelíteni. E kötet reményeink szerint ebbe az irányba mutat. A kötet tanulmányainak túlnyomó része egy 1000 fős reprezentatív felmérés eredményeire támaszkodva mutatja be a magyar lakosság ökológiai lábnyomát, és annak összefüggéseit különböző gazdasági, társadalmi és pszichológiai tényezőkkel. Ezeket mintegy három elméleti fejezet fogja keretbe, melyek az ökológiai lábnyom elméletével és kritikájával, az energialábnyom csökkentése során tapasztalható visszapattanó hatással, illetve az ökológiai lábnyom−eltartóképesség dinamikájával foglalkoznak a Meadows-modellekből vett asszociációra támaszkodva. A kutatás „mellékterméke” egy ökológiai lábnyom kalkulátor, amely összhangban van a Global Footprint Network adataival és metodikájával, a reprezentatív felmérés eredményeire támaszkodva hoztuk létre, és konzisztens a KSH fogyasztási statisztika adataival is. Ebben a minőségében az országban egyedülálló.