Sraffa on Fixed Capital, Money and the Phases of Capitalism

Copyright © 2014 Taylor & Francis.

Nearer to Sraffa than Marx: Adam Smith on Productive and Unproductive Labour

This paper supercedes an earlier attempt I made to pin down the meaning and significance of Adam Smith’s theory of productive and unproductive labour. (Strathclyde Discussion Papers in Economics, No.08-05) My conclusion then was that while Smith’s understanding of what was needed to achieve economic growth was sound, his discussion was marred by apparently conflicting definitions of productive labour. That (essentially conventional) interpretation does not, I now believe, do justice to Smith. Revision is therefore called for: hence the present paper.

An issue with own-rates: Keynes borrows from Sraffa , Sraffa criticises Keynes, and present-day commentators get hold of the wrong end of the stick

Scholars who in recent years have studied the Sraffa papers held in the Wren Library of Trinity College, Cambridge, have concluded from Sraffa’s critical (but unpublished) observations on Chapter 17 of Keynes’s General Theory that he rejected Keynes’s central proposition that the rate of interest on money may come to ‘rule the roost’, thus dragging the economy into recession. While Sraffa does indeed express dissatisfaction with Chapter 17, the commentators have, we believe, misunderstood his concern: we suggest that he was unhappy with the ‘own-rates’ terminology employed by Keynes rather than with the substance of the theory developed in Chapter 17.

Topologías en espacios de matrices y sistemas Leontief y Leontief-Sraffa

Se demuestra que todo sistema tipo Leontief (o Leontief-Sraffa) puede ser transformado en uno estructuralmente equivalente en el que la matriz tecnológica A tenga la propiedad de que la suma de los elementos de cada columna sea el autovalor máximo a de A; lo que equivale a transformar las unidades físicas originales en unidades que (haciendo abstracción de la componente trabajo) tengan idéntica composición de capital. A un tal sistema transformado lo denominaremos homogeneizado. En este tipo de sistemas aparecen más cómodos los estudios del sistema de precios de Sraffa, la limitación del tipo de beneficio, el reparto del excedente, la interpretación económica de 1/(I - A), la interpretación de los precios utilizando el teorema del punto fijo, la evolución de los precios al variar el tipo de beneficio, etc. Se demuestra que en un sistema homogeneizado "idéntica composición orgánica de capital" (Marx) equivale a idéntica cantidad de trabajo directo.

Homogeneización en un sistema de tipo Leontief (o Leontief-Sraffa)

Dado un sistema tipo Leontief (o Leontief - Sraffa), se demuestra que puede ser transformado en uno estructuralmente equivalente que denominaremos sistema homogeneizado en el que la matriz tecnológica A así como la inversa de Leontief poseen propiedades matemáticas relevantes relacionadas con el autovalor máximo a de A. Para un sistema homogeneizado es condición necesaria y suficiente para que los precios relativos en el sentido Sraffa permanezcan invariantes al modificar el tipo de beneficio, que los coeficientes de trabajo directo sean iguales. Asimismo para este tipo de sistemas, la razón entre la suma de las mercancías que componen el excedente y la suma de las mercancías utilizadas como medios de producción coincide con el tipo máximo de beneficio. Es lo que Sraffa denomino "razón patrón" (global) en su Sistema Patrón.

Líneas posibles de avance del modelo de Sraffa

Diversas consideraciones históricas e ideológicas han impedido la difusión de la obra fundamental de Sraffa Producción de mercancías por medio de mercancías. La obra de Sraffa ha sido estudiada fundamentalmente en sus aspectos matemáticos por economistas tales como Garegnani, Abraham-Frois, Pasinetti, Steedman, Kurz, Roncaglia, etc. pero sin desarrollar apenas sus aspectos teóricos y económicos. En este artículo se hacen algunas consideraciones sobre posibles desarrollos del libro de Sraffa a partir de su propio esquema de pensamiento.

Objetivo: cuantificar la reproducción

Se estudian en este trabajo algunas magnitudes relacionadas con el enfoque de la reproducción social. Ante todo se hace hincapié en tres ideas fundamentales, las nociones de: a) Salidas menos entradas; b) Salidas dividido por entradas; c) Subsistemas. A continuación se subrayan los obstáculos para la cuantificación directa de estos conceptos, y se repasan las vías sugeridas para sortear las dificultades (por medio de constructos teóricos propuestos por Leontief, von Neumann y Sraffa). Luego se examinan dos nuevos indicadores: la ¿tasaespecífica de excedente¿, que se refiere a los bienes autorreproducibles, y el ¿coeficiente neto de reproducción¿, que se predica de todos los bienes básicos. De pasada se apuntan algunas pistas para establecer indicadores del mismogénero en campos como la economía ecológica y la economía feminista. Por último, se anotan algunas conjeturas relacionadas con la dirección adecuada del cambio técnico

Keynes e o conceito de capital: reflexões epistemológicas a respeito das premissas sraffianas da teoria geral

Keynes and the concept of capital: some epistemological observations in regard to the Sraffian premises of the General Theory. This article aims to examine the conception of the nature of capital used by Keynes in the General Theory, to show to what extent this concept is similar to Sraffa's conception, and to highlight the implications related to this concept, in terms of structural instability. So I will study the mechanisms that explain the investment decision in an environment with strong uncertainty, the modalities of aggregation of different generations of capital and the instability of equilibrium. The convergence between the keynesian and the Sraffian approaches comes from this common conception of capital. Finally, i will examine the implications in regard to the structure of the aggregate models.

Salário, lucro e juro : um estudo Sraffiano da distribuição

Trata-se de uma pesquisa teórica acerca da possibilidade de fechar o sistema de preços de Sraffa através da articulação deste com: teoria clássica da distribuição, equação de Cambridge, taxa ótima de lucro de Labini, modelo de Eatwel, taxa objetiva de lucro de Bresser Pereira e as tentativas de fechamento pelo lado monetário

Retornos crescentes e decrescentes e firma representativa: uma visão do Simpósio de 1930

This paper objective is to analyze the Theory of Increasing and Diminishing Returns from the perspective of the Symposium of 1930, written by Robertson, Sraffa and Shove. Besides these authors, are also treated other texts Robetson and Sraffa, and texts by Pigou and Robbins, expressing the similarity and difference of thought of each author with respect to the Laws

Az egyensúlyi ráták unicitása és a bérráta pozitivitása a Neumann-modell általánosításaiban (Uniqueness of equilibrium rates and the positive value of the wage rate in generalizations from the Neumann model)

Cikkünk arról a paradox jelenségről szól, hogy a fogyasztást explicit módon megjelenítő Neumann-modell egyensúlyi megoldásaiban a munkabért meghatározó létszükségleti termékek ára esetenként nulla lehet, és emiatt a reálbér egyensúlyi értéke is nulla lesz. Ez a jelenség mindig bekövetkezik az olyan dekomponálható gazdaságok esetén, amelyekben eltérő növekedési és profitrátájú, alternatív egyensúlyi megoldások léteznek. A jelenség sokkal áttekinthetőbb formában tárgyalható a modell Leontief-eljárásra épülő egyszerűbb változatában is, amit ki is használunk. Megmutatjuk, hogy a legnagyobbnál alacsonyabb szintű növekedési tényezőjű megoldások közgazdasági szempontból értelmetlenek, és így érdektelenek. Ezzel voltaképpen egyrészt azt mutatjuk meg, hogy Neumann kiváló intuíciója jól működött, amikor ragaszkodott modellje egyértelmű megoldásához, másrészt pedig azt is, hogy ehhez nincs szükség a gazdaság dekomponálhatóságának feltételezésére. A vizsgált téma szorosan kapcsolódik az általános profitráta meghatározásának - Sraffa által modern formába öntött - Ricardo-féle elemzéséhez, illetve a neoklasszikus növekedéselmélet nevezetes bér-profit, illetve felhalmozás-fogyasztás átváltási határgörbéihez, ami jelzi a téma elméleti és elmélettörténeti érdekességét is. / === / In the Marx-Neumann version of the Neumann model introduced by Morishima, the use of commodities is split between production and consumption, and wages are determined as the cost of necessary consumption. In such a version it may occur that the equilibrium prices of all goods necessary for consumption are zero, so that the equilibrium wage rate becomes zero too. In fact such a paradoxical case will always arise when the economy is decomposable and the equilibrium not unique in terms of growth and interest rate. It can be shown that a zero equilibrium wage rate will appear in all equilibrium solutions where growth and interest rate are less than maximal. This is another proof of Neumann's genius and intuition, for he arrived at the uniqueness of equilibrium via an assumption that implied that the economy was indecomposable, a condition relaxed later by Kemeny, Morgenstern and Thompson. This situation occurs also in similar models based on Leontief technology and such versions of the Marx-Neumann model make the roots of the problem more apparent. Analysis of them also yields an interesting corollary to Ricardo's corn rate of profit: the real cause of the awkwardness is bad specification of the model: luxury commodities are introduced without there being a final demand for them, and production of them becomes a waste of resources. Bad model specification shows up as a consumption coefficient incompatible with the given technology in the more general model with joint production and technological choice. For the paradoxical situation implies the level of consumption could be raised and/or the intensity of labour diminished without lowering the equilibrium rate of the growth and interest. This entails wasteful use of resources and indicates again that the equilibrium conditions are improperly specified. It is shown that the conditions for equilibrium can and should be redefined for the Marx-Neumann model without assuming an indecomposable economy, in a way that ensures the existence of an equilibrium unique in terms of the growth and interest rate coupled with a positive value for the wage rate, so confirming Neumann's intuition. The proposed solution relates closely to findings of Bromek in a paper correcting Morishima's generalization of wage/profit and consumption/investment frontiers.

Reducibilis Leontief-gazdaságok elemzése: kanonikus versus standard dekompozíció

A klasszikus felfogás szerint a tőkés gazdaságban bér- és a profitráta nagysága szabályozza a nemzeti jövedelem elosztását, és hosszú távú egyensúlyi értékük meghatározza a termékek egyensúlyi árát, a termelési árakat. Egy Leontief-gazdaságban, ahol nincs sem ikertermelés, sem technológia választék, a ráfordítási együtthatók A mátrixa négyzetes és termelési árak fogalma jól meghatározott. A termelési árak fogalmát Sraffa, illetve Neumann modellje alapján általánosítani lehet ikertermelés és technológiai választék esetére is. Sraffa a ricardói árak elemzésekor feltette, hogy egyaránt vannak bázis- és luxustermékek, ahol az előbbiek termelése nélkülözhetetlen bármely termék előállításához. Ezt a fogalmat általánosítva értelmezhetjük a marxi termelési árak esetén a létfenntartó és luxustermékeket, ahol az utóbbi termékek már valóban csak luxusfogyasztás tárgyát képezhetik. Luxustermékek esetén egy gazdaság dekomponálható, és az egyensúlyi profitráta és a termelési árak függnek attól, hogy termelnek-e luxustermékeket is, azok mely csoportjait, és milyen viszony van az egyes részgazdaságok profit- illetve növekedési potenciálja között. Dolgozatunkban a négyzetes mátrixok Gantmacher-féle kanonikus dekompozíciójából kiindulva bevezetjük a standard dekompozíció fogalmát, aminek alapján a luxustermékek egyszerűen beoszthatók olyan algazdaságokba, amelyek meghatározzák mind a termelési árak mellett lehetséges profitrátákat, mind a gazdaság eltérő növekedési ütemmel rendelkező stacionárius állapotait. Az új elemzési eszköz alapján új megvilágításba helyezhető Sraffa ún. standard árun nyugvó elemzése és a Marx–Neumann-féle modell alternatív megoldásainak Morishima és Bromek által adott jellemzése is.

VARIACIONES SRAFFIANAS: HOMENAJE A ERNEST LLUCH

No era Ernest Lluch individuo propenso a adoptar un singular libro de cabecera, ni a seguir con fidelidad las huellas de un único maestro. Pero, por supuesto, tenía su personal esquema devalores y sus escalas de preferencias. Y uno de los autores que sin discusión estaba presente en su galería privada de economistas ilustres fue Piero Sraffa (1898-1983). Creo que también habríacolocado en esa división de honor a François Quesnay, Adam Smith, David Ricardo, Karl Marx, Knut Wicksell, John M. Keynes, Joseph A.Schumpeter, Maurice H. Dobb, Wassily Leontief, John K. Galbraith, Paolo Sylos Labini y Albert O. Hirschman.