A magyar pénzpolitika nemzetközi meghatározottságáról

A magyar gazdaságpolitikát negyed évszázada kritikusan befolyásolja a nemzetközi finanszírozási helyzet, a pénzügyi piacokhoz és a nemzetközi pénzintézetekhez fűződő viszony. A 2010-től folytatott magyar politika fontos vonatkozásokban eltér a nemzetközi szervezetek ajánlásaitól. Európában a recesszió alatt a gazdaságpolitikák sokfélesége mutatkozott meg: a korábbi doktrinális egyöntetűség helyébe a gazdasági felfogások pluralizálódása lépett, gyakoribbak az aktivista kormánypolitikák. A recessziós időszak után azonban nem állt vissza a status quo, hanem elnyúló konszolidációs szakasz következett, amelynek során a nemzetközi pénzügyi piacok már kritikusabbak a nem szabványos kormányzati megoldásokkal szemben. Az európai intézményrendszer pedig a közös szabályok által kikényszerített, pénzügyi fegyelem irányába mozdult el 2009 után. Mindezek következtében az ideiglenesen tágabbá váló magyar gazdaságpolitikai mozgástér ismét visszaszűkülhet az európai konszolidációs erőfeszítések miatt.

Géniuszok párharca. Milton Friedman és J. M. Keynes vitája Tim Congdon és Robert Skidelsky előadásában = War of the geniuses. The debate between Milton Friedman and J. M. Keynes as presented by Tim Congdon and Robert Skidelsky

Tavaly ünnepelte a közgazdász-társadalom Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász születésének századik évfordulóját. A jubileumi megemlékezésnek különös aktualitást ad, hogy a 2008 óta tartó pénzügyi világválság hátterében ismét fellobbant a 20. századi közgazdaságtan két meghatározó irányzata - a Friedman nevével fémjelzett monetarizmus és a Keynes és követői által követett keynesizmus - közötti vita. E szerteágazó vitasorozat egyik "gyöngyszeme" két nemzetközileg ismert és elismert közgazdász, Tim Congdon és Robert (Lord) Skidelsky, összecsapása a Standpoint hasábjain 2009-ben. A szerző megmutatja, hogy a vita valójában nem a pénz fontosságáról vagy a mennyiségi pénzelmélet igazságáról folyt, hanem egyrészt egy sokkal elvontabb fogalomról: a bizonytalanság közgazdasági szerepéről, másrészt gyakorlati, gazdaságpolitikai kérdésekről: a monetáris és a fiskális politika lehetséges hatékonyságáról. A máig is tartó vitában "az inga többször kilengett", hol a keynesiánusok, hol a monetaristák javára, de még semmi nem dőlt el. ____ Last year economists marked the centenary of the birth of genius among them, Milton Friedman. The commemoration was especially topical because the world financial crisis that erupted in 2008 has brought sharply into focus again the old division in 20th-century economics between monetarism and Keynesianism. One highlight in this series of disputes was the 2009 clash between two internationally known and appreciated economists Tim Congdon and Robert (Lord) Skidelsky in the columns of Standpoint. The central element in the discussion is the role of money: what kind of economic policy to pursue, monetary or fiscal, to pull troubled economies out of crisis. The question closely resembles a decisive dilemma for Keynes in the 1930s. Though Keynes turned against some basic propositions of neoclassical economics, he never challenged the importance of money to the functioning of the economy, or the validity of the quantity theory of money. The author argues here that the issue is not about the formal category of money or demand for it, but about the far deeper economic concept of the role of uncertainty in economics. Another aspect concerns the relative efficiency of various kinds of economic policy, i. e. the strengths and weaknesses of monetary and fiscal policies.

Kockázattal kiegészített Taylor-szabályok becslése Magyarországra = Estimation of risk-augmented Taylor rules for Hungary

Cikkünkben a magyar monetáris politikát vizsgáljuk olyan szempontból, hogy kamatdöntései meghozatalakor figyelembe vette-e az országkockázatot, és ha igen, hogyan. A kérdés megválaszolásához a monetáris politika elemzésének leggyakoribb eszközét használjuk: az ország monetáris politikáját leíró Taylor-szabályokat becslünk. A becslést több kockázati mérőszámmal is elvégeztük több, különféle Taylor-szabályt használva. Az érzékenységvizsgálatban az inflációhoz és a kibocsátási réshez is alkalmaztunk más, az alapspecifikációban szereplőtől eltérő mérőszámokat. Eredményeink szerint a Magyar Nemzeti Bank kamatdöntései jól leírhatók egy rugalmas, inflációs célkövető rezsimmel: a Taylor-szabályban szignifikáns szerepe van az inflációs céltól való eltérésének és - a szabályok egy része esetén - a kibocsátási résnek. Emellett a döntéshozók figyelembe vették az országkockázatot is, annak növekedésére a kamat emelésével válaszoltak. Az országkockázat Taylor-szabályba történő beillesztése a megfelelő kockázati mérőszám kiválasztása esetén jelentős mértékben képes javítani a Taylor-szabály illeszkedését. _____ The paper investigates the degree to which Hungarian monetary policy has considered country risk in its decisions and if so, how. The answer was sought through the commonest method of analysing a countrys monetary policy: Taylor rules for describing it. The estimation of the rule was prepared using several risk indicators and applying various types of Taylor rules. As a sensitivity analysis, other indicators of inflation and output gap were employed than in the base rule. This showed that the interest-rate decisions of the National Bank of Hungary can be well described by a flexible inflation targeting regime: in the Taylor rules, deviation of inflation from its target has a significant role and the output gap is also significant in one part of the rules. The decision-makers also considered country risk and responded to an increase in it by raising interest rates. Insertion of country risk into the Taylor rule could improve the models fit to an important degree when choosing an appropriate risk measure.

A stabilitási és növekedési egyezmény új politikai gazdaságtanáról

A Közgazdasági Szemle 2003-2005 között számos olyan elemzést közölt, aminek tárgya az Európai Unió régi és új tagállamaiban megfigyelhető folyamatok statisztikai elemzése volt, s ennek alapján értékelték a stabilitási és növekedési egyezmény fenntarthatóságát, a közös valuta bevezethetőségét az új tagállamokba, valamint az ehhez vezető célszerű utat. Ebben az írásban - a korábban megjelent elemzések kiegészítéseképpen - arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk: a szakmai és politikai viták kereszttüzében álló megoldás, a szabálykövető államháztartási politika európai változata valóban csak \"ostobaság\", mint Romano Prodi egyszer vélte, vagy inkább olyan, valós közgazdasági tartalmat hordozó keretnek kell tekintenünk, amelynek a betartása, sőt, az előírtakon túlmutatóan szigorú alkalmazása az új EU-tagállamok fenntartható fejlődésének előfeltétele, különösen közép- és hosszú távon.

A láthatatlan kéz – szemelvények egy metafora történetéből (The invisible hand - extracts from the history of a metaphor)

A láthatatlan kéz Adam Smith nyomán a közgazdaságtan legismertebb metaforája lett, de jelentősége és értelmezése máig megosztja a közgazdászokat és eszmetörténészeket. Az interpretációk skálája rendkívül széles: mértékadó közgazdászok szerint ez a közgazdaságtan alapeszméje, míg mások Smith ironikus tréfájának vélik. A tanulmány áttekinti a láthatatlan kéz Smith előtti használatát teológiai, politikai és irodalmi szövegekben és a hozzájuk kapcsolódó interpretációkat. Ezt követően bemutatja, hogyan alkalmazta Smith a nevezetes kifejezést a merkantilista politika ironikus és paradox kritikájaként, és miként került a 19. század végétől e metafora a Smith-olvasatokban központi helyre, majd miként vált kérdésessé ez a felfogás a 2008-as válság nyomán. ____ Adam Smith's phrase the invisible hand has become the best-known metaphor in economics, yet both its interpretation and its relevance are hotly debated by economists and intellectual historians. The range of opinions is wide: several leading economists view it as the founding idea in economics and social studies, some historians see it as an ironic jest by Smith. The study surveys the different uses of the metaphor in theological, political and literary texts before Smith and reconstructs the "invisible hand" passage in The Wealth of Nations as an ironic and paradoxical critique of mercantilist policy. A vast literature has emerged since the late 19th century treating the metaphor in various way, ranging from the description and justification of free markets to the claim that it is a purely fictitious mechanism. The critical approach to it has become stronger since the great recession of 2008.

Néhány gondolat a rendszerváltást követő magyar kormányzatok közpolitikájáról – hermeneutikai megközelítésben

Az a tény, hogy a közpolitika egyes szereplői nem tudják saját igazukat bizonyítani (legfeljebb érvelni tudnak mellette), fontos következménnyel jár: azzal, hogy az adott közpolitikáról való döntés a tudomány területéről a politika világába, a hatalmi játékok terepére lép át. Az adott közpolitikáról ezután már nem a tudományos bizonyítások és cáfolatok, a logikai érvek és ellenérvek kontextusában döntenek, hanem a politika törvényszerűségeinek alapján: olyan negatív technikák arzenáljával, mint amilyenek pl. a fenyegetések, politikai-gazdasági, hatalmi-közigazgatási korrupció, a különféle politikai csereüzletek. Vagyis, épp a túlságosan szigorú és holisztikus, idealista elvárásokra épülő aprólékos racionalizmus nyit teret az ellenőrizhetetlen, átláthatatlan és ezért irracionális elemeknek a közpolitikai programalkotásban és értékelésben.

A magyarországi közművállalatok tehernövekedését eredményező állami intézkedések hatása. Három magyarországi víziközmű-vállalkozás GDP-megoszlásának tanulságai

A közmű-szolgáltatások fogyasztói árának általános hatósági csökkentése, a gazdasági és pénzügyi válság sújtotta magyar lakosságot "védő" kormányzati intézkedéssorozat részeként, mára szervesen betagozódott az európai közvéleményt egyaránt foglalkoztató kérdések sorába. A tagországok által eleddig szakpolitikai szinten kezelt témakör az általános politika szintjére emelkedett. Az árcsökkentéssel együtt járó, a közműcégeket az eddigieknél nagyobb mértékű tehervállalásra kényszerítő intézkedések következményei azonban egyelőre még nem ismertek. Az elemzés három magyarországi víziközmű-vállalkozás által előállított GDP megoszlását vizsgálja, az elmúlt években állandósult adóterhek következtében kialakult, valamint azok esetleges további növelése esetén bekövetkező szolgáltatói magatartás modellezésére tesz kísérletet. Az eredmények elemzése során pedig arra a következtetésre jut, hogy a vállalatokat eddigiekben terhelő elvonási arányok negatív irányba történő megváltoztatása, a jövőben fenntarthatatlan működésre kényszerítheti ezeket a vállalkozásokat.

Mélyszegénységből a felsőoktatásba (From deep poverty to higher education)

A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése és a mobilitás csökkenése világszerte aggasztó tendenciákat mutat. Magyarországon a közoktatás szegényeket sújtó, feltűnően diszkriminatív jellege az elmúlt évtizedekben súlyos veszélybe sodorta a társadalmi mobilitást. A felsőoktatás-politika a belépést nehezítve (minimumpont- emelések, duális tandíjrendszer, tandíjemelések) és a teljesítményelvet túlhajszolva tovább súlyosbította a helyzetet, amit a Diákhitel–2 bevezetése sem tudott ellensúlyozni egy olyan környezetben, ahol az állam felsőoktatás-ellenes propagandát folytat, és közben drasztikusan csökkenti a finanszírozást. A hibás szabályozás miatt a többletpontok rendszere sem működik megfelelően. Mindezek miatt a halmozottan hátrányos helyzetű hallgatók felsőoktatás-beli részaránya felvételkor jelenleg fél százalék körül mozog, ami a gimnáziumi férőhelyek tervezett radikális szűkítése miatt várhatóan el fogja érni az abszolút nulla szintet. A tanulmányban bemutatunk egy általunk indított civil kezdeményezést, a Híd a felsőoktatásba elnevezésű programot, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson a hátrányos helyzetű, főként roma középiskolásoknak a sikeres egyetemi felvételihez és a diploma megszerzéséhez. A fő tanulság: viszonylag kevés pénzből és rövid idő alatt még akkor is lehet eredményeket elérni, ha az általános társadalmi és politikai környezet egyáltalán nem támogató.

Sikertörténet vagy sok hűhó semmiért? (Az előretekintő iránymutatás eredményessége az Egyesült Államokban)

Az előretekintő iránymutatás egy új monetáris politikai eszköz, amely a globális válságot követő monetáris lazítás megvalósításában jutott szerephez. A jövőbeli kamatpályára vonatkozó jelzésekkel a jegybankok részben a piaci bizonytalanságokat kívánják mérsékelni, részben az alacsony kamatú környezet tartós fennmaradásáról próbálják meggyőzni a piaci szereplőket. Jelen tanulmány ennek az új monetáris politikai eszköznek az eredményességét vizsgálja az Egyesült Államok példáján. Bizonyítottnak látszik, hogy az előretekintő iránymutatás érdemi szerepet játszott a 2008 vége és 2012 eleje közötti monetáris lazításban. 2012 és 2014 között a kamatemelési várakozásokat mérsékelte és így része volt a túlzott hozamemelkedés megakadályozásában. A válság lezárulását követően az előretekintő iránymutatás új szerepet kaphat. Rövidesen a kamatemelkedés sebessége és várható mértéke lehet az iránymutatás tárgya. Elvi megfontolások és a vizsgált múltbeli gyakorlati tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a makrogazdasági helyzet normalizálódásával az előretekintő iránymutatás a monetáris politika tartós elemévé válhat.

Az egyetemvezetés hazai útvesztői

A felsőoktatási intézmények az emberi történelem nagyon régi szervezetei, amelyek a XVIII. századig viszonylag keveset változtak. Azt követően azonban – különösen a XX. század közepe óta – egyre gyorsuló ütemű átalakulásoknak vagyunk tanúi. Ebben a tanulmányban az egyetemek két tradicionális jellemzőjének, az autonómiának és az egyetemi (akadémiai) kollektív vezetésnek az átalakulását vizsgáljuk. Az elemzés célja, hogy az átalakulások nemzetközi tendenciáit feltárja, s ennek tükrében értékelje a hazai egyetemi intézményirányítás jelenét. A hazai felsőoktatás-politika közelmúltja radikális változásokat hozott a hazai felsőoktatási intézmények autonómiájában és vezetésében, amely változások azonban csak részben illeszkednek a nemzetközi tendenciákhoz.

A 20. századi magyar vezetőképzés, vezetés- és szervezéstudomány története

Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok támogatásával működő kutatócsoportunk azt a célt tűzte maga elé, hogy a 20. századi magyar vezetés- és szervezéstudomány történetét dolgozza fel, beágyazva azt a korszak társadalom és gazdaságtörténetébe. E komplex feladat teljesítése során interdiszciplináris műhelyünkben közgazdász és történész kollégák dolgoztak együtt a kérdéskör feltárásán. Jelen kötet kutatói közösségünk egyik részkutatásának hároméves munkája eredményeit tartalmazza. Az összegző és résztanulmányok a vezetés- és szervezéstudomány magyarországi történetét, a szakma fejlődését, felsőoktatásban és vezetőképzésben való intézményesülését mutatják be, elhelyezve mindezt a társadalom- és gazdaságtörténet, illetve a nemzetközi tendenciák kontextusában. Reményeink szerint kutatásunk eredményei által nem csupán e tudományterületről tudunk meg többet, de alaposabb ismereteket szerezhetünk gazdaság és politika, gazdaság és társadalom változó viszonyairól is a vizsgált időszak Magyarországán.

Az állami szerepvállalás új trendjei a pénzügyi válság következményeként

Az európai gazdaságpolitika aktivista jelleget öltött a nemzetközi pénzügyi válság következtében: a legtöbb országot expanzív költségvetési és gyorsan változó adópolitika, laza monetáris politika jellemezte. Kérdéses azonban az, hogy tartós lesz-e a nemzetállami (tagállami) gazdaságpolitikai aktivitás, vagy inkább rendkívüli helyzetekre adott átmeneti megoldásokról van szó. A cikk középpontjában a nemzeti gazdaságpolitikai mozgásteret és a döntéshozói motivációt érintő stratégiai vonatkozások állnak: a globalizációs folyamat menete, a korlátozott (moderált) gazdasági szuverenitásra épülő világrend állapota, az üzleti szereplők és a politikai ágensek közötti viszony alakulása. Következtetése: várható a gazdaságpolitikai gyakorlat újbóli konszolidációja a válság(ok) akut szakaszát követően, ám a körvonalazódó új gyakorlat (new normal) sok ponton eltér a nemzetközi pénzügyi szervezetek és a fejlett országok által korábban hirdetett élenjáró gyakorlattól. Mindez tanulságokkal szolgál a magyar költségvetési és adópolitika, és általában az állami szerepvállalás jövőbeli feltételeit illetően.