Gyógyszerek terjedésének vizsgálata Cox-regresszióval

A szerzők célja azon tényezők azonosítása, amelyek szignifikánsan befolyásolják új, innovatívnak számító készítmények terjedési folyamatát. A gyógyszercégek számára a terjedési folyamat ismerete a marketing-költségvetés célirányos elköltése miatt fontos. Ezen túl, a tényezők ismerete költséghatékonyabb egészségügyi gazdálkodást és pontosabb gyógyszerhasználati előrejelzést tehet lehetővé, valamint segíthet a terjedési folyamat felgyorsításában is. Tanulmányukban a két legsikeresebb orális antidiabetikum terjedési folyamatát veszik górcső alá. A túlélési analízis eszköztárába tartozó semi-paraméteres modellek az új gyógyszerek elfogadásáig eltelt időtartamra ható tényezők szakszerű vizsgálatát teszik lehetővé, amelyek közül választásunk Cox regressziós modelljére esett. A Cox-modellt alkalmazva mind az Eucreas, minda Janumet gyógyszerek esetében négy olyan változót azonosítottak, amelyek szignifikánsan befolyásolták az új gyógyszer felírásának az esélyét. Mindkét készítmény esetében szignifikáns változónak bizonyult a felírt gyógyszermárkák száma, illetve az inzulinos kezelésben részesülő betegek aránya. A kapott összefüggések javarészt összhangban vannak a hasonló nemzetközi kutatások eredményeivel.

Doctor-Patient Knowledge Transfer: Innovative Technologies and Policy Implications

The aim of this study was to empirically investigate the barriers in doctor-patient communication and knowledge transfer and the role of innovative technologies in overcoming these barriers. We applied qualitative research methods. Our results show that patients extensively use information sources, primarily the Internet before the visits. Patients regularly apply a self-diagnosis regarding their diseases. This implies several risks as many of them are not able to properly interpret the found information and at the same time the information might not be reliable. To overcome these risks efforts are required within the fields of technology developments for making web sites more reliable and improvement of the health culture of patients, as well. Our research identified the most significant barriers of doctor-patient communication including limited time, the patients’ distress, inadequate health culture and prior knowledge, as well as poor communication skills of some clinicians. Technology might help clinicians to use their limited time more effectively. In the long term, innovative technology solutions might take over some tasks of the health care personnel if they provide reliable health information adapted to the patient’s health, emotional and psychosocial status. Barriers of access to the new technology should be identified and addressed otherwise it would increase the already existing knowledge gap between patients and doctors.

Az orvosok közötti kapcsolatok szerepe az új gyógyszerek elfogadásában

Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy az orvosok közötti kapcsolatok közül a földrajzi közelség szerinti, az egyetemi évfolyamtársi és a közös publikációkban realizálódó társszerzői kapcsolatoknak van-e statisztikailag kimutatható hatásuk az új készítmények terjedési folyamatára. A 2-es típusú cukorbetegség kezelésére alkalmas, 2008 áprilisa és 2010 áprilisa között bevezetett gyógyszerek terjedési folyamatát Cox-féle regressziós modellel vizsgáltuk. Szemben a korábbi szakirodalommal, azt találtuk, hogy a földrajzi közelség szerepe nem egyértelmű: szignifikanciája a készítmények körülbelül felénél nem zárható ki, míg másik felénél nincs kimutatható hatása, továbbá az évfolyamtársi, valamint a társszerzői kapcsolatnak sincs szignifikáns hatása. Az általunk vizsgált kapcsolati hálók ugyan relatíve könnyen megszerkeszthetők, de ez nem bizonyult elegendőnek a terjedési folyamat jobb megértéséhez. A költséges és időigényes kérdőíves adatgyűjtés és mélyinterjúzás elkerülhetetlennek tűnik a szakmai és személyes kapcsolatok terjedési folyamatban betöltött szerepének pontos megértéséhez.

Trading between perceived risks and benefits related to biosimilar biological treatment in Crohn’s disease; discrete choice experiment among gastroenterologists

Objective: The objective of the study is to explore preferences of gastroenterologists for biosimilar drugs in Crohn’s Disease and reveal trade-offs between the perceived risks and benefits related to biosimilar drugs. Method: Discrete choice experiment was carried out involving 51 Hungarian gastroenterologists in May, 2014. The following attributes were used to describe hypothetical choice sets: 1) type of the treatment (biosimilar/originator) 2) severity of disease 3) availability of continuous medicine supply 4) frequency of the efficacy check-ups. Multinomial logit model was used to differentiate between three attitude types: 1) always opting for the originator 2) willing to consider biosimilar for biological-naïve patients only 3) willing to consider biosimilar treatment for both types of patients. Conditional logit model was used to estimate the probabilities of choosing a given profile. Results: Men, senior consultants, working in IBD center and treating more patients are more likely to willing to consider biosimilar for biological-naïve patients only. Treatment type (originator/biosimilar) was the most important determinant of choice for patients already treated with biologicals, and the availability of continuous medicine supply in the case biological-naïve patients. The probabilities of choosing the biosimilar with all the benefits offered over the originator under current reimbursement conditions are 89% vs 11% for new patients, and 44% vs 56% for patients already treated with biological. Conclusions: Gastroenterologists were willing to trade between perceived risks and benefits of biosimilars. The continuous medical supply would be one of the major benefits of biosimilars. However, benefits offered in the scenarios do not compensate for the change from the originator to the biosimilar treatment of patients already treated with biologicals.

A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról

Sok más fejlett országhoz hasonlóan Magyarországnak is szembe kell néznie az öregedő társadalom miatt fennálló problémakörrel, többek között a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdésével. Tanulmányunkban a Lee–Carter modell segítségével elemezzük a következő évtizedek statisztikai alapon várható demográfiai mutatóit, érzékeltetve ezzel a várható trendeket, és az ezek következtében felmerülő problémákat. A demográfiai elemzés során kapott eredményeket felhasználtuk egy nyugdíjmodell felállításához, hogy választ kapjunk arra, hogy a nyugdíjrendszer várhatóan mikor válik deficitessé adott feltételek mellett, amivel legfőbb célunk magának a problémának és a szükséges beavatkozás mértékének hangsúlyozása volt. A modellezés azt mutatta meg, hogy a nyugdíjrendszer a jelenlegi formájában – azt a jövőre is feltételezve – az általunk becsült jövőbeli népességi mutatókkal nem fenntartható, és a feltételezett paraméterekkel számolva egy évtized múlva deficitessé válik. A modell eredményeinek másik fő tanulsága a számszerű eredményeken túl az volt, hogy egyes intézkedések, illetve a gazdasági körülmények változása milyen hatással vannak a nyugdíjrendszer egyenlegére a vizsgált időszakban.

Az egyéni munkaerő-piaci aktivitás becslése a MIDAS_HU mikroszimulációs nyugdíjmodellben

A nyugdíj- és egyéb állami ellátórendszerek működésének elemzése területén a hagyományos makromodellek mellett Európában egyre inkább előtérbe kerülnek a sztochasztikus-dinamikus mikroszimulációs módszerek, melyek a makrogazdasági aggregátumok várható értékének időbeli előrejelzése mellett azok eloszlásának pontosabb vizsgálatát is lehetővé teszik, így eszközül szolgálhatnak a nyugdíjrendszert érintő politikai és nyugdíjszakmai döntések hosszú távú társadalmi-gazdasági hatásainak valósághűbb elemzésére. Segítségükkel vizsgálhatóvá válik pl. a különböző szocio-ökonómiai csoportok anyagi státuszának várható időbeli változása, az időskori szegénység várható alakulása stb. Az Európában alkalmazott dinamikus nyugdíj-mikroszimulációs módszerek között az egyik legfejlettebb a belga Federal Planning Bureau intézményben Gijs Dekkers és munkatársai által fejlesztett MIDAS_BE mikroszimulációs modell és az annak támogatására szolgáló LIAM2 mikroszimulációs szoftverkörnyezet. Magyarországon az állami nyugdíjrendszer működéséért felelős Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság folyamatosan fejleszti a MIDAS mikroszimulációs rendszer magyar körülményekre adaptált változatát, a MIDAS_HU modellt, melynek előkészítésében jelen cikk szerzője is részt vett. Jelen tanulmány a magyarországi munkaerő-piaci aktivitás becslésével foglalkozik, mely a MIDAS modellek munkaerő-piaci moduljának meghatározó eleme. Az elemzés során többváltozós statisztikai technikákat (imputálás, szegmentálás, regresszió) alkalmaztunk egy óriási méretű, adminisztratív adatokat tartalmazó adatfájlon. A felhasznált adatfájl több mint négy évtized demográfiai, foglalkoztatottsági és járulékfizetési adatait tartalmazza egyénenkénti bontásban. Bár a becslést a MIDAS modellek logikájának megfelelően keresztmetszeti szemléletben hajtottuk végre, az egyenletekbe az eredeti belga modelltől eltérően hosszmetszeti adatokból nyert információkat is beépítettünk. Ezt egyrészt a rendelkezésünkre álló, jóval hosszabb idősorok információtartalmának optimális felhasználása, másrészt a hazai munkaerő-piacon – elsősorban az 1990-es évek elején –lezajlott jelentős strukturális átalakulások indokolták.

Modellpontok szerepe a nyugdíj-hatásvizsgálatban

A mikroszimulációs nyugdíjmodell elkészítésekor az adatok körének meghatározása is megfontolásra került. Rendelkezésünkre állt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) teljes adminisztratív adatállománya. A nyugdíjmodellezés, a fenntarthatósági számítások elvégzése hosszú távra történik, és a teljes népességet érinti. A jogosultságszerzők és az ellátottak nagy száma valamint a hosszú időtáv miatt jelentős számításigényt csökkenheti az, ha az egyedi adatok helyett embercsoportokra, ún. modellpontokra készül a mikroszimuláció. A cikk a módszertani megfontolások ismertetése mellett bemutatja a modellpontok előállításának lépéseit, a népszámlálási adatokkal történő egybevetés nehézségeit, végül magukat az előállított modellpontokat.

Cost of illness in benign prostatic hyperplasia: A review

The paper provides a systematic review on the cost-of-illness studies in an age-associated condition with high prevalence, benign prostatic hyperplasia (BPH), published in Medline between 2005 and 2015. Overall 11 studies were included, which were conducted in 8 countries. In the US, the annual direct medical costs per patient ranged from $255 to $5,729, while in Europe from €253 to €1,251. In 2008, in the UK total annual direct medical costs of BPH were £180.8 million at national level. In the US, overall costs of BPH management in the private sector were estimated at $3.9 billion annually, of which $500 million was attributable to productivity loss (year 1999). Due to demographic factors and possible surgical innovations in the field of urology, the costs of BPH are likely to increase in the future. Over the next decade the age of retirement is projected to rise, consequently, the indirect costs related to aging-associated conditions such as BPH are expected to soar. To promote the transparent and cost-effective management of BPH, development of rational clinical guidelines would be essential that may lead to significant improvement in quality of care as well as reduction in healthcare expenditure.

Innovatív e-egészségügyi megoldások – A jövő internetes technológiái a távmonitoringozásban

Az egészségügyi szektor, különösen a közép- és kelet-európai országokban számos kihívással küzd; a képzett munkaerő elvándorol, a társadalom gyorsan öregszik, a finanszírozás nehézkes. Emiatt központi szerephez jut a prevenció és a páciensek egészségügyi állapotának monitorozása. Az e-egészségügy kiemelt fejlesztési területe a 2015-ös Egészségügyi Ágazati Stratégiának is. Ezeket a feladatokat a jövő internetes technológiái (Future Internet Solutions) nagymértékben támogathatják, jelentősen kitágítva a hagyományos kezelés határait. Olyan új, innovatív megoldások jelennek meg az egészségügyben, mint a betegek távmonitorozása az infokommunikációs eszközök által kínált költséghatékony infrastruktúra igénybevételével. Ez a cikk az e-egészségügyi megoldások kihívásait, környezetét elemzi jogi, biztonsági, gazdasági, társadalmi szempontból, valamint röviden bemutatunk egy a jövő internetes technológiájára építő tudásalapú, távmonitorozó megoldást is.

A „Nők-Férfiak 40” nyugdíjkoncepció pénzügyi következményeinek szemléltetése a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben

A tanulmányban öt modell segítségével elemezzük a nyugdíjrendszereket és a címben említett nyugdíjkorhatár-csökkentő koncepció közvetlen pénzügyi hatásait. Az első részben pénzügyileg változatlan környezetet tételeztünk fel, amikor a kereset állandó, nincs kamat, és mindenki előre meghatározott ideig él (determinisztikus modellek). A tényleges halandósági adatokkal (sztochasztikus modell) a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer idealizált, de a ténylegestől nem nagyon eltérő leírását adjuk meg. A halandóság figyelembe vételének legfontosabb következményeaz életbiztosítási hatás, amelyet a nyugdíjkorhatárig elhunytak befizetései eredményeznek a nyugdíjat megélők számára: minden befizetett forintjuk 1,5-2-szer annyit ér. A második részben a keresetek növekedhetnek, és van kamat. Itt rámutatunk a tőkefedezeti nyugdíjrendszereknek arra az előnyére, hogy azonos mértékű nyugdíjhoz a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben szükséges nyugdíjjárulék harmada-fele elegendő, mert a nyugdíjakat fedező tőke fele-kétharmada a befizetések hozamából származik. Ennek a ténynek az értelmezése rávilágít annak a rejtett államadósságnak a létezésére, amely minden felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben benne van, és minden egyes aktív munkavállaló havonta fizeti a kamatait, amikor két-háromszor annyi járulékot fizet, mint lehetne. A harmadik részben megmutatjuk, hogy amennyiben mind a nők, mind a férfiak akik 40 éves munkaviszony után nyugdíjba mehetnének, az külön-külön a jelenlegi nyugdíjak 9-12%-os, együttesen pedig 19%-os általános körű csökkentését tenné szükségessé ahhoz, hogy a járulékbefizetések és a nyugdíjkifizetések egyensúlya fennmaradjon.

Nyugdíjcélú életjáradékok életartam-kockázata az általánosított korcsoport−időszak−kohorsz modellkeretben

Tanulmányom módszertani részében a halandóság statisztikai előrejelzésére alkalmazható egyre népszerűbb eljárásokat Magyarországon elsőként egységes tárgyalásban, az általánosított korcsoport–időszak–kohorsz (GAPC) modellcsalád mint új paradigma keretében mutatom be. Ezt követően egy empirikus elemzés keretében öt nevezetes modellt illesztek a hazai 65 éves és idősebb egyének 1975–2014. naptári évekbeli halandósági adataira, és a mintán kívüli előrejelzési pontosság kritériuma alapján az időskori halandóság modellezésére széleskörűen alkalmazott Cairns–Blake–Dowd modell alkalmazása mellett döntök. A kiválasztott modell segítségével Májer–Kovács [2011] cikke nyomán elvégzem a nyugdíjkorhatáron várható hátralévő élettartam és a nyugdíjcélú életjáradékok egyszeri nettó díjának becslését. A kérdés aktualitását az önkéntes nyugdíjpénztári járadék¬szolgáltatásra vonatkozó szabályok friss változásai adják, amelyek felértékelik a halandóság-előrejelző módszertan szerepét. Elemzésemben nagy hangsúlyt fektetek a paraméter-bizonytalanság megfelelő modellezésére. Az elvégzett számítások alapján megállapítom, hogy a közelmúltban az élettartam-kockázat szerepe jelentősen felértékelődött. Célom, hogy eredményeimet a tudományos kutatók, statisztikai és társadalombiztosítási szakemberek és gyakorló aktuáriusok egyaránt eredményesen használhassák fel a jövőben az olyan modellek készítése során, amelyekben lényeges szempont az élettartam-kockázat módszertani szempontból megfelelő figyelembe vétele.

Időskori gondoskodás eltérő várható élettartam esetén

Nyugdíjba vonuláskor a befizetett járulék egy meghatározott képlet szerint nyugdíjkifizetést eredményez. A nyugdíjképletek jellemzően a várhatóan hosszabb ideig élőknek kedveznek a későbbi nyugdíjba vonulás kelleténél nagyobb honorálása miatt. Ebben a munkában egy olyan időskori öngondoskodási rendszert mutatok be, ahol a nyugdíjas rugalmasan alakíthatja jövedelmét az (élet)járadékszolgáltatás és az egyéni bankszámla között. Állami beavatkozással az antiszelekcióból eredő jóléti veszteség csökkenthető, de nem szüntethető meg.

Az egészségügyben megjelenő hálózatok és az egészségpolitika

Az orvosok, a betegek, a hozzátartozók, az egészségügyi intézmények, az állam, a gyógyszergyártók és az egészségügyi eszközöket előállító vállalatok között gyakorlatilag végleten számú hálózat van jelen. A tanulmány célja az egészségügyben megjelenő hálózatok kategorizálása, illetve az egyes kategórián belüli hálózattípusok bemutatása. Az egészségügyben megjelenő hálózatok tanulmányozása számos egészségpolitikai kérdést vet fel; a hálózatok megismerése költséghatékonyabb és/vagy magasabb színvonalú egészségügyi ellátáshoz vezethet. A tanulmány bemutat egy alhálózatot, nevezetesen a háziorvosok és a szakorvosok között létrejövőt, és felveti azokat az egészségpolitikai kérdéseket, amelyekre az adott hálózat tüzetesebb vizsgálata révén választ kaphatunk. A szerző az itt felvetett kérdéseket gondolatébresztőnek szánja.