Privatisation in Poland:ten years after

The purpose of this article is to compare economic discussion on privatisation, expected privatisation outcomes and actual results in Poland. First it discusses the privatisation of state enterprises in the broader context of the economic transformation programme designed and introduced at the end of 1989 and the beginning of 1990. It examines the choice of privatisation methods, the political economy of privatisation and the three major policy issues: pace of privatisation, sequence of privatisation and the authority to initiate and carry out privatisation. The final section compares privatisation blueprints and actual results. The appendix presents a detailed technical guide to the privatisation methods in Poland and a basic set of figures illustrating the outcome.

The continuing relevance of Germany's engine for CEE andthe EU

The article looks first into the nature of the relations between Germany and the CEE countries a decade since the accession of the CEE countries to the EU. The relations are characterized as normalised and intensive with diverse levels of closeness and co-operation reflecting of the conceptual and ideological compatibility/differences. Next, the article focuses on the German attitude to the euro zone crisis. Germany has become a hegemon in the rescue effort aimed at stabilisation and economic invigoration of the euro zone. However, German hegemony has developed by default, not by design: her leading position is linked with considerable political and financial costs. Germany moved central stage and took the position of a reluctant hegemon. However, German role is contested internationally (it has not the support of the French government in key areas) as well as internally (particularly by the Federal Constitutional Court and the Bundesbank).The article argues that the new situation makes the German-CEE relations increasingly relevant for both sides. The German leadership of the EU increasing split along the north-south divide requires backing by the Northern group countries to which the CEE in general belongs. Given a number of reasons the CEE countries implement three distinctive strategies of co-operation with Germany in European politics. Also military co-operation, which remained rather limited so far, may receive new impulses, given the financial austerity. © 2013 The Regents of the University of California.

New approaches to North Korean politics after reunification:the search for a common Korean identity

Whilst most of the literature focusing on the Korean peninsula has concentrated on how to achieve unification through confidence-building measures, dialogues, negotiation and diplomacy, little attention has been paid to how a unified Korean identity, a core component of any potential reunification scheme could develop and be sustained. The paper addresses this gap by: (1) defining what national identity is, and how Korean identities have been formed, (2) outlining how both South and North Korea have understood and used the concept of national identity, (3) suggesting possible grounds on which the two Koreas could build a new, common national identity. © 2014 The Regents of the University of California.

The Mismanagement of Environmental Conflicts

During the Communist regime, companies' conflicts with the public were hidden. The public did not have the right to express their objection. Recent Hungarian law, however, supports people's right to influence decisions that have an impact on their lives, but attitudes change slowly. In this article, I show the typical methods of companies' mismanagement of environmental conflicts. The first part of the article concentrates on strategic issues, and the second one emphasizes mistakes in communication with local communities. There are signs that Hungarian companies have already started to learn their lesson, but they also need help to face the new situation of the post-Communist era. Conflict theory and conflict resolution techniques may help them to deal with communication problems and to reach win-win solutions. Although not unknown, facilitation is not a common technique in Hungary yet. This means that there is potential for its development.

A rendszerparadigma. Fogalmi tisztázás = The system paradigm

Tanulmányomban, amint azt a cím is jelzi, használni szeretném a paradigma fogalmát. Ezt Kuhn vezette be a tudományelméletbe klasszikus művében (Kuhn [1962]). Kuhn nem adott egyértelmű definíciót, s maga a fogalom sok vitára adott okot. A konferenciára készülve, újraolvastam számos művet az általános tudományelmélet és speciálisan a közgazdaságtani metodológia köréből. Ha más nem, már ez a meghökkentő olvasmányélmény is óvatosságra int. Nyoma sincsen konszenzusnak, még az alapfogalmak értelmezésében sem. Ingerült konfrontatív vita zajlik. A szűkebben vett tudományelmélet és tudománytörténet alternatív iskolái közötti egyet nem értés mélyen gyökeredzik híveiknek egymástól eltérő filozófiai felfogásában. Szeretném elkerülni ezt az aknamezőt. Ez késztet arra, hogy fogalmi tisztázással kezdjem a fejtegetést, az esetleges félreértések elkerülésére. Nem kívánok hozzászólni ahhoz, hogy mennyiben volt Poppernek, Kuhnnak, Lakatosnak vagy másnak igaza a tudomány történetének elemzésében. A korrekt tárgyalásA szerző a cikk bevezetőjében ismerteti, milyen értelmezésben használja a társadalomtudományokra vonatkozóan a paradigma fogalmát, amelyet T. S. Kuhn eredetileg a természettudományok történetétől ihletve alkotott meg. Az új paradigma nem okvetlenül váltja fel a korábbit; több paradigma munkaképesen működhet egymás mellett. A rendszerparadigma kialakulásának mérföldkövei: Marx, Mises, Hayek, Polányi, Schumpeter és Eucken munkái. Noha filozófiájukat és politikai állásfoglalásukat tekintve igen heterogén a névsor, közös bennük a rendszerszemlélet\". Nemcsak a gazdaság egy-egy részletével foglalkoznak, hanem a rendszer egészével; nemcsak a gazdasággal, hanem a politikai, ideológiai és a társadalmi dimenziókkal is, s különös figyelmet fordítanak valamennyi szféra interakcióira. A rendszerparadigma nagy vizsgafeladata a posztszocialista átmenet kutatása. Ehhez nélkülözhetetlen; a magyarázó erőt tekintve semmilyen más paradigmával nem pótolható. Viszont a rendszerparadigma alkalmazói előrejelzéseikben (akárcsak más paradigmák művelői) sokszor súlyosan tévedtek. A rendszerparadigma prediktív ereje korlátozott, s ez szerénységre inti felhasználóit. / === / The notion of paradigm was originally created by T. S. Kuhn and inspired by the history of natural sciences. The introduction of the article explains the interpreation of the notion as used in social sciences. In this context a new paradigm does not necessarily replace the earlier one, several paradigms can operate beside each other. The milestones of the system paradigm are the works of Marx, Mises, Hayek, Polányi, Schumpeter and Eucken. Although the list is rather heterogeneous as regards the philosophies and political stand of the authors, common to them is the \"systemic approach\". They discuss not some detail of the economy, but the system as a whole; not only the economy, but the political, ideological and societal dimensions as well, and they pay particular attention to the interactions among all spheres. It is a great examination task of the system paradigm to research the post-socialist transition. It is indispensable for that; as regards explanatory power, it cannot be replaced by any other paradigm. On the other hand, the users of the system paradigm frequently made grave errors in their forecasts (similarly to those using other paradigms). The predictive power of the system paradigm is restricted and this warns its users to caution.

A kapitalizmus néhány rendszerspecifikus vonása (Some system-specific features of capitalism)

A szerző korábban a szocialista rendszer és a posztszocialista átmenet elemzésére használta azt a szemléletet és módszertant, amelyet rendszerparadigmának nevezett el. A jelen tanulmány a kapitalizmus néhány általános vonásának vizsgálatára alkalmazza ezt a megközelítést. A cikk - fogalmi tisztázás után - példákat sorol fel a kapitalizmus néhány rendszerspecifikus vonására, majd kettővel részletesebben foglalkozik. Az egyik: a rendszer dinamizmusa. Az elmúlt évszázad nagy újításai, amelyek mélyrehatóan átalakították nemcsak a termelés technológiáját, hanem az emberek mindennapi életét is, a kapitalista rendszer és annak főszereplője, a vállalkozó vezette be és terjesztette el. Csak a kapitalizmusban tud kialakulni a vállalkozás és újítás mechanizmusa, az ehhez szükséges erőteljes ösztönzés és rugalmas tőkepiac. A másik példa: a kapitalista rendszer immanens tulajdonsága a munkaerőpiacon jelentkező tartós többlet, szemben a szocialista rendszerrel, amelynek kifejlett formájában tartós munkaerőhiány mutatkozik. Elméletileg és tapasztalatilag is igazolható, hogy minél dinamikusabb a kapitalista gazdaság állandó átalakulása, annál inkább keletkezik strukturális munkanélküliség. A hatékony bér elmélete megmagyarázza, miért érdeke a munkaadónak, hogy a piactisztító bérnél magasabb bért fizessen, és ezzel munkanélküliséget idézzen elő. A kapitalizmus reformálható rendszer. Ám ügyelni kell arra, hogy a részreformok között milyen a kapcsolat. Szerencsés esetben kiegészítik egymást. Ám ennél sokkal gyakoribb, hogy miközben szembeszállunk a rendszer egyik kedvezőtlen hajlamával, utat engedünk egy másik kedvezőtlen hajlam megerősödésének. ___________________ The author previously applied the outlook and methodology he named the system paradigm to analysing the socialist system and post-socialist transition. This study takes the same approach to some general attributes of capitalism. After clarifying some concepts, the author presents examples of some system-specific features of capitalism, before ad-dressing two of them in detail. One is the dynamism of the system. The great innovations of the last century that radically altered both the technology of production and people s daily lives were all introduced and disseminated by the capitalist system and its protago-nist, the entrepreneur. Only under capitalism can the mechanism of entrepreneurship and innovation emerge, with the strong incentives and flexible capital market they require. The other immanent feature is a chronic surplus on the labour market that contrasts sharply with the chronic labour shortage prevalent under the mature socialist system. Theory and experience confirm that the faster the ongoing transformation of a capitalist economy proceeds, the greater the propensity for structural unemployment to appear. It is explained by the efficiency pay hypothesis how an employer has an incentive to pay more than a market-clearing wage, thereby introducing unemployment. Capitalism is a system that can be reformed, but attention needs paying to relations between reforms of different parts of the system. In fortunate cases they complement each other, but it is commoner to find that tackling one unfavourable tendency only allows another such tendency to increase.

Hiánygazdaság − többletgazdaság. Tanulmány a piac elméletéről – II. rész = Shortage economy - surplus economy. A study on market theory II

A főáramlat közgazdászai elismerik, hogy a szocialista rendszert a krónikus hiány jellemezte, de úgy vélik, hogy a kapitalista rendszerben - kisebb vagy nagyobb ingadozások közepette - piaci egyensúly uralkodik. Ezzel szemben a tanulmány két piaci állapotot állít egymással szembe. Az egyikben dominálnak a túlkeresleti jelenségek, bár előfordulnak túlkínálati jelenségek is, ezt nevezi a szerző hiánygazdaságnak. A másikban dominálnak a túlkínálati jelenségek, bár előfordulnak túlkeresleti jelenségek is, amit a szerző többletgazdaságnak nevez. A tanulmány II. része összefoglalja a tanulmány fő állításait. Ezek szerint a szocialista rendszer veleszületett immanens tulajdonsága a hiánygazdaság, míg a kapitalista rendszer veleszületett immanens tulajdonsága a többletgazdaság létrehozása és állandó reprodukciója. Állami beavatkozások erősíthetik vagy gyengíthetik ezeket a genetikus tulajdonságokat, de nem szüntethetik meg. A tanulmány áttekinti a többletgazdaság kedvező és kedvezőtlen hatásait. A kedvező hatások között különleges nyomatékkal emeli ki, hogy a többlet (elsősorban többletkapacitások) nélkül nem alakulhat ki a termelők, illetve az eladók rivalizálása, ami az innovációs folyamat legfontosabb hajtóereje. A többletgazdaság általános esetének vizsgálata után különböző speciális esetekkel foglalkozik a tanulmány: a gazdaság konjunkturális hullámzásával, a hadigazdasággal, a modern kapitalizmusban mutatkozó történelmi léptékű változásokkal, valamint a szocialista rendszeren belül megjelent piacorientált reformokkal és a posztszocialista átmenettel. ____ Mainstream economists recognize that the socialist system was marked by chronic shortage, but they consider that the capitalist system exhibits market equilibrium, give or take some greater or lesser fluctuations. This study, however, contrasts two market states. One is dominated by phenomena of excess demand, though instances of excess supply appear as well; this the author calls a shortage economy. The other is dominated by phenomena of excess supply, though instances of excess demand appear as well; this the author terms a surplus economy. Part II of the study starts by summing up its main propositions. Just as the shortage economy is an intrinsic, immanent trait of the socialist system, so the creation and continual reproduction of the surplus economy is an intrinsic, immanent trait of the capitalist system. Such genetic traits may be strengthened or weakened by state intervention, but not eliminated by it. The study reviews the favourable and detrimental effects of the surplus economy. Of the favourable effects, it is emphasized that without surplus there cannot develop among producers or sellers the rivalry that provides the main impetus for the innovation process. Having examined the general case of the surplus economy, the study turns to various special cases: to the trade-cycle fluctuations of the economy, the war economy, the historic changes appearing in modern capitalism, the market-oriented reforms that appear within the socialist system, and the post-socialist transition.

Átmenettan és közgazdaságtan. Módszertani tanulságok egy részterület műveléséből (Transitology and economics. Methodological lessons to be drawn from work in a partial territory)

Az akadémiai székfoglaló előadás a teljesség igénye nélkül arra a kérdésre keresi a választ, hogy a posztkommunista átalakulás tanulmányozása milyen hasznosítható tanulságokkal szolgált a közgazdasági elmélet művelőinek szélesebb köre számára. Megállapítja, hogy - a világ közgazdaságtanában folyó megújulással párhuzamosan - a módszertani pluralizmus, ezen belül a történeti, az intézményi és az összehasonlító gazdaságtani közelítés visszahelyezése jogaiba, valamint az egyoldalúan csak a matematikai formalizálást előtérbe állító megoldások visszaszorulása figyelhető meg. _____ This inaugural lecture delivered on receiving membership of the Hungarian Academy of Sciences seeks, without attempting completeness, to examine what useful lessons could be drawn from study of the post-communist transformation for practitioners in wider fields of economics. It establishes that methodological pluralism, including the rights of historical, institutional and comparative economic approaches, is being relegated by the renewal taking place in world economics. This can be seen to be constricting the approaches that place mathematical formalism to the fore.

The Central European initiative : an approach to regional stabilization and democratic consolidation

This thesis examines how multilateral institutions can contribute to democratization and regional stability. It is a case study of the Central European Initiative (CEI), a regional intergovernmental organization founded by Italy and Austria in 1989 to undertake a regional integration process, and of its role in stabilizing post-communist democracies. Documents were collected at the CEI offices in Trieste, Italy, and interviews conducted with CEI officers, and data obtained from the websites of related organizations and of CEI member countries. The thesis probes the relevance of concepts derived from theories of international regimes and social constructivism. It shows that the CEI diffuses norms and institutional rules conducive to consolidating democracies, including the development of a free civil society, a relatively autonomous political society, rule of law, state bureaucracies that are usable by the new democratic governments, and functioning free market economies, addition, and fosters habits of dialogue, socializes participants, and supports the creation of supra-national identities.

“Back to the future?” Cuban–Russian relations under Raúl Castro

Peer reviewed

“Back to the future?” Cuban–Russian relations under Raúl Castro

Peer reviewed

“Back to the future?” Cuban–Russian relations under Raúl Castro

Peer reviewed

The European Union Foreign Policy in the Caucasus and Central Asia: The Limitations of the Opening towards the East

This article intends to study the evolution of the European Union foreign policy in the Southern Caucasus and Central Area throughout the Post-Cold War era. The aim is to analyze Brussels’ fundamental interests and limitations in the area, the strategies it has implemented in the last few years, and the extent to which the EU has been able to undermine the regional hegemons’ traditional supremacy. As will be highlighted, the Community’s chronic weaknesses, the local determination to preserve sovereignty and an increasing international geopolitical competition undermine any European aspiration to become a pre-eminent actor at the heart of the Eurasian continent in the near future.

Mapping the Liminal Experience of Eastern Europe in Selected American Works, 1965-2002

The purpose of this dissertation is to study literary representations of Eastern Europe in the works of celebrated and less-known American authors, who visited and narrated the region between the mid-1960s and early 2000s. The main critical body focuses on Eastern Europe before 1989 and encompasses three major voices of American literature: John Updike, Joyce Carol Oates, and Philip Roth. However, in the last chapter I also explore American literary perceptions of the area following the collapse of communism. Importantly, the term “Eastern Europe” as used in this dissertation is charged with significance. I approach it not only as a space on the map or the geopolitical construct which emerged in the aftermath of the Second World War, but rather as a conceptual category and a repository of meanings built out of fact and fantasy: specific historical, political and cultural realities interlaced with subjective worldviews, preconceptions, and mental images. The critical framework of this dissertation is twofold. I reach for the concept of liminality to elucidate the indeterminacy and malleability which lies at the heart of the object of study—the idea, image, and experience of Eastern Europe. Bearing in mind the nature of the works under analysis, all of which were inspired by actual visits behind the Iron Curtain, I propose to interpret these transatlantic literary journeys in terms of generative experience, where Eastern Europe is mapped as a liminal space of possibility; a contact zone between cultures and, potentially, the locus of self-discovery and individual transformation. If liminality is the metaphor or a lens that I employ in order to account for the nature of the analyzed works and the complex terrain they map, imagology, whose purpose is to study the processes of constructing selfhood and otherness in literature, provides me with the method and the critical vocabulary for analyzing selected literary representations. The dissertation is divided into six chapters, the last of which serves as coda to the previous discussion. The first two chapters constitute the critical foundation of this work. Then, in chapters 3, 4, and 5 I study American images of Eastern Europe in the works written by John Updike, Joyce Carol Oates, and Philip Roth, respectively. The last, sixth chapter of this dissertation is divided into two parts. In the first one, I discuss new critical perspectives and avenues of research in the study of Eastern Europe following the collapse of communism. Then, I carry out a joint analysis of four works written after 1989 by Eva Hoffman, Arthur Phillips, John Beckman, and Gary Shteyngart. The dissertation ends with conclusions in which I summarize my findings and reflections, and suggest implications for future research. As this dissertation seeks to demonstrate, Eastern Europe portrayed in the analyzed works oscillates between contradictory representations which are contingent upon a number of factors, most importantly who maps it and in what context. Even though each experience of Eastern Europe is distinct and fueled by the profiles, identities, and interests of the characters and their creators, I have found out that certain patterns of othering are present in all the works. Thus, my research seems to suggest that there is something of a recurrent literary image of Eastern Europe, which goes beyond the context of the Cold War. Accordingly, while this dissertation hopes to be a valid contribution to the study of literary and cultural mappings of Eastern Europe, it also generates new questions regarding the current, post-communist representation of the area and its relationship to the national tropes explored in my work.

Comment expliquer l’absence de conflit religieux dans un pays multiconfessionnel? Cas de l’Albanie

Huntington avait-il raison lorsqu’il déclarait que la religion serait un élément sujet à diviser ? Loin de déclarer qu’il existe une recrudescence de conflits dans le monde, force est de constater que la dimension religieuse dans les conflits est quant à elle sur le devant de la scène. Les cas du Liban, de l’Irlande du Nord ou de l’Ex-Yougoslavie, des cas classiques, illustrent parfaitement cette dimension dans l’exacerbation d’un conflit. Toutefois, ce mémoire tend à expliciter un phénomène particulier ; celui de l’Albanie. Située dans la région des Balkans, un véritable carrefour des religions d’une part et considéré comme un pays multiconfessionnel d’autre part, elle n’a jamais connu de conflit à caractère religieux. Qu’est-ce qui explique que cet État, composé de musulmans, de chrétiens orthodoxes et de catholiques, n’a jamais vu un conflit religieux émerger tandis que ce mulitconfessionnalisme est facteur de conflit chez d’autres ? Nous verrons que l’hypothèse sur laquelle nous nous appuierons est l’absence d’entrepreneurs politique. L’Albanie post-communiste a maintenu la religion séparée du monde politique tout comme ce dernier a évité la prise de parti pris en véhiculant un message de tolérance religieuse.