The political discourse and material practice of technology enhanced learning

Technology discloses man’s mode of dealing with Nature, the process of production by which he sustains his life, and thereby also lays bare the mode of formation of his social relations, and of the mental conceptions that flow from them (Marx, 1990: 372) My thesis is a Sociological analysis of UK policy discourse for educational technology during the last 15 years. My framework is a dialogue between the Marxist-based critical social theory of Lieras and a corpus-based Critical Discourse Analysis (CDA) of UK policy for Technology Enhanced Learning (TEL) in higher education. Embedded in TEL is a presupposition: a deterministic assumption that technology has enhanced learning. This conceals a necessary debate that reminds us it is humans that design learning, not technology. By omitting people, TEL provides a vehicle for strong hierarchical or neoliberal, agendas to make simplified claims politically, in the name of technology. My research has two main aims: firstly, I share a replicable, mixed methodological approach for linguistic analysis of the political discourse of TEL. Quantitatively, I examine patterns in my corpus to question forms of ‘use’ around technology that structure a rigid basic argument which ‘enframes’ educational technology (Heidegger, 1977: 38). In a qualitative analysis of findings, I ask to what extent policy discourse evaluates technology in one way, to support a Knowledge Based Economy (KBE) in a political economy of neoliberalism (Jessop 2004, Fairclough 2006). If technology is commodified as an external enhancement, it is expected to provide an ‘exchange value’ for learners (Marx, 1867). I therefore examine more closely what is prioritised and devalued in these texts. Secondly, I disclose a form of austerity in the discourse where technology, as an abstract force, undertakes tasks usually ascribed to humans (Lieras, 1996, Brey, 2003:2). This risks desubjectivisation, loss of power and limits people’s relationships with technology and with each other. A view of technology in political discourse as complete without people closes possibilities for broader dialectical (Fairclough, 2001, 2007) and ‘convivial’ (Illich, 1973) understandings of the intimate, material practice of engaging with technology in education. In opening the ‘black box’ of TEL via CDA I reveal talking points that are otherwise concealed. This allows me as to be reflexive and self-critical through praxis, to confront my own assumptions about what the discourse conceals and what forms of resistance might be required. In so doing, I contribute to ongoing debates about networked learning, providing a context to explore educational technology as a technology, language and learning nexus.

Negyven éves a magyar jövőkutatás

A magyar jövőkutatás intézményesült fennállásának és egyetemi szintű oktatásának 40 éves évfordulóját ünnepeltük 2008-ban. A Római Klub alapításával azonos évben, 1968 szeptemberében egyetemünk jogelődjén, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Népgazdaság Tervezése Tanszéken Dr. Kovács Géza, tanszékvezető egyetemi tanár által a jövőkutatás témakörében meghirdetett, kutatószemináriumként működő szakszeminárium tekinthető az első meghatározó lépésnek a hazai jövőkutatás és annak oktatása terén. A sok tekintetben újszerű vállalkozásnak (ami adódott a jövőkutatás mint sajátos ismerethalmaz és mint tudományterület újszerűségéből, valamint a kutatás és az oktatás sajátos szerves egységéből, azaz: az oktatómunkához kapcsolódó tudományos kutatásban partnerségi alapon egyetemi hallgatók is részt vettek) különösen erős volt akkor a kisugárzó hatása. Ez ösztönözte leginkább, volt hallgatóin keresztül is, a jövőkutatás további kutatóhelyeken, egyetemeken való megjelenését és művelését. Ez az oka annak is, hogy a hazai jövőkutatók és a külföldi jövőkutatási műhelyek is a Kovács Géza professzor által alapított kutatóhelyet tekintik a hazai jövőkutatás bölcsőjének.

A közgazdaságtan metodológiájáról és a matematikai közgazdaságtanról a Neumann-modell ürügyén

A dolgozatban a Neumann-modell lehetséges elméleti és módszertani rokonságát elemezzük annak fényében, hogy mind a neoklasszikusok, mind a klasszikus hagyományokat felélesztő neoricardiánusok a magukénak vallják. Ennek során megvizsgáljuk a klasszikus és a neoklasszikus gazdaságfelfogás, az ex post és az ex ante szemléletű modellek közötti különbségeket, és azt a forradalmi jelentőségű módszertani változást, amely a sok szempontból joggal bírálható modern matematikai közgazdaságtan kialakulásához vezetett. Összevetjük Neumann modelljét az osztrák iskola árbeszámítási elméletével, a Walras­Cassel- és a Schlesinger­Wald-féle modellekkel, illetve a Ricardo, Marx, Dmitriev, Leontief nevekkel fémjelezhető klasszikus vonulat eredményeivel. Rámutatunk arra, hogy Neumann voltaképpen az "igazságos és értelmes gazdaság" ősi ideáját öntötte kora modern fizikájában honos matematikai modell formájába. /===/ The paper investigates the potential theoretical and methodological sources of inspiration of the von Neumann model, in view of the fact that both the neoclassical and the neo-Ricardian economists claim heritage to it. In the course of that the author assesses the main differences of the classical and neoclassical, the ex post and ex ante modeling approaches. He also confronts the von Neumann model with the Walras–Cassel and the Schlesinger–Wald models, and with models worked out in the classical tradition a’la Ricardo, Marx, Dmitriev and Leontief. He concludes that the Neumann-model is, in fact, nothing but a reformulation of a very old belief in a “just and reasonable economic system” based on the modern modeling approach of contemporary physics and mathematics.

Az egyensúlyi ráták unicitása és a bérráta pozitivitása a Neumann-modell általánosításaiban (Uniqueness of equilibrium rates and the positive value of the wage rate in generalizations from the Neumann model)

Cikkünk arról a paradox jelenségről szól, hogy a fogyasztást explicit módon megjelenítő Neumann-modell egyensúlyi megoldásaiban a munkabért meghatározó létszükségleti termékek ára esetenként nulla lehet, és emiatt a reálbér egyensúlyi értéke is nulla lesz. Ez a jelenség mindig bekövetkezik az olyan dekomponálható gazdaságok esetén, amelyekben eltérő növekedési és profitrátájú, alternatív egyensúlyi megoldások léteznek. A jelenség sokkal áttekinthetőbb formában tárgyalható a modell Leontief-eljárásra épülő egyszerűbb változatában is, amit ki is használunk. Megmutatjuk, hogy a legnagyobbnál alacsonyabb szintű növekedési tényezőjű megoldások közgazdasági szempontból értelmetlenek, és így érdektelenek. Ezzel voltaképpen egyrészt azt mutatjuk meg, hogy Neumann kiváló intuíciója jól működött, amikor ragaszkodott modellje egyértelmű megoldásához, másrészt pedig azt is, hogy ehhez nincs szükség a gazdaság dekomponálhatóságának feltételezésére. A vizsgált téma szorosan kapcsolódik az általános profitráta meghatározásának - Sraffa által modern formába öntött - Ricardo-féle elemzéséhez, illetve a neoklasszikus növekedéselmélet nevezetes bér-profit, illetve felhalmozás-fogyasztás átváltási határgörbéihez, ami jelzi a téma elméleti és elmélettörténeti érdekességét is. / === / In the Marx-Neumann version of the Neumann model introduced by Morishima, the use of commodities is split between production and consumption, and wages are determined as the cost of necessary consumption. In such a version it may occur that the equilibrium prices of all goods necessary for consumption are zero, so that the equilibrium wage rate becomes zero too. In fact such a paradoxical case will always arise when the economy is decomposable and the equilibrium not unique in terms of growth and interest rate. It can be shown that a zero equilibrium wage rate will appear in all equilibrium solutions where growth and interest rate are less than maximal. This is another proof of Neumann's genius and intuition, for he arrived at the uniqueness of equilibrium via an assumption that implied that the economy was indecomposable, a condition relaxed later by Kemeny, Morgenstern and Thompson. This situation occurs also in similar models based on Leontief technology and such versions of the Marx-Neumann model make the roots of the problem more apparent. Analysis of them also yields an interesting corollary to Ricardo's corn rate of profit: the real cause of the awkwardness is bad specification of the model: luxury commodities are introduced without there being a final demand for them, and production of them becomes a waste of resources. Bad model specification shows up as a consumption coefficient incompatible with the given technology in the more general model with joint production and technological choice. For the paradoxical situation implies the level of consumption could be raised and/or the intensity of labour diminished without lowering the equilibrium rate of the growth and interest. This entails wasteful use of resources and indicates again that the equilibrium conditions are improperly specified. It is shown that the conditions for equilibrium can and should be redefined for the Marx-Neumann model without assuming an indecomposable economy, in a way that ensures the existence of an equilibrium unique in terms of the growth and interest rate coupled with a positive value for the wage rate, so confirming Neumann's intuition. The proposed solution relates closely to findings of Bromek in a paper correcting Morishima's generalization of wage/profit and consumption/investment frontiers.

Visszatérhet-e a "nagy elmélet" a közgazdaságtanban? Megjegyzések a rendszerparadigma elmélettörténetéhez (Can the "grand theory" return to economics? Notes on the theoretical history of the system paradigm)

Kornai János rendszerparadigma-fogalmából és az ott felsorolt közgazdászok névsorából kiindulva, a tanulmány kiemel néhány mozzanatot ennek eszmetörténeti előzményeiből. A hatvanas évek szociológiai irodalmában időszerűtlennek tartották a nagy elmélet létrehozását, a nyolcvanas évek társadalomtudományában viszont már a hagyományos nagy rendszeralkotás és elbeszélésmód visszatérését méltatták. Adam Smith közgazdaságtanát a társadalmi érintkezés átfogó elmélete részének szánta, amely tartalmazza a jog, politika és erkölcs elveit és történetét. Ezt szemlélteti a kereskedelmi társadalom paradoxonának elemzése és annak bemutatása, hogyan vezetett a fényűzés a szabadság helyreállításához és a rendszeres kormányzat létrejöttéhez. Marx és a német történeti iskola egyaránt törekedett a társadalom történeti fejlődéstörvényeinek feltárására, noha kölcsönösen elutasították egymás felfogásának többi elemét. Schumpeter életművét az a törekvés határozta meg, hogy összekapcsolja az elméleti analízist és a történeti leírást, hogy a gazdasági fejlődés elemzéséből kiindulva megalkossa a társadalmi élet különböző területeinek interdependenciáját bemutató elméletet. / === / The study starts from János Kornai's concept of a system paradigm and the list of economists there to lift certain elements from its antecedents in intellectual history. The sociological writers of the 1960s thought it was inopportune to create a grand theory, while the social scientists of the 1980s were busy celebrating the return of the great traditional system-creating process and its mode of narration. Adam Smith presented his economics as part of a comprehensive theory of social organization that would cover the principles and history of law, politics and morality. This is illustrated by his analysis of the paradox of commercial society and his demonstration of how wealth led to the restoration of liberty and the establishment of regular governance. Marx and the German historical school both strove to identify laws of the historical development of society, although they each rejected the other elements of the other's concept. Schumpeter's oeuvre was marked by an effort to combine theoretical analysis with historical description, so that from an analysis of economic development he could arrive at a theory presenting the interdependence of the various areas of social activity.

A rendszerparadigma. Fogalmi tisztázás = The system paradigm

Tanulmányomban, amint azt a cím is jelzi, használni szeretném a paradigma fogalmát. Ezt Kuhn vezette be a tudományelméletbe klasszikus művében (Kuhn [1962]). Kuhn nem adott egyértelmű definíciót, s maga a fogalom sok vitára adott okot. A konferenciára készülve, újraolvastam számos művet az általános tudományelmélet és speciálisan a közgazdaságtani metodológia köréből. Ha más nem, már ez a meghökkentő olvasmányélmény is óvatosságra int. Nyoma sincsen konszenzusnak, még az alapfogalmak értelmezésében sem. Ingerült konfrontatív vita zajlik. A szűkebben vett tudományelmélet és tudománytörténet alternatív iskolái közötti egyet nem értés mélyen gyökeredzik híveiknek egymástól eltérő filozófiai felfogásában. Szeretném elkerülni ezt az aknamezőt. Ez késztet arra, hogy fogalmi tisztázással kezdjem a fejtegetést, az esetleges félreértések elkerülésére. Nem kívánok hozzászólni ahhoz, hogy mennyiben volt Poppernek, Kuhnnak, Lakatosnak vagy másnak igaza a tudomány történetének elemzésében. A korrekt tárgyalásA szerző a cikk bevezetőjében ismerteti, milyen értelmezésben használja a társadalomtudományokra vonatkozóan a paradigma fogalmát, amelyet T. S. Kuhn eredetileg a természettudományok történetétől ihletve alkotott meg. Az új paradigma nem okvetlenül váltja fel a korábbit; több paradigma munkaképesen működhet egymás mellett. A rendszerparadigma kialakulásának mérföldkövei: Marx, Mises, Hayek, Polányi, Schumpeter és Eucken munkái. Noha filozófiájukat és politikai állásfoglalásukat tekintve igen heterogén a névsor, közös bennük a rendszerszemlélet\". Nemcsak a gazdaság egy-egy részletével foglalkoznak, hanem a rendszer egészével; nemcsak a gazdasággal, hanem a politikai, ideológiai és a társadalmi dimenziókkal is, s különös figyelmet fordítanak valamennyi szféra interakcióira. A rendszerparadigma nagy vizsgafeladata a posztszocialista átmenet kutatása. Ehhez nélkülözhetetlen; a magyarázó erőt tekintve semmilyen más paradigmával nem pótolható. Viszont a rendszerparadigma alkalmazói előrejelzéseikben (akárcsak más paradigmák művelői) sokszor súlyosan tévedtek. A rendszerparadigma prediktív ereje korlátozott, s ez szerénységre inti felhasználóit. / === / The notion of paradigm was originally created by T. S. Kuhn and inspired by the history of natural sciences. The introduction of the article explains the interpreation of the notion as used in social sciences. In this context a new paradigm does not necessarily replace the earlier one, several paradigms can operate beside each other. The milestones of the system paradigm are the works of Marx, Mises, Hayek, Polányi, Schumpeter and Eucken. Although the list is rather heterogeneous as regards the philosophies and political stand of the authors, common to them is the \"systemic approach\". They discuss not some detail of the economy, but the system as a whole; not only the economy, but the political, ideological and societal dimensions as well, and they pay particular attention to the interactions among all spheres. It is a great examination task of the system paradigm to research the post-socialist transition. It is indispensable for that; as regards explanatory power, it cannot be replaced by any other paradigm. On the other hand, the users of the system paradigm frequently made grave errors in their forecasts (similarly to those using other paradigms). The predictive power of the system paradigm is restricted and this warns its users to caution.

Joint production and labour values

This paper investigates the problem of labour value determination in the presence of joint production. The purpose is to clarify the main problems involved, and critically review some recent proposals. In the case of joint production the inputs can not be divided between products in a natural way. As a result, none of the three alternative definitions given by Marx for labour values can generally be applied in this case. This means that the definition of labour values has to be generalized. The author points out that any such generalization will contradict some original Marxian proposals; therefore, there is no Marxian solution to the problem. One could still attempt to find a generalization Marxian enough in its spirit. The author lists some criteria that such a generalization could be tested against. He points out that the solution suggested by Morishima fails to meet most of the above criteria. It will be argued that a solution which relies on a price dependent division of inputs between products is closer to the general spirit of Marxian analysis.

Heterogeneous labour and the determination of value

Heterogeneity of labour and its implications for the Marxian theory of value has been one of the most controversial issues in the literature of the Marxist political economy. The adoption of Marx's conjecture about a uniform rate of surplus value leads to a simultaneous determination of the values of common and labour commodities of different types and the uniform rate of surplus value. Determination of these variables can be formally represented as a parametric cigenvalue problem. Morishima's and Bródy's earlier results are analysed and given new interpretations in the light of the suggested procedure. The main questions are addressed in a more general context too. The analysis is extended to the problem of segmented labour market, as well.

Krekó Béla szerepe a közgazdászképzés modernizálásában. Krekó Béla (1915-1994) emlékére

Krekó Béla a magyar közgazdasági oktatás megújításának kiemelkedő alakja, aki 1956 után és az 1960-as években a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) élharcosa volt a matematika oktatás reformjának, az operációkutatási oktatás bevezetésének és a tervmatematika szak beindításának. Születésének 100-ik évfordulóján megemlékezünk róla, mint a közgazdászképzés modernizálásának egyik legfontosabb szereplőjéről és a generációk számára alapműként szolgáló könyvek szerzőjéről. Ízelítőt adunk ezeknek a könyveknek az egységes szemléletét adó elemi bázistranszformáció (pivotálás) felhasználásából a lineáris algebra néhány klasszikus problémájának megoldására.

The civil war of ideas: Ayn Rand, intellectual freedom, and the regulation of thought in the Soviet Union and United States, 1905-1943

The philosopher and novelist Ayn Rand (1905–1982) is an icon of American culture. That culture misunderstands her, however. It perceives her solely as a pure market conservative. In the first forty years of her life, Rand's individualism was intellectual and served as a defense for the free trade of ideas. It originated in the Russian Revolution. In 1926, when Rand left the Soviet Union, she developed her individualism into an American philosophy. Her ideas of the individual in society belonged to a debate where intellectuals intended to abolish the State and free man and woman from its intellectual snares. To present Rand as a freethinker allows me to examine her anticommunism as a reaction against Leninism and to consider the relation of her ideas to Marxism. This approach stresses that Rand, as Marx, opposed the State and argued for the historical importance of a capitalist revolution. For Rand the latter, however, depended on an entrepreneurial class that rejected Protestantism as ideology – which she contended threatened its interests because Christianity had lost its historical significance. This exposes the nature of Rand's intellectual individualism in American society, where the majority on the entire political spectrum still identified with the teachings of Christ. It also reveals the dynamics of her anticommunism. From 1926 to 1943, Rand remodeled American individualism and as she did so, she determined her opposition first to the New Deal liberals and second business conservatives. To these ends, Marxism and Protestantism served Rand's individualism and made her an American icon of the twentieth century.

Patterns of Root Dynamics in Mangrove Forests Along Environmental Gradients in the Florida Coastal Everglades, USA

Patterns of mangrove vegetation in two distinct basins of Florida Coastal Everglades (FCE), Shark River estuary and Taylor River Slough, represent unique opportunities to test hypotheses that root dynamics respond to gradients of resources, regulators, and hydroperiod. We propose that soil total phosphorus (P) gradients in these two coastal basins of FCE cause specific patterns in belowground biomass allocation and net primary productivity that facilitate nutrient acquisition, but also minimize stress from regulators and hydroperiod in flooded soil conditions. Shark River basin has higher P and tidal hydrology with riverine mangroves, in contrast to scrub mangroves of Taylor basin with more permanent flooding and lower P across the coastal landscape. Belowground biomass (0–90 cm) of mangrove sites in Shark River and Taylor River basins ranged from 2317 to 4673 g m-2, with the highest contribution (62–85%) of roots in the shallow root zone (0–45 cm) compared to the deeper root zone (45–90 cm). Total root productivity did not vary significantly among sites and ranged from 407 to 643 g m-2 y-1. Root production in the shallow root zone accounted for 57–78% of total production. Root turnover rates ranged from 0.04 to 0.60 y-1 and consistently decreased as the root size class distribution increased from fine to coarse roots, indicating differences in root longevity. Fine root biomass was negatively correlated with soil P density and frequency of inundation, whereas fine root turnover decreased with increasing soil N:P ratios. Lower P availability in Taylor River basin relative to Shark River basin, along with higher regulator and hydroperiod stress, confirms our hypothesis that interactions of stress from resource limitation and long duration of hydroperiod account for higher fine root biomass along with lower fine root production and turnover. Because fine root production and organic matter accumulation are the primary processes controlling soil formation and accretion in scrub mangrove forests, root dynamics in the P-limited carbonate ecosystem of south Florida have a major controlling role as to how mangroves respond to future impacts of sealevel rise.

O FUNDEF e o FUNDEB como política de financiamento para a valorização do magistério: efeitos na carreira e na remuneração dos professores da rede pública e estadual de ensino do RN.

Este estudio analiza los efectos de la política de financiamiento de la educación básica, por intermedio de los Fundos contables, Fundef y Fundeb, y su proposición en valorar el magisterio, considerando las dimensiones de carrera y de la remuneración de los profesores de la red pública estadal de enseñanza del estado de Rio Grande do Norte, en el período entre 1996 y 2010. Para entender las condicionantes de la evaluación de las políticas públicas, se buscó también las contribuciones de Marx (1996) segundo quién “el concreto es concreto” y que la dialéctica del concreto se puede auxiliar en el intento de captar el fenómeno estudiado. Se utilizó aún, el referencial teórico bibliográfico relacionado al financiamiento de la educación y a la valoración del magisterio, a partir de la literatura referente a las dimensiones del objeto (fundef y Fundeb) y (carrera y remuneración). En la investigación documental, además de las legislaciones, directrices nacionales y locales pertinentes, se utilizaron datos referentes a los recursos disponibles en la Finbra. Tesoro Nacional, SIOPE/RN, INEP/MEC, datos de resumen del folio y folio de pagamiento de Secretaria de Estado, de la Educación e de la Cultura (SEEC), y 289 sueldos de 21 profesores. Se realizó entrevista semi estructurada con nueve profesores, referente a la carrera, además de un cuestionario aplicado a 12 profesores relacionado a remuneración. Se considera que en los resultados referentes a los indicadores educacionales, en el período Fundef ocurrió una reducción en las inscripciones de la red pública de enseñanza, como también en las funciones docentes, de la enseñanza base (fundamental), que corresponde a 37%. A partir de la vigencia del Fundeb (2007 – 2010), estos indicadores fueron puestos en ecuación. En todo el período entre 1996 a 2010, ocurre un aumento en las inscripciones de 119,03% y en las funciones docentes de 77,44%. Sobre los datos de financiamiento, se constató que, del mínimo exigido (60%) en la aplicación de recursos de los Fundos en la remuneración del magisterio se aplica en el período de los dos Fundos, pero el mínimo exigido, o sea, 83,29% a 98,89% de los recursos. Los efectos de los Fundos en la carrera de los nueve profesores, considerando la promoción y la progresión, no han sido satisfactorios. En la promoción de los nueve de estos docentes, apenas uno evolucionó el Nivel (titulación), pero retrocedió en la progresión. En la progresión de los nueve profesores, ocho se hallan con la progresión retrasada, entre dos y cinco clases, acumulando un perjuicio que varía de 10% a 45% en su ganancia. La diferencia de una clase a otra corresponde a 5% en la renta anual. Se observa que las ventajas pecuniarias contribuyen con la remuneración con porcentaje más alto que la renta, disminuyendo esta diferencia en el período de Fundeb. Sobre la remuneración, un profesor con 24 años de carrera, con formación (magisterio), no consigue, después de años de profesión, ganar ni siquiera dos salarios mínimos. El profesor con 30 años de carrera, con maestría, tiene una renta, en 2010, correspondiente a menos de tres salarios mínimos, o sea, 2,82 y una remuneración que equivale a poco más de tres salarios mínimos, o sea, 3,66. Si comparamos la profesión de magisterio con otras que igual exigen formación superior, la primera es, en general, de bajo nivel, causando un resultado negativo sobre la búsqueda de la profesión del magisterio. Por los efectos en la remuneración, se concluye que hubo una mejoría, pero aún insuficiente, sobre todo al comparar con el Salario Mínimo Anual. Se evalúa, una vez que los fundos – Fundef y Fundeb – no fueron capaces de promover la valoración del magisterio en las dimensiones de la carrera y de la remuneración. Se constatan algunos resultados negativos en la política de Fundo ya que tendría que ver, principalmente, con la incapacidad de la referida política a valoración de magisterio, siendo una de las causas, o financiamiento con restricción de presupuesto.

Do amanhecer ao crepúsculo: o ambiente inteiro por minhas narrativas

The matrix of this dissertation research permeates the design of complex environmental education. Its purpose is the realistic utopia of sustainability focused on the elucidation of a cultural model, a way of life that can guarantee the preservation of the living and non-living wight, to compose a world in which all coexist in harmony. To do so, thinking that model permeates the understanding that we are nature. This understanding can be evidenced both in Karl Marx in his book, the Economic and Philosophical Manuscripts says: "Nature is the essential body of the human being", and Joël de Rosnay, in his book The Symbiotic Man explains that we humans, "are the neurons of the earth." In this same perspective, Elisabet Sahtouris, in his book The Dance of the Earth, has pointed out how little is accurate to say that "there is life on Earth," because we are knowledgeable that our planet is a living organism, then there is the "life of the Earth ". Thus, we are part of this life, we are a part of the whole. With long experience in the environmental field, I seek the collective understanding that environmental education is a process belonging to all areas of knowledge, while margins for its subdivision occasion that begins the role of librarian I am, as a mediator of educational, cultural process, and disseminate information, is an environmental educator. Research conducted lead me to propose a revision of values and attitudes, from a certain reorganization of thought, an ecology of ideas and action, evidenced by readings of education and complexity, especially tuned to the writings of Edgar Morin. This thesis makes use of metaphor as a cognitive operator to emphasize the solar cycle, linking it to the development stages of this work. In summary, we have as a goal to emphasize the importance of the human condition, respect for nature and the principle of natural, cultural and social interdependence. In order for us to have a society that values relationships of solidarity with each other, respect and gratitude for living beings and Mother Earth. What leads me to converge, the reframing of the environment, understanding it as Integer Environment

Iconografía de la pobreza (siglo XII – siglo XX): la imagen de la pobreza en la ciudad de Madrid (2000-2010)

Hemos adoptado una definición sociológica de pobreza, que nos ha permitido elaborar una imagen del pobre como individuo ante la sociedad. El estado de la cuestión del que partimos está formado por las definiciones sintéticas de pobreza que ofrecen autores actuales (por ejemplo, pobreza absoluta-relativa, pobreza-desviación social, dualización social-pobreza de Tezanos; nueva pobreza-pobreza tradicional de Tortosa) a partir de las cuales comprendemos y contextualizamos a los autores canónicos de la pobreza en su época (Vives-Robles-Soto, Giginta-Herrera, Weber, Tocqueville, Bentham o Marx por poner algunos ejemplos clásicos). Objetivos de la tesis: Esta tesis pretende establecer una tipología que razone los significados de los iconos de pobreza en el diseño y arte madrileños del inicio del siglo XXI, entroncando esas imágenes de pobreza con la tradición iconográfica occidental del pauperismo. La caracterización del pobre, su posición social, sus atributos y escenarios mantienen una afinidad visual y conceptual con el presente (hemos situado imágenes separadas en el tiempo pero unidas por los ejes semánticos que planteamos y se comprueba sus puntos visuales). Hipótesis: Nuestra hipótesis de partida, que confirmamos al concluir la tesis es que existe una relación entre esas imágenes míseras y un concepto de riqueza y pobreza de honda raíz cultural. La descomposición iconográfica de las imágenes se combina con un análisis de campo semántico de los discursos que en cada época y autor acompaña los iconos de pobres. Metodología: Para analizar el corpus de más de 600 imágenes y 1000 discursos sobre la pobreza hemos empleado un protocolo común para poder establecer posteriores comparaciones. Nuestro método combina el análisis de discurso (Muñoz, Álvarez-Uría), con especial atención al empleo de metáforas (Lakoff, Lizcano), y el análisis iconográfico (Panofsky). Los epígrafes de este modelo de análisis son: datos de la época, teóricos que definen la pobreza, antecedentes de concepto de pobreza, metáfora sobre la pobreza, movilidad social: ser o estar pobre, legitimación social, políticas de la pobreza, número de pobres, tipos de pobres, pobreza y clase social, relación ricos pobres, aspecto y ejemplos del pobre, denominación del pobre, lugares de la pobreza, ceremonias de la pobreza y las imágenes artísticas y de diseño. Conclusiones: Hemos conseguido describir el significado de las imágenes artísticas y de diseño sobre la pobreza madrileñas en el principio del s. XXI elaborando una tipología semántica con seis definiciones de pobreza: pobreza ironizada, recreada, bella, fea, de lucha social y exótica. Damos cuenta de ejemplos paradigmáticos del presente para ilustrar cada tipo y relacionamos cada una de esas clases de pobreza con visiones de la pobreza tradicional.

Ontology and gnoseology of capitalism in Isaak Illich Rubin: 'Essays on marxist theory of value'

This concise essay attempts to show why Isaak Illich Rubin is, until today, the best interpreter, commentator and developer of The Capital of Karl Marx, understanding Marx’s work as an ontology and a gnoseology of the capitalist economic system. To do this, we analyze the relations existing between Marx, Rubin and the theory of science of the Spanish Marxist philosopher Gustavo Bueno. In this way, we can interpret the work “Essays on Marxist theory of value” also as an ontology and a gnoseology of capitalism.