Többéves pénzügyi keret vitája középről és a sor végéről – Magyarország és Lettország harcban a mezőgazdasági és kohéziós támogatásokért (Debate on the eu multiannual financial framework from the view of Hungary and Latvia)

Az Európai Bizottság 2011. júniusban nyilvánosságra hozott, a következő hétéves időszakot meghatározó pénzügyi keretéről szóló javaslatával elindult a tagállamok, illetve az intézmények közötti szakmai és politikai érvelés, az alkudozások sora. A két legfontosabb költségvetési tétel, a mezőgazdasági támogatások és a kohéziós források előnyös allokációja Magyarország és Lettország számára is kiemelt prioritás. A tárgyalások során Lettország érdeke az alacsony közvetlen mezőgazdasági támogatások emelése, míg Magyarország kedvező pozíciójának megtartásáért harcol. A kohéziós politikára tett Bizottsági javaslat mindkét ország számára hátrányos, így közös érdek a források összegének szinten tartása és a kedvezőtlen támogatási felső határ emelése. ______ Following the European Commission’s proposal on the next Multiannual Financial Framework was published in June 2011, tense debate started to defend national priorities. The proper allocation of the agricultural and cohesion founds is essential for both, Hungary and Latvia as well. Latvia’s objectives is to introduce fair direct payments to farmers, stipulating that the lowest payments must constitute at least 80 per cent of the average amount of the EU direct payments, while Hungary tries to defend its relatively favourable position by receiving almost the amount of the EU average. Common interest for Hungary and for Latvia in the EU budget talks is to retain cohesion financing at least at the current level and to change the unfavourable proposal on capping.

Válságkezelés Európában: új gazdaságfilozófia felé? (Towards a New Philosophy of Crisis Management in Europe?)

Az évek óta tartó európai válságkezelés leírása és a részletek bemutatása helyett a rögtönzött, politikai alapon hozott lépések gazdaságelméleti értelmezésére törekszünk. Kutatási alapkérdésünk a következő: igaz-e még a 70-es évek végének felismerése, ami szerint sem szerkezeti, sem szabályozási eredetű válságot nem lehet keresletélénkítéssel leküzdeni? Igaz-e, hogy a szuverén EU-tagállamokon belül bármi okból hiányzó belső elköteleződést nem lehet pótolni a külső fegyelmezéssel? Ennek fényében vizsgáljuk a költségvetési és a bankunió 2012 októberében körvonalazott és jóváhagyott tervezetét is. _____ This paper attempts to provide a theoretical interpretation of new policy initiatives in the EU culminating in the launching of a fiscal and banking union in June, 2012. This step is reinforced by the new ECB strategy launched in September 2012. These measures were a result of a series of policy improvisations rather than of any secret master plan, still they add up to a new model of European integration. Our research question is if, and to what degrees the insights from the crisis of the 1970s hold. Accordingly no amount of easy money may remedy ills deriving from regulatory and structural inefficiencies. Second, we contend that no amount of external straightjacket/disciplining may replace domestic commitment of national governments in implementing structural reforms rather than fiscal adjustments on the margin.

The transition times of the banking system in South-eastern Europe

The paper analyses the commercial banking sector's development in southeastern Europe during the transition period. The transition of the banking sector evolved - or is still evolving - parallel with the general economic transition. However, due to its complexity and the widespread factors that influence its activity, its development was a slow and gradual process with occasional systemic meltdowns. The paper proves that despite the different legacies, initial condition, applied economic policies, and historical events, the banking sector's structure became similar in all country cases by the end of the transition period. This similarity could be explained by the mutual challenges and the financial globalisation.

Kockázattal kiegészített Taylor-szabályok becslése Magyarországra = Estimation of risk-augmented Taylor rules for Hungary

Cikkünkben a magyar monetáris politikát vizsgáljuk olyan szempontból, hogy kamatdöntései meghozatalakor figyelembe vette-e az országkockázatot, és ha igen, hogyan. A kérdés megválaszolásához a monetáris politika elemzésének leggyakoribb eszközét használjuk: az ország monetáris politikáját leíró Taylor-szabályokat becslünk. A becslést több kockázati mérőszámmal is elvégeztük több, különféle Taylor-szabályt használva. Az érzékenységvizsgálatban az inflációhoz és a kibocsátási réshez is alkalmaztunk más, az alapspecifikációban szereplőtől eltérő mérőszámokat. Eredményeink szerint a Magyar Nemzeti Bank kamatdöntései jól leírhatók egy rugalmas, inflációs célkövető rezsimmel: a Taylor-szabályban szignifikáns szerepe van az inflációs céltól való eltérésének és - a szabályok egy része esetén - a kibocsátási résnek. Emellett a döntéshozók figyelembe vették az országkockázatot is, annak növekedésére a kamat emelésével válaszoltak. Az országkockázat Taylor-szabályba történő beillesztése a megfelelő kockázati mérőszám kiválasztása esetén jelentős mértékben képes javítani a Taylor-szabály illeszkedését. _____ The paper investigates the degree to which Hungarian monetary policy has considered country risk in its decisions and if so, how. The answer was sought through the commonest method of analysing a countrys monetary policy: Taylor rules for describing it. The estimation of the rule was prepared using several risk indicators and applying various types of Taylor rules. As a sensitivity analysis, other indicators of inflation and output gap were employed than in the base rule. This showed that the interest-rate decisions of the National Bank of Hungary can be well described by a flexible inflation targeting regime: in the Taylor rules, deviation of inflation from its target has a significant role and the output gap is also significant in one part of the rules. The decision-makers also considered country risk and responded to an increase in it by raising interest rates. Insertion of country risk into the Taylor rule could improve the models fit to an important degree when choosing an appropriate risk measure.

Az új EU-tagállamok gazdasági helyzete a pénzügyi-gazdasági válság kitörése után

Vida Krisztina cikke alapvetően jól foglalja össze az új EU-tagállamoknak a pénzügyi-gazdasági válságot megelőző időszaki gazdasági helyzetét. Ez azonban már a múlt. Az igazi kérdés az, hogy ezen országok a jelenét és a jövőjét miként lehet megítélni. Ennek az ítéletnek természetesen támaszkodnia kell a múltra is. E tekintetben a cikk több támpontot is adhatott volna. Reflexióim ebből indulnak ki, specifikálva a múltat és koncentrálva a jelen és a várható jövőbeni helyzetre.

A társadalomtudomány a globális válság tükrében

A legutóbbi válság megvilágította a közgazdaságtan és a politikatudomány fő áramlatainak gyengeségeit, amelyek a szűklátókörűségből és ideológiai elfogultságokból, vagyis a holisztikus, történeti és kritikai szemléletmód hiányából fakadnak. A válság feltételezett okait vizsgáló és a válság leküzdésére vagy egy újabb megelőzésére gazdaságpolitikai módszereket ajánló legtöbb közgazdász csak a részpiacokra összpontosít, de szem elől veszíti a világgazdaságnak azokat a visszatérő globális válságokban megnyilvánuló alapvető egyensúlytalanságait, amelyek a társadalmi és nemzetközi egyenlőtlenségek növekedéséből származnak. És negligálja a válságok kulturális, politikai és morális aspektusait is. Míg a nemzeti társadalmaknak éppúgy, mint a világtársadalomnak nagy szüksége lenne valódi demokratizálódásra és mind a piacok, mind az államok fölötti hatékony ellenőrzésre, a politikatudomány sok művelője hajlamos a demokrácia értelmezését a képviselet jogi és szervezeti kérdéseire leegyszerűsíteni. A válságok megelőzése és a globális katasztrófák elkerülése szükségessé teszi egy demokratikus globális kormányzás és egy globális ökoszociális piacgazdaság kifejlesztését, ami megköveteli a nemzetközi intézmények lényeges reformját, a civil társadalom globális szervezeteinek befolyásos szerepét és egy „Új Felvilágosodás” eljövetelét is.

Államcsődök. Tények és alapfogalmak újragondolva

Államcsődökre jóval többször és több helyen került sor, mint ahogyan azt gondolnánk – nem csak Dél-Amerikában, nem csak katonai puccsok után, nem csak idegen devizában, nem csak nagyon magas adósság/GDP arány mellett. Lényegében csupán egy dolgot állíthatunk biztosan: az az állam fog mindig minden adósságszolgálati kötelezettségének eleget tenni, amelyiknek nincsen adóssága. Ebben a tanulmányban egyrészt arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy milyen szempontok szerint lehet és érdemes rendszerezni az államcsődöket. Másrészt rávilágítok arra is, hogy a szokásos államcsőd-definíciók ugyan kényelmesek, de elfedik azt a tényt, hogy az államoknak nem csak hitel típusú kötelezettségei vannak; és amíg az egyéb kötelezettségek teljesítése nem áll le, addig az államcsődöket nem pusztán a fizetési képesség, hanem a fizetési készség hiánya is, a két probléma együtt okozza. _____

From Anti-equilibrium to The Socialist System and Beyond

This essay attempts to understand János Kornai’s works from a political economy perspective. It argues that Kornai has significantly contributed to the formation of a new paradigm of political economy. The main endeavor of Kornai has been the combination of analytical concepts of economics with the empirical description of real economies. After a certain period of theoretical experimentation János Kornai formulated his research program that can be called the shortage economy explanation of the socialist system. The Economics of Shortage and The Socialist System have created a new theoretical paradigm in a framework in which it has become possible to establish a connection between the analytical and empirical, universal and historical aspects of the theory studying the socialist system as a real economic entity. János Kornai has built his analysis of the socialist system on the primary role of politics in the creation of economic institutions. In his present work on capitalism he has extended this thesis to the capitalist system. This seems to be an important contribution of his to a new political economy paradigm that is just in the process of formation.

A stabilitási és növekedési egyezmény új politikai gazdaságtanáról

A Közgazdasági Szemle 2003-2005 között számos olyan elemzést közölt, aminek tárgya az Európai Unió régi és új tagállamaiban megfigyelhető folyamatok statisztikai elemzése volt, s ennek alapján értékelték a stabilitási és növekedési egyezmény fenntarthatóságát, a közös valuta bevezethetőségét az új tagállamokba, valamint az ehhez vezető célszerű utat. Ebben az írásban - a korábban megjelent elemzések kiegészítéseképpen - arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk: a szakmai és politikai viták kereszttüzében álló megoldás, a szabálykövető államháztartási politika európai változata valóban csak \"ostobaság\", mint Romano Prodi egyszer vélte, vagy inkább olyan, valós közgazdasági tartalmat hordozó keretnek kell tekintenünk, amelynek a betartása, sőt, az előírtakon túlmutatóan szigorú alkalmazása az új EU-tagállamok fenntartható fejlődésének előfeltétele, különösen közép- és hosszú távon.

Developmental perspectives on Europe

The crisis of 2008–2009 has ended, stockmarkets skyrocketed in 2012–2013, while growth of the real sector remained sluggish in Europe. This article attempts to explain the latter puzzle. Analyzing long term factors, the costs of short-termism in crisis management become obvious. The limitations of EU as a growth engine are highlighted.

Az államcsőd költségei régen és ma (Costs of sovereign defaults now and long ago)

Az államoknak nyújtott hitelekre gyakran gondolunk biztonságos befektetésként, lehetetlen vagy legalábbis valószerűtlen kimenetelként kezelve az államcsőd lehetőségét. Pedig államcsődök azóta vannak, amióta szuverén államok hitelt vesznek fel, és még csak nem is ritka eseményekről van szó. Amikor egy-egy válság vagy csődesemény felhívja erre a figyelmünket, a leggyakrabban elhangzó kérdés az, hogy miért következett be a csőd. Ebben a tanulmányban a szerző ennél furcsább kérdésre hívja fel a figyelmet: mi késztet egy hitelt felvevő államot arra, hogy visszafizesse hiteleit, vagyis miért nem megy csődbe? Ez rögtön felvet egy további, talán még meglepőbb problémát: miért kap egyáltalán egy szuverén állam hitelt? Ezekre a kérdésekre már régóta tudni véljük a választ: azért, mert az államcsődnek költségei vannak. A lehetséges költségek és a hozzájuk kapcsolódó empirikus kutatások értelmezésével és rendszerezésével, az ellentmondások feltárásával azonban a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy bár elképzeléseink vannak és lehetnek, valójában nem ismerjük a törlesztést kikényszerítő és így az államadósságok létezését biztosító mechanizmusokat. Talán éppen azért nem, mert az államcsőd lehetséges politikai, gazdasági következményei - azaz költségei - idővel legalább annyira változnak, mint öltözködési, étkezési és közlekedési szokásaink. ____ Loans to sovereign states are often referred to as safe investments, treating default as an impossible or at least improbable event. Yet sovereign defaults have been arising ever since countries borrowed money. They are not rare at all. When a debt crisis or default event draws attention to the problem, the commonest question put is why defaults occur. This paper stresses the need to ask a less common question as well: why sovereign states repay loans, why they do not default. Consequent on that is why rational lenders give money to countries. The answer to these questions seems to be because defaults are costly. The paper reviews and systematizes possible cost types and explores inconsistencies in the related literature, to show that the mechanisms supporting the existence of sovereign debts are not precisely known. One reason why costs of defaults are challenging to study may be that the possible political and economic consequences of defaults change over time.

Kilábalás göröngyös talajon - Gyorsjelentés a 2013. évi kérdőíves felmérés eredményeiről

Ez a Gyorsjelentés a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézetében működő Versenyképesség Kutató Központ által lebonyolított kérdőíves felmérés eredményeire támaszkodik. A felmérést 2013 májusa és novembere között bonyolítottuk le, a TÁRKI munkatársainak közreműködésével. A Gyorsjelentés funkciója, hogy a kérdőíves felmérés eredményeinek részletesebb feldolgozása előtt tájékoztassa az érdeklődő szakembereket a felmérésben fellelhető legfőbb irányokról, tendenciákról. Az itt közöltek az elemi statisztikákra épülnek, tematikailag csak a kérdőívek egy (bár a legfontosabbak közé sorolt) részére térnek ki, s alapvetően ismertető, nem pedig elemző természetűek. 300 vállalat képviselői töltötték ki terjedelmes kérdőívünket. Valamennyi vállalatnál az elsőszámú, valamint a pénzügyi, a kereskedelmi és a termelési vezetőknek címeztük kérdéseinket, akiktől részben azonos, részben eltérő kérdésekre vártunk választ. A minta alapjellemzői ugyan nem tesznek eleget a statisztikai reprezentativitás szigorú követelményeinek, de jól szolgálják a kutatásunk céljait. Szándékosan a kis- és közepes vállalatokra fókuszáltunk a felmérés szervezésekor, ez a vállalati kör felülreprezentált (74%). Legnagyobb arányban a feldolgozóipar (45%) és a kereskedelem (20%) jelenik meg a mintában, és a vállalatok közel háromnegyede belföldi magántulajdonos(ok) kezében van. Hasonló felmérést - lényegében azonos kérdőívvel - immár ötödik alkalommal végeztünk. A „Versenyben a világgal” kutatási program eddigi fázisaiban 1996-ban, 1999-ben, 2004-ben és 2009- ben került sor a felmérésre, és állt össze lényegében azonos nagyságú és szerkezetű minta. Az eddigi kutatások eredményei megtalálhatók a www.versenykepesseg.uni-corvinus.hu webhelyen. A kutatás elemző szakaszai most indulnak, s miként a korábbi felmérések esetén is, vélhetően több évig tartó, több lépcsős folyamatban jutunk el a tudományos értékű, széles körű feldolgozáshoz. Az adatok feldolgozására épülő tanulmányok, miként azt a korábbi fordulók tanúsítják, várhatóan több éven keresztül folyamatosan jelennek majd meg, és reméljük, hogy egyre több hasznos információt szolgáltatnak a magyar vállalati szféra versenyképességéről és az azt alakító tényezőkről.

Post Crisis Lessons for Open Economies: Are They All New?

This paper will argue that the American economy could and will absorb the recent shocks, and that in the longer run (within a matter of years), it will somehow convert the revealed weaknesses to its advantage. America has a long record of learning from its excesses to improve the working of its particular brand of capitalism, dating back to the imposition of antitrust controls on the robber barons in the late 1800s and the enhancement of investor protection after the 1929 crash. The American economy has experienced market imperfections of all kinds but it almost always has found, true, not perfect, but fairly reliable regulatory answers and has managed to adapt to change, (e. g. Dodd-Frank Act on financial stability). The U.S. has many times pioneered in the elaboration of both theoretical and policy oriented solutions for conflicts between markets and government to increase economic welfare (Bernanke, 2008, p. 425). There is no single reason why it should not turn the latest financial calamities to its advantage. At the same time, to regain confidence in capitalism as a global system, global efforts are indispensable. To identify some of the global economic conflicts that have a lot to do with U.S. markets in particular, we seek answers to global systemic questions.

Can Europe recover without credit?

Data from 135 countries covering five decades suggests that creditless recoveries, in which the stock of real credit does not return to the pre-crisis level for three years after the GDP trough, are not rare and are characterised by remarkable real GDP growth rates: 4.7 percent per year in middle-income countries and 3.2 percent per year in high-income countries. However, the implications of these historical episodes for the current European situation are limited, for two main reasons. First, creditless recoveries are much less common in high-income countries, than in low-income countries which are financially undeveloped. European economies heavily depend on bank loans and research suggests that loan supply played a major role in the recent weak credit performance of Europe. There are reasons to believe that, despite various efforts, normal lending has not yet been restored. Limited loan supply could be disruptive for the European economic recovery and there has been only a minor substitution of bank loans with debt securities. Second, creditless recoveries were associated with significant real exchange rate depreciation, which has hardly occurred so far in most of Europe. This stylised fact suggests that it might be difficult to re-establish economic growth in the absence of sizeable real exchange rate depreciation, if credit growth does not return.