Államcsődök. Tények és alapfogalmak újragondolva

Államcsődökre jóval többször és több helyen került sor, mint ahogyan azt gondolnánk – nem csak Dél-Amerikában, nem csak katonai puccsok után, nem csak idegen devizában, nem csak nagyon magas adósság/GDP arány mellett. Lényegében csupán egy dolgot állíthatunk biztosan: az az állam fog mindig minden adósságszolgálati kötelezettségének eleget tenni, amelyiknek nincsen adóssága. Ebben a tanulmányban egyrészt arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy milyen szempontok szerint lehet és érdemes rendszerezni az államcsődöket. Másrészt rávilágítok arra is, hogy a szokásos államcsőd-definíciók ugyan kényelmesek, de elfedik azt a tényt, hogy az államoknak nem csak hitel típusú kötelezettségei vannak; és amíg az egyéb kötelezettségek teljesítése nem áll le, addig az államcsődöket nem pusztán a fizetési képesség, hanem a fizetési készség hiánya is, a két probléma együtt okozza. _____

From Anti-equilibrium to The Socialist System and Beyond

This essay attempts to understand János Kornai’s works from a political economy perspective. It argues that Kornai has significantly contributed to the formation of a new paradigm of political economy. The main endeavor of Kornai has been the combination of analytical concepts of economics with the empirical description of real economies. After a certain period of theoretical experimentation János Kornai formulated his research program that can be called the shortage economy explanation of the socialist system. The Economics of Shortage and The Socialist System have created a new theoretical paradigm in a framework in which it has become possible to establish a connection between the analytical and empirical, universal and historical aspects of the theory studying the socialist system as a real economic entity. János Kornai has built his analysis of the socialist system on the primary role of politics in the creation of economic institutions. In his present work on capitalism he has extended this thesis to the capitalist system. This seems to be an important contribution of his to a new political economy paradigm that is just in the process of formation.

A stabilitási és növekedési egyezmény új politikai gazdaságtanáról

A Közgazdasági Szemle 2003-2005 között számos olyan elemzést közölt, aminek tárgya az Európai Unió régi és új tagállamaiban megfigyelhető folyamatok statisztikai elemzése volt, s ennek alapján értékelték a stabilitási és növekedési egyezmény fenntarthatóságát, a közös valuta bevezethetőségét az új tagállamokba, valamint az ehhez vezető célszerű utat. Ebben az írásban - a korábban megjelent elemzések kiegészítéseképpen - arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk: a szakmai és politikai viták kereszttüzében álló megoldás, a szabálykövető államháztartási politika európai változata valóban csak \"ostobaság\", mint Romano Prodi egyszer vélte, vagy inkább olyan, valós közgazdasági tartalmat hordozó keretnek kell tekintenünk, amelynek a betartása, sőt, az előírtakon túlmutatóan szigorú alkalmazása az új EU-tagállamok fenntartható fejlődésének előfeltétele, különösen közép- és hosszú távon.

Developmental perspectives on Europe

The crisis of 2008–2009 has ended, stockmarkets skyrocketed in 2012–2013, while growth of the real sector remained sluggish in Europe. This article attempts to explain the latter puzzle. Analyzing long term factors, the costs of short-termism in crisis management become obvious. The limitations of EU as a growth engine are highlighted.

Az államcsőd költségei régen és ma (Costs of sovereign defaults now and long ago)

Az államoknak nyújtott hitelekre gyakran gondolunk biztonságos befektetésként, lehetetlen vagy legalábbis valószerűtlen kimenetelként kezelve az államcsőd lehetőségét. Pedig államcsődök azóta vannak, amióta szuverén államok hitelt vesznek fel, és még csak nem is ritka eseményekről van szó. Amikor egy-egy válság vagy csődesemény felhívja erre a figyelmünket, a leggyakrabban elhangzó kérdés az, hogy miért következett be a csőd. Ebben a tanulmányban a szerző ennél furcsább kérdésre hívja fel a figyelmet: mi késztet egy hitelt felvevő államot arra, hogy visszafizesse hiteleit, vagyis miért nem megy csődbe? Ez rögtön felvet egy további, talán még meglepőbb problémát: miért kap egyáltalán egy szuverén állam hitelt? Ezekre a kérdésekre már régóta tudni véljük a választ: azért, mert az államcsődnek költségei vannak. A lehetséges költségek és a hozzájuk kapcsolódó empirikus kutatások értelmezésével és rendszerezésével, az ellentmondások feltárásával azonban a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy bár elképzeléseink vannak és lehetnek, valójában nem ismerjük a törlesztést kikényszerítő és így az államadósságok létezését biztosító mechanizmusokat. Talán éppen azért nem, mert az államcsőd lehetséges politikai, gazdasági következményei - azaz költségei - idővel legalább annyira változnak, mint öltözködési, étkezési és közlekedési szokásaink. ____ Loans to sovereign states are often referred to as safe investments, treating default as an impossible or at least improbable event. Yet sovereign defaults have been arising ever since countries borrowed money. They are not rare at all. When a debt crisis or default event draws attention to the problem, the commonest question put is why defaults occur. This paper stresses the need to ask a less common question as well: why sovereign states repay loans, why they do not default. Consequent on that is why rational lenders give money to countries. The answer to these questions seems to be because defaults are costly. The paper reviews and systematizes possible cost types and explores inconsistencies in the related literature, to show that the mechanisms supporting the existence of sovereign debts are not precisely known. One reason why costs of defaults are challenging to study may be that the possible political and economic consequences of defaults change over time.

Kilábalás göröngyös talajon - Gyorsjelentés a 2013. évi kérdőíves felmérés eredményeiről

Ez a Gyorsjelentés a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézetében működő Versenyképesség Kutató Központ által lebonyolított kérdőíves felmérés eredményeire támaszkodik. A felmérést 2013 májusa és novembere között bonyolítottuk le, a TÁRKI munkatársainak közreműködésével. A Gyorsjelentés funkciója, hogy a kérdőíves felmérés eredményeinek részletesebb feldolgozása előtt tájékoztassa az érdeklődő szakembereket a felmérésben fellelhető legfőbb irányokról, tendenciákról. Az itt közöltek az elemi statisztikákra épülnek, tematikailag csak a kérdőívek egy (bár a legfontosabbak közé sorolt) részére térnek ki, s alapvetően ismertető, nem pedig elemző természetűek. 300 vállalat képviselői töltötték ki terjedelmes kérdőívünket. Valamennyi vállalatnál az elsőszámú, valamint a pénzügyi, a kereskedelmi és a termelési vezetőknek címeztük kérdéseinket, akiktől részben azonos, részben eltérő kérdésekre vártunk választ. A minta alapjellemzői ugyan nem tesznek eleget a statisztikai reprezentativitás szigorú követelményeinek, de jól szolgálják a kutatásunk céljait. Szándékosan a kis- és közepes vállalatokra fókuszáltunk a felmérés szervezésekor, ez a vállalati kör felülreprezentált (74%). Legnagyobb arányban a feldolgozóipar (45%) és a kereskedelem (20%) jelenik meg a mintában, és a vállalatok közel háromnegyede belföldi magántulajdonos(ok) kezében van. Hasonló felmérést - lényegében azonos kérdőívvel - immár ötödik alkalommal végeztünk. A „Versenyben a világgal” kutatási program eddigi fázisaiban 1996-ban, 1999-ben, 2004-ben és 2009- ben került sor a felmérésre, és állt össze lényegében azonos nagyságú és szerkezetű minta. Az eddigi kutatások eredményei megtalálhatók a www.versenykepesseg.uni-corvinus.hu webhelyen. A kutatás elemző szakaszai most indulnak, s miként a korábbi felmérések esetén is, vélhetően több évig tartó, több lépcsős folyamatban jutunk el a tudományos értékű, széles körű feldolgozáshoz. Az adatok feldolgozására épülő tanulmányok, miként azt a korábbi fordulók tanúsítják, várhatóan több éven keresztül folyamatosan jelennek majd meg, és reméljük, hogy egyre több hasznos információt szolgáltatnak a magyar vállalati szféra versenyképességéről és az azt alakító tényezőkről.

Post Crisis Lessons for Open Economies: Are They All New?

This paper will argue that the American economy could and will absorb the recent shocks, and that in the longer run (within a matter of years), it will somehow convert the revealed weaknesses to its advantage. America has a long record of learning from its excesses to improve the working of its particular brand of capitalism, dating back to the imposition of antitrust controls on the robber barons in the late 1800s and the enhancement of investor protection after the 1929 crash. The American economy has experienced market imperfections of all kinds but it almost always has found, true, not perfect, but fairly reliable regulatory answers and has managed to adapt to change, (e. g. Dodd-Frank Act on financial stability). The U.S. has many times pioneered in the elaboration of both theoretical and policy oriented solutions for conflicts between markets and government to increase economic welfare (Bernanke, 2008, p. 425). There is no single reason why it should not turn the latest financial calamities to its advantage. At the same time, to regain confidence in capitalism as a global system, global efforts are indispensable. To identify some of the global economic conflicts that have a lot to do with U.S. markets in particular, we seek answers to global systemic questions.

Can Europe recover without credit?

Data from 135 countries covering five decades suggests that creditless recoveries, in which the stock of real credit does not return to the pre-crisis level for three years after the GDP trough, are not rare and are characterised by remarkable real GDP growth rates: 4.7 percent per year in middle-income countries and 3.2 percent per year in high-income countries. However, the implications of these historical episodes for the current European situation are limited, for two main reasons. First, creditless recoveries are much less common in high-income countries, than in low-income countries which are financially undeveloped. European economies heavily depend on bank loans and research suggests that loan supply played a major role in the recent weak credit performance of Europe. There are reasons to believe that, despite various efforts, normal lending has not yet been restored. Limited loan supply could be disruptive for the European economic recovery and there has been only a minor substitution of bank loans with debt securities. Second, creditless recoveries were associated with significant real exchange rate depreciation, which has hardly occurred so far in most of Europe. This stylised fact suggests that it might be difficult to re-establish economic growth in the absence of sizeable real exchange rate depreciation, if credit growth does not return.

Can Europe recover without credit?

Data from 135 countries covering five decades suggests that creditless recoveries, in which the stock of real credit does not return to the pre-crisis level for three years after the GDP trough, are not rare and are characterised by remarkable real GDP growth rates: 4.7 percent per year in middle-income countries and 3.2 percent per year in high-income countries. However, the implications of these historical episodes for the current European situation are limited, for two main reasons. First, creditless recoveries are much less common in high-income countries, than in low-income countries which are financially undeveloped. European economies heavily depend on bank loans and research suggests that loan supply played a major role in the recent weak credit performance of Europe. There are reasons to believe that, despite various efforts, normal lending has not yet been restored. Limited loan supply could be disruptive for the European economic recovery and there has been only a minor substitution of bank loans with debt securities. Second, creditless recoveries were associated with significant real exchange rate depreciation, which has hardly occurred so far in most of Europe. This stylised fact suggests that it might be difficult to re-establish economic growth in the absence of sizeable real exchange rate depreciation, if credit growth does not return.

Európai fiskális unió: tervek és kételyek

Az Európai Unióban a gazdasági kormányzás reformja jelenleg négy területre irányul: a fiskális politikai fegyelem szabályok által történő erősítésére; a hatékony válságrendezés mechanizmusainak létrehozására; a tagországok államadósságaira (vagy azok egy részére) vonatkozó közös felelősségvállalás megteremtésére; valamint a fiskális unió alapjainak letételére. A fiskális unió felállítása inkább csak a hosszú távú célok között szerepel, ráadásul abban sincsen konszenzus ma még, hogy pontosan mit is értünk fiskális unió alatt. A tanulmány ezért előbb áttekinti az európai fiskális unió létrehozását megcélzó különféle, egymással is versengő koncepciókat. Majd a tagállami államháztartások bevételi és kiadási oldalait vizsgálva felteszi a kérdést: reális törekvés-e a fiskális unió létrehozása.

A gazdasági kormányzás válsága a Gazdasági és Monetáris Unióban – a globális politika lehetetlen szentháromsága szemszögéből

Az Európai Unió a világgazdaság egyik legfontosabb integrációja. A benne megvalósuló gazdasági integráció szorossága megfelel annak a szintnek, amit Rodrik hiperglobalizációnak nevez. Az elmélet szerint a politika szintjén egyszerre nem valósítható meg a demokratikus politikai döntéshozatal, a teljes világgazdasági integráció, illetve a nemzetállam. A trilemma feloldása három módon lehetséges: a demokrácia kiiktatásával a megoldás az arany kényszerzubbony, ahol a piaci mechanizmusok veszik át az állami gazdaságpolitika szerepét; a globális kormányzás megvalósulása esetén a szuverén nemzetállamok tűnnek el a nemzetközi rendszerből; végül a Bretton Woods kompromisszum esetében a globalizáció útjába állítanak akadályokat. A szerző a modellt az európai integrációra, ezen belül a Gazdasági és Monetáris Unióra alkalmazza. Érvelése szerint, ha fent kívánjuk tartani az integráció szorosságát, erősíteni kell az integráció szintjén a gazdasági kormányzást, ami pedig csak a tagállami szuverenitás rovására mehet. Ez – ami a GMU esetében leginkább a fiskális föderáció erősítését jelenti, megnövelve az integráció költségeit –, egy többsebességes Európa kialakulása irányába hathat.

Where now after ten years of Eastern enlargement?

The aim of this article is to evaluate the situation of the Central and Eastern European countries within the EU on the 10th anniversary of the Eastern Enlargement. Since 2004, the region has shown a trend to catch up with Western Europe in terms of both employment and economic performance. However, the financial and economic crisis which started in 2008 disrupted the previous trends of convergence for some, and greater differences emerged between individual countries' performances. The eastward enlargement has practically doubled labour mobility within the EU, and this phenomenon is likely to be sustained as long as income disparities between Member States persist. The 2004 and 2007 enlargements brought more welfare to the countries receiving mobile workers, whereas countries of origin bear the real risks of labour mobility from east to west. Today, it can be said that most of the newer Member States, irrespective of the varying speeds of convergence have developed within the EU as an 'inner periphery'. In order to make better use of the potential for economic growth in Central-Eastern Europe, investing in human capital should become a priority. The major question for the second decade of our enlarged European Union - aside from the reform of the monetary union - is whether the EU’s eastern region can continue to catch up without the internal socio-economic polarisation observed thus far, and whether the latter process can in fact be reversed.

Urbanizációs tendenciák és a vidék-város ellentét gyökerei-Kínában

A tanulmány az utóbbi két évtizedben rendkívüli mértékben felgyorsuló kínai urbanizációs folyamatokat vizsgálja, elsősorban történeti-intézményi megközelítésben. Bemutatja, hogyan vált áldozatává a vidék a szocializmus évtizedei erőszakos iparfejlesztési stratégiájának, milyen nagy horderejű változások következtek be a reformidőszak első évtizedében, hogyan alakult át lassan az intézményrendszer, valamint áttekinti azokat a legfontosabb változásokat, amelyek a kilencvenes évek közepe óta jellemzik a vidék és a város viszonyát. Úgy tűnik, hogy a szigorú korlátozások folyamatosan enyhülnek, a városi előjogok lassan erodálódnak, ugyanakkor a különbség szegény és gazdag, falusi és városi lakos között továbbra is megmarad (sőt: nő), miközben a migránsok egyre nagyobb tömegei kényszerülnek ingázni lakó- és munkahelyük között. Az is valószínűnek tűnik, hogy az urbanizáció szempontjából Kína egyre inkább hasonlatossá válik más feltörekvő országokhoz.

Hungary's U-Turn

For two decades Hungary, like the other Eastern European countries, followed a general policy of establishing and strengthening the institutions of democracy, rule of law, and a market economy based on private property. However, since the elections of 2010, when Viktor Orbán's Fidesz party came to power, Hungary has made a dramatic U-turn. This article investigates the different spheres of society: political institutions, the rule of law, and the influence of state and market on one another, as well as the world of ideology (education, science and art), and describes the U-turn’s implications for these fields and the effect it has on the life of people. It argues against the frequent misunderstandings in the interpretation and evaluation of the Hungarian situation, pointing out some typical intellectual fallacies. It draws attention to the dangers of strengthening nationalism, and to the ambivalence evident in Hungarian foreign policy, and looks into the relationship between Hungary and the Western world, particularly the European Union. Finally, it outlines the possible scenarios resulting from future developments in the Hungarian situation.