Az Európai Unió kibővítésének hatása a lisszaboni stratégia hatékonyságára. Tapasztalatok az Európa 2020 stratégia tervezéséhez (The effects of EU enlargement on the effectiveness of the Lisbon strategy - conclusion for the Europe 2020 strategy)

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a lisszaboni stratégia utódja, az Európa 2020 stratégia esetén indokolt lehet-e a régi és az új tagállamok eltérő kezelése. Mindehhez elsősorban a lisszaboni stratégia tapasztalatait, illetve a tagállamok teljesítményét tekinti át. Arra következtetésre jutottunk, hogy a kutatás-fejlesztés valamint a környezeti fenntarthatósági szempontot tükröző energiaintenzitási mutató esetében kiemelten szükséges a stratégia finomhangolása. A K+F célkitűzés csak hosszú távon releváns a felzárkózó országok számára, rövid távon elsősorban a kohéziót hatékonyabban támogató beruházásélénkítésre kell helyezni a hangsúlyt. A differenciált megközelítés a foglalkoztatási területre is igaz. E terület sajátossága azonban, hogy a tagállamok közötti törésvonal itt nem az EU15-ök és az EU12-ek között húzódik, hanem megfigyelhető a jól ismert észak-dél törésvonal is. A foglalkoztatás terén tehát a déli tagállamok differenciált kezelése is indokolt lehet. / === / The paper asks whether the differential treatment of EU member states would be warranted in case the successor of the Lisbon Strategy, the Europe 2020 Strategy. It examines the performance of member states in the past decade, and arrives to the conclusion that some "fine-tuning" would be required in case of the new strategy, especially in the fields of R&D and energy intensity. R&D is only relevant for the new member states in the longer run, in the short run however policies promoting cohesion seem more important. Differential treatment would also be required in issues related to employment, but here the main divide is not between the old and new member states, but rather between the northern and southern ones.

A felemelkedés mátrixa. Brazília a Lula-érában (Brazil during Lula era)

Az elmúlt évtizedben a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi politikai gazdaságtan szakirodalmában is intenzív figyelem övezte az ún. feltörekvő gazdaságokat, közöttük Brazíliát. Luiz Inácio „Lula” da Silva két elnöki ciklusában (2003–2011) a feltörekvő piacok globális pozíciónyerése, a brazil külpolitika aktivizálódása és a brazil gazdaság kiemelkedő teljesítménye új koordinátarendszerbe helyezte a dél-amerikai óriást. A tanulmány a Lula-éra politikai és gazdasági teljesítményét foglalja össze: állami, regionális és globális szinten vizsgálja a dinamikus brazil fejlődés elmúlt évtizedét. / === / Since the millennium the literature on international relations and international political economy has been focusing on so-called emerging countries. This trend has brought unexpected and rarely experienced attention to the Latin American region, especially to Brazil. During Luiz Inácio “Lula” da Silva's presidencies (2003–2011) the global high position of emerging markets, the activity of Brazilian foreign policy and the outstanding achievements of the Brazilian economy placed the South American giant into a new frame of reference. The study sums up the political and economic performance of the Lula era: examines the past decade of dynamic Brazilian development at national, regional and global level.

Aranyszabály helyett adósságfék - a német példa = Debt-brake instead of the golden rule - the case of Germany

Az Európai Unió megújuló gazdasági kormányzási rendszerének egyik meghatározó pillére a diszkrecionális gazdaságpolitikával szemben megfogalmazott szabályalapúság lesz. A minden korábbinál erősebb és vélhetően hatékonyabb szabályok bevezetésének legelkötelezettebb híve Németország. Az elmúlt évtizedekben a folyó költségvetési kiadások hiányból történő finanszírozásának tilalmát előíró aranyszabályt inkább kevesebb, mint több sikerrel alkalmazó Németország most arra vállalkozott, hogy nem csak saját hatáskörben vezeti be az ún. adósságféket, hanem követendő példaként állítja azt a többi tagország elé is. Írásunkban az aranyszabály, illetve az adósságfék előnyeit és hátrányait vesszük számba a német tapasztalatok felhasználásával. / === / The need to strengthen rules-based fiscal policy has emerged as a widely shared consensus amongst policy-makers in the recent economic and financial crisis. Germany has become the most devoted advocator of the new regime, where more innovative and effective fiscal rules are supposed to play an even bigger role than before. Germany supports such a move however not only in rhetoric but also in practice. It decided to abandon its several decade old golden rule and to adopt a more sophisticated one, the so-called debt-brake. This article provides a cost-benefit analysis of both the previous and the new fiscal rule.

Konjunktúraingadozások az Egyesült Államokban 1970-2010 - Értelmezési nehézségek = Business cycles and recession patterns in the US economy and in the G7

Lehet-e beszélni a 2011-ig felgyülemlett empirikus tapasztalatok tükrében egy egységes válságlefolyásról, amely a fejlett ipari országok egészére általában jellemző, és a meghatározó országok esetében is megragadható? Megállapíthatók-e olyan univerzális változások a kibocsátás, a munkapiacok, a fogyasztás, valamint a beruházás tekintetében, amelyek jól illeszkednek a korábbi tapasztalatokhoz, nem kevésbé az ismert makromodellek predikcióihoz? A válasz – legalábbis jelen sorok írásakor – nemleges: sem a válság lefolyásának jellegzetességeiben és a makrogazdasági teljesítmények romlásának ütemében, sem a visszacsúszás mértékében és időbeli kiterjedésében sincsenek jól azonosítható közös jegyek, olyanok, amelyek a meglévő elméleti keretekbe jól beilleszthetők. A tanulmány áttekinti a válsággal és a makrogazdasági sokkokkal foglalkozó empirikus irodalom – a pénzügyi globalizáció értelmezései nyomán – relevánsnak tartott munkáit. Ezt követően egy 60 év távlatát átfogó vizsgálatban próbáljuk megítélni a recessziós időszakokban az amerikai gazdaság teljesítményét azzal a célkitűzéssel, hogy az elmúlt válság súlyosságának megítélése kellően objektív lehessen, legalább a fontosabb makrováltozók elmozdulásának nagyságrendje tekintetében. / === / Based on the empirical evidence accumulated until 2011, using official statistics from the OECD data bank and the US Commerce Department, the article addresses the question whether one can, or cannot, speak about generally observable recession/crisis patterns, such that were to be universally recognized in all major industrial countries (the G7). The answer to this question is a firm no. Changes and volatility in most major macroeconomic indicators such as output-gap, labor market distortions and large deviations from trend in consumption and in investment did all, respectively, exhibit wide differences in depth and width across the G7 countries. The large deviations in output-gaps and especially strong distortions in labor market inputs and hours per capita worked over the crisis months can hardly be explained by the existing model classes of DSGE and those of the real business cycle. Especially bothering are the difficulties in fitting the data into any established model whether business cycle or some other types, in which financial distress reduces economic activity. It is argued that standard business cycle models with financial market imperfections have no mechanism for generating deviation from standard theory, thus they do not shed light on the key factors underlying the 2007–2009 recession. That does not imply that the financial crisis is unimportant in understanding the recession, but it does indicate however, that we do not fully understand the channels through which financial distress reduced labor input. Long historical trends on the privately held portion of the federal debt in the US economy indicate that the standard macro proposition of public debt crowding out private investment and thus inhibiting growth, can be strongly challenged in so far as this ratio is neither a direct indicator of growth slowing down, nor for recession.

A gazdasági teljesítmények vállalkozási mérettől függő jellemzői Magyarországon = Changing ownership and business structures in the Hungarian economy

A mögöttünk hagyott két évtizedben – tetszik, vagy sem – a magyar gazdaság 1992. évi mélypontról történő kilábalásában, majd új növekedési pályára állásában meghatározó szerepe volt a hazai forrásokat kiegészítő külföldi befektetéseknek. Ennek természetesen ára volt: a tevékenységi struktúra (termékszerkezet) módosulása, a tulajdonosi összetétel radikális átalakulása, a külgazdasági kapcsolatok irányultságának változása, a lakosság önfoglalkoztatási célú vállalkozásainak szaporodása, a gazdaságfejlesztés irányának és ütemének cikk-cakkos mozgása, az állami szerepkör fokozatos leépülése. Írásunk célja annak áttekintése, hogy a nemzetközi tőkeáramlás tendenciáinak módosulását követően – a Magyarországra érkező külföldi tőkebefektetések jelentős csökkenéséből fakadóan – a kizárólagos és többségi hazai tulajdonú szereplők (kiemelten a hazai közép- és kisvállalkozások) milyen mértékben lehetnek alkalmasak a kieső teljesítmények pótlására, illetve a gazdasági válság lecsengését követően milyen ütemű növekedést képesek biztosítani a magyar gazdaság számára. A válaszok nagy valószínűséggel az Új Széchenyi Terv szempontjából sem közömbösek. Az írást a szerkesztőség vitairatnak szánja és szívesen ad teret a témával kapcsolatos vélemények kifejtésének. / === / The economic performance during the transition period was characterized by the alternations of fulfilled hopes and unrealized expectations. The economic restructuring and changes in market relations took place during the first decade, while new – mostly foreign – investment groups entered the new market. As a result the economy was stabilized and was put on a new growth path. But after the millennium the foreign investment based economy development strategy was no more adequate. The new engine for the growth should have been the domestic small and medium enterprise sector (SME), but despite the subsidies this sector was not strengthened enough to take this role.

Aid Allocation of the Emerging Central and Eastern European Donors

The paper examines the main characteristics of the (re)emerging foreign aid policies of the Visegrád countries (the Czech Republic, Hungary, Poland, Slovakia), concentrating on the allocation of their aid resources. We adopt an econometric approach, similar to the ones used in the literature for analyzing the aid allocation of the OECD DAC donors. Using this approach, we examine the various factors that influence aid allocation of the Visegrád countries, using data for the years between 2001 and 2008. Our most important conclusion is that the amount of aid a partner county gets from the four emerging donors is not influenced by the level of poverty or the previous performance (measured by the level of economic growth or the quality of institutions) of the recipients. The main determining factor seems to be geographic proximity, as countries in the Western-Balkans and the Post-Soviet region receive much more aid from the Visegrád countries than other recipients. Historical ties (pre-1989 development relations) and international obligations in the case of Afghanistan and Iraq are also found to be significant explanatory factors. This allocation is in line with the foreign political and economic interests of these new donors. While there are clear similarities between the four donors, the paper also identifies some individual country characteristics.

Modeling the fiscal impacts caused by climate change

Aim of the paper: The purpose is to gather the practices and to model the impacts of climate change on fiscal spending and revenues, responsibilities and opportunities, balance and debt related to climate change (CC). Methodology of the paper: The methodology will distinguish fiscal cost of mitigation and adaptation, besides direct and indirect costs. It will also introduce cost benefit analyses to evaluate the propensity of policy makers for action or passivity. Several scenarios will be drafted to see the different outcomes. The scenarios shall contain the possible losses in the natural and artificial environment and resources. Impacts on public budget are based on damage of income opportunities and capital/wealth/natural assets. There will be a list of actions when the fiscal correction of market failures will be necessary. Findings: There will be a summary and synthesis of estimation models on CC impacts on public finances, and morals of existing/existed budgeting practices on mitigation. The model will be based on damages (and maybe benefits) from CC, adjusted with probabilities of scenarios and policy making propensity for action. Findings will cover the way of funding of fiscal costs. Practical use, value added: From the synthesis of model, the fiscal cost of mitigation and adaptation can be estimated for any developed, emerging and developing countries. The paper will try to reply, also, for the challenge how to harmonize fiscal and developmental sustainability.

Az agrárkereskedelem változása Magyarország és az Európai Unió között a csatlakozás után (The post-accession change in agricultural trading between Hungary and the EU)

2004-ben Magyarország kilenc közép-kelet-európai országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz, ami számos változást idézett elő az agrárkereskedelem terén. A cikk célja, hogy a legfrissebb adatok és a szakirodalmi fejlemények tükrében bemutassa, hogyan alakult Magyarországon a mezőgazdasági alapanyagok és a feldolgozott termékek kereskedelme az Európai Unióval. A megnyilvánuló komparatív előnyök módszerét alkalmazva a cikk számos következtetésre jutott. Először is világossá vált, hogy a csatlakozás növelte az agrárkereskedelem intenzitását, ám negatív hatással volt a kereskedelem egyenlegére. Kimutatható továbbá, hogy Magyarország az alacsony hozzáadott értékű alapanyagexportra és a magas hozzáadott értékű feldolgozott termékek importjára koncentrált a csatlakozás után, noha ezek komparatív előnyei nagymértékben megváltoztak egy hatékony alkalmazkodási folyamat következtében. A változások tényét támasztják alá a különböző rövid és hosszú távú stabilitásvizsgálatok is, amelyek az agrártermékek megnövekedett versenyére utalnak az EU-15 piacán. Agrárpolitikai szempontból az elemzések alátámasztják a strukturális reformok szükségességét. / === / Numerous changes in agricultural trading from the EU accession of Hungary and nine other Central-East European countries in 2004. The article sets out to present, in the light of the latest figures and written contributions, how Hungary’s EU trade in agricultural raw and semi-processed products developed thereafter. It uses the method of manifest comparative advantages to reach its conclusions. First, it became clear that accession increased the intensity of agricultural trading, although it had a detrimental effect on the trade balance. It also appeared that post-accession Hungary was concentrating on exports of basic materials of low added value and imports of processed articles with high added value, although these comparative advantages were much altered by an effective process of adaptation. The fact of the changes is supported by various short and long-term stability examinations, which point to increased competition for agricultural products on EU15 markets. From the policy point of view, the analyses support the need for structural reforms.

A hazai agrárkereskedelem specializációjának változása Magyarország és az Európai Unió között a csatlakozás után

2004-ben Magyarország kilenc közép-kelet európai országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz, amely számos változást idézett elő az agrárkereskedelem terén. A téma fontosságának ellenére az EU csatlakozás agrárkereskedelmi hatásainak vizsgálatával az új tagországokban eddig viszonylag kevés munka foglalkozott. A cikk célja ezért a téma hiányos szakirodalmának bővítése egy specializációs elemzés elkészítésével, amely a csatlakozás hazai mezőgazdasági alapanyagok és feldolgozott termékek kereskedelmére gyakorolt hatását vizsgálja. A cél elérése érdekében a cikk először ismerteti a kutatás empirikus hátterét, valamint az alkalmazott módszertant, nevezetesen a megnyilvánuló komparatív előnyök elméletén alapuló különböző módszereket. A második részben a számítások eredményeit elemezzük, amelynek elvégzéséhez a cikk az Eurostat adatbázisát használja HS6-os rendszerben az adatok forrásaként, 1999-2010 évekre. A munka harmadik része az adatok mögé tekint és agrárpolitikai következtetéseket és javaslatokat fogalmaz meg, kombinálva a mikro- és makro-szintű elemzést. A hazai agrárkereskedelem specializációjának vizsgálatát a megnyilvánuló komparatív előnyök módszerével elvégezve bebizonyosodott, hogy csak a mezőgazdasági alapanyagok egy része rendelkezett megnyilvánuló komparatív előnnyel 1999-2010 között, míg a mezőgazdasági feldolgozott termékek egyértelműen komparatív hátrányban voltak, noha a csatlakozás előbbiek gyengülését, míg utóbbiak erősödését hozta. Agrárpolitikai szempontból az eredmények relevanciája vitathatatlan, hiszen a bemutatott változások alapvetően a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar régóta meglévő belső problémáinak és a megváltozott piaci feltételeknek az együttes eredői. Ezek közül kiemelendő a megváltozott piaci körülményekhez történő hatékony alkalmazkodás képességének hiánya, a hazai mezőgazdaság rossz termelési struktúrája, az új piaci körülmények és a kedvezőtlen világpiaci folyamatok következményei és a hazai feldolgozóipar rendszerváltás óta meglévő problémái. A jövőben világosan kell látni, hogy a magyar mezőgazdaság, élelmiszeripar és az élelmiszer-kereskedelem nem fejlődhet egymás kárára, ehhez azonban hosszú távú, strukturális változásokra van szükség a magyar mezőgazdaságban és élelmiszeriparban is.

Megmenthető-e az euróövezet? (Can the eurozone be saved?)

Az euró válságának szélesebb globális összefüggései vannak, mind a kiváltó okait, mind a nemzetközi pénzügyi rendszer működésének hiányosságait illetően. Az európai monetáris integráció szilárd reálgazdasági alapokon nyugszik. Az euró teljesítménye mind az árstabilitás, mind az árfolyamok ingadozása tekintetében megfelelőnek tekinthető. Az euróválság szuverénadósság-válság, és leginkább a zóna egyes (déli) országait érinti. Az euróválság okai többrétűek: ezek között az eurózóna hibás konstrukcióját, téves koncepcionális feltételezéseit, a politikai kompromisszumokkal folyamatosan megnyomorított működését említhetjük leginkább. A közös pénz önmagában nem oka a válságnak és nem is bűvös ellenszer. A hibás gazdaságpolitikáért belül ugyanúgy bűnhődni kell, mint kívül. Görögország, vagy Írország elsősorban nem azért került válságba, mert tagjai az eurózónának, hanem mert hibás gazdaságpolitikát folytattak. Nem zárható ki az eurózóna szétesése, de kicsi az esélye. / === / The euro crisis has broad global connections, both in terms of deficiencies of the international monetary system, and of the crisis of the global financial markets. The European monetary integration is based on strong real-economic foundations. The performance of the euro has been satisfactory both in terms of price and exchange rate stability. The present crisis is a sovereign debt crisis, and it is concentrated mainly on some Southern members. The causes of the crisis are manifold: wrong institutional and policy structures, mistaken conceptual assumptions, and the distortion of its operation by continuous political compromises. The contradictions between common monetary policy and the national fiscal policies, the failure of disciplining role of the markets, the weakness of control of national fiscal policies, the dangers of "one size fits all" monetary policy, the failure of finding the proper national policy mixes, particularly in terms of income and structural policies, and the underestimation of social and cultural differences, can be particularly stressed. The common monetary policy failed to secure the necessary equilibrium among liquidity, stability and growth. Greece and Ireland got in crisis not because they are members of the euro zone, but because of their mistaken economic policies. The collapse of the euro zone cannot be excluded, but the chances of it are limited.

Fiscal and Monetary Institutions in Central, Eastern and South-Eastern European Countries

This paper studies the role of fiscal and monetary institutions in macroeconomic stability and budgetary control in central, eastern and south-eastern European countries (CESEE) in comparison with other OECD countries. CESEE countries tend to grow faster and have more volatile output than non-CESEE OECD countries, which has implications for macroeconomic management: better fiscal and monetary institutions are needed to avoid pro-cyclical policies. The paper develops a Budgetary Discipline Index to assess whether good fiscal institutions underpin good fiscal outcomes. Even though most CESEE countries have low scores, the debt/GDP ratios declined before the crisis. This was largely the consequence of a very favourable relationship between the economic growth rate and the interest rate, but such a favourable relationship is not expected in the future. Econometric estimations confirm that better monetary institutions reduce macroeconomic volatility and that countries with better budgetary procedures have better fiscal outcomes. All these factors call for improved monetary institutions, stronger fiscal rules and better budgetary procedures in CESEE countries.

Debt Restructuring in the Euro Area: a Necessary but Manageable Evil?

There are two possible responses to the Greek debt crisis: ‘Plan A’, continued official lending, for as long as needed, with possible voluntary private sector involvement, and ‘Plan B’, coercive preemptive or post-default restructuring with significant face value reduction in privately-held debt. Both options have risks, but it is necessary to move to Plan B sooner or later. The impact on Greece could be mitigated by foreign bank ownership and proper liquidity support measures. The direct spillover impact on the rest of the euro area seems small. But there is the risk of contagion, which is a serious concern. There is a cautious case for delaying somewhat Plan B in order to prepare for it.

Europe’s Growth Emergency

Highlights: • The European Union growth agenda has become even more pressing because growth is needed to support public and private sector deleveraging, reduce the fragility of the banking sector, counter the falling behind of southern European countries and prove that Europe is still a worthwhile place to invest. • The crisis has had a similar impact on most European countries and the US: a persistent drop in output level and a growth slowdown. This contrasts sharply with the experience of the emerging countries of Asia and Latin America. • Productivity improvement was immediate in the US, but Europe hoarded labour and productivity improvements were in general delayed. Southern European countries have hardly adjusted so far. • There is a negative feedback loop between the crisis and growth, and without effective solutions to deal with the crisis, growth is unlikely to resume. National and EU-level policies should aim to foster reforms and adjustment and should not risk medium-term objectives under the pressure of events. A more hands-on approach, including industrial policies, should be considered.

A Tale of Three Countries: Recovery after Banking Crises

Highlights: • Iceland, Ireland and Latvia experienced similar developments before the crisis, such as sharp increases in banks’ balance sheets and the expansion of the construction sector. However the impact of the crisis was different: Latvia was hit harder than any other country in the world. Ireland also suffered heavily, while Iceland came out from the crisis with the smallest fall in employment, despite the greatest shock to the financial system. • There were marked differences in policy mix: currency collapse in Iceland but not in Latvia, letting banks fail in Iceland but not in Ireland, and the introduction of strict capital controls only in Iceland. The speed of fiscal consolidation was fastest in Latvia and slowest in Ireland. • Economic recovery has started in all three countries and there are several encouraging signals. The programme targets in terms of fiscal adjustment, structural reforms and financial reform are on track in all three countries. • Iceland seems to have the right policy mix. • Internal devaluation in Ireland and Latvia through wage cuts did not work, because privatesector wages hardly changed. The productivity increase was significant in Ireland and moderate in Latvia, yet was the result of a greater fall in employment than the fall in output, with harmful social consequences. • The experience with the collapse of the gigantic Icelandic banking system suggests that letting banks fail when they had a faulty business model is the right choice. • There is a strong case for a European banking federation.

A környezetbarát beszerzés gyakorlata Norvégiában és Magyarországon

A Fenntartható fejlődés irányába való törekvések mind vállalati, mind kormányzati szinten jól hasznosíthatják a „zöld beszerzés” gyakorlatát, melynek célja a környezeti és társadalmi szempontok érvényre juttatása a vállalati, illetve kormányzati beszerzési folyamatok során.