898 resultados para Economic policy.
Resumo:
Míg a 2008–2009. években minden fejlett ország az állami beavatkozás és a keresletbővítés kettősének elvi követelmény szintjére emelése felé indult, a következő évtized első fő kérdése az exit strategy, vagyis az, hogy miképp lehet a csak az amerikai gazdaságban 3200 Mrd (!) dollárra tett többletkeresletet és a mérgezett eszközöket a gazdaságból kivonni és az új stagflációt, vagy az újabb visszaesést megelőzni. A tanulmányban a helyzet elméleti értelmezésére majd a lehetséges gyógymód vázolására teszünk kísérletet. Amellett érvelünk, hogy valódi megoldásokat a szabályalapú megoldásokhoz való visszatérés jelenthet, nem a rögtönzés elvi szintre emelése.
Resumo:
A gazdasági világválság nem hagyta érintetlenül az Európai Unió tagállamait sem. A gazdasági teljesítmények jelentősen visszaestek, tömegesen szűntek meg vállalkozások, csökkent a foglalkoztatási ráta, felerősödtek a szociális feszültségek, s a nemzetállamok többségében megugrott a költségvetési hiány. A közösség meghatározó tagállamai viszonylag gyorsan reagáltak a világgazdasági válság kihívásaira, s az intézkedések között egyidejűleg találhatók gazdaságélénkítő, illetve költségvetési kiadásokat csökkentő elemek. Szerzőnk – a BCE tudományos kutatója, az APEH volt elnöke – azt vizsgálja, hogy az EU-27 országok válságkezelő tevékenységében milyen szerepet kaptak a közvetett szabályozási eszközként működő adó- és járulékpolitikai intézkedések, illetve az életbe léptetett intézkedések miként érintik a közösség által korábban meghirdetett harmonizációs programokat.
Resumo:
A tanulmány a költségvetési egyenleg meghatározó tényezőit veszi számba. A vizsgálat középpontjában az inflációval való kapcsolata áll. Az elemzés az európai országok körére és az 1999 és 2007 közötti időszakra vonatkozik, amely alapján nem volt kimutatható a kapcsolat az infláció és a költségvetés egyenlegének alakulása között. A szakirodalomban is küzdenek a két tényező kapcsolatának számszerűsítése során felmerülő problémákkal. Az infláció a költségvetés bevételeire és kiadásaira egyaránt hatást gyakorol, amely hatások kiolthatják egymást, emiatt az egyenleg változatlan szinten maradhat.
Resumo:
A tanulmány a jelenlegi pénzügyi és világgazdasági válság hátterét elemzi. Elsőként az észak-amerikai jelzáloghitel-piac vizsgálatán keresztül mutatja be a válság kiindulását és gyökereit, a jelzáloghitelek értékpapírosodására koncentrálva. A cikk bevezeti az árnyékbankrendszer fogalmát, majd a második részben azt bizonyítja, hogy ennek bukása felelős elsősorban a jelenlegi válság elhúzódásáért, illetve a reálszférába történő átgyűrűzéséért. A tanulmányt két részletben közöljük.
Resumo:
Using a panel of 21 OECD countries and 40 years of annual data, we find that countries with similar government budget positions tend to have business cycles that fluctuate more closely. That is, fiscal convergence (in the form of persistently similar ratios of government surplus/deficit to GDP) is systematically associated with more synchronized business cycles. We also find evidence that reduced fiscal deficits increase business cycle synchronization. The Maastricht "convergence criteria," used to determine eligibility for EMU, encouraged fiscal convergence and deficit reduction. They may thus have indirectly moved Europe closer to an optimum currency area, by reducing countries’ abilities to create idiosyncratic fiscal shocks. Our empirical results are economically and statistically significant, and robust.
Resumo:
To the extent minimum-wage regulation is effective in fighting against excessive earnings handicaps of those at the lower end-tail of earnings distribution, it may have the side-effect of worsening their employment prospects. A demand-and-supply interpretation of data on the relative employment rate and earnings position of the least educated in the EU27 suggests that the resulting dilemma might be particularly relevant for minimum-wage policies in post-socialist countries.
Resumo:
The euro area‘s sovereign debt crisis continues though significant steps have been taken to resolve it. This paper proposes a comprehensive solution to the crisis based on three pillars: a plan to restore banking sector soundness in the whole euro area, a resolution of sovereign debt crisis -including a revision of EU assistance facilities and a reduction of the Greek public debt- and a strategy to foster growth and competitiveness. The paper provides novel estimates and analysis focusing on the current situation of Greece, Ireland, Portugal and Spain.
Resumo:
The ‘currency war’, as it has become known, has three aspects: 1) the inflexible pegs of undervalued currencies; 2) recent attempts by floating exchange-rate countries to resist currency appreciation; 3) quantitative easing. Europe should primarily be concerned about the first issue, which relates to the renewed debate about the international monetary system. The attempts of floating exchange-rate countries to resist currency appreciation are generally justified while China retains a peg. Quantitative easing cannot be deemed a ‘beggar-thy-neighbour’ policy as long as the Fed’s policy is geared towards price stability. Current US inflationary expectations are at historically low levels. Central banks should come to an agreement about the definition of price stability at a time of deflationary pressures. The euro’s exchange rate has not been greatly impacted by the recent currency war; the euro continues to be overvalued, but less than before.
Resumo:
This paper assesses the impact of the 2008-09 global financial and economic crisis on the medium-term growth prospects of the countries of central and eastern Europe, the Caucasus and Central Asia, which began an economic transition about two decades ago. We use crosscountry growth regressions, putting special emphasis on a proper consideration of the crisis and robustness. We find that the crisis has had a major impact on the within-sample fit of the models used and that the positive impact of EU enlargement on growth is smaller than previous research has shown. The crisis has also altered the future growth prospects of the countries studied, even in the optimistic but unrealistic case of a return to pre-crisis capital inflows and credit booms.
Resumo:
The global economic and financial crisis has raised further concerns about the euro-entry criteria, in addition to other factors, such as the effective tightening of the criteria due to the enlargement of the EU from 12 to 27 members, the highly unfavourable property of business cycle dependence, the internal inconsistency of the criteria due to the structural price level convergence of Central and Eastern European countries, and the continuous violation of the criteria by euro-area members. The interest rate criterion became a highly volatile measure. Many US metropolitan areas would fail to qualify to be members of the US monetary union by applying the currently used inflation criterion to the US. It is time to reform the criteria and to strengthen their economic rationale within the legal framework of the EU treaty. A good solution would be to relate all criteria to the average of the euro area and simultaneously to extend the compliance period from the currently considered one year to a longer period.
Resumo:
The euro area is facing crisis, while the US is not, though the overall fiscal situation and outlook is better in the euro area than in the US, and though the US faces serious state-level fiscal crises. A higher level of fiscal federalism would strengthen the euro area, but is not inevitable. Current fiscal reform proposals (strengthening of current rules, more policy coordination and an emergency financing mechanism) will if implemented result in some improvements. But implementation might be deficient or lack credibility, and could lead to disputes and carry a significant political risk. Introduction of a Eurobond covering up to 60 percent of member states’ GDP would bring about much greater levels of fiscal discipline than any other proposal, would create an attractive Eurobond market, and would deliver a strong message about the irreversible nature of European integration.
Resumo:
The case for taxing financial transactions merely to raise more revenues from the financial sector is not particularly strong. Better alternatives to tax the financial sector are likely to be available. However, a tax on financial transactions could be justified in order to limit socially undesirable transactions when more direct means of doing so are unavailable for political or practical reasons. Some financial transactions are indeed likely to do more harm than good, especially when they contribute to the systemic risk of the financial system. However, such a financial transaction tax should be very small, much smaller than the negative externalities in question, because it is a blunt instrument that also drives out socially useful transactions. There is a case for taxing over-the-counter derivative transactions at a somewhat higher rate than exchange-based derivative transactions. More targeted remedies to drive out socially undesirable transactions should be sought in parallel, which would allow, after their implementation, to reduce or even phase out financialtransaction taxes.