On the new economic philosophy of crisis management in the European Union

This essay attempts to go beyond presenting the bits and pieces of still ongoing crisis management in the EU. Instead it attempts at finding the ‘red thread’ behind a series of politically improvised decisions. Our fundamental research question asks whether basic economic lessons learned in the 1970s are still valid. Namely, that a crises emanating from either structural or regulatory weaknesses cannot and should not be remedied by demand management. Our second research question is the following: Can lacking internal commitment and conviction in any member state be replaced or substituted by external pressure or formalized procedures and sanctions? Under those angles we analyze the project on establishing a fiscal and banking union in the EU, as approved by the Council in December 2012.

A "nemzeti versenyképesség" fogalma, mérése és ideológiája

A versenyképesség újabban különösen népszerű fogalommá vált, amelyet nemcsak sportolók, valamint árutermelők és vállalati közgazdászok használnak, hanem gazdaságpolitikusok, sőt a politikai élet és a média legkülönfélébb szereplői is. Mégpedig többnyire e fogalom eredeti jelentésétől eltérően1 és többféle vonatkozásban, illetve különböző tartalommal felruházva, meglehetősen következetlenül. Noha mind a verseny, mind a versenyképesség igencsak régóta ismert fogalom, a versenyképesség „nemzeti szinten”, pontosabban: országszinten értelmezett problémája csupán azt követően, hogy a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum – WEF) első nemzetközi összehasonlítása 1979-ben megjelent, vált a közgazdaságtani irodalom témakörévé. A mind több ország „nemzeti versenyképességének” mérése és összehasonlítása az 1980-as évek közepe óta került a figyelem középpontjába.

Global crises: Is the Keynesian recipe relevant if applied under a global governance?

Keynesian policy was quite successful in the post-war decades in Western Europe, but by the late 1960s lost its efficiency due to changes in conditions rather than its mistaken logic. The lesson from the first global crisis erupting in early 1970s and also from the subsequent several crises since then is that the increasing crisis propensity of the world economy is rooted in its inherent disequilibria stemming from deep inequalities, asymmetrical interdependencies and disintegrated socio-economic structures. In view of the failure of the prevailing methods of crisis management, particularly those undifferentiated, antisocial austerity measures corresponding to a neo-liberal monetarist concept which neglects this lesson, many economists prefer the Keynesian recipe. However, since global crises need global solution, and the spread of conspicuous consumption modify the demand constraint, its application must be adjusted to reality, and requires some global governance which may pave the way for a global oeco-social market economy.

The impacts of EU accession on the agriculture of the Visegrad Countries

The Visegrad Countries (VC)2 joined the European Union in 2004, which has offered several possibilities and challenges for their agriculture. The aim of the paper is to evaluate the status of the sector in the light of latest available data as well as to identify the factors lying behind different country performances. Results suggest that EU accession has had a diverse impact on the Visegrad Countries’ agriculture and member states capitalised their possibilities in a different manner, due to initial conditions and pre- and post-accession policies.

Eurómentés Kerneuropa útján, avagy hány sebességet bír el Európa?

Az Európai Unió eddig az „egy piac, egy pénz” elve, azaz az ország nélküli valuta és az „egy állam, egy pénz”, tehát egy mind szorosabbá váló politikai unió közötti átmeneti lépésekkel kísérelte meg az euróválság kezelését. Az mára nyilvánvalóvá vált, hogy az előbbi elven alapuló pénzügyi rendszer nem vezet a tagállamok gazdasági és költségvetési politikájának a konvergenciájához. A fiskális és gazdasági uniót magában foglaló politikai unió nélkül az euró „befejezetlen valuta”. A valódi megoldás egy politikai unió, sőt mi több, egy európai föderális állam megteremtése lenne. Egy ilyen állam, GDP negyven százalékát kitevő költségvetésével, már képes lehetne arra, hogy az eurókötvényeken és az EKB kibővített szerepén alapuló, valódi transzferunióként működjön és a regionális diszparitásokat hatékonyan kezelje; ám a tagállamok és társadalmuk jelentős része egy ilyen terv megvalósítására gazdasági és/vagy politikai okokból nem kész.

A kis országok világgazdasági alkalmazkodása

A cikk azt a kérdést vizsgálja, hogy a globalizálódás és a megafúziók világában életképesek lehetnek-e a kis országok, s ha igen, milyen feltételekkel. Az írás azt igyekszik igazolni, hogy a műszaki fejlődés új iránya és a nemzetközi pénzügyek formálódó reformja megnöveli az alkalmazkodásra kész kis nemzetgazdaságok életképességét. Ez a sikeres regionális integrálódásuk alapja, nem pedig fordítva. A globalizáció új esélyeket ad a kicsiknek.

The Euro Area's Tightrope Walk: Debt and Competitiveness in Italy and Spain

- Competitiveness adjustment in struggling southern euro-area members requires persistently lower inflation than in major trading partners, but low inflation worsens public debt sustainability. When average euro-area inflation undershoots the two percent target, the conflict between intra-euro relative price adjustment and debt sustainability is more severe. - In our baseline scenario, the projected public debt ratio reduction in Italy and Spain is too slow and does not meet the European fiscal rule. Debt projections are very sensitive to underlying assumptions and even small negative deviations from GDP growth, inflation and budget surplus assumptions can easily result in a runaway debt trajectory. - The case for a greater than five percent of GDP primary budget surplus is very weak. Beyond vitally important structural reforms, the top priority is to ensure that euro-area inflation does not undershoot the two percent target, which requires national policy actions and more accommodative monetary policy. The latter would weaken the euro exchange rate, thereby facilitating further intra-euro adjustment. More effective policies are needed to foster growth. But if all else fails, the European Central Bank’s Outright Monetary Transactions could reduce borrowing costs.

Rethinking Kyoto Compliance from a Consumption-Based Perspective.

Environmental consequences of international trade are quite relevant for climate change policy. Apparent decoupling of GHG emission and GDP growth, observed in several European countries, is partly due to the increasing dislocation of manufacturing industries from the developed world to emerging economies. Consequently, decoupling is coupled with increasing GHG emission embodied in imported products from these nations. The article scrutinises the GHG emission embedded in Hungarian import of Chinese products. It argues that a stagnating GHG emission observed in Hungary is intertwined with hidden GHG export to China that takes place through trading of goods. Objective evaluation of compliance status with Kyoto targets would require a consumption-based accounting of GHG emissions rather than a production-based one, unless we accept facing a BIG problem at global level.

A nemzetközi kereskedelem hatása a kibocsátáselszámolási módszertanra Kína példáján keresztül

A fokozódó globális kereskedelem és klímaváltozás korában az üvegházhatású gázok elszámolásakor rendkívüli jelentőségű a nemzetközi kereskedelem hatásának figyelembevétele. A fejlett országokban az importált termékek növekvő fogyasztása következtében szétválik a termékek előállítása és fogyasztása során keletkező haszon, illetve a termék előállítása során keletkező üvegházhatású kibocsátásokért vállalt felelősség. A cikk bemutatja a jelenlegi kibocsátáselszámolási módszertanok alkalmazásának előnyeit és hátrányait, majd egy olyan új módszertant javasol, amely a megosztott felelősség elvére épül – figyelembe véve a nemzetközi kereskedelem hatásait. A szerzők a kínai export példáján empirikus eredményekkel támasztják alá a módszertan jelentőségét. A javaslat lényege, hogy egy termék előállítása során keletkező üvegházhatású gáz kibocsátásának anyagi inputokhoz kapcsolódó részét a terméket importáló országhoz számoljuk el, a hozzáadott érték előállításához kapcsolódó kibocsátásokat a termelő országhoz. Így a termékek előállítása során keletkező kibocsátások, valamint a gazdasági és fogyasztói hasznok nem válnak szét egymástól.

Post Crisis Lessons for Open Economies: Are They All New?

This paper will argue that the American economy could and will absorb the recent shocks, and that in the longer run (within a matter of years), it will somehow convert the revealed weaknesses to its advantage. America has a long record of learning from its excesses to improve the working of its particular brand of capitalism, dating back to the imposition of antitrust controls on the robber barons in the late 1800s and the enhancement of investor protection after the 1929 crash. The American economy has experienced market imperfections of all kinds but it almost always has found, true, not perfect, but fairly reliable regulatory answers and has managed to adapt to change, (e. g. Dodd-Frank Act on financial stability). The U.S. has many times pioneered in the elaboration of both theoretical and policy oriented solutions for conflicts between markets and government to increase economic welfare (Bernanke, 2008, p. 425). There is no single reason why it should not turn the latest financial calamities to its advantage. At the same time, to regain confidence in capitalism as a global system, global efforts are indispensable. To identify some of the global economic conflicts that have a lot to do with U.S. markets in particular, we seek answers to global systemic questions.

A gazdasági kormányzás válsága a Gazdasági és Monetáris Unióban – a globális politika lehetetlen szentháromsága szemszögéből

Az Európai Unió a világgazdaság egyik legfontosabb integrációja. A benne megvalósuló gazdasági integráció szorossága megfelel annak a szintnek, amit Rodrik hiperglobalizációnak nevez. Az elmélet szerint a politika szintjén egyszerre nem valósítható meg a demokratikus politikai döntéshozatal, a teljes világgazdasági integráció, illetve a nemzetállam. A trilemma feloldása három módon lehetséges: a demokrácia kiiktatásával a megoldás az arany kényszerzubbony, ahol a piaci mechanizmusok veszik át az állami gazdaságpolitika szerepét; a globális kormányzás megvalósulása esetén a szuverén nemzetállamok tűnnek el a nemzetközi rendszerből; végül a Bretton Woods kompromisszum esetében a globalizáció útjába állítanak akadályokat. A szerző a modellt az európai integrációra, ezen belül a Gazdasági és Monetáris Unióra alkalmazza. Érvelése szerint, ha fent kívánjuk tartani az integráció szorosságát, erősíteni kell az integráció szintjén a gazdasági kormányzást, ami pedig csak a tagállami szuverenitás rovására mehet. Ez – ami a GMU esetében leginkább a fiskális föderáció erősítését jelenti, megnövelve az integráció költségeit –, egy többsebességes Európa kialakulása irányába hathat.

Where now after ten years of Eastern enlargement?

The aim of this article is to evaluate the situation of the Central and Eastern European countries within the EU on the 10th anniversary of the Eastern Enlargement. Since 2004, the region has shown a trend to catch up with Western Europe in terms of both employment and economic performance. However, the financial and economic crisis which started in 2008 disrupted the previous trends of convergence for some, and greater differences emerged between individual countries' performances. The eastward enlargement has practically doubled labour mobility within the EU, and this phenomenon is likely to be sustained as long as income disparities between Member States persist. The 2004 and 2007 enlargements brought more welfare to the countries receiving mobile workers, whereas countries of origin bear the real risks of labour mobility from east to west. Today, it can be said that most of the newer Member States, irrespective of the varying speeds of convergence have developed within the EU as an 'inner periphery'. In order to make better use of the potential for economic growth in Central-Eastern Europe, investing in human capital should become a priority. The major question for the second decade of our enlarged European Union - aside from the reform of the monetary union - is whether the EU’s eastern region can continue to catch up without the internal socio-economic polarisation observed thus far, and whether the latter process can in fact be reversed.

The integraton by trade and FDI of emerging economies: The ASEAN example

The paper investigates the role of regionalization and regional identity in the endeavours of emerging economies to connect successfully to the global world economy. It addresses the question of whether the Association of Southeast Asian Nations (ASEAN), with its loose institutional integration framework, has contributed to the global integration of its very heterogenous members in the first decade of the 21st century – and, if so, what are the drivers behind this. The paper summarizes connecting theories, using a multidisciplinary approach, and uses descriptive statistical analysis to identify the achievements of the ASEAN-6 countries within global trade and foreign direct invesment (FDI) flows in the given time period. We suggest that ASEAN countries, with their efforts to initiate interconnecting regional organizations in Asia, most specifically the ASEAN+3 (APT) construction, did contribute to greater integratedness of member countries; and they have created a regional image with a common market and production base. Such achievements, however, can be in great part attributed to the micro-level activities of international and regional firms wishing to establish cross-border production networks in these countries.

The integration by trade and FDI of emerging economies: The Asian example

The paper investigates the role of regionalization and regional identity in the endeavours of emerging economies to connect successfully to the global world economy. It addresses the question of whether the Association of Southeast Asian Nations (ASEAN), with its loose institutional integration framework, has contributed to the global integration of its very heterogenous members in the first decade of the 21st century – and, if so, what are the drivers behind this. The paper summarizes connecting theories, using a multidisciplinary approach, and uses descriptive statistical analysis to identify the achievements of the ASEAN-6 countries within global trade and foreign direct invesment (FDI) flows in the given time period. We suggest that ASEAN countries, with their efforts to initiate interconnecting regional organizations in Asia, most specifically the ASEAN+3 (APT) construction, did contribute to greater integratedness of member countries; and they have created a regional image with a common market and production base. Such achievements, however, can be in great part attributed to the micro-level activities of international and regional firms wishing to establish cross-border production networks in these countries.

A Transzatlanti kereskedelmi és beruházási társulás és a növekedés. Gyakorlati és módszertani kérdések

A Transzatlanti kereskedelmi és beruházási társulással (TTIP) kapcsolatosan számos vita, kampány, elemzés próbálja meggyőzni vagy elriasztani a közvéleményt. E tanulmányban a szerző azt tárja fel, hogy milyen közgazdasági matematikai modelleken alapulnak a TTIP-vel kapcsolatos gazdasági hatásokról szóló becslések. Áttekinti a számszerűsített általános egyensúlyi modellek (CGE) alkalmazási lehetőségét, közgazdasági tartalmát és hogy hogyan adaptálták mindezt a TTIP növekedési hatásaira fókuszáló elemzések. Kritikai szemle alá veszi a CGE modell korlátait. Alternatív megközelítésként értékeli a Global Policy Model alkalmazására tett kísérletet. Összeveti és értékeli a CGE szemléletben készült különböző TTIP elemzéseket