Az EU-USA banánvita és ami mögötte van

Jelen tanulmány apropóját a több mint másfél évtizedig tartó, az USA és az Európai Unió közötti banánvita 2009. december 15-én történő lezárása adja. A rekordhosszúságú, számos szereplőt és érdeket érintő, többszörösen összetett vita méltán került a nemzetközi kereskedelem iránt érdeklődők figyelmének középpontjába. Az ügy –amelyet a GATT, majd a WTO Vitarendezési Mechanizmusának keretében tárgyaltak – nem a szokványos nemzetközi kereskedelmi viták egyike volt. A két szembenálló fél „pozíciója” sem szokványos: miért él kifogással a WTO-nál az USA, mint a világ egyik legjelentősebb banánimportőre az EU banánimport-szabályozásával szemben – amikor azt inkább valamely exportőrtől várnánk? Ahogy keressük a választ erre a logikus kérdésre, és ahogy elmélyedünk a vita részleteiben, úgy bontakozik ki szemünk előtt az ügy összetettsége, s hamar felismerjük: valódi állatorvosi lóba botlottunk. A szövevényes ügy ugyanis kiterjed nemcsak a WTO vitarendezési mechanizmusára és az EU banánimportjára, hanem az USA közvetlen külföldi beruházásaira és az amerikai multik érdekeire, az EU fejlesztési politikájára, a WTO Dohai Fordulójának fejlődésre tett ígéretére, az európai és amerikai hipermarketláncok és a latin-amerikai banánmunkások kapcsolatára, a méltányos kereskedelemre (fair trade) és sok minden másra. Az eset vizsgálata ezért nemcsak érdekes, hanem rendkívül tanulságos is. Ennek értelmében jelen tanulmány célja – a rendelkezésre álló terjedelmi kereteken belül – ismertetni és elemezni az USA és az EU között zajló banánvitát, annak exportőr és importőr országokbeli, valamint világkereskedelmi hátterét, illetve értékelni a 2009 végén aláírt egyezményt és annak várható hatásait az ügy valamennyi érintettjére.

Észak Dél ellen? Szabad kereskedelem, protekcionizmus és fejlesztési politika a világgazdaságban

A legradikálisabb globalizáció kritikák a WTO-t mint az ördögi liberalizmus globális szervezetét szeretnék végképp eltörölni. Nem mindegy azonban, hogy a liberalizmus globalitását, vagy egy globális szervezetet nevezünk- e ördöginek

Az átalakuló globális pénzügyi szabályozórendszer kérdései = Dilemmas of the changing global financial regulation system

Erősődő igény van a jelenlegi sokoldalú nemzetközi felügyeleti rendszer reformjára úgy, hogy az a nemzeti gazdaságpolitikák nemzetközi hatásait is figyelembe vegye. Ehhez át kell reformálni a jelenlegi globális pénzügyi szabályozási rendszert, de ki kell alakítani a nemzeti gazdaságpolitikák egymásra hatásának koordinációját is. Ide tartozik a globális külső sokkok csillapítására szolgáló anti-ciklikus finanszírozás, a nemzetközi adózási együttműködés fokozása, a nemzetközi adósságfinanszírozás tökéletesítése, vagy a globális fizetésieszköz-tartalékok és a fizetési rendszer viszonya. Ez utóbbi területen az SDR kiterjedtebb használatának feltételeit kell kimunkálni. A jelenlegi globális intézmények – WTO, Nemzetközi Valutaalap, Világbank – alapos megújítása elkerülhetetlen. A globális gazdasági koordináció intézményi kereteinek kidolgozása viszont még várat magára. A G20-ak csoportja – bár fontos reformokat kezdeményezett –, nem tekinthető a világgazdasági egyensúlytalanságok megoldása letéteményesének. A cél csak olyan globális intézményi struktúra lehet, amely egyaránt képes a világ nagy számú gazdaságai közötti koordinációs feladatok megoldására, s a döntések végrehajtásának kikényszerítésére. / === / The present multilateral international surveillance system needs to be reformed with an eye on international repercussions of national economic policies. The present global financial architecture, the coordination of interplays of national economic policies must be modified. An anti-cyclical financing capable of absorbing global external shocks, strengthening of international tax cooperation, improving international debt financing or the relations between global financial reserves and the global payment system might be part and parcel of this process. A more extended use of SDR could be worked out. Reforms of the present global institutions – the WTO, the IMF, the World Bank – cannot be avoided any further. Institutional frameworks of global economic coordination mechanism have still not been worked out. The Group of 20 (G-20) cannot be seen as the sole player in fighting world economic disequlibria. A global institutional system is envisaged, which is able to implement economic coordination among national economic units and to enforce the implementation of decisions taken. At present there is no global institution dealing with coherence and consistency of global issues. Reforming present institutions and/or designing new ones are possible options. The basis for such an international coordination must involve general acceptance of principles, transparent implementation, and enforcement of decisions taken.

Investigating the effect of geographical distances and cultural proximity on the Hungarian wine trade

Wine is a very special product from an economic, cultural, and sociological point of view. Wine culture and wine trade play an important role in Hungary. The effect of cultural and geographical proximity on international trade has already been proven in the international trade literature. The size of bilateral trade flows between any two countries can be approximated by the gravity theory of trade. The gravity model provides empirical evidence of the relationship between the size of the economies, the distances between them, and their trade. This paper seeks to analyse the effect of cultural and geographical proximity on Hungary’s bilateral wine trade between 2000 and 2012, employing the gravity equation. The analysis is based on data from the World Bank WITS, WDI, as well as CEPII, and WTO databases. I apply OLS, Random Effects, Poisson, Pseudo-Poisson-Maximum-Likelihood and Heckman two stage estimators to calculate the gravity regression. The results show that in the case of Hungary, cultural similarity and trade liberalisation have a positive impact, while geographical distance, landlockedness, and contiguity have a negative impact on Hungarian wine exports.

A versenyképesség meghatározó tényezői a borágazatban

A vezető bortermelő országok hosszú távú export versenyképességének fenntartása egyre nagyobb jelentőségűvé válik az erősödő nemzetközi verseny és a kereskedelem liberalizációjával összhangban. Mégis kevés olyan kutatás látott napvilágot, amely a vezető bortermelő országok hosszú távú versenyképességének és export specializációjának elemzésével foglalkozik. A szerző tanulmányának fő célja, hogy átfogó képet nyújtson a világ 38 legnagyobb bortermelő országának piaci versenyképességéről. Elemzésében négy megnyilvánuló komparatív előny mutatót alkalmaz a legfontosabb bortermelők világpiaci helyzetének értékelésére és a versenyképességet meghatározó tényezők vizsgálatára a 2000 és 2013 közötti időszakban. A komparatív előny indexek eredményei alapján Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Chile, Ausztrália és az Egyesült Államok a legversenyképesebb. A mutatók értékei a komparatív előnyök időbeli divergenciáját mutatják a világpiacon. A regressziós eredmények alapján az adott bortermelő ország GDP-je és a valutaárfolyam-változások negatív irányba, míg a szőlőtermő terület, a mezőgazdasági lakosság aránya és a WTO-tagság pozitív módon befolyásolják a versenyképességet. Az eredmények relatíve stabilnak mondhatók az alternatív versenyképességi mutatók esetében is.

Van-e élet az EU-n túl? (Az Egyesült Királyság EU-tagságának alternatívái)

A tanulmány azt vizsgálja, hogy az Egyesült Királyság milyen lehetőségek közül választhat, ha kilépne az Európai Unióból. David Cameron 2013. elején kilátásba helyezte, hogy újraválasztása esetén 2017-ben népszavazást ír ki országa EU-tagságáról. A téma igen aktuális, mégis az tapasztalható, hogy legtöbbször csak az EU-tagság hátrányáról esik szó, nem pedig a kilépés utáni konkrét következményekről. Az EU-tagság alternatíváinak elemzése ezt a hiányosságot próbálja meg pótolni. Két nagy csoportra lehet bontani ezeket:egyrészt a létező (norvég, svájci, török modell), másrészt a nem létező, csak elképzelt alternatívákra (AEA, NAFTA, EU+1, Commonwealth, WTO). A tanulmány végére kiderül, hogy a lehetőségek számos olyan problémával rendelkeznek, amelyeket EU-tagként nem lehet érzékelni. Így az is előfordulhat, hogy a kevésbé népszerű EU-tagság is előnyösebb lehet, mint a kilépés utáni alternatívák. Az elemzés mindenki számára hasznos lehet, akik az EU-n kívüli élet dilemmáit szeretnék jobban megérteni.

A földrajzi távolság, a kulturális hasonlóság és a szabadkereskedelem hatása a borkereskedelemre = Effects on the global wine trade of geographical distance, cultural and linguistic similarity, and free trade

A globalizálódó világgazdaságban a vezető bortermelő országok egyre jelentősebb borkereskedelmet bonyolítanak le egymás között. Míg Európában a fogyasztók egyre kevesebb bort vásárolnak, addig Amerikában és Ázsiában a bor iránti kereslet folyamatosan bővül: a borkereskedelem földrajzi átrendeződése zajlik. A kulturális hasonlóság és a földrajzi távolság kereskedelemre gyakorolt hatását gyakran a kereskedelemelméletek gravitációs modelljével elemzik. E tanulmány azt vizsgálja, hogy a fő borexportáló országok közötti földrajzi távolság, kulturális hasonlóság és szabadkereskedelem milyen hatással van a nemzetközi borkereskedelemre, annak költségeire. A regressziós becslés eredményei alátámasztják, hogy a borkereskedelem költségei alacsonyabbak, ha a kereskedelmi partnerek kulturálisan hasonlók, földrajzilag közel helyezkednek el egymáshoz, vagy van tengeri kikötőjük, tagjai a WTO-nak, illetve ha kötöttek egymással regionális kereskedelmi megállapodást. Ezenkívül megállapítható, hogy az angolszász, a latin-amerikai és az európai kulturális klaszterek elsősorban egymással kereskednek. A kutatás számos kulturális változó alkalmazásával és több ökonometriai modell, illetve becslési eljárás nagymintás tesztelésével gazdagítja a szakirodalmat. ____ In a globalizing world, major wine-producing countries export considerable quantities to the global wine market and turn over a notable trade, but in what happens European wine regions differ markedly from the New World. Here major wine producers suffered a remarkable fall in domestic wine consumption in recent decades, while New World wine producers increased their production potential and generated new foreign demand. The changes have been joined by geographical relocation of wine consumption and exports. The gravity equation can be derived from demand-side or supply-side theory-consistent estimation methods that suggest relationships between the size of the economies, geographical distances, cultural similarities, and size of their trade. The paper analyses the effects of cultural and geographical proximity, free trade, and linguistic similarity on bilateral trade in the main wine-producing countries, using a cross-section gravity model for 2012. The results suggest that larger countries export more wine, while transport costs rise in line with geographical distance and are higher for landlocked trading partners. Wine export costs are lower if trading partners are culturally similar, share a dominant religion, or are both WTO members with regional trade agreements. Anglo-Saxon, Germanic, Latin American and Latin European countries mainly trade wines within their groups. The paper looks to extend the number of trading partners, investigate the effect of language clusters, and confirm that the results are robust by different econometric methodologies.

The World Trade Organization, competition policy, and developing countries: A cross -country examination of domestic policy actions

This dissertation addresses the following research question: in a particular policy area, why do countries that display unanimity in their international policy behavior diverge from each other in their domestic policy actions? I address this question in the context of the divergent domestic competition policy actions undertaken by developing countries during the period 1996-2007, after these countries had quite conspicuously displayed near-unanimity in opposing this policy measure at the World Trade Organization (WTO). This divergence is puzzling because (a) it does not align with their near-unanimous behavior at the WTO over competition policy and (b) it is at variance with the objectives of their international opposition to this policy at the WTO. Using an interdisciplinary approach, this dissertation examines the factors responsible for this divergence in the domestic competition policy actions of developing countries. ^ The theoretical structure employed in this study is the classic second-image-reversed framework in international relations theory that focuses on the domestic developments in various countries following an international development. Methodologically, I employ both quantitative and qualitative methods of analysis to ascertain the nature of the relationship between the dependent variable and the eight explanatory variables that were identified from existing literature. The data on some of the key variables used in this dissertation was uniquely created over a multi-year period through extensive online research and represents the most comprehensive and updated dataset currently available. ^ The quantitative results obtained from logistic regression using data on 131 countries point toward the significant role played by international organizations in engineering change in this policy area in developing countries. The qualitative analysis consisting of three country case studies illuminate the channels of influence of the explanatory variables and highlight the role of domestic-level factors in these three carefully selected countries. After integrating the findings from the quantitative and qualitative analyses, I conclude that a mix of international- and domestic-level variables explains the divergence in domestic competition policy actions among developing countries. My findings also confirm the argument of the second-image-reversed framework that, given an international development or situation, the policy choices that states make can differ from each other and are mediated by domestic-level factors. ^

The United States and the politics of trade: the banana war with Europe and the Caribbean

This thesis examines the involvement of the United States in the decade-long trade dispute before the World Trade Organization (WTO) over the European Union's preferential banana regime. Washington's justification for bringing this case to the WTO comes from Section 301 of the U.S. trade act, which allows for disputes to be undertaken if U.S. "interests" are violated; however, this is the first case ever undertaken by the United States that does not directly threaten any American banana industry, nor affect any American jobs. Why, then, would the United States involve itself in this European-Caribbean-Latin American dispute? It is the contention of this thesis that the United States thrust itself headlong into this debate for two reasons: domestically, the United States Trade Representative came under pressure, via the White House and Congress, from Chiquita CEO Carl Lindner, who in the past decade donated more than $7.1 million to American politicians to take the case to the WTO. Internationally, the United States used the case as an opportunity to assert its power over Europe, with the Eastern Caribbean islands being caught in the economic crossfire. According to existing literature, in undertaking this case, the United States did as any nation would: it operated within both domestic and international levels, satisfying at each level key interests, with the overall goal of maintaining the nation's best interests.

Probing the Aftermyth of Seattle : Canadian Public Opinion on International Trade, 1980-2000 (Working Paper 12)

This is a revised version of a paper presented to the 2000 National Policy Research Conference, Ottawa, December 1, 2000.

Global Trade Governance and ASEAN: Studies of Trade-Related Aspects of Labor, Environment and Culture in Southeast Asia

Thesis (Ph.D.)--University of Washington, 2016-08

Exploring foreign market access in government procurement

Using unexplored Japanese and Swiss public procurement data over 1990-2003, we examine the effect of macroeconomic, political economy, procurement-specific and domestic policy factors on governments’ sourcing decisions. We also provide for an empirical test of Baldwin's (1970, 1984) "neutrality proposition" and for the effectiveness of the WTO's Uruguay Round Agreement on Government Procurement (URGPA) in increasing foreign market access. Our results suggest the importance of the magnitude of procurement demand, domestic firm attributes and unobserved sector-specific heterogeneity in these governments' purchases from abroad. However, the expected impact of traditional macroeconomic variables and political budget cycles does not come through in our results. Public and private sector imports do not offset each other in our analyses for Japan and only selectively for Switzerland. Finally, membership of the GPA is only found to increase the value of foreign procurement in Switzerland, though it seems to increase the import demand for contracts in both countries.

The Potential of Tariff Policy for Climate Change Mitigation: Legal and Economic Analysis

This paper addresses a potential role that tariffs and tariff policy can play in encouraging countries to take part in a multilateral effort to mitigate climate change. It begins by assessing whether increasing tariffs on products from energy intensive or polluting industries amounts to a violation of WTO rules and whether protectionism in this case can be differentiated from genuine environmental concerns. It then argues that while lowering tariffs for environmental goods can serve as a carrot to promote dissemination of cleaner technologies, tariff deconsolidation is a legitimate stick to encourage polluting countries to move towards an international climate agreement. The paper further explores this view by undertaking a partialequilibrium simulation analysis to examine the impact of a unilateral unit increase in tariffs on the imports of the most carbon-intensive products from countries not committed to climate polices. Our results suggest that the committed importing countries would have to raise their tariffs only slightly to effect a significant decline in the imports of these products from the non-committed countries. For instance, a unit increase in the simple average applied tariffs on the imports of these carbon-intensive products in 2005 from our sample of non-committed exporting countries would reduce the imports of these products by an average 32.6% in Australia, 178% in Canada, 195% in the EU, 271% in Japan and 62% in the US, therebysuggesting the effectiveness of such a measure in pushing countries towards a global climate policy.

TRIPS and Special & Differential Treatment – Revisiting the Case for Derogations in Applying Patent Protection for Pharmaceuticals in Developing Count

In this paper we apply an implicit threshold approach, malleable to the principle of graduation, to identify countries that should benefit from derogations from WTO TRIPS commitments for pharmaceutical patents under the tenets of Special and Differential Treatment. This is based on the identification of four broad constraints loosely classified as; economic constraints; access topharmaceuticals; capacity constraints; and incidence of health outcomes. We identify these by means of analytical criteria and create a composite index that ranks countries according to the observed constraints which delimit the capabilities and desirability of implementing TRIPs disciplines. We discuss the use of negotiated weights and thresholds in determining participation and graduation into general provisions of the agreement. It follows that countries below the chosen threshold should be exempt from these hence receiving Special and Differential Treatment.

Services Procurement under the WTO’s Agreement on Government Procurement: Whither Market Access?

This paper studies the government procurement of services from foreign suppliers by conducting a statistical analysis of data submitted by Japan and Switzerland to the WTO's Committee on Government Procurement. Using several metrics, the paper examines if the WTO’s Agreement on Government Procurement (GPA) has led to greater market access for foreign suppliers in services procurement. Our results indicate that despite the GPA, the proportions of services contracts awarded to foreigners have declined over time for both countries and in the absence of this decline, the value of services contracts awarded to foreign firms would have been more than 15 times higher in the case of Japan and nearly 68 times more in the case of Switzerland. We also find that for the same services categories, at least the Japanese government is not purchasing as much from abroad as it's private sector is importing from the rest of the world, a finding that further points to the home-bias in that government's public purchase decisions.