Mixed duopolies with advance production

Production to order and production in advance has been compared in many frameworks. In this paper we investigate a mixed production in advance version of the capacity-constrained Bertrand-Edgeworth duopoly game and determine the solution of the respective timing game. We show that a pure-strategy (subgame-perfect) Nash-equilibrium point exists for all possible orderings of moves. It is pointed out that unlike the production-to-order case, the equilibrium of the timing game lies at simultaneous moves. An analysis of the public firm's impact on social welfare is also carried out. All the results are compared to those of the production-to order version of the respective game.

Analysis of Hue Spectra During Storage of Pepper (Capsicum annuum)

Color information is widely used in non-destructive quality assessment of perishable horticultural produces. The presented work investigated color changes of pepper (Capsicum annuum L.) samples received from retail system. The effect of storage temperature (10±2°C and 24±4°C) on surface color and firmness was analyzed. Hue spectra was calculated using sum of saturations. A ColorLite sph850 (400-700nm) spectrophotometer was used as reference instrument. Dynamic firmness was measured on three locations of the surface: tip cap, middle and shoulder. Significant effects of storage conditions and surface location on both color and firmness were observed. Hue spectra responded sensitively to color development of pepper. Prediction model (PLS) was used to estimate dynamic firmess based on hue spectra. Accuracy was very different depending on the location. Firmness of the tip cap was predicted with the highest accuracy (RMSEP=0.0335). On the other hand, middle region cannot be used for such purpose. Due to the simplicity and rapid processing, analysis of hue spectra is a promising tool for evaluation of color in postharvest and food industry.

Stability of Ampelometric Characteristics of Vitis vinifera L. cv. 'Syrah' and 'Sauvignon blanc' Leaves: Impact of Within-vineyard Variability and Pruning Method/Bud Load

Historically, grapevine (Vitis vinifera L.) leaf characterisation has been a driving force in the identification of cultivars. In this study, ampelometric (foliometric) analysis was done on leaf samples collected from hand-pruned, mechanically pruned and minimally pruned ‘Sauvignon blanc’ and ‘Syrah’ vines to estimate the impact of within-vineyard variability and a change in bud load on the stability of leaf properties. The results showed that within-vineyard variability of ampelometric characteristics was high within a cultivar, irrespective of bud load. In terms of the O.I.V. coding system, zero to four class differences were observed between minimum and maximum values of each characteristic. The value of variability of each characteristic was different between the three levels of bud load and the two cultivars. With respect to bud load, the number of shoots per vine had a significant effect on the characteristics of the leaf laminae. Single leaf area and lengths of veins changed significantly for both cultivars, irrespective of treatment, while angle between veins proved to be a stable characteristic. A large number of biometric data can be recorded on a single leaf; the data measured on several leaves, however, are not necessarily unique for a specific cultivar. The leaf characteristics analysed in this study can be divided into two groups according to the response to a change in bud load, i.e. stable (angles between the veins, depths of sinuses) and variable (length of the veins, length of the petiole, single leaf area). The variable characteristics are not recommended to be used in cultivar identification, unless the pruning method/bud load is known.

On the new economic philosophy of crisis management in the European Union

This essay attempts to go beyond presenting the bits and pieces of still ongoing crisis management in the EU. Instead it attempts at finding the ‘red thread’ behind a series of politically improvised decisions. Our fundamental research question asks whether basic economic lessons learned in the 1970s are still valid. Namely, that a crises emanating from either structural or regulatory weaknesses cannot and should not be remedied by demand management. Our second research question is the following: Can lacking internal commitment and conviction in any member state be replaced or substituted by external pressure or formalized procedures and sanctions? Under those angles we analyze the project on establishing a fiscal and banking union in the EU, as approved by the Council in December 2012.

A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten = The Republic of Turkey in the changing Middle East

A 2011–2012-ben zajlott, „arab tavasznak” nevezett események új korszak kezdetét jelezték a Közel-Keleten, mely a hidegháború vége óta, de különösen a 2003-as iraki háború következtében amúgy is mélyreható átalakulási folyamaton megy keresztül. Ennek során a térség három nem arab állama, Izrael, Irán és Törökország vált a régió hatalmi egyensúlyának meghatározó erőközpontjává, miközben az arab országok – amúgy sem homogén – csoportja a háttérbe szorult. A korábban mértékadó arab államok (Egyiptom, Irak, Szíria) különböző okok miatt elveszítették vonzerejüket a többiek számára, miközben Szaúd-Arábia sem vállalta a vezető szerepét. Az „arab tavasz” során egymástól egyre nyilvánvalóbban független nemzetállammá vált arab országok mind kevesebb kérdésben hajlandók közös álláspontot képviselni a nemzetközi fórumokon. Az átalakuló közel-keleti regionális rendben azonban az államok viszonylagos hatalmi egyensúlyában bekövetkezett változások miatt a térség helyzetét meghatározó szereplők száma megnövekedett, hiszen legalább Egyiptommal és Szaúd-Arábiával ismét mint politikai központtal kell számolni. A jelen tanulmány az e regionális rendben sokak szerint neooszmán hegemón törekvésekkel fellépő Törökország helyét és szerepét vizsgálja.

Közép-Európa: „elképzelt terek” és a 21. század kihívásai

Gondolkodásunk integráns részét képezik azok a „szellemi térképek” és azok a különböző elvek, amelyek alapján hajlamosak vagyunk földrajzi, politikai és társadalmi tereket szervezni. A régiókat ugyanolyan mechanizmusok alapján „találjuk ki” vagy „képzeljük el”, mint ahogy Benedict Anderson elmélete szerint a nemzeteket mint „elképzelt közösségeket”. Az elmúlt harminc évben Európának aligha volt még egy olyan régiója, amely a vágyálmok és az elutasítás végpontjai között annyira a viták tárgyát képezte volna, mint Közép-Európa. A Közép-Európáról szóló elképzelések különböző valóságkonstrukciók, geopolitikai projekciók vagy különböző „elképzelt terek”. A Közép-Európáról szóló elképzelések egyetlen változatának esetében sem a „természet” diktál valami különleges politikát: „spaces do not simply exist, space are produced”, azaz a földrajzi terek nem önmagukban léteznek, és nem önmaguktól kapnak értelmet, hanem társadalmi konstrukciók és geopolitikai projekciók eredményei, azoknak mindig meghatározott politikai szereplők adnak jelentést

Eurómentés Kerneuropa útján, avagy hány sebességet bír el Európa?

Az Európai Unió eddig az „egy piac, egy pénz” elve, azaz az ország nélküli valuta és az „egy állam, egy pénz”, tehát egy mind szorosabbá váló politikai unió közötti átmeneti lépésekkel kísérelte meg az euróválság kezelését. Az mára nyilvánvalóvá vált, hogy az előbbi elven alapuló pénzügyi rendszer nem vezet a tagállamok gazdasági és költségvetési politikájának a konvergenciájához. A fiskális és gazdasági uniót magában foglaló politikai unió nélkül az euró „befejezetlen valuta”. A valódi megoldás egy politikai unió, sőt mi több, egy európai föderális állam megteremtése lenne. Egy ilyen állam, GDP negyven százalékát kitevő költségvetésével, már képes lehetne arra, hogy az eurókötvényeken és az EKB kibővített szerepén alapuló, valódi transzferunióként működjön és a regionális diszparitásokat hatékonyan kezelje; ám a tagállamok és társadalmuk jelentős része egy ilyen terv megvalósítására gazdasági és/vagy politikai okokból nem kész.

A stabilitási és növekedési egyezmény új politikai gazdaságtanáról

A Közgazdasági Szemle 2003-2005 között számos olyan elemzést közölt, aminek tárgya az Európai Unió régi és új tagállamaiban megfigyelhető folyamatok statisztikai elemzése volt, s ennek alapján értékelték a stabilitási és növekedési egyezmény fenntarthatóságát, a közös valuta bevezethetőségét az új tagállamokba, valamint az ehhez vezető célszerű utat. Ebben az írásban - a korábban megjelent elemzések kiegészítéseképpen - arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk: a szakmai és politikai viták kereszttüzében álló megoldás, a szabálykövető államháztartási politika európai változata valóban csak \"ostobaság\", mint Romano Prodi egyszer vélte, vagy inkább olyan, valós közgazdasági tartalmat hordozó keretnek kell tekintenünk, amelynek a betartása, sőt, az előírtakon túlmutatóan szigorú alkalmazása az új EU-tagállamok fenntartható fejlődésének előfeltétele, különösen közép- és hosszú távon.

Az átalakulás fejlődéselmélete

A tanulmány a közép-kelet-európai országok átalakulását a posztwashingtoni konszenzus megközelítésében vizsgálja. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mennyiben bizonyult sajátosnak és elméletileg is újnak a térség tapasztalata a fejlődésgazdaságtani irodalom egészének összefüggésében. Mennyiben építhetünk az intézménymentes főáram felismeréseire a folyamatok értékelésében, illetve megalkotható-e az átalakulás tisztán közgazdasági elmélete?

A kis országok világgazdasági alkalmazkodása

A cikk azt a kérdést vizsgálja, hogy a globalizálódás és a megafúziók világában életképesek lehetnek-e a kis országok, s ha igen, milyen feltételekkel. Az írás azt igyekszik igazolni, hogy a műszaki fejlődés új iránya és a nemzetközi pénzügyek formálódó reformja megnöveli az alkalmazkodásra kész kis nemzetgazdaságok életképességét. Ez a sikeres regionális integrálódásuk alapja, nem pedig fordítva. A globalizáció új esélyeket ad a kicsiknek.

Rangsorolás páros összehasonlításokkal. Kiegészítések a felvételizői preferencia-sorrendek módszertanához (Paired comparisons ranking. A supplement to the methodology of application-based preference ordering)

A Közgazdasági Szemle márciusi számában Telcs és szerzőtársai [2013] a felvételizők preferenciái alapján új megközelítést javasolt a felsőoktatási intézmények rangsorolására. Az alábbi írás új szempontokat biztosít ezen alapötlet gyakorlati megvalósításához. Megmutatja, hogy az alkalmazott modell ekvivalens az alternatívák egy aggregált páros összehasonlítási mátrix révén végzett rangsorolásával, ami rávilágít a szerzők kiinduló hipotéziseinek vitatható pontjaira. A szerző röviden áttekinti a hasonló feladatok megoldására javasolt módszereket, különös tekintettel azok axiomatikus megalapozására, majd megvizsgálja a Telcs és szerzőtársai [2013] által alkalmazott eljárásokat. Végül említést tesz egy hasonló megközelítéssel élő cikkről, és megfogalmaz néhány, a vizsgálat továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatot. _____ In the March issue of Közgazdasági Szemle, Telcs et al. suggested a new approach to university ranking through preference ordering of applicants. The paper proposes new aspects to the implementation of this idea. It is shown that the model of these is equivalent to the ranking of alternatives based on paired comparisons, which reveals the debatable points in their hypotheses. The author reviews briefly the methods proposed in the literature, focusing on their axiomatic properties, and thoroughly examines the procedures of Telcs et al. [2013]. The paper presents an article which applied a similar approach and suggests some improvements to it.

Páros összehasonlításon alapuló pontozási eljárások monotonitása: önkonzisztencia és önkonzisztens monotonitás. Adalékok a pontozási eljárások axiomatikus tárgyalásához = Monotonicity of paired comparison-based ranking methods: self-consistency and self-consistent monotonicity. Contributions to an axiomatic analysis of scoring methods

A cikk a páros összehasonlításokon alapuló pontozási eljárásokat tárgyalja axiomatikus megközelítésben. A szakirodalomban számos értékelő függvényt javasoltak erre a célra, néhány karakterizációs eredmény is ismert. Ennek ellenére a megfelelő módszer kiválasztása nem egy-szerű feladat, a különböző tulajdonságok bevezetése elsősorban ebben nyújthat segítséget. Itt az összehasonlított objektumok teljesítményén érvényesülő monotonitást tárgyaljuk az önkonzisztencia és önkonzisztens monotonitás axiómákból kiindulva. Bemutatásra kerülnek lehetséges gyengítéseik és kiterjesztéseik, illetve egy, az irreleváns összehasonlításoktól való függetlenséggel kapcsolatos lehetetlenségi tétel is. A tulajdonságok teljesülését három eljárásra, a klasszikus pontszám eljárásra, az ezt továbbfejlesztő általánosított sorösszegre és a legkisebb négyzetek módszerére vizsgáljuk meg, melyek mindegyike egy lineáris egyenletrendszer megoldásaként számítható. A kapott eredmények új szempontokkal gazdagítják a pontozási eljárás megválasztásának kérdését. _____ The paper provides an axiomatic analysis of some scoring procedures based on paired comparisons. Several methods have been proposed for these generalized tournaments, some of them have been also characterized by a set of properties. The choice of an appropriate method is supported by a discussion of their theoretical properties. In the paper we focus on the connections of self-consistency and self-consistent-monotonicity, two axioms based on the comparisons of object's performance. The contradiction of self-consistency and independence of irrel-evant matches is revealed, as well as some possible reductions and extensions of these properties. Their satisfiability is examined through three scoring procedures, the score, generalised row sum and least squares methods, each of them is calculated as a solution of a system of linear equations. Our results contribute to the problem of finding a proper paired comparison based scoring method.