635 resultados para Vikár, László: A volga-kámai finn-ugorok és törökök dallamai
Resumo:
Az ember szorosan kapcsolódva együtt él azzal a környezettel, amelyben mindennapjait tölti. Az a kisebb, vagy nagyobb térség, amelyhez életünk kötődik sokkal közvetlenebb, néha nagyobb hatással is van ránk, mint maga az ország. Egy település adja azt a közeget, amely a lakóhelyet, az alapszolgáltatásokat és jó esetben a munkahelyet is biztosítja. A terület- és településfejlesztés célja éppen abban összegezhető, hogy a helyi erőforrások, az infrastruktúra, a szolgáltatások és a termelési szféra olyan szerencsés együttállását teremtse meg, amely mind az ország fejlesztési céljaival, mind pedig a helyben élők érdekeivel összhangban áll. A fejezetet elsősorban a vidékfejlesztéssel, a környezetvédelemmel és a regionális politikával foglalkozó hallgatóinknak ajánljuk.
Resumo:
Napjainkra a társadalmi–gazdasági fejlődés elérte azt a szintet, amikor a rendelkezésre álló információ tömege olyan hatalmassá vált, melyet csak rendszerezett formában tud az ember hasznosítani. A társadalom és a tudomány fejlődésének információ igénye és az egyén tudásszomja is csak akkor elégülhet ki, ha a határtalannak tűnő adattömeget földrajzilag határokhoz kötjük, és így vizsgáljuk az adattartalmakat egyéb dimenzióit. Ez azt jelenti, hogy digitalizálni kell a Földet. E témakör legfontosabb elemeiről szól ez a fejezet, melyet szakmegkötés nélkül ajánlhatunk minden hallgatónak, hisz a földrajzi információs rendszerek nemcsak a környezettudományhoz, nemcsak regionális társadalmi–gazdasági kutatásokhoz kapcsolódnak, hanem mindenki számára hasznosak lehetnek.
Resumo:
A turizmus a világgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő területe. A magyar gazdaság jövőjében is kulcsszerepet kap ez az ágazat. A következő alfejezetből áttekintő képet kaphatunk a turizmus nemzetközi helyzetéről, a magyar turizmus jellemzőiről és azokról a természeti tényezőkről amelyek elválaszthatatlanok az idegenforgalomtól. A fejezet elsősorban a Turizmus és vendéglátás szakos hallgatóknak lehet hasznos, de a turizmus igen szerteágazó kapcsolódásai és sokszínűsége miatt sokaknak adhat hasznos ismereteket ez a kis összefoglaló.
Resumo:
A közlekedés a társadalom és a gazdaság olyan szegmense, amely a pályák, a csomópontok rendszerén keresztül mozgatja az emberek, a termékek, a szolgáltatások és az információk tömegeit, miközben maga is a gazdálkodási rendszer működési mechanizmusának alávetettje. A közlekedés a tér szülötte, de működése közben éppen az őt létrehozó tér eltüntetésén fáradozik. A gazdaság ezen ér- és idegpálya rendszerének bemutatásával és működésének sajátosságaival foglalkozik ez a fejezet, melyet elsősorban a szolgáltatásokhoz kötődő szakoknak ajánlunk, de igen hasznos lehet a vidékfejlesztés és a turizmus iránt érdeklődőknek is.
Resumo:
A pénzgazdaság a társadalom és a gazdaság meghatározóan fontos területe, amely az árucserén, illetve annak ellentételezésén, majd később a hitelezésen keresztül mozgatja a befektetések, a termelés, a szolgáltatások és a haszon realizálásának bonyolult rendszerét, miközben maga is a gazdálkodási rendszer működési mechanizmusának alávetettje. A pénz az árutermelő gazdaság és a cserekereskedelem szülötte, de a pénzügyi piac túllép az őt létrehozó reálgazdasági folyamatokon és a pénz önálló körforgásba kezd napjaink világgazdaságában. A globális pénzügyi rendszer jellemzőivel, működésének földrajzi aspektusaival foglalkozik ez a fejezet, melyet elsősorban a nemzetközi gazdálkodáshoz, illetve szolgáltatásokhoz kötődő szakoknak ajánlunk, de igen hasznos lehet a közgazdasági szakok iránt érdeklődőknek is.
Resumo:
A politikához kötődő kategóriák, adottságok, politikai jellemzők egy-egy térség, ország társadalmi–gazdasági arculatát igencsak sajátossá formálják. A határok, a szomszédok, a kisebbségek, a hatalmi viszonyok, a munkavállalás lehetőségei és az állampolgárság kérdései mind olyan dolgok, amelyek igen erősen befolyásolják egy-egy földrajzi térséghez kötött társadalom életkörülményeit. E rövid, összefoglaló jellegű fejezet a földrajzi tényezők és a politikai viszonyok kapcsolatának szövevényeit tárgyalja. Elsősorban a nemzetközi kérdések, és tágabb értelemben a társadalomtudományi területek felé orientálódó hallgatóknak ajánlhatjuk a fejezetet.
Resumo:
Napjaink világgazdasági egyenlőtlenségeinek megértésében nem érdektelen az egyes kultúrrégiók sajátosságainak ismerete. A globalizáció velejárója, hogy a különböző civilizációk érintkeznek („ütköznek”) egymással, amelyben nem egyforma eséllyel profitálnak, általában az erősebb még előnyösebb helyzetbe kerül. Alapvető kérdésként merül fel, hogy mi tesz egy kultúrrégiót a másikhoz képest erősebbé. Ennek nyilvánvalóan lehetnek a természeti erőforrások kultúrrégiónként eltérő eloszlásán alapuló anyagi okai, de vannak kultúrspecifikus tényezők is. A Föld társadalmai kulturális ismérveik alapján kilenc karakteres kultúrrégióba rendeződnek, amelyek eltérő módon reagáltak a világgazdaság kihívásaira a történelem során. Ennek lenyomata mai világgazdaságban betöltött helyzetük. A témakör a mozaikos világunk főbb kultúrrégiói közötti és azokon belüli különbségek és hasonlóságok iránt érdeklődők számára ajánlott.
Resumo:
Az utóbbi évtizedekben a közgazdászképzésben háttérbe szorult a térbeli szemlélet jelentősége, pedig az információs társadalomban a gazdasági folyamatok már nem csak a fizikai térben, hanem a virtuális térben is tetten érhetők, régióról régióra változó életszínvonalat generálva. A tér digitális kiterjedése kölcsönhatásba kerül hagyományos fizikai környezetünkkel, ami még inkább amellett szól, hogy a közgazdász térszemlélet fontosságát e tanulmánykötettel kiemeljük. Tesszük ezt úgy, hogy a Corvinus Egyetem alapszakjainak hallgatóit szakonként szólítjuk meg egy-egy, számukra különösen releváns gazdaságföldrajzi témával. Ezáltal a többi magyarországi közgazdászképző intézmény szakjain tanuló hallgatók érdeklődését is felkelthetjük az új megközelítésű gazdasági térszemlélet iránt. Tartalomjegyzék: I. A népesség mint gazdaságföldrajzi tényező (Korompai Attila) - II. Városföldrajz (Jeney László) - III. Vidékföldrajz (Csatári Bálint) - IV. Településmarketing (Tózsa István) – V. Település- és területi tervezés (Forman Balázs – Szaló Péter) – VI. Földrajzi információs rendszerek és a Digitális Föld (Ferencz Viktória) – VII. Turizmusföldrajz (Kulcsár Dezső) – VIII. A világgazdaság új földrajza (Bernek Ágnes) – IX. A virtuális tér gazdasága (Mészáros Rezső – Jakobi Ákos) – X. A közlekedés földrajza (Jászberényi Melinda) – XI. Kereskedelmi földrajz (Sikos T. Tamás) – XII. A pénz földrajza (Forman Balázs) – XIII. Közigazgatási földrajz (Pálné Kovács Ilona) – XIV. Politikai földrajz (Kulcsár Dezső) – XV. Kultúrrégiók gazdaságföldrajza (Jeney László)
Resumo:
The town of Sopron (Ödenburg) is situated near the western border of Hungary at the junction of major routes of commerce, no further than 70 km from Vienna. As early as in 1291 the town had become a chartered town or free royal town, which meant the most fully-fledged municipial autonomy in this period. The town was subordinated only to the king and could represent itself in parliament from 1445. The surrounding seigniorial towns and villages often lodged an appeal with the Town Court due to its wide legal autonomy. The inhabitants of seigniorial towns and the villagers could have been under the necessity of going to the town, and the legal proceedings they experienced in Sopron may have meant a model pattern for them. The seigniorial town (oppidum) is a settlement under the landlord's authority, with limited legal privileges, concentrated mostly on agricultural production and on the exchange of products of its immediate hinterland. Sopron as a county town was gradually becoming significant during the early modern period. The county (megye) was not only the unit of administration in Hungary, but that of the autonomy of nobility, too. The importance of Sopron as a county town attracted many noblemen dwelling in Sopron county to the town. The county was one of the most densely populated in the 15-18th c., at the beginning of the 18th c., for example, the density was 32 person/km2 and it rose more than 40 p/km2 by the end of the century. The population of Sopron was approximately 3500-3700 in the middle of the 15th c., and due to the decline during the later decades some 3000 persons lived in the town in the early 16th c. According to the first national census the population of Sopron was 12600 in 1784-87. These data place Sopron at the high level of Hungarian urban hierarchy in this period. This paper will explore two significant aspects of the relation between the town and its countryside: the problems of mutual economic dependence and the role of Sopron as a centre of culture.
Resumo:
A jelen tanulmányban bemutatjuk - a hazai felsőoktatási folyamatok hátteréből kiindulva - a nemzetközi tanulmányok, mint képzési tartalom fejlődését az elmúlt húsz év magyar felsőoktatásában. Kétségtelen, hogy a magyar nemzetgazdaság erőteljes nyitottsága kiemelkedő fontosságot biztosított ennek a szaknak a rendszerváltozás után, ami a folyamatos és erőteljes hallgatói érdeklődésben is kifejezésre jutott. Ugyanakkor a képzési tartalom az idő múlásával mind nehezebben tudott alkalmazkodni az egyre bonyolultabb társadalmi elvárásokhoz, holott a nemzetközi tanulmányok, mint tudományos diszciplína akadémiai helyét senki sem kérdőjelezte meg. Az elmúlt években a diplomás munkanélküliség növekedése újult erővel vetette fel a tantárgyi szerkezet korszerűsítésének a kérdését, de ez csakis a felhalmozott szakmai értékek megőrzésével mehet végbe.
Resumo:
A történészek sokáig úgy vélték, hogy a nyugat-római birodalom bukásával (Kr.u. 476) véget ért az ókor, és elkezdődött a középkor. Rómában Odoaker, germán testőrparancsnok megdöntötte Romulus Augustulus császár uralmát, ami a kelet-római birodalom értelmezése szerint a nyugati császárság megszűnésével járt. A modern történettudomány szerint azonban ez a változás korántsem járt olyan mélyreható következményekkel, ahogy régebben feltételezték. A nyugat-római birodalom bukása nem alakította át gyökeresen a Mediterráneum gazdasági és kulturális viszonyait. A földközi-tengeri gazdaság egysége és az antik kultúra folyamatossága egészen a Kr.u. 6. század végéig fennmaradt. A történettudomány számára egyértelműnek látszik, hogy Kr.u. 476-ban nem beszélhetünk a klasszikus ókor végéről. Másfelől az is kétségtelen, hogy Augustus és Romulus Augustulus világa között alapvető különbségek figyelhetők meg. Az első és az utolsó császár uralkodása között eltelt négy évszázad alatt nagymértékben módosult a római birodalom politikai berendezkedése és átalakult az egész antik kultúra jellege. A klasszikus világ a Kr.u. 2. század végéig állt fenn változatlan formában. A Kr.u. 3. század politikai és katonai válsága mélyreható változásokat idézett elő. Ezért a Kr.u. 3. századtól a Kr.u. 6. század végéig terjedő időszakot önálló történelmi (al)korszaknak tekinthetjük, amely a „kései antikvitás” elnevezést viseli. Erre vonatkozóan használták a két világháború közötti magyar történetírásban ma már kevéssé ismert „antik középkor” kifejezést. Az elmúlt fél évszázadban a történettudomány az „antik középkor” kronológiai határaihoz is egyre távolságtartóbban viszonyult. A klasszikus antikvitás világosan megvonható időbeli határaihoz képest mindinkább azt hangsúlyozták, hogy az ókorból a középkorba való átmenet a római birodalom és a Karoling-császárság megszületése (Kr.u. 8. század) között eltelt mintegy öt évszázad alatt fokozatosan ment végbe. Így a Kr.u. 6-7. század fordulója sem tekinthető a kései antik és a kora középkor közötti egyértelmű korszakhatárnak. A kései antikvitás lassú letűnése egészen a frank császárság megszületéséig eltartott.
Resumo:
In my lecture I would like to give a general introduction to a comparative approach of Polish and Hungarian history. I am convinced it could be not only an interesting, but a relevant issue as well. This approach could be touching emotionally for average Hungarian and Polish people because both nations strongly felt last centuries that they had common historical fate in East Central Europe. There is evidence which prove that Polish-Hungarian friendship is not only a modern phenomenon, but it is originated from the historical past. Historical memory calls the attention that Polish-Hungarian friendship was rooted already in the early modern history, and it was not constructed by historians, but a special relationship between the two nations was a widespread and accepted concept for the wider public in Hungary. I can cite the well-known proverb which represents it: „Pole and Hungarian – two good friends, joint fight and drinking are their ends.” In this lecture I don’t want to give a complete list of differences and similarities, but to call the attention to some interesting aspects of two nations’ common historical fate.