A mozgókép reneszánsza: nagytotál a videográfia módszertanáról = The renaissance of the motion pictures: wide shot of the videography

A posztmodern fogyasztó hiperreális környezetébe csöppenő pozitivista kutató gyakran megtántorodik attól a forgószélszerű pörgéstől és vizuális dinamikától, amelyet a posztmodern világ ont rá. A szupersztrádán teknős módjára kullogó kutató ezért inkább visszahúzódik páncélja mögé, és előhúz valamit a szokásos módszerek közül, függetlenül attól, hogy azok relevánsak-e a probléma vizsgálatára vagy sem. A mozgóképek újjászületése a megváltozott fogyasztói látásmódhoz kapcsolható. Dziga Vertov mechanisztikus szemével egyre inkább a fogyasztók kacsintgatnak, és a curlingben látható módon csúsztatják tovább a magáról megfeledkező és kőnek látszó teknőst. A videográfia a videó és az etnográfia szavak összekapcsolásából keletkezett, vagyis etnográfiai kutatás a mozgókép segítségével. Egyre több nyugati cég arra kéri fel a kutatókat, hogy a fogyasztói magatartásról csupán videó prezentációt készítsenek, mindenféle szöveges magyarázat nélkül. A cikk nagytotálból mutatja be a Belk és Kozinets (2005, 2006) által életre keltett módszertan sajátosságait. / === / The positivist researcher in the middle of the hyperreal context seems to lurch due to the tornado-like whirl and a visual dynamism caused by the postmodern world. This researcher is just like a paddling tortoise on the superhighway draws back in the tortoiseshell and shows one of the classic research methods, no matter the type of the research problem. The rebirth of the motion pictures is linked to the altered consumer perspective. Dziga Vertov’s mechanical eye is used more and more by the consumers, and the tortoise-like researcher is considered to be a curling stone. The consumer researchers tend to ignore the lived visual and auditory aspects of the consumer culture and the appropriate research methods of this field. The aim of this article is to present the types and the main features of the videography vivified by Belk and Kozinets (2005, 2006).

Africa through Chinese eyes: new frames or the same old lens? African news in English from China Central Television, compared with the BBC

[No abstract as this is a book chapter: the following represents the first 2 paragraphs.] The screen fills with close-ups of smiling African faces against a black-and-orange background: the carefree child, the gap-toothed man with smoke curling from his pipe. The faces retreat into an outline of a map of Africa as the saccharine background music dissolves into birdsong. The silhouette of an acacia tree appears. This is not the much-derided Western romantic stereotype of the continent: it is an extract from a promotional trailer on CCTV Africa, the embodiment of China’s “soft power” drive and a spearhead of Chinese state television’s overseas expansion. Yet this image is at variance with the English-language channel’s professed ambitions. The Chinese premier, Li Keqiang, himself declared that “CCTV embraces the vision of seeing Africa from an African perspective and reporting Africa from the viewpoint of Africa”. These contradictory messages prompt fundamental questions about CCTV’s expansion into Africa. Are the channel’s English-language news bulletins aimed at African or Chinese viewers? What kind of Africa – and indeed China – do they represent, and could the framing of African events by CCTV News provide an alternative to the perspective of international rivals? Is CCTV’s main mission in Africa to provide news or to act as mouthpiece of the Chinese Communist Party and state? This chapter addresses these questions by applying a cross-cultural variant of framing theory to the news content of CCTV’s Africa Live and that of its closest direct competitor, Focus on Africa from BBC World News TV.