Válság és hitelderivatívák. A szintetikus fedezett adósságkötelezettségek (CDO-k) árazása és kockázataik (Crisis and loan derivatives. The pricing and risks of synthetic collateralized debt obligations)

A dolgozat első részében röviden áttekintjük a 2007-ben kezdődött pénzügyi válság lefolyását és a válsághoz vezető okokat. A bemutatás során igyekszünk végig a mögöttes folyamatokra és azok mozgatórugóira koncentrálni, ezzel megragadva a válság egyfajta "elméletét". A bemutatásból láthatóvá válik a hitelderivatívák kiemelt szerepe a válság során. A dolgozat második részében az egyik legnépszerűbb hitelderivatív termék, a szintetikus fedezett adósságkötelezettségek (CDO-k) matematikai modellezését és annak problémáit mutatjuk be. Sokak szerint ezek a matematikai modellek okozták - vagy legalábbis felerősítették - a válságot. Az elemzés során megmutatjuk, hogy nemcsak a modellezési eszközök nem voltak megfelelők, hanem az árazás elve sem állta meg a helyét a kockázatsemleges árazási keretben. Ez az eredmény élesen rámutat a mögöttes elméletek válságára. / === / The first part of the paper examines briefly the financial crisis of 2007 and its causes, focusing on its driving processes and key motifs. This shows clearly the importance and centrality of credit derivatives in the crisis. The second part presents a mathematical modelling of one of the most popular credit derivative products: synthetic collateralized debt obligations, along with the drawbacks and problems of the modelling process. It is widely claimed that these products caused or at least precipitated the crises. The authors show not only that the modelling tools were inappropriate, but that the principle for pricing did not match adequately the risk-neutral valuation framework.

Kameralizmus, történelmi iskola, osztrák gazdaságtan. Három vázlat a német és osztrák közgazdasági diskurzus történetéből (Cameralism, the historical school and Austrian economics. Three outlines from the history of German and Austrian economic debate)

A kameralizmus a 16-18. századi német gyakorlati államtudomány és egyetemi tantárgy volt, amely összefoglalta a hivatalnokok képzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati gazdasági ismereteket. Felfogása szerint az alattvalók jóléte és boldogsága feltétele az uralkodó gazdagságának, de az alattvalók önmaguktól nem képesek utat találni ehhez a boldogsághoz, szükség van az állandó külső irányításra. Igazgatásközpontúsága és egyetemi intézményesülése miatt nem tekinthető a merkantilizmus helyi változatának. Az 1840 és 1945 közötti német történeti iskola hagyományos ábrázolása több mint egy évszázadon át a német és a neoklasszikus tradíció szembenállását hangsúlyozta, kiemelve az organicizmus, a fejlődésgondolat és az egyediség jelentőségét, a szociális kérdés fontosságát, illetve a deduktív módszer és a gazdaság változatlan törvényeinek tagadását. A modern rekonstrukciók a történeti iskolát a posztklasszikus válságra adott egyik európai válaszként fogják fel, amely a történelemből levont, empirikusan megalapozott induktív alternatívát kínált. Az 1871-től kialakult osztrák iskola a neoklasszikus paradigmának egyszerre volt alkotórésze és versenytársa. A módszertani individualizmus, a szubjektivizmus, az idő fontossága, a tudás szerepe, az alternatív költségek elmélete stb. ugyan beépültek a mainstream közgazdaságtanba, de hangsúlyos kiemelésük lehetővé tette, hogy a társadalomelméleti magyarázat igényét őrző osztrák iskola megtartson valamit önálló beszédmódjából. / === / Cameralism was a practical political science and university subject in 16th–18th century Germany, summarizing the theoretical and practical economic knowledge required in the training of officials. The assumption was that the prosperity of the ruler depended on the welfare and happiness of the subjects, but the subjects themselves were not capable of achieving this happiness without permanent directions from above. Cameralism’s emphasis on administration and university institutionalization means that this approach cannot be seen as a local variant of mercantilism. The traditional account of the German historical school from 1840 to 1945 emphasized for over a century the contrast between the German and the Neoclassical traditions. It underlined the significance of the organic approach, the concept of development and individuality, the importance of the social question, and the denial of the deductive method and unalterable laws of the economy. Modern reconstructions see the historical school as one European response to the post-Classical crisis, offering an inductive alternative grounded empirically on history. The Austrian school formed in 1871 was at once a constituent of the Neoclassical paradigm and a rival to it. Methodological individualism, subjectivism, the importance of time, the role of knowledge, the theory of alternative costs etc. were absorbed into mainstream economics, but the focusing on these issues allowed the Austrian school, in keeping alive its demand for a social-theoretical explanation, to preserve something of an alternative discourse.

A magyar háztartások ökológiai lábnyomának vizsgálata

Jelen tanulmány a magyar háztartások ökológiai lábnyomának foglalkozik, megvizsgáljuk az egyes termékcsoportok fogyasztásának teljes - közvetlen és indirekt - ökológiai lábnyomát. A teljes ökológiai lábnyom az elfogyasztott termék közvetlen lábnyomán túl figyelembe veszi az adott termék előállításához felhasznált más termékek és szolgáltatások ökológiai lábnyomát is (indirekt lábnyom).

A környezeti nevelés szerepe a fenntartható fogyasztás és életmód kialakításában

A környezeti nevelés akkor hatásos és hatékony, ha jelentős mértékben képes hatást gyakorolni a benne résztvevők környezeti tudatosságára, mindennapi életmódjára és fogyasztói magatartására. A cikk célja annak feltárása, hogyan tükröződik a környezeti nevelés-oktatás tartalma, intenzitása és módja a magyar egyetemi-főiskolai hallgatók és a középiskolás diákok tudásában, értékeiben, attitűdjeiben és cselekvésében. A kutatás alapjául szolgáló kérdőíves felmérést a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének munkatársai végezték el, a Norvég Alap támogatásával, a „Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció” c. projekt keretében. Az eredmények összehasonlításra adnak lehetőséget mind a felsőoktatás egyes szakmai területein, mind általában a felsőoktatásban és a középfokú oktatásban zajló környezeti nevelés között. Az eredmények azt mutatják, hogy a környezeti nevelés intenzitásának növelése szignifikáns módon nyilvánul meg a hallgatók környezeti tudásában – az oktatás mindkét vizsgált szintjén. A mintabeli középiskolások környezeti tudása mélyebbnek mutatkozott a vártnál (bár alacsonyabbnak az egyetemistákénál); a tágabb értelemben vett környezeti tudatosság ugyanakkor erősebb összefüggésben van a belső motiváltsággal és elkötelezettséggel, ami a felsőoktatásban tanulók szintjén jelent meg a specializáció-választásban. A fogyasztói magatartás kérdésköre jóval összetettebb; a környezeti nevelés itt csak egy a számtalan befolyásoló tényező közül. Mindazonáltal, a környezeti nevelés tartalma nagyon lényeges a fogyasztás csökkentésére irányuló attitűdök kialakításában. Ebben a tekintetben a középiskolai környezeti nevelést érdemes lenne a felsőoktatásban tapasztalt szempontok mentén is fejleszteni, a felsőoktatási környezeti nevelésben pedig a gyakorlati oldalt tovább erősíteni.

Visszatérhet-e a "nagy elmélet" a közgazdaságtanban? Megjegyzések a rendszerparadigma elmélettörténetéhez (Can the "grand theory" return to economics? Notes on the theoretical history of the system paradigm)

Kornai János rendszerparadigma-fogalmából és az ott felsorolt közgazdászok névsorából kiindulva, a tanulmány kiemel néhány mozzanatot ennek eszmetörténeti előzményeiből. A hatvanas évek szociológiai irodalmában időszerűtlennek tartották a nagy elmélet létrehozását, a nyolcvanas évek társadalomtudományában viszont már a hagyományos nagy rendszeralkotás és elbeszélésmód visszatérését méltatták. Adam Smith közgazdaságtanát a társadalmi érintkezés átfogó elmélete részének szánta, amely tartalmazza a jog, politika és erkölcs elveit és történetét. Ezt szemlélteti a kereskedelmi társadalom paradoxonának elemzése és annak bemutatása, hogyan vezetett a fényűzés a szabadság helyreállításához és a rendszeres kormányzat létrejöttéhez. Marx és a német történeti iskola egyaránt törekedett a társadalom történeti fejlődéstörvényeinek feltárására, noha kölcsönösen elutasították egymás felfogásának többi elemét. Schumpeter életművét az a törekvés határozta meg, hogy összekapcsolja az elméleti analízist és a történeti leírást, hogy a gazdasági fejlődés elemzéséből kiindulva megalkossa a társadalmi élet különböző területeinek interdependenciáját bemutató elméletet. / === / The study starts from János Kornai's concept of a system paradigm and the list of economists there to lift certain elements from its antecedents in intellectual history. The sociological writers of the 1960s thought it was inopportune to create a grand theory, while the social scientists of the 1980s were busy celebrating the return of the great traditional system-creating process and its mode of narration. Adam Smith presented his economics as part of a comprehensive theory of social organization that would cover the principles and history of law, politics and morality. This is illustrated by his analysis of the paradox of commercial society and his demonstration of how wealth led to the restoration of liberty and the establishment of regular governance. Marx and the German historical school both strove to identify laws of the historical development of society, although they each rejected the other elements of the other's concept. Schumpeter's oeuvre was marked by an effort to combine theoretical analysis with historical description, so that from an analysis of economic development he could arrive at a theory presenting the interdependence of the various areas of social activity.

Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok - a tulipánmánia és a Déltengeri Társaság, I. rész (Bubbles and myths, crises and explanations: tulip mania and the South Sea bubble. I.)

A 2007 óta kibontakozó válság újból divatba hozta a korai buborékok és válságok témáját. A jelenlegi válság nyomán újraéledtek a makroökónómiai viták, kétségessé vált a "nagy mérséklődés" és az újklasszikus szintézis érvényessége. Az 1634-1637 közötti holland tulipánmánia - mint az első buborék - sokféle értelmezése ismeretes: a tömeghisztéria kitörésétől a hatékony pénzügyi piacok korai példáján át a kulturális sokkig. Áttekintve ezeket, a cikk visszavezeti a tulipánmánia közismert anekdotikus leírásait az eredeti forrásokig, és megmutatja, milyen módon és céllal használták fel ezeket a közgazdászok és történészek saját elemzéseikben. / === / The accounts of early bubbles and crises are becoming fashionable again in economic discourse during the recent downturn. The article, having looked at the revival of macroeconomic debate provoked by the failure of current theory, sums up various interpretations of the Dutch tulip mania of 1634-7. These range from an outburst of popular madness, through an early example of an efficient financial market, to an instance of culture shock. Some well-known anecdotes about tulip mania are traced back to their original sources, and the article explores the various patterns and intentions in the use economists and historians have made of them.

Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok - II/1. rész. A Déltengeri Társaság (Bubbles and myths crises and explanations II/1.: the South Sea bubble)

A cikk a tulipánmániával foglalkozó tanulmány folytatása (Madarász [2009]). A Déltengeri Társaság 1720-as fellendülése és kipukkadása mindmáig egyike a pénzügyi történelem leghíresebb és leggyakrabban emlegetett buborékainak. A közgazdaságtanban a buborék sokáig nem volt fontos téma, de az utóbbi időben ismét divatba jött. A tanulmány először a buborékmetafora néhány irodalmi példáját mutatja be, majd összefoglalja az angol államadósság kialakulását, a korai modern fiskális-militarista állam létrejöttét és a pénzügyi forradalom különböző interpretációit. A Déltengeri Társaság történetének, az adósság-részvény csere lebonyolításának és a korabeli vélemények spektrumának ismertetése után áttekintést ad arról, milyen módon és céllal használták fel az 1720-as eseményeket közgazdászok és történészek saját magyarázataikban. Ezek skálája a tudatos csalástól a befektetők irracionális mániáján át a racionális buborék kialakulásáig terjed. / === / The first part of the study (published here in 2009) was devoted to "tulipmania". This article continues the account of early bubbles and crises with the 1720 boom and bust of the South Sea Company, which is to this day one of the best known and most cited examples in history. For several decades, bubbles were not seen as an important issue in economic and financial theory, but recent events have focused attention on them again. The author introduces some historical examples of the bubble metaphor in literature, before giving an account of the emergence of British public debt and the fiscal-military state, and summarizing various interpretations of the financial revolution. An account of the South Sea Bubble, a detailed description of the debt-equity swap, and citations from some contemporary investors and observers are followed by an overview of the way the events of 1720 were used subsequently by various economists and historians in their own theorizing and explanations. The interpretations placed on it range from deliberate fraud, through irrational investment mania, to the emergence of a rational bubble.

Computer aided licence selection

A model of multiple criteria decision making is presented for selecting the “best” of a finite number of alternatives. Techniques of scoring the alternatives and weighting the criteria are combined with different evaluating procedures and amalgamated in an interactive algorithm. Application of this method for choosing the best tender in a competitive bidding is discussed and a case is presented in some detail.

Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok II/2. rész. A Déltengeri Társaság (Bubbles and myths crises and explanations II/2.: the South Sea bubble)

A cikk a tulipánmániával foglalkozó tanulmány folytatása (Madarász [2009]). A Déltengeri Társaság 1720-as fellendülése és kipukkadása mindmáig egyike a pénzügyi történelem leghíresebb és leggyakrabban emlegetett buborékainak. A közgazdaságtanban a buborék sokáig nem volt fontos téma, de az utóbbi időben ismét divatba jött. A tanulmány először a buborékmetafora néhány irodalmi példáját mutatja be, majd összefoglalja az angol államadósság kialakulását, a korai modern fiskális-militarista állam létrejöttét és a pénzügyi forradalom különböző interpretációit. A Déltengeri Társaság történetének, az adósság-részvény csere lebonyolításának és a korabeli vélemények spektrumának ismertetése után áttekintést ad arról, milyen módon és céllal használták fel az 1720-as eseményeket közgazdászok és történészek saját magyarázataikban. Ezek skálája a tudatos csalástól a befektetők irracionális mániáján át a racionális buborék kialakulásáig terjed. / === / The first part of the study (published here in 2009) was devoted to "tulip-mania". This article continues the account of early bubbles and crises with the 1720 boom and bust of the South Sea Company, which remains to this day one of the best known and most cited examples in history. For several decades, bubbles were not seen as an important issue in economic and financial theory, but recent events have focused attention on them again. The author introduces some historical examples of the bubble metaphor in literature, before describing the emergence of British public debt and the fiscal/military state, and summarizing various interpretations of the financial revolution. An account of the South Sea Bubble, a detailed description of the debt-equity swap, and citations from some contemporary investors and observers are followed by an overview of how the events of 1720 were used subsequently by various economists and historians in their theorizing and explanations. Such interpretations range from deliberate fraud, through irrational investment mania, to the emergence of a rational bubble.

Közintézményi reformok szemléleti háttere és fejlődési pályái az ezredfordulón

A cikk a közszolgáltatások szempontjából elemzi az állam szerepét a XXI. században. Megállapítja, hogy a modern demokráciát nemcsak a jogszerűség, hanem az eredményesség is legitimálja. Ennek érdekében a 90-es években a fejlett nyugati államokban elkezdődött az állami-közszolgáltató rendszerek reformja. Ezek közös jellemzője volt, hogy menedzsmentreformokkal kezdődtek, amelyek kiegészültek közpolitikai reformokkal és közigazgatási jogi innovációkkal. A reformlépések sorozatának lényegi törekvése a közszolgáltató rendszerek és szervezetek olyan alapvető átalakítása, amely jelentősen megnöveli a hatékonyságot, az eredményességet, az alkalmazkodóképességet és az innovációs kapacitásokat. Megtöri a szolgáltatási monopóliumokat olyan versenykörülmények kialakításával, amelyben az állami, a magán és a civil társadalom szolgáltató szervezetei versenyeznek. A közszolgálati menedzsment megújítása a modern polgári demokráciák állampolgáraihoz, mint igényes közszolgáltatási fogyasztókhoz közelít.

Képzési és kimeneti követelmények: ajánlás

Az új kétszintű magyar felsőoktatási képzési rendszerben is fontos szerepet játszanak a képzési és kimeneti követelmények. Ezek adják meg az alapot a szakindítások megítéléséhez és az intézményi tantervek kidolgozásához. A cikkben a követelményeket hierarchikus rendszerben látjuk jól megvalósíthatónak: az általános és a képzési ágakhoz tartozó leírásokat követik az intézményi szintű szakleírások. Mindezek lényegi eleme a kimeneti oldalra történő koncentrálás, a kompetenciákra építés. A cikk utolsó részében ajánlásokat fogalmazunk meg a képzési és kimeneti követelmények formai megvalósításához.

Decision support system for production control: Multiple criteria decision making in practice

This paper presents a development of decision support systems for solving scheduling problems. It consists of two parts — the first describing the production processes which can be handled by the system and the second describing how the system works.

Applying consumer responsibility principle in evaluating environmental load of carbon emissions

There is a need for a proper indicator in order to assess the environmental impact of international trade, therefore using the carbon footprint as an indicator can be relevant and useful. The aim of this study is to show from a methodological perspective how the carbon footprint, combined with input- output models can be used for analysing the impacts of international trade on the sustainable use of national resources in a country. The use of the input-output approach has the essential advantage of being able to track the transformation of goods through the economy. The study examines the environmental impact of consumption related to international trade, using the consumer responsibility principle. In this study the use of the carbon footprint and input-output methodology is shown on the example of the Hungarian consumption and the impact of international trade. Moving from a production- based approach in climate policy to a consumption-perspective principle and allocation, would also help to increase the efficiency of emission reduction targets and the evaluation of the ecological impacts of international trade.