984 resultados para Q5 - Environmental Economics
Resumo:
Mai világunkban egyre több olyan erőforrást élünk fel, amelyek hatását az otthonunknak számító Föld egyszerűen már nem képes helyreállítani. Ebben számos jelenség mellett a gazdaság globalizációja, az élesedő versenyhelyzet, a fogyasztói társadalom további térnyerése, ebből adódóan pedig a logisztikai folyamatok intenzitásának növekedése kulcsszerepet játszik. A logisztikát érő kritikáknak ösztönözniük kell a vállalatok szakembereit arra, hogy változtassanak ezen. Ehhez elengedhetetlen a jelenlegi működés szénlábnyomának mérése. Csak a jelenállapot felmérése szolgálhat alapjául a fejlesztéseknek. A szerzők tanulmányának célja a szénlábnyomszámítás egy gyakorlati alkalmazásának ismertetése. Esettanulmány jelleggel bemutatják egy nagy nemzetközi vállalat hazai leányvállalatának a szénlábnyom-számítása során alkalmazott módszertanát. A számítások során a vállalat disztribúciós logisztikai folyamataira fókuszálnak, kiemelten vizsgálták a közúti szállítás és a raktározás széndioxid-kibocsátását. Számításaikban igyekeztek pontosak lenni, a hazai energiamixre számolt legfrissebb konverziós faktorokkal számoltak. Meggyőződésük, hogy az ilyen esettanulmányok hasznosak, hiszen a bemutatott módszertan mintául, útmutatásul szolgálhat további vállalatok számára. Reményeik szerint ezzel segíthetik, hogy minél több hazai vállalat kezdje el széndioxid-kibocsátásának szisztematikus és tudományos alapokon nyugvó mérését. ____ Due to globalization, intense competition and the consumer society logistics processes have been intensified during the last decades. This led to increased environmental strain generating intense criticism towards logistics profession. In order to decrease the environmental burden of logistics several professionals and companies have tried to make progress in this field and introduced techniques that are capable to measure the Carbon Footprint of logistics. Still public case studies are very limited. The paper presents the case of the Hungarian subsidiary of a big multinational FMCG firm. Calculations are built on the actual conversion factor developed for the Hungarian energy mix. A complex set of key performance indi actors usable to capture key characteristics of the present situation is presented. Not only the constructs of these KPIs are described in the paper but a detailed description of methodology used to calculate them is also given. The authors hope such detailed case study description will help other companies as well to initiate sustainable logistics programs.
Resumo:
A multilaterális kapcsolatok jelentős összetevője lett a nemzetközi fejlesztési együttműködés, amelynek általános célkitűzései és konkrét céljai nagymértékben változtak az elmúlt hat évtizedben. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos együttműködés az 1980-as évek végétől bontakozott ki. Mindkét nemzetközi mechanizmus – eddig nagyon korlátozott eredményességgel – súlyos globális fenntarthatatlan problémákkal foglalkozik. E két párhuzamosan futó folyamat jövőbeli irányultságának, céljainak összehangolása a jelenleg folyó nemzetközi egyeztetések egyik fő tétje.
Resumo:
Sokoldalú nemzetközi megállapodások és programok foglalkoznak a hulladékok keletkezésének és az országhatárokon átterjedő hatásainak problémájával, a nemzetközi együttműködést szükségessé tevő megoldásokkal. A leginkább átfogó megközelítést a probléma hajtóerőinek szentelt globális programok tartalmazzák, de a fenntarthatóság alapelveire támaszkodó termelési eljárásokra és fogyasztási szokásokra, a zöld gazdaságra való áttérést szorgalmazó dokumentumok nem tartalmaznak számon kérhető kötelezettségeket. A konkrétabb hulladékkeletkezési és hatásterjedési ügyekben – mindenekelőtt a veszélyes hulladékok és a nemzeti fennhatóság alá nem tartozó területekre eljutó vagy ott keletkező hulladékok esetében – jóval konkrétabb nemzetközi megállapodások és programok léteznek. Ezek szabályozási, szakpolitikai, technológiai célokat, feladatokat határoznak meg az országok és az érintett ágazati szereplők szintjén is. Egyes problémák kapcsán és egyes térségekben a hulladékgazdálkodás jelentős eredményeket tud felmutatni, de általában véve a nemzetközi megállapodások hatékony végrehajtásával komoly gondok vannak. Továbbá a meglévő nemzetközi eszközök összességükben még teljes körű végrehajtásuk esetén sem lennének képesek ellensúlyozni a hulladékprobléma globális szintű növekedését. Következésképpen további erőfeszítésekre van szükség – minden kormány, érintett nem-kormányzati szervezet és az ágazatok részéről – különösen a megelőzés vonatkozásában. ____ Various multilateral agreements and programmes deal with the problems of waste generation and its transboundary impacts, and those solutions, which necessitate international co-operation. Those global programmes include the most comprehensive approach, which are dedicated to the drivers of these problems, however, these documents promoting the transition to sustainable production and consumption, or to the green economy do not consist of binding commitments. In case of more concrete issues of waste generation and transboundary impacts there are much more concrete international agreements and programmes, especially, for the hazardous waste streams and the waste transmitted to and/or generated in areas outside national jurisdiction. These determine regulatory, policy, technological goals and tasks for the participating countries and the relevant sectors. Significant progress is demonstrated for some specific problems and in certain regions, but in general, there are serious concerns about the efficient implementation of the international agreements in their entirety. Moreover, even if those were fully accomplished, the existing set of the international instruments would be unable to counterweigh the global increase of the waste problem. Consequently, further efforts are needed by all countries, the relevant non-governmental organisations and sectors, primarily in order to prevent the further global escalation of the problem.
Resumo:
Az 1980-as évek végétől azonban a tág értelemben vett hazai környezet-ügyi fejlemények, változások rögzítésére – talán a fent említett sok változás miatt is – csak nagyon töredékesen került sor. Ami többé-kevésbé jól dokumentált, az elsősorban a közvélemény figyelmét is felkeltő környezetszennyezési ügyek-kel, a fejlett országokban már korábban bevezetett, ott többé-kevésbé hatékonynak tekintett szabályozási és intézményi megoldások hazai alkalmazási lehetőségének, célszerűségének felmérésével, a környezetvédelem területén is az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozás előkészítésével, valamint a civil szervezetek tevékenységével volt kapcsolatos. Mindezekkel összefüggésben a különböző elemzések a környezetalakító tényezőkre és a környezet állapotára, a szükségesnek tartott környezetpolitikai megközelítésre, a mindezekből fakadó főbb feladatcsoportokra, valamint a társadalmi részvételre tértek ki. Ennek az összeállításnak a 2. része – a teljesség igénye nélkül – e terület legutóbbi negyedszázadának fontosabb hazai kortörténeti tényeit rögzíti, s bizonyára akaratlanul is tartalmaz javítandó pontatlanságokat, illetve kiegészítendő pontokat. Az áttekintés feltünteti a környezetüggyel foglalkozó állami intézmények létrehozását és profiljának változását, az alapvető törvények és programok elfogadását, a civil, a tudományos, az üzleti szféra olyan szervezeteinek és a tájékoztatás olyan eszközeinek létrehozását, amelyek a környezeti, környezetpolitikai ügyekkel országos szinten foglalkoztak, illetve foglalkoznak azóta is. Az összeállítás remélhetően elősegítheti a hazai környezetügy fejlődésének értékelését, jelentőségének jobb megértését, a további teendők meghatározását. A korábbi évtizedek egyes jogalkotási és szervezetalakítási eseményei az újabb kori országos szintű szabályozási, programalkotási és szervezeti intézkedések közvetlen előzményének tekinthetők, s egyúttal az azokkal kapcsolatos tapasztalatok is hatással voltak a későbbi döntésekre. Az összeállítás 3. része ilyen fejleményekre utal. Emellett a nemzetközi együttműködés jelentősebb történései is többé-kevésbé hatottak a hazai környezetügy alakulására, így mindenekelőtt a vonatkozó jogszabályok, programok megjelenésére és tartalmára, valamint az intézményrendszer kialakítására, változásaira. Az ilyen szempontból lényegesebbnek tartott nemzetközi, illetve nemzetközi vonatkozású eseményeket a 4. rész mutatja be.
Resumo:
Along with the recognition of the increasing environmental and social problems stemming from globalization, the need to address these problems and to develop the relevant international framework has strengthened since the 1970s. The scope of this cooperation gradually broadened and eventually it embraced all issues, which were considered to be critical for sustainable development. The summits on sustainability, namely, the UN Conference on Environment and Development in 1992, the “Rio+5” in 1997 and the World Summit on Sustainable Development in 2002, wished to respond to all unsustainable processes by adopting, reinforcing and expanding a global program. This program is based on a series of important principles and includes various goals and instruments adopted by consensus; however, it also reflects delicate compromises between development related aspirations and environmental barriers, and also between the developed and the developing countries. Actually, there is a serious implementation gap and there are also new challenges. Referring to these problems, the idea of convening an extraordinary summit in 2012 was raised and it was eventually adopted but with a rather narrow mandate and agenda. It turned out that besides the “usual” conflicts between the developed and developing countries e.g. upon the common but differentiated responsibilities or international development financing, there were also diverting views on the green economy and on the ways of institutional strengthening of the international sustainable development and environmental governance. As a consequence, the 2012 Conference concluded with rather modest results.
Resumo:
A nemzetközi, illetve államközi környezetvédelmi megállapodásokban foglalt, az azokban részes felek számszerűsített környezeti erőforrás-korlátozási vagy környezetszennyezés-korlátozási kötelezettségei teljesítésére esetenként kvóta-kereskedelmi rendszereket vezettek be. Az ilyen kötelezettségek teljesítése érdekében a megállapodásban részes államok "hazai" intézkedéseket hoznak és hajtanak végre. Ha ezek az intézkedések (pl. költséghatékonysági megfontolásokból) nem elégségesek, akkor a kvóta-kereskedelmi rendszer segítségével a hiányzó kvótákat megvásárolhatják azon államoktól (vagy közvetítőktől), amelyeknek többlete van. (...)