Indication strength of coenological similarity patterns based on genus-level taxon lists and prevalence distribution

Several methods and indicators can be used to evaluate the coenological state of a given habitat, the ones which can be created simply, quickly, standardizably and reliably and which can be used to exactly quantify the state of a given habitat in point of numbers can be of outstanding practical importance in ecology. One possible method is the examination of the genera which can be found in a given habitat in great abundance and have little number of species and various ecological characteristics. For this purpose one of the most appropriate groups is that of ground-dwelling oribatid mites (Acari: Oribatida). In our research, joining the bioindication methodological project of the “Adaptation to Climate Change” Research Group of the Hungarian Academy of Sciences, the indication strength of genus-level taxon lists and the effects of the main pattern-generating factors creating similarity patterns were analysed with the help of data series on oribatid mites collected by us and originating from literature. Our aim was to develop a method with the help of which the difference expressed with distance functions between two oribatid mite genus lists originating from any sources can correspond to spatial and temporal scales. Our results prove that these genus lists are able to express the spatial distance of the habitats. With the help of this base of comparison changes in disturbed or transformed habitats can be expressed by means of oribatid mite communities, with spatial and temporal distances.

Seasonal change of oribatid mite communities (Acari, Oribatida) in three different types of microhabitats in an oak forest

Oribatid mites are one of the most abundant groups of the ground-dwelling mesofauna. They can be found in almost every terrestrial habitat all over the world and they are characterized by great species richness and great number of individuals. In spite of that not enough is known about their behaviour on community level and their spatial and temporal pattern in different habitats of the world. In our present study the seasonal behaviour of oribatid mite communities was analysed in three types of microhabitats in a temperate deciduous forest: in leaf litter, soil and moss. Samples were collected at a given site in a year and a half and the oribatid mite communities living there were studied on genus level along with the changes of meteorological factors characteristic of the area. The results show that corresponding to similar previous researches, the communities in our study do not have a seasonally changing, returning pattern either. Based on this, we can conclude that climatic differences and differences in other seasonally changing factors between the seasons do not have a significant role in the annual change of communities. Besides that we discovered that the communities of the three microhabitats are not completely the same. It is the oribatid mite community of the moss which differs mostly from communities in the leaf litter and in the soil. Our study calls attention among others to the fact that compositional changes of the oribatid mite communities living all over the world and their causes are unclear to date.

Oribatid mites (Acari : Oribatida) in microcosms-A review

Oribatid mites are one of the most abundant and species rich group in soil mesofauna. In spite of this, we have limited knowledge on the role they play in ecological processes. Since they are small like other mesofauna members and live a hidden life, their observation is difficult. Their life style, interactions with other organisms and role in soil decomposition processes can be investigated with laboratory experiments more exactly and effectively. While the literature of microcosm studies is very extensive, relatively few review papers have been written about the methodology of microcosm studies. The present review summarizes details of techniques that have been applied laboratory microcosms involving oribatid mites. It is shown what one should keep in mind in planning, composing and setting up a microcosm. Our comparative evaluation reveals how the laboratory experiments were maintained and manipulated and what kind of information was extracted. This methodological review can be useful in preparing microcosm experiments applied to other animal groups as well.

A gyermekvállalás időzítésével kapcsolatos lakossági attitűdök egyes bizonytalansági tényezők tükrében

A fiatalok felnőtté válásának folyamata napjainkban nemcsak egyre későbbi életkorra tolódik ki, de sokszor a mérföldkövek hagyományos sorrendje is felborul. Az egyének maguk építhetik fel ugyan életútjukat, de a döntés és a következményekért történő felelősségvállalás szintén rájuk hárul. Ezzel párhuzamosan a globalizáció által generált gazdasági és társadalmi változások a bizonytalanság növekedését eredményezik az állami, a piaci és az egyéni szereplők szintjén egyaránt. A fiataloknak nemcsak hogy nem állnak rendelkezésükre minták, de az életüket hosszú távra meghatározó döntéseiket ebben a megváltozott, bizonytalan térben kell meghozniuk. Válaszul sokszor elhalasztják a fiatal felnőttkor egyes életeseményeit. Tanulmányunkban a társadalmi gondolkodás oldaláról vizsgáltuk meg a szülővé válás időzítését. A European Social Survey 2008. évi adatai segítségével megmutatjuk egyrészt, mi befolyásolja az egyének elképzeléseit a gyermekvállalás "ideális" életkori normájáról. Másrészt, hogy a közvélemény mely tényezőkben látja a "késői" gyermekvállalás fő okait, s a vélemények miként változnak az alapvető társadalmi és demográfiai ismérvek szerint. Elemzéseinkben kiemelt figyelmet fordítunk a munkanélküliség és az általános bizonytalanság hatására, valamint a szülővé válásra legesélyesebb 26–35 éves korcsoportra.

Liberális és illiberális populizmus: Berlusconi és Orbán politikai vezetése

A cikk Silvio Berlusconi és Orbán Viktor politikai vezetését hasonlítja össze. A deskriptív összehasonlítás mellett (1) populizmusukra, (2) a politikájuk révén előidézett változásokra fókuszál, továbbá arra, hogy (3) a politikai vezetők milyen típusát testesítik meg. A cikk fő tézise, hogy bár mindkét vezető új korszakot hozott a politics dimenzióban, Orbán hatékonyabb volt a közpolitika (policy) és az intézményrendszer (polity) átformálásában. Berlusconitól eltérően új politikai rezsimet hozott létre, autoriter elemekkel kiegészített demokráciát. Míg Berlusconi tranzaktív, Orbán transzformatív vezetővé vált. Mindketten populisták politikájuk tartalmát és módszereit illetően, de populizmusuk ideológiai értelemben különböző természetű. Míg Berlusconi liberális, Orbán illiberális populizmust képvisel.

A "politikai kormányzás" a média és a közpolitikai napirendek tükrében, 2010 és 2014 között

A tanulmány a Hungarian Comparative Agenda Project adatbázisait használva a médianapirend és a közpolitikai napirend közötti összefüggést vizsgálja, azt feltételezve, hogy a 2010–2014-es kormányzati ciklusban a "politikai kormányzás" hívószavának megfelelően a közpolitika-csinálást messzemenően meghatározták a kormányzat kezdeményezései. Vagyis a médiatematizációnak csekély volt a hatása arra, amiről az országgyűlésben beszéltek és amiről döntést hoztak. Sőt, a kutatás abból indul ki, hogy a politikai kezdeményezések magát a médianapirendet is eluralták, tehát a média csak csekély mértékben volt képes saját agendát létrehozni. Mindez feltehetően a kormányzati stílussal, valamint Magyarország gyenge közpolitikai képességeivel magyarázható.

Önigazolás és vágyvezérelt gondolkodás. Kognitív torzítások a választói döntésekben a 2014-es választások során

Az írás kísérleti módszerrel vizsgálja a pártok megítélésével kapcsolatos különféle kognitív torzításokat. Célja annak feltérképezése, hogy milyen összefüggés van a választók gondolkodásában a választott párt esélyessége és minősége között, illetve a szavazás maga hogyan hat az esélyesség és minőség érzékelésére. A kutatás két korábbi kísérletet replikál a magyar választók egy, a 2014-es országgyűlési választások során lekérdezett mintáján. Regan és Kilduff (1988) kutatása azt mutatta ki, hogy a szavazat leadása szignifi kánsan növeli a párt győzelmi esélyeit a választói szemében. Frenkel és Doob (1976) kutatása szerint pedig a szavazás után nem csak esélyesebbnek, hanem jobb jelöltnek is tűnik a párt a választói szemében. A magyar adatok ezzel szemben nem támasztják alá azt, hogy a szavazásnak bármilyen véleménytorzító hatása lenne. Ilyen hatást sem a választott párt esélyeinek megítélése, sem a kormányzásra való alkalmassága, sem pedig a nézeteivel való egyetértés terén nem sikerült kimutatni. Ezzel szemben a választott párt esélyessége és minősége között egyértelműen van kapcsolat. Bár a pontos oksági mechanizmus tisztázására a választott kísérleti módszer nem alkalmas, az írás érvel amellett, hogy a hatás mindkét irányban fennáll. Azaz, hogy a választók egyrészt vágyvezérelten gondolkodnak, tehát esélyesebbnek látják azt a pártot, amelynek a győzelmét kívánják, másrészt védik magukat a csalódástól, és alacsonyabbra értékelik a választott pártjuk minőségét, amennyiben az nem esélyes a győzelemre.

The Timing of Motherhood While Earning a PhD in Engineering

In spite of tremendous efforts, women are still under-represented in the field of science. Post-graduate education and early tenure track employment are part of the academic career establish-ment in research and development during periods that usually overlap with family formation. Though women tend to leave science mainly after obtaining their PhD, and the timing of mother-hood plays a vital role in a successful research career, qualitative data on this life period are scarce. Our paper focuses on how the normative and institutional contexts shape female PhD engineering students’ family plans. The research was based on intersections of life course and risk and uncertainty theories. Using qualitative interviews we explored how contradicting social norms of childbearing cause tensions in postgraduate students’ lives, and how the different uncer-tainties and risks permeate young researchers’ decisions on early life events. We concluded that, despite the general pattern of delaying motherhood among higher educated women, these students struggle against this postponement, and they hardly have any good options to avoid risk stem-ming from uncertainties and from some characteris-tics of studying and working in engineering. Find-ings of this research may call the attention of stake-holders to possible intervention points.

Multi-proxy records of Two-Yurts Lake

Within the scope of Russian-German palaeoenvironmental research, Two-Yurts Lake (TYL, Dvuh-Yurtochnoe in Russian) was chosen as the main scientific target area to decipher Holocene climate variability on Kamchatka. The 5x2 km large and 26 m deep lake is of proglacial origin and situated on the eastern flank of Sredinny Ridge at the northwestern end of the Central Kamchatka Valley, outside the direct influence of active volcanism. Here, we present results of a multi-proxy study on sediment cores, spanning about the last 7000 years. The general tenor of the TYL record is an increase in continentality and winter snow cover in conjunction with a decrease in temperature, humidity, and biological productivity after 5000-4500 cal yrs BP, inferred from pollen and diatom data and the isotopic composition of organic carbon. The TYL proxy data also show that the late Holocene was punctuated by two colder spells, roughly between 4500 and 3500 cal yrs BP and between 1000 and 200 cal yrs BP, as local expressions of the Neoglacial and Little Ice Age, respectively. These environmental changes can be regarded as direct and indirect responses to climate change, as also demonstrated by other records in the regional terrestrial and marine realm. Long-term climate deterioration was driven by decreasing insolation, while the short-term climate excursions are best explained by local climatic processes. The latter affect the configuration of atmospheric pressure systems that control the sources as well as the temperature and moisture of air masses reaching Kamchatka.

(Table T1) Kerogen and organic constituents in ODP Hole 183-1138A, Kerguelen Plateau

Mid-Cretaceous sediments recovered during Ocean Drilling Program Leg 183 (Cores 183-1138A-69R to 73R) on the central Kerguelen Plateau have been analyzed palynologically and paleobotanically to determine the age of the strata and to reconstruct vegetational development and paleoecology. The lower strata (Cores 183-1138A-71R to 73R), a dark, organic-rich silty claystone with many wood fragments and fern remains (sedimentary Unit VI), certainly of terrestrial origin, directly overlies the volcanic basement, which is dated as latest Albian (~95 to 103 Ma) to earliest Cenomanian. The age of the terrestrial strata can be determined by sporomorphs as late Albian to earliest Cenomanian as well. This shows that parts of the central Kerguelen Plateau must have been subaerial at least until the late Albian and were covered with a diverse high-latitude flora, probably dense conifer forest with various fern taxa in the undergrowth. Early angiosperms are also present. The vegetational character represented in Unit VI did not change significantly through time. However, varying percentages of several sporomorph groups seem to show recurring abundance variations, which might possibly be cyclic, caused by Milankovitch-type cyclic events. Cores 183-1138A-67R through 69R, of open marine origin, contain medium- to high-diversity dinocyst assemblages. Based on previous stratigraphic zonation schemes, the ages of these strata range within the Heterosphaeridium Superzone, from the Palaeohystrichophora infusorioides Zone to the Conosphaeridium striatoconus Zone, which correlates to the latest Cenomanian to Coniacian.

WARMING AND CHRONIC HIGH NUTRIENT MANIPULATIONS YIELD DIFFERING LEGACY EFECTS ON THE SOIL MICROBIAL COMMUNITY AND NUTRIENT POOLS IN THE LOW ARCTIC

Climate warming is predicted to increase summer air temperatures in the Arctic, warming soils and enhancing microbial decomposition of soil organic matter. Given the size of the soil carbon stores in the Arctic, even a fraction of its release as CO2 to the atmosphere could result in a positive feedback to climate warming. Fertilizers have been used in the past to quickly increase soil solution nutrients pools to mimic predicted concentrations under climate warming. However, because it may have inadvertent affects on the soil microbial community, fertilizer-induced patterns in microbial decomposition may be unrealistic. This study aimed to better understand the proposed mechanism of enhanced microbial decomposition under nutrient addition and warming treatments to discern whether warming alone is enough to stimulate enhanced microbial decomposition, or if nutrients in excess (i.e. chronic high nutrient additions) are necessary to yield such a response. I investigated the impacts of 10 years of greenhouse summer warming, chronic low nutrient factorial addition (5 g N and 1g P m-2 year-1, respectively), and chronic high nutrient factorial addition (10 g N and 5g P m-2 year-1, respectively) treatments on a mesic birch hummock tundra ecosystem near Daring Lake, NWT, Canada. Soil microbial nutrient pools, soil solution nutrient pools, and microbial community structure were measured in the upper organic, lower organic, and uppermost mineral soil depth intervals of all treatment plots in Spring 2014. Interestingly, the low nutrient additions did not yield any significant trends, yet the warming treatment increased soil bacterial richness suggesting a legacy effect of warming from the previous summers. Enhanced microbial nutrient uptake occurred only in the high nutrient addition treatments, and did not significantly alter soil carbon at least within the ten year period of this experiment. Together, these results and the absence of significant impacts of the low nutrient and greenhouse warming treatments suggests that nutrient and carbon cycling in these low arctic soils may be resilient against climate warming, at least over the initial decades.