864 resultados para Islamic countries--Kings and rulers--Religious aspects
Resumo:
Mode of access: Internet.
Resumo:
"Considerably more than a fifth of the original matter has been omitted [from the present edition]"--P. v.
Resumo:
Latest issue consulted: 1983-93.
Resumo:
Mode of access: Internet.
Resumo:
Slip tipped in over imprint reads: This volume is sold in England by George Bell and Sons ... London.
Resumo:
"List of works quoted or referred to as authorities": v.1, p. [xxiii]-xxxvi.
Resumo:
Cover title.
Resumo:
This article shows how macroeconomic indicators of sustainable development can be applied to the Queensland economy. While recognising the complex and contentious theoretical and practical issues in deriving the Genuine Savings Rate (GSR) to serve as such an indicator, we use the World Bank's methodology, which includes only mineral depletion, deforestation and carbon dioxide emissions as environmental terms, to estimate GSRs for Queensland for the period 1989 to 1999, and compare these to World Bank estimates of Australia's GSR for the same period. We find that Queensland has a higher rate of natural resource depletion and a lower GSR than the whole of Australia. We also examine how well the World Bank GSR performs as a 'headline' measure of overall sustainability, review criticisms of the GSR, and compare its implicit policy implications with those of net state savings, and of the GSR plus a suite of other indicators.
Resumo:
In developed countries travel time savings can account for as much as 80% of the overall benefits arising from transport infrastructure and service improvements. In developing countries they are generally ignored in transport project appraisals, notwithstanding their importance. One of the reasons for ignoring these benefits in the developing countries is that there is insufficient empirical evidence to support the conventional models for valuing travel time where work patterns, particularly of the poor, are diverse and it is difficult to distinguish between work and non-work activities. The exclusion of time saving benefits may lead to a bias against investment decisions that benefit the poor and understate the poverty reduction potential of transport investments in Least Developed Countries (LDCs). This is because the poor undertake most travel and transport by walking and headloading on local roads, tracks and paths and improvements of local infrastructure and services bring large time saving benefits for them through modal shifts. The paper reports on an empirical study to develop a methodology for valuing rural travel time savings in the LDCs. Apart from identifying the theoretical and empirical issues in valuing travel time savings in the LDCs, the paper presents and discusses the results of an analysis of data from Bangladesh. Some of the study findings challenge the conventional wisdom concerning the time saving values. The Bangladesh study suggests that the western concept of dividing travel time savings into working and non-working time savings is broadly valid in the developing country context. The study validates the use of preference methods in valuing non-working time saving values. However, stated preference (SP) method is more appropriate than revealed preference (RP) method.
Babies, bodies and entitlement: gendered aspects of access to citizenship in the Republic of Ireland
Resumo:
Since the mid-1990s, automatic citizenship for children born in the Republic has been a source of growing debate against a backdrop of increasing immigration and the peace process. In June 2004, the debate culminated in a referendum, opening the way to a constitutional amendment that attaches residence qualifications to the hitherto unfettered entitlement to citizenship available through ius soli. Arguments for the amendment were couched in terms of a threat posed by Third World women having babies in Ireland to obtain residence, and a putative obligation to the EU to harmonise citizenship laws. This article explores how pregnant foreign women’s bodies became a site of perplexity about the borders of the twenty-first century Irish nation. It is therefore suggested that neither the ‘racial state’ theories nor feminist theories of the nation-state account fully for this. On closer inspection, the seemingly sui generis case of the Irish referendum is therefore fruitful in that it demands further reflection in terms of bridging gaps in the existing theory.
Resumo:
The in vivo and in vitro characteristics of the I2 binding site were probed using the technique of drug discrimination and receptor autoradiography. Data presented in this thesis indicates the I2 ligand 2-BFI generates a cue in drug discrimination. Further studies indicated agmatine, a proposed endogenous imidazoline ligand, and a number of imidazoline and imidazole analogues of 2-BFI substitute significantly for 2-BFI. In addition to specific I2 ligands the administration of NRl's (noradrenaline reuptake inhibitors), the sympathomimetic d-amphetamine, the α1-adrenoceptor agonist methoxamine, but not the β1 agonist dobutamine or the β2 agonist salbutamol, gave rise to significant levels of substitution for the 2-BFI cue. The administration of the α1-adrenoceptor antagonist WB4101, prior to 2- BFI itself significantly reduced levels of 2-BFI appropriate responding. Administration of the reversible MAO-A inhibitors moclobemide and Ro41-1049, but not the reversible MAO-B inhibitors lazabemide and Ro16-6491, gave rise to potent dose dependent levels of substitution for the 2-BFI cue. Further studies indicated the administration of a number of β-carbolines and the structurally related indole alkaloid ibogaine also gave rise to dose dependent significant levels of substitution. Due to the relationship of indole alkaloids to serotonin the 5-HT releaser fenfluramine and a number of SSRI's (selective serotonin reuptake inhibitor) were also administered and these compounds gave rise to significant partial (20-80% responses to the 2-BFI lever) levels of substitution. The autoradiographical studies reported here indicate [3H]2-BFI labels I2 sites within the rat arcuate nucleus, area postrema, pineal gland, interpeduncular nucleus and subfornical organ. Subsequent experiments confirmed that the drug discrimination dosing schedule significantly increases levels of [3H]2-BFI 12 binding within two of these nuclei. However, levels of [3H]2-BFI specific binding were significantly reduced within four of these nuclei after chronic treatment with the irreversible MAO inhibitors deprenyl and tranylcypromine but not pargyline, which only reduced levels significantly in two. Further autoradiographical studies indicated that the distribution of [3H]2-BFI within the C57/B mouse compares favourably to that within the rat. Comparison of these levels of binding to those from transgenic mice who over-express MAO-B indicates two possibly distinct populations of [3H]2-BFI 12 sites exist in mouse brain. The data presented here indicates the 2-BFI cue is associated with the selective activation of α1-adrenoceptors and possibly 5-HT receptors. 2-BFI trained rats recognise reversible MAO-A but not MAO-B inhibitors. However, data within this thesis indicates the autoradiographical distribution of I2 sites bears a closer resemblance to that of MAO-B not MAO-A and further studies using transgenic mice that over-express MAO-B suggests a non-MAO-B I2 site exists in mouse brain.
Resumo:
Az első rész az USA és a legfejlettebb ipari országok, a G7 konjunkturális ingadozásait kívánja értelmezni egy pénzügyileg jóval globalizáltabb világgazdaságban egy hosszabb1970-2010 és egy rövidebb 2001-2010 közötti időszakban. Mindenekelőtt arra keresve választ, hogy mennyire lehetett előre látni a súlyos pénzügyi válság és outputvesztés jövetelét. Továbbá arra, hogy a 2011-ig felgyülemlett empirikus tapasztalatok tükrében vajon beszélhetünk-e egységes, a fejlett ipari országok, /G7/ egészére általában jellemző, és a meghatározó országok esetében is megragadható válságlefolyásról? Megállapíthatók-e olyan univerzálisan megjelenő változások a kibocsátás, a munkapiacok, a fogyasztás, a beruházás tekintetében, amelyek jól illeszkednek a korábbi tapasztalatokhoz, nem kevésbé az ismert makro modellek predikcióihoz? A válasz nemleges. Sem a válság lefolyásának jellegzetességei és a makrogazdasági teljesítmények romlásának ütemei, sem a visszacsúszás mértékei és időbeli kiterjedésében a vizsgált fejlett országok nem mutattak jól azonosítható közös jegyeket, olyanokat, amelyeket a meglévő elméleti keretekbe jól beilleszthetők. A válság lefolyása és mélysége sokféle volt a G7 ország-csoportban. A korábbi válságértelmezések, főleg a pénzügyi csatornák szerepei tekintetében és a nemzetközi konjunkturális összefonódás jelentőségét és mechanizmusait, valamint a globális válságterjedés illetően elégtelennek bizonyultak. A tanulmány áttekinti a válsággal és makrogazdasági sokkokkal foglalkozó empirikus irodalom pénzügyi globalizáció értelmezési nyomán relevánsnak tartott gyakran idézett munkákat. Ezt követően egy hosszú történelemi, a II. vh. utáni 60 év távlatát átfogó vizsgálatban próbáljuk megítélni a recessziós időszakokban az amerikai gazdaság teljesítményét, annak érdekében, hogy az elmúlt válság súlyosságának megítélése legalább a fontosabb makro-változók változásának a nagyságrendje tekintetében a helyére kerüljön. A tartós output rés /output gap/ és munkapiaci eltérések magyarázata más és más elemeket takart az USA-ban, Japánban és Németországban. A pénzügyi csatornákban keletkező, a növekedést és a konjunktúrát érdemben befolyásoló, torzító és sokk-gerjesztő mechanizmusok nem tejesen új-keletűek, az USA-ban. A privát szféra eladósodottsági mutatói - a szövetségi kormány adósság-terheinek cipelésében - a bevett makro felfogással ellentétben - az elmúlt 30 évben nem mutattak szoros és egyirányú (negatív) összefüggést a növekedéssel és recessziókkal. A második rész a pénzügyi globalizáció után kialakult nemzeti alkalmazkodás lehetőségeit vizsgálja, különös tekintettel a kis nyitott gazdaságokra, és így Magyarországra nézve. E tanulmány a globális pénzügyi folyamatok két fontos kérdését taglalja: a nemzetközi tőkeáramlás fokozott liberalizációjából húzható előnyök közgazdasági lényegét; valamint a fokozott nemzetközi tőkeáramláshoz leginkább illeszkedő, „adekvát” árfolyamrendszer kérdését. A következetések részben elméletiek, részben gyakorlatorientáltak. Megerősítésre kerül azon állítás, hogy a tőkeforgalom liberalizációjának és a megvalósítandó árfolyam-politikának a kérdése mind a mai napig erősen problematikus. Sem a tőkeforgalom liberalizációját, sem a megvalósítandó adekvát árfolyamrezsimet illetően nem lehet egységes és elméletileg minden tekintetben megalapozott álláspontról beszélni. Az ún. „lehetetlen szentháromság”, a külföldi és a belföldi célok szimultán követésének különös nehézsége a kis nyitott gazdaságok, és így a magyar gazdaságban még fokozottabban érvényesül. A nemzetközi pénzügyi integráltság magas foka miatt a hagyományos eszközökkel – kamat és fiskális gazdaságélénkítő lépésekkel - nem lehetséges, egy irányba mutató, vagy egymást nem gyengítő, szimultán lépésekkel szabályozni a belföldi és külföldi hitelkeresletet, illetve a konjunktúrát. A kamatpolitika, a forint- és devizahitelezés nehézségei ezt fokozottan illusztrálják Magyarországon is. Ugyanakkor a mindenkori gazdaságpolitika nem bújhat ki azon kényszer alól, hogy egy változó globális pénzügyi környezetben is tatható arányokat találjon a belföldi és a külgazdasági célok között. „Királyi út” azonban nincs a gazdaságpolitika számára. Ez a megállapítás igaz a jegybanki szerepvállalásra is, amely a felduzzadt magyar devizaadósság által okozott bankrendszer szintű kockázatok kezelésére irányul.