Going beyond the rhetoric: system-wide changes in universities for sustainable societies

In October 2008, the 5th Environmental Management for Sustainable Universities (EMSU) international conference was held in Barcelona, Spain. It dealt with the need to rethink how our higher educational institutions are facing sustainability. This special issue has been primarily derived from contributions to that conference. This issue builds upon related academic international publications, which have analysed how to use the critical position of universities to accelerate their pace of working to help to make the transition to truly SUSTAINABLE SOCIETIES! This issue focus is on the ‘softer’ issues, such as changes in values, attitudes, motivations, as well as in curricula, societal interactions and assessments of the impacts of research. Insights derived from the interplay of the ‘softer’ issues with the ‘harder’ issues are empowering academic leaders to effectively use leverage points to make changes in operations, courses, curricula, and research. Those changes are being designed to help their students and faculty build resilient and sustainable societies within the context of climate change, the Decade of Education for Sustainable Development (DESD), and the UN Millennium Development Goals (MDGs). The overall systems approach presented by Stephens and Graham provides a structured framework to systematize change for sustainability in higher education, by stressing on the one hand the need for “learning to learn” and on the other hand by integrating leadership and cultural aspects. The “niche” level they propose for innovative interactions between practitioners such as EMSU is exemplary developed by all of the other documents in this special issue. To highlight some of the key elements of the articles in this issue, there are proposals for new educational methods based in sustainability science, a set of inspirational criteria for SD research activities, new course ranking and assessment methods and results of psychological studies that provide evidence that participatory approaches are the most effective way to change values within university members in order to facilitate the development and sharing of new sustainability norms.

From eco-efficiency to eco-effectiveness: The policy-performance paradox

The internalisation level of sustainability issues varies among topics and among countries. Companies give up less internalised issues for more internalised ones. Discrepancies between legal, market and cultural internalisation lead to different escape strategies: firms develop a high level environmental management system and they have nice sustainability policy and reports. These achievements cover the fact that their total emission keeps increasing and they do not proceed in solving the most crucial global community or corporate governance problems. ‘Escaper’ firms are often qualified as ‘leading’ ones, as a current stream of research is also ‘escapist’: it puts too much emphasis on sustainability efforts as compared to sustainability performance. Genuine strategies focus on hardcore sustainability issues and absolute effects rather than on issues easily solved and having high PR effects. They allow for growth in innovative firms, if they crowd out less efficient or more polluting ones. They produce positive environmental value added when sector average eco-efficiency is used as benchmark and do not accelerate market expansion and consumerism.

The calculation of dynamic ecological footprint on the basis of the dynamic input-output model

The Leontief input-output model is widely used to determine the ecological footprint of consumption in a region or a country. It is able to capture spillover environmental effects along the supply change, thus its popularity is increasing in ecology related economic research. These studies are static and the dynamic investigations are neglected. The dynamic Leontief model makes it possible to involve the capital and inventory investment in the footprint calculation that projects future growth of GDP and environmental impacts. We show a new calculation method to determine the effect of capital accumulation on ecological footprint. Keywords: Dynamic Leontief model, Dynamic ecological footprint, Environmental management, Allocation method

Műszaki és gazdasági hatékonyság Koopmans termeléselméletében (Technical and economic efficiency in Koopmans' theory of production)

Koopmans gyakorlati problémák megoldása során szerzett tapasztalatait általánosítva fogott hozzá a lineáris tevékenységelemzési modell kidolgozásához. Meglepődve tapasztalta, hogy a korabeli közgazdaságtan nem rendelkezett egységes, kellően egzakt termeléselmélettel és fogalomrendszerrel. Úttörő dolgozatában ezért - mintegy a lineáris tevékenységelemzési modell elméleti kereteként - lerakta a technológiai halmazok fogalmán nyugvó axiomatikus termeléselmélet alapjait is. Nevéhez fűződik a termelési hatékonyság és a hatékonysági árak fogalmának egzakt definíciója, s az egymást kölcsönösen feltételező viszonyuk igazolása a lineáris tevékenységelemzési modell keretében. A hatékonyság manapság használatos, pusztán műszaki szempontból értelmezett definícióját Koopmans csak sajátos esetként tárgyalta, célja a gazdasági hatékonyság fogalmának a bevezetése és elemzése volt. Dolgozatunkban a lineáris programozás dualitási tételei segítségével rekonstruáljuk ez utóbbira vonatkozó eredményeit. Megmutatjuk, hogy egyrészt bizonyításai egyenértékűek a lineáris programozás dualitási tételeinek igazolásával, másrészt a gazdasági hatékonysági árak voltaképpen a mai értelemben vett árnyékárak. Rámutatunk arra is, hogy a gazdasági hatékonyság értelmezéséhez megfogalmazott modellje az Arrow-Debreu-McKenzie-féle általános egyensúlyelméleti modellek közvetlen előzményének tekinthető, tartalmazta azok szinte minden lényeges elemét és fogalmát - az egyensúlyi árak nem mások, mint a Koopmans-féle hatékonysági árak. Végezetül újraértelmezzük Koopmans modelljét a vállalati technológiai mikroökonómiai leírásának lehetséges eszközeként. Journal of Economic Literature (JEL) kód: B23, B41, C61, D20, D50. /===/ Generalizing from his experience in solving practical problems, Koopmans set about devising a linear model for analysing activity. Surprisingly, he found that economics at that time possessed no uniform, sufficiently exact theory of production or system of concepts for it. He set out in a pioneering study to provide a theoretical framework for a linear model for analysing activity by expressing first the axiomatic bases of production theory, which rest on the concept of technological sets. He is associated with exact definition of the concept of production efficiency and efficiency prices, and confirmation of their relation as mutual postulates within the linear model of activity analysis. Koopmans saw the present, purely technical definition of efficiency as a special case; he aimed to introduce and analyse the concept of economic efficiency. The study uses the duality precepts of linear programming to reconstruct the results for the latter. It is shown first that evidence confirming the duality precepts of linear programming is equal in value, and secondly that efficiency prices are really shadow prices in today's sense. Furthermore, the model for the interpretation of economic efficiency can be seen as a direct predecessor of the Arrow–Debreu–McKenzie models of general equilibrium theory, as it contained almost every essential element and concept of them—equilibrium prices are nothing other than Koopmans' efficiency prices. Finally Koopmans' model is reinterpreted as a necessary tool for microeconomic description of enterprise technology.

A közgazdaságtan metodológiájáról és a matematikai közgazdaságtanról a Neumann-modell ürügyén

A dolgozatban a Neumann-modell lehetséges elméleti és módszertani rokonságát elemezzük annak fényében, hogy mind a neoklasszikusok, mind a klasszikus hagyományokat felélesztő neoricardiánusok a magukénak vallják. Ennek során megvizsgáljuk a klasszikus és a neoklasszikus gazdaságfelfogás, az ex post és az ex ante szemléletű modellek közötti különbségeket, és azt a forradalmi jelentőségű módszertani változást, amely a sok szempontból joggal bírálható modern matematikai közgazdaságtan kialakulásához vezetett. Összevetjük Neumann modelljét az osztrák iskola árbeszámítási elméletével, a Walras­Cassel- és a Schlesinger­Wald-féle modellekkel, illetve a Ricardo, Marx, Dmitriev, Leontief nevekkel fémjelezhető klasszikus vonulat eredményeivel. Rámutatunk arra, hogy Neumann voltaképpen az "igazságos és értelmes gazdaság" ősi ideáját öntötte kora modern fizikájában honos matematikai modell formájába. /===/ The paper investigates the potential theoretical and methodological sources of inspiration of the von Neumann model, in view of the fact that both the neoclassical and the neo-Ricardian economists claim heritage to it. In the course of that the author assesses the main differences of the classical and neoclassical, the ex post and ex ante modeling approaches. He also confronts the von Neumann model with the Walras–Cassel and the Schlesinger–Wald models, and with models worked out in the classical tradition a’la Ricardo, Marx, Dmitriev and Leontief. He concludes that the Neumann-model is, in fact, nothing but a reformulation of a very old belief in a “just and reasonable economic system” based on the modern modeling approach of contemporary physics and mathematics.

On Probabilistic Rationing Methods

Rationing occurs if the demand for a certain good exceeds its supply. In such situations a rationing method has to be specified in order to determine the allocation of the scarce good to the agents. Moulin (1999) introduced the notion of probabilistic rationing methods for the discrete framework. In this paper we establish a link between classical and probabilistic rationing methods. In particular, we assign to any given classical rationing method a probabilistic rationing method with minimal variance among those probabilistic rationing methods, which result in the same expected distributions as the given classical rationing method.

A tudás mint termelési tényező

A tudástőke szempontjából különösen fontos a GDP igazságos elosztása. Ha az elosztás – a korlátok figyelembe vétele mellett – nem igazodik a tudásbefektetésekhez, a gazdasági növekedés lassul, mivel romlik a tudásnak mint termelési tényezőnek a hatékonysága. A politikai váltógazdaság viszonyai között mindig onnan veszik el a jövedelmet, ahol a negatív hatások csak késéssel jelentkeznek, és ezzel tartósan sértik a tudástőke létrehozásában aktív társadalmi rétegek befektetésarányos jövedelmi elvárásait. Ennek a gyakorlatnak a folytatása a társadalmi kérdések kiéleződéséhez, a belső társadalmi béke megbomlásához, balkanizálódáshoz vezet.

A pénzügyi világválság néhány eddigi tanulsága I.

A tanulmány a jelenlegi pénzügyi és világgazdasági válság hátterét elemzi. Elsőként az észak-amerikai jelzáloghitel-piac vizsgálatán keresztül mutatja be a válság kiindulását és gyökereit, a jelzáloghitelek értékpapírosodására koncentrálva. A cikk bevezeti az árnyékbankrendszer fogalmát, majd a második részben azt bizonyítja, hogy ennek bukása felelős elsősorban a jelenlegi válság elhúzódásáért, illetve a reálszférába történő átgyűrűzéséért. A tanulmányt két részletben közöljük.