La Fundación Alemana para el Desarrollo Internacional (DSE)

Contiene programas de la DSE sobre el hábitat en América Latina y un apéndice con los eventos realizados por la Fundación en favor del tercer sector.

Modernitás, globalizáció, nemzetközi rendszer és a katolikus társadalmi tanítás fejlődése

A katolikus egyház a 19. század végétől egyre gyakrabban foglalkozott társadalmi kérdésekkel. Az erről szóló megnyilatkozások alapformáját a pápai enciklikák képezték. Ezek alapján kikristályosodott az egyház társadalmi tanítása, amely elsősorban a modern társadalom problémáira adott válaszként fogható fel. Az egyház a középkorban is foglalkozott a társadalmi igazságosság kérdéseivel, de akkori állásfoglalásait inkább közvetlen erkölcsi imperatívuszok határozták meg. Ennek alapján követelte például a 11. században Isten békéjét (treuga Dei), amely a feudális anarchia zűrzavarával szemben a közjó érvényesülését biztosította. A premodern korban a társadalomról való gondolkodás a hierarchikus társadalmat adottságként fogadta el, ezért az egyház sem gondolta úgy, hogy foglalkoznia kell az ideális társadalmi berendezkedés problémáival. Az egymással versengő ideológiák a 19. századi modernség jellegzetes termékei voltak, és a katolikus egyház sem kerülhette meg, hogy válaszoljon a helyes társadalmi berendezkedés elvi és gyakorlati kérdéseire. A nyugati modernség alapvető újdonsága abban is megragadható, hogy létrejöttek az egymással vitatkozó ideológiák, amelyek eltérő módon képzelték el a társadalom felépítését. Ez már önmagában is új jelenség volt, és a katolikus egyháznak időre volt szüksége ahhoz, amíg a polgári társadalom keretei között megfogalmazza saját alternatíváját.

Vezetéstörténeti paradigmák fejlődése Japánban (About the Origins of Japanese Management)

A tanulmány a japán vállalatvezetés kialakulásával, történelmi és társadalmi gyökereivel, valamint intézményesülésének vizsgálatával foglalkozik. Első részében a szerző áttekinti, milyen főbb földrajzi és történelmi tényezők, körülmények játszottak szerepet a japán vezetési gyakorlat formálódásában. Ezt követően egy meghatározott történelmi idősíkon követi nyomon az amerikai menedzsmenttörténet egyes korszakainak megfelelő japán változásokat, vállalatvezetési reakciókat – kezdve a klasszikus menedzsment tanaitól (taylorizmus, racionalizálás...) egészen a mai kor globális versenye által támasztott követelményekig. Rámutat arra, mikor és miért késtek fontos váltások Japánban a vállalatvezetésben élenjáró Amerikához képest, majd értékeli ennek elméleti és gyakorlati jelentőségét. Szándéka szerint ez a történelmi áttekintés képez alapot napjaink Japánnal kapcsolatos gazdasági-társadalmi eseményeinek, reformjainak értékeléséhez is. ____ This paper describes the development, the roots and the process of institutionalization of corporate management in Japan. In the first half the author will look at what major geographical factors and cultural characteristics could play a role in shaping the Japanese management practices. Then, along a historical time line, he scrolls through the Japanese reactions given to each of the major American historical eras: from the classical management (Taylorism, rationalization...) up to the challenges of today’s global competition. It is pointed out where paradigm shifts were delayed compared to the US, and while providing potential reasons, the author evaluates the significance of the differences. This historical comparison ought to provide a basis and scope of understanding for today’s events and ongoing reforms in Japan.

Az autóipar szerkezeti átrendeződése – Vállalati stratégiák és a válság hatásai (Structural change in the automotive industry – corporate strategies and the impact of the crisis)

Az írás a globális értékláncok élén álló autóipari cégek világgazdasági válságra adott reakcióit foglalja össze. Megállapítja, hogy a válságnak messze nincs vége: az iparág globális átrendeződése folytatódik. A globális értékláncokba sikeresen betagozódott közép-európai autóipari klaszter ezeknek a folyamatoknak mindmáig nyertese volt. Számolni kell azonban azzal, hogy továbbra is sok a technológiai és a piaci bizonytalanság: az új szereplők belépése, új üzleti modellek elterjedése hosszabb távon felboríthatja a jelenlegi status quo-t, és veszélyeztetheti a hagyományos autóipari befektetőiket munkabér-alapú versenyképességgel megtartani próbáló közép- és kelet-európai országok pozícióit. Az autóipari működő tőkét fogadó közép-kelet-európai országok számára hosszabb távon veszélyt jelenthet az autóipari üzleti modellek átalakulása, a gyártás teljes kiszervezése komplex gyártási szolgáltatást vállaló cégekhez, mivel ez esetben az értéklánc vezető vállalatai bezárhatják a régióban működő gyártóbázisaikat. Az értékláncok élén álló globális cégek „menekülés a minőségbe” stratégiája helyi szinten is követhető, követendő, a működő tőkét fogadó országok versenyképessége kizárólag a helyi leányvállalatok állandó „feljebb lépésével” tartható fenn. ______ This paper summarizes lead firms’ reactions to crisis in global automotive value chains. The paper advances five theses. Author argues that crisis is not over yet, the global restructuring of the industry continues. Actors in the CEE automotive cluster have successfully become integrated into global value chains and have thereby been the winners of past restructuring processes. Nevertheless, technological and market uncertainties prevail: entry of new economic actors and the diffusion of new business models may, in the long run, disrupt the current status quo and jeopardise the world economic position of CEE countries that have been relying solely on their labour cost advantages to sustain direct investment inflows in their automotive industries. In the long run the automotive industries of Central and Eastern European (CEE) economies may become threatened by the transformation of the prevailing automotive business model, the outsourcing of manufacturing and related support activities to complex manufacturing services providers, which could lead to the closure of lead firms’ manufacturing facilities in CEE. Lead firms’ increased focus on high quality high value adding activities strategy can and should be followed by local subsidiaries through a continuous strive for upgrading.

Prognostic Value of Dobutamine Stress Echocardiography With Early Injection of Atropine With Versus Without Chronic Beta-Blocker Therapy in Patients With Known or Suspected Coronary Heart Disease

Although a new protocol of dobutamine stress echocardiography with the early injection of atropine (EA-DSE) has been demonstrated to be useful in reducing adverse effects and increasing the number of effective tests and to have similar accuracy for detecting coronary artery disease (CAD) compared with conventional protocols, no data exist regarding its ability to predict long-term events. The aim of this study was to determine the prognostic value of EA-DSE and the effects of the long-term use of beta blockers on it. A retrospective evaluation of 844 patients who underwent EA-DSE for known or suspected CAD was performed; 309 (37%) were receiving beta blockers. During a median follow-up period of 24 months, 102 events (12%) occurred. On univariate analysis, predictors of events were the ejection fraction (p <0.001), male gender (p <0.001), previous myocardial infarction (p <0.001), angiotensin-converting enzyme inhibitor therapy (p = 0.021), calcium channel blocker therapy (p = 0.034), and abnormal results on EA-DSE (p <0.001). On multivariate analysis, the independent predictors of events were male gender (relative risk [RR] 1.78, 95% confidence interval [CI] 1.13 to 2.81, p = 0.013) and abnormal results on EA-DSE (RR 4.45, 95% CI 2.84 to 7.01, p <0.0001). Normal results on EA-DSE with P blockers were associated with a nonsignificant higher incidence of events than normal results on EA-DSE without beta blockers (RR 1.29, 95% CI 0.58 to 2.87, p = 0.54). Abnormal results on EA-DSE with beta blockers had an RR of 4.97 (95% CI 2.79 to 8.87, p <0.001) compared with normal results, while abnormal results on EA-DSE without beta blockers had an RR of 5.96 (95% CI 3.41 to 10.44, p <0.001) for events, with no difference between groups (p = 0.36). In conclusion, the detection of fixed or inducible wall motion abnormalities during EA-DSE was an independent predictor of long-term events in patients with known or suspected CAD. The prognostic value of EA-DSE was not affected by the long-term use of beta blockers. (C) 2008 Elsevier Inc. All rights reserved. (Am J Cardiol 2008;102:1291-1295)

Prognostic value of left atrial volume in patients who underwent dobutamine stress echocardiography for known or suspected coronary artery disease

Background Left atrial volume indexed (LAVI) has been reported as a predictor of cardiovascular events. We sought to determine the prognostic value of LAVI for predicting the outcome of patients who underwent dobutamine stress echocardiography (DSE) for known or suspected coronary artery disease (CAD). Methods From January 2000 to July 2005, we studied 981 patients who underwent DSE and off-line measurements of LAVI. The value of DSE over clinical and LAVI data was examined using a stepwise log-rank test. Results During a median follow-up of 24 months, 56 (6%) events occurred. By univariate analysis, predictors of events were male sex, diabetes mellitus, previous myocardial infarction, left ventricular ejection fraction (LVEF), left atrial diameter indexed, LAVI, and abnormal DSE. By multivariate analysis, independent predictors were LVEF (relative risk [RR] = 0.98, 95% CI 0.95-1.00), LAVI (RR = 1.04, 95% CI 1.02-1.05), and abnormal DSE (RR = 2.70, 95% CI 1.28-5.69). In an incremental multivariate model, LAVI was additional to clinical data for predicting events (chi(2) 36.8, P < .001). The addition of DSE to clinical and LAVI yielded incremental information (chi(2) 55.3, P < .001). The 3-year event-free survival in patients with normal DSE and LAVI <= 33 mL/m(2) was 96%; with abnormal DSE and LAVI <= 33 mL/m(2), 91%; with normal DSE and LAVI >34 mL/m(2), 83%; and with abnormal DSE and LAVI >34 mL/m(2) 51%. Conclusion Left atrial volume indexed provides independent prognostic information in patients who underwent DSE for known or suspected CAD. Among patients with normal DSE, those with larger LAVI had worse outcome, and among patients with abnormal DSE, LAVI was still predictive. (Am Heart J 2008; 156:1110-6.)

Dobutamine Stress Echocardiography in Heart Transplant Recipients` Evaluation: The Role of Reinnervation

Introduction. Orthotopic heart transplantation renders the recipient denervated. This remodeling of the intrinsic cardiac nervous system should be taken in account during functional evaluation for allograft coronary artery disease. Dobutamine stress echocardiography (DSE) has been used to detect patients at greater risk. The aim of this study was to determine whether patients with various autonomic response levels, and supposed reinnervation patterns, show the same response to DSE. Methods. We studied 20 patients who had survived more than 5 years after orthotopic heart transplantation. All patients underwent a Holter evaluation. We considered patients with low variability to be those with less than a 40-bpm variation from the lowest to highest heart rate, so-called ""noninnenervated"" (group NI). Patients who had 40-bpm or more variation were considered to show high variability and called ""reinnervated"" (group RI). After that, all patients performed an ergometric test and DSE. Results. Groups were defined as NI (n = 9) and RI (n = 11). Ergometric tests confirmed this response with NI patients showing less variability when compared to RI patients (P = .0401). During DSE, patients showed similar median heart rate responses according to the dobutamine dose. Spearmen correlation showed r = 1.0 (P = .016). Conclusions: DES was effective to reach higher heart rates, probably related to catecholamine infusion. These findings may justify a better response when evaluating cardiac allograft vasculopathy in heart transplant patients.

Pregnancy outcome in ethanol-treated mice with folic acid supplementation in saccharose

Introduction Maternal folic acid deficiency is the most important metabolic factor in the etiology of neural tube defects (NTD) and is reduced by ethanol, which is extensively consumed by young women. Objective The objective of the study was to determine whether folic acid supplementation in dietary saccharose is efficient in the prevention NTD induced by ethanol in fetuses of Swiss mice. Materials and methods Pregnant mice were divided into four groups of six animals each: control (C), ethanol (E), deficient-supplemented (DS), and deficient-supplemented+ethanol (DSE). Groups C and E received commercial mouse chow (containing 3 mg/kg folic acid) throughout the experiment, while groups DS and DSE received a folic acid-free diet with the addition of saccharose supplemented with folic acid (2 mg/kg folic acid) in water. Group E and DSE animals received ethanol (4 g/kg) administered intraperitoneally from the seventh to the ninth gestational day (gd) and were euthanized on the 18th gd, while groups C and DS received saline. Results Congenital anomalies were observed in groups E and DSE. The fetal weight and length of the animals in group E were lower than in groups C and DS and, in group DSE, were lower than in groups C and DS. The placental diameter of group E was smaller than that of group C, and the placental weight of group C animals was lower than that of groups E, DSE, and DS. Conclusion The study demonstrated that dietary supplementation with folate in saccharose is an accessible means of consumption that could be further diffused but in an increased dose than recommended to reduce the teratogenic effects of ethanol.

Influence of wall stress and left ventricular geometry on the accuracy of Dobutamine stress Echocardiography

OBJECTIVES The goal of this study was to determine whether wall stress at rest and during stress could explain the influence of left ventricular (LV) morphology on the accuracy of dobutamine stress echocardiography (DSE). BACKGROUND The sensitivity of DSE appears to be reduced in patients with concentric remodeling, but the cause of this finding is unclear. METHODS We studied 161 patients without resting wall motion abnormalities who underwent DSE and coronary angiography. Patients were classified into four groups according to relative wan thickness (normal

Independent contribution of plaque complexity to myocardial ischemia during Dobutamine stress echocardiography

The influence of complex plaque morphology on the extent of demand-induced ischemia in unselected patients is not well defined. We sought to investigate the functional significance of lesion morphology in patients who underwent coronary angiography and dobutamine stress echocardiography (DSE).,Angiography and DSE were performed within a 6-month period (mean 1 +/- 1 month) in 196 patients. Angiographic assessments involved quantification of stenosis severity, assessment of the extent of jeopardized myocardium, and categorization of plaque morphology according to the Ambrose classification. DSE was interpreted by separate investigators with respect to wall motion score index (WMSI) and number of coronary territories involved. A general linear model was constructed to assess,the independent contribution of patient characteristics and angiographic and DSE results with respect to extent of ischemic myocardium. Complex lesion morphology was seen in 62 patients (32%). Patients with complex lesions were more likely to have had prior myocardial infarction (p < 0.001) and be current smokers (p = 0.03). During angiography, they exhibited a trend toward a greater number of diseased vessels, had a greater coronary jeopardy score (p < 0.001) and more frequent collateral flow (p = 0.03). During echocardiography, patients had a higher stress WMSI (p < 0.001) and were more likely to show ischemia in all 3 arterial territories (p < 0.01). On multivariate regression, the coronary artery jeopardy score and the presence of complex plaque morphology were independent predictors of the extent of ischemic myocardium (R 2 = 34%, p < 0.001). Thus, patients with complex plaque morphology are older, more likely to smoke, and more likely to have had prior myocardial. infarction. They exhibit more extensive disease with higher coronary jeopardy scores and a higher resting and peak stress WMSI. Despite these differences, complex plaque morphology remains an independent predictor of the extent of ischemia during stress. (C) 2003 by Excerpta Medica, Inc.

Multithreading RTOS processor design

Tese de Doutoramento Plano Doutoral em Engenharia Eletrónica e de Computadores.

Contribuição para o conhecimento da intoxicação pelo veneno dos "escorpiões"

Nous avons travaillé à Bello Horizonte, Etat de Minas, avec le venin de 4 espèces de Scorpions: Tityus bahiensis (C. L. KOCK, 1836). Tityus serrulatus (LUTZ-MELLO, 1922). Tityus dorsomaculatus (LUTZ – MELLO, 1922). Bothriurus (espèce em étude), sur un total de 13.640 individus. Nous avons essayé et observe l’action du venin sur 97 espèces differentes d’êtres vivants – depuis les chlamydozoaires jusqu’à l’«Homo sapiens». Nous avons cherché à déterminer une unité toxique «plus précise, plus régulierè». Les étalons dits «unité vésicule», «unité morsure» sont inconstants et sans rigueur. Tout au plus, peuvent ils server à l’étude de l’action générale du venin, et cela meme, dans certains cas seulement. Nous avons employé la pesée pour determiner l’unité toxique. Ce qui est important pour qui étudie ces sujets ce n’est pás lê nombre de vésicules, mais bien la quantité de venin humide ou desséché qu’elles contiennent. La balance, pour notre travail, est um moyen indicateur de bien plus grande précision que la «vésicule» ou la «morsure». Nous sommes parvenus à prouver qu’il existe une relation constante entre le poid brut des vésicules et la quantité de venin humide ou desséché qu’elles contiennent dans leur intérieur. Donc em pesant les vésicules, nous pesons indirectement le venin. Peu nous importe qu’il y ait 10 ou 100 vésicules. Il nous importe seulement de savoir combien elles pèsent, et de déterminer par ce fait, la quantité proportionnelle de vain pur. La technique générale est la suivante: Nous pesons um certain nombre de vésicules. Nous triturons ensuite, dans um mortier stérilisé et nous emulsionnons, par l’addition consécutive d’eau distillée, stérilisée. Nous filtrons l’émulsion sur le papier filtre employé em chimie, préalablement taré et desséché dans une atmosphere de chlorure de calcium. Après le filtrage on sèche à nouveau les papiers filtre employés d'abord à l'étuve et ensuite dans la même atmosphère de chlorure de calcium. Nous pesons plusieurs fois et on obtient la moyenne de ces pesées. On soustrait de cette dernière pesée le taux des substances non venimeuses, glandulaires, également dissoutes et calculées à 23 du poids brut et celles retenues par les papiers,-on obtient ainsi la moyenne réelle du venin pur contenu dans les vésicules utilisèés. Une simple divisiôn suffit pour fixer la moyenne de chacune. Ces données ont été vérifiées par les expériences faites avec du venin pur, largement obtenu dans notre Laboratoire. Nous avons trouvé de la sorte pour une vésicule de Tityus serrulatus: 0,gr.000,386 de T. bahiensis: 0,gr.001.261.24 de venin pur ce qui donne. 7/15,96 pour la 1ère. 1/8,36 pour la 2ème du poids sec de chaque vésicule. Le poids sec, pour une moyenne obtenue de 1.000 vésicules, fut de 0,gr.008,236 pour Tityus bahiensis. Maximum 0,gr.011. Minimum 0,gr.004.4 pour chacun. Pour Tityus serrulatus, en 1.049 vésicules le poids fut de 0,gr.006,08. Maximum 0,gr.014.03. Minimum 0,gr.003,1 pour chacun. C'est pour cette raison que l'unité-vésicule est incertaine. 2 poules A et B.; l'une, A, pesant 2 K.030 gr. reçoit dans une veinè, une émulsion en sèrum physiologique à 8,50/%, stérilisé, de 19 vésicules totales de Tityus serrulatus, et présence de légers phénomènes toxiques. L'autre, B, pesant 2 K.320 gr. meurt avec tous les phénomènes classiques de l'empoisonnement, par l'injection endoveineuse del'émulsion de 16 vésicules totales de venin de Tityus serrulatus! Les premières 19 vésicules pesaient 0,gr.58; les 16 derniéres-84 milligrammes. Les premières contenaient 0,gr.003. 634 et les secondes 0,gr.005.263 de venin pur! La moyenne obtenue de 6346 scorpions, (entre T. bahiensis et T. serrulatus) nous a fourni pour chacun: 0,gr.000,131,53 de venin pur, par piqûre. Si l'on spécifie: Pour 5.197 T. bahiensis. La moyenne pour une piqûre est 0,gr.000.106.15. Pour 1.149 T. serrulatus, la moyenne pour une piqûre est.......0,gr.000.246.30. La quantité a varié, selon les individus, de 0,gr.000.035.71, à 0,gr.000.436.01 de venin pur, pour une piqûre. D'après ce qui vient d'étre dit, on peut voir combien la quantité de venin éjaculé varie, chaque fois, chez les scorpions. L'unité-piqûre ne peut done pas ètre utiliseé pour des expériences dèlicates. Le mieux est de se servir de venin pur, et c'est ce que nous avons fait pour les expériences minutieuses. Quand on n'en possède pas, on peut établir pour chaque série des expériences à tenter-la dose minima mortelle en poids (grammes et fractions) de vésicules. D'après les bases ici consignées, et avec une trés petite erreur, on peut calculer la quantité de venin pur de cette dóse. Ce calcul est d'ailleurs dispensable. On peut s'en rapporter simplement au poids sec des vésicules totales et dire que la D. m. m. est de tant de milligr. secs. Comme le venin se conserve mal dans les vésicules, il faut, dans ce procédé, doser la D. m. m. toutes les fois que l'on veut procéder á une sériê d'expériences. Le venin desséché rappelle, d'après le temps de conservations au Laboratoire, celui de Crotatus terrificus et celui des Lachesis (quand il est vieux). Il est retenu au passage en partie, par les bougies Berkfeld et Chamberland. La conservation en état de dessication est la meilleure. Ainsi gardé, à l'abri de la lumierè, aux approches de 0,gr., pendant 8 mois, il perd à peine 1,2 à 1,4 de sa valeur primitive. L'echauffement à 100 gr. trouble une dissolution de venin dans l'eau distilleé; sans atteindre toutefois son pouvoir toxique, quand on l'injecte par la voie intra-cérébrale. Nous avons fait l'experience par 11 voies diverses. Sur des animaux sensibles, nous n'avons pas obtenu de phénomènes toxiques, apparemment, par les voies suivantes: 1) buccale; 2) gastrique; 3) rectale; 4) chambre oculaire antérieure; 5) cornéenne; 6) trachéenne; 7) meningée {sur; intra; 8) simple contact, bien que direct, avec le systemè nerveux central. La gravité des phènomènes décroît suivant l'échelle ci-dessous: 1) intra-cérébrale...