Az államcsőd költségei régen és ma (Costs of sovereign defaults now and long ago)

Az államoknak nyújtott hitelekre gyakran gondolunk biztonságos befektetésként, lehetetlen vagy legalábbis valószerűtlen kimenetelként kezelve az államcsőd lehetőségét. Pedig államcsődök azóta vannak, amióta szuverén államok hitelt vesznek fel, és még csak nem is ritka eseményekről van szó. Amikor egy-egy válság vagy csődesemény felhívja erre a figyelmünket, a leggyakrabban elhangzó kérdés az, hogy miért következett be a csőd. Ebben a tanulmányban a szerző ennél furcsább kérdésre hívja fel a figyelmet: mi késztet egy hitelt felvevő államot arra, hogy visszafizesse hiteleit, vagyis miért nem megy csődbe? Ez rögtön felvet egy további, talán még meglepőbb problémát: miért kap egyáltalán egy szuverén állam hitelt? Ezekre a kérdésekre már régóta tudni véljük a választ: azért, mert az államcsődnek költségei vannak. A lehetséges költségek és a hozzájuk kapcsolódó empirikus kutatások értelmezésével és rendszerezésével, az ellentmondások feltárásával azonban a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy bár elképzeléseink vannak és lehetnek, valójában nem ismerjük a törlesztést kikényszerítő és így az államadósságok létezését biztosító mechanizmusokat. Talán éppen azért nem, mert az államcsőd lehetséges politikai, gazdasági következményei - azaz költségei - idővel legalább annyira változnak, mint öltözködési, étkezési és közlekedési szokásaink. ____ Loans to sovereign states are often referred to as safe investments, treating default as an impossible or at least improbable event. Yet sovereign defaults have been arising ever since countries borrowed money. They are not rare at all. When a debt crisis or default event draws attention to the problem, the commonest question put is why defaults occur. This paper stresses the need to ask a less common question as well: why sovereign states repay loans, why they do not default. Consequent on that is why rational lenders give money to countries. The answer to these questions seems to be because defaults are costly. The paper reviews and systematizes possible cost types and explores inconsistencies in the related literature, to show that the mechanisms supporting the existence of sovereign debts are not precisely known. One reason why costs of defaults are challenging to study may be that the possible political and economic consequences of defaults change over time.

A comprehensive approach to the euro-area debt crisis

The euro area‘s sovereign debt crisis continues though significant steps have been taken to resolve it. This paper proposes a comprehensive solution to the crisis based on three pillars: a plan to restore banking sector soundness in the whole euro area, a resolution of sovereign debt crisis -including a revision of EU assistance facilities and a reduction of the Greek public debt- and a strategy to foster growth and competitiveness. The paper provides novel estimates and analysis focusing on the current situation of Greece, Ireland, Portugal and Spain.

Megmenthető-e az euróövezet? (Can the eurozone be saved?)

Az euró válságának szélesebb globális összefüggései vannak, mind a kiváltó okait, mind a nemzetközi pénzügyi rendszer működésének hiányosságait illetően. Az európai monetáris integráció szilárd reálgazdasági alapokon nyugszik. Az euró teljesítménye mind az árstabilitás, mind az árfolyamok ingadozása tekintetében megfelelőnek tekinthető. Az euróválság szuverénadósság-válság, és leginkább a zóna egyes (déli) országait érinti. Az euróválság okai többrétűek: ezek között az eurózóna hibás konstrukcióját, téves koncepcionális feltételezéseit, a politikai kompromisszumokkal folyamatosan megnyomorított működését említhetjük leginkább. A közös pénz önmagában nem oka a válságnak és nem is bűvös ellenszer. A hibás gazdaságpolitikáért belül ugyanúgy bűnhődni kell, mint kívül. Görögország, vagy Írország elsősorban nem azért került válságba, mert tagjai az eurózónának, hanem mert hibás gazdaságpolitikát folytattak. Nem zárható ki az eurózóna szétesése, de kicsi az esélye. / === / The euro crisis has broad global connections, both in terms of deficiencies of the international monetary system, and of the crisis of the global financial markets. The European monetary integration is based on strong real-economic foundations. The performance of the euro has been satisfactory both in terms of price and exchange rate stability. The present crisis is a sovereign debt crisis, and it is concentrated mainly on some Southern members. The causes of the crisis are manifold: wrong institutional and policy structures, mistaken conceptual assumptions, and the distortion of its operation by continuous political compromises. The contradictions between common monetary policy and the national fiscal policies, the failure of disciplining role of the markets, the weakness of control of national fiscal policies, the dangers of "one size fits all" monetary policy, the failure of finding the proper national policy mixes, particularly in terms of income and structural policies, and the underestimation of social and cultural differences, can be particularly stressed. The common monetary policy failed to secure the necessary equilibrium among liquidity, stability and growth. Greece and Ireland got in crisis not because they are members of the euro zone, but because of their mistaken economic policies. The collapse of the euro zone cannot be excluded, but the chances of it are limited.

Rules-based economic governance in the European Union: A reappraisal of national fiscal rules.

The economic and financial crisis of 2007/2009 has posed unexpected challenges on both the global and the regional level. Besides the US, the EU has been the most severely hit by the current economic crisis. The financial and banking crisis on the one hand and the sovereign debt crisis on the other hand have clearly shown that without a bold, constructive and systematic change of the economic governance structure of the Union, not just the sustainability of the monetary zone but also the viability of the whole European integration process can be seriously undermined. The current crisis is, however, only a symptom, which made all those contradictions overt that were already heavily embedded in the system. Right from the very beginning, the deficit and the debt rules of the Maastricht Treaty and the Stability and Growth Pact have proved to be controversial cornerstones in the fiscal governance framework of the European Economic and Monetary Union (EMU). Yet, member states of the EU (both within and outside of the EMU) have shown an immense interest in adopting numerical constraints on the domestic level without hesitation. The main argument for the introduction of national fiscal rules was mostly to strengthen the accountability and credibility of national fiscal policy-making. The paper, however, claims that a relatively large portion of national rules were adopted only after the start of deceleration of the debt-to-GDP ratios. Accordingly, national rules were hardly the sole triggering factors of maintaining fiscal discipline; rather, they served as the key elements of a comprehensive reform package of public budgeting. It can be safely argued, therefore, that countries decide to adopt fiscal rules because they want to explicitly signal their strong commitment to fiscal discipline. In other words, it is not fiscal rules per se what matter in delivering fiscal stability but a strong political commitment.