18 resultados para sovereign debt crises
em Corvinus Research Archive - The institutional repository for the Corvinus University of Budapest
Resumo:
The euro area‘s sovereign debt crisis continues though significant steps have been taken to resolve it. This paper proposes a comprehensive solution to the crisis based on three pillars: a plan to restore banking sector soundness in the whole euro area, a resolution of sovereign debt crisis -including a revision of EU assistance facilities and a reduction of the Greek public debt- and a strategy to foster growth and competitiveness. The paper provides novel estimates and analysis focusing on the current situation of Greece, Ireland, Portugal and Spain.
Resumo:
Az euró válságának szélesebb globális összefüggései vannak, mind a kiváltó okait, mind a nemzetközi pénzügyi rendszer működésének hiányosságait illetően. Az európai monetáris integráció szilárd reálgazdasági alapokon nyugszik. Az euró teljesítménye mind az árstabilitás, mind az árfolyamok ingadozása tekintetében megfelelőnek tekinthető. Az euróválság szuverénadósság-válság, és leginkább a zóna egyes (déli) országait érinti. Az euróválság okai többrétűek: ezek között az eurózóna hibás konstrukcióját, téves koncepcionális feltételezéseit, a politikai kompromisszumokkal folyamatosan megnyomorított működését említhetjük leginkább. A közös pénz önmagában nem oka a válságnak és nem is bűvös ellenszer. A hibás gazdaságpolitikáért belül ugyanúgy bűnhődni kell, mint kívül. Görögország, vagy Írország elsősorban nem azért került válságba, mert tagjai az eurózónának, hanem mert hibás gazdaságpolitikát folytattak. Nem zárható ki az eurózóna szétesése, de kicsi az esélye. / === / The euro crisis has broad global connections, both in terms of deficiencies of the international monetary system, and of the crisis of the global financial markets. The European monetary integration is based on strong real-economic foundations. The performance of the euro has been satisfactory both in terms of price and exchange rate stability. The present crisis is a sovereign debt crisis, and it is concentrated mainly on some Southern members. The causes of the crisis are manifold: wrong institutional and policy structures, mistaken conceptual assumptions, and the distortion of its operation by continuous political compromises. The contradictions between common monetary policy and the national fiscal policies, the failure of disciplining role of the markets, the weakness of control of national fiscal policies, the dangers of "one size fits all" monetary policy, the failure of finding the proper national policy mixes, particularly in terms of income and structural policies, and the underestimation of social and cultural differences, can be particularly stressed. The common monetary policy failed to secure the necessary equilibrium among liquidity, stability and growth. Greece and Ireland got in crisis not because they are members of the euro zone, but because of their mistaken economic policies. The collapse of the euro zone cannot be excluded, but the chances of it are limited.
Resumo:
The economic and financial crisis of 2007/2009 has posed unexpected challenges on both the global and the regional level. Besides the US, the EU has been the most severely hit by the current economic crisis. The financial and banking crisis on the one hand and the sovereign debt crisis on the other hand have clearly shown that without a bold, constructive and systematic change of the economic governance structure of the Union, not just the sustainability of the monetary zone but also the viability of the whole European integration process can be seriously undermined. The current crisis is, however, only a symptom, which made all those contradictions overt that were already heavily embedded in the system. Right from the very beginning, the deficit and the debt rules of the Maastricht Treaty and the Stability and Growth Pact have proved to be controversial cornerstones in the fiscal governance framework of the European Economic and Monetary Union (EMU). Yet, member states of the EU (both within and outside of the EMU) have shown an immense interest in adopting numerical constraints on the domestic level without hesitation. The main argument for the introduction of national fiscal rules was mostly to strengthen the accountability and credibility of national fiscal policy-making. The paper, however, claims that a relatively large portion of national rules were adopted only after the start of deceleration of the debt-to-GDP ratios. Accordingly, national rules were hardly the sole triggering factors of maintaining fiscal discipline; rather, they served as the key elements of a comprehensive reform package of public budgeting. It can be safely argued, therefore, that countries decide to adopt fiscal rules because they want to explicitly signal their strong commitment to fiscal discipline. In other words, it is not fiscal rules per se what matter in delivering fiscal stability but a strong political commitment.
Resumo:
A dolgozat első részében röviden áttekintjük a 2007-ben kezdődött pénzügyi válság lefolyását és a válsághoz vezető okokat. A bemutatás során igyekszünk végig a mögöttes folyamatokra és azok mozgatórugóira koncentrálni, ezzel megragadva a válság egyfajta "elméletét". A bemutatásból láthatóvá válik a hitelderivatívák kiemelt szerepe a válság során. A dolgozat második részében az egyik legnépszerűbb hitelderivatív termék, a szintetikus fedezett adósságkötelezettségek (CDO-k) matematikai modellezését és annak problémáit mutatjuk be. Sokak szerint ezek a matematikai modellek okozták - vagy legalábbis felerősítették - a válságot. Az elemzés során megmutatjuk, hogy nemcsak a modellezési eszközök nem voltak megfelelők, hanem az árazás elve sem állta meg a helyét a kockázatsemleges árazási keretben. Ez az eredmény élesen rámutat a mögöttes elméletek válságára. / === / The first part of the paper examines briefly the financial crisis of 2007 and its causes, focusing on its driving processes and key motifs. This shows clearly the importance and centrality of credit derivatives in the crisis. The second part presents a mathematical modelling of one of the most popular credit derivative products: synthetic collateralized debt obligations, along with the drawbacks and problems of the modelling process. It is widely claimed that these products caused or at least precipitated the crises. The authors show not only that the modelling tools were inappropriate, but that the principle for pricing did not match adequately the risk-neutral valuation framework.
Resumo:
A cikk a tulipánmániával foglalkozó tanulmány folytatása (Madarász [2009]). A Déltengeri Társaság 1720-as fellendülése és kipukkadása mindmáig egyike a pénzügyi történelem leghíresebb és leggyakrabban emlegetett buborékainak. A közgazdaságtanban a buborék sokáig nem volt fontos téma, de az utóbbi időben ismét divatba jött. A tanulmány először a buborékmetafora néhány irodalmi példáját mutatja be, majd összefoglalja az angol államadósság kialakulását, a korai modern fiskális-militarista állam létrejöttét és a pénzügyi forradalom különböző interpretációit. A Déltengeri Társaság történetének, az adósság-részvény csere lebonyolításának és a korabeli vélemények spektrumának ismertetése után áttekintést ad arról, milyen módon és céllal használták fel az 1720-as eseményeket közgazdászok és történészek saját magyarázataikban. Ezek skálája a tudatos csalástól a befektetők irracionális mániáján át a racionális buborék kialakulásáig terjed. / === / The first part of the study (published here in 2009) was devoted to "tulipmania". This article continues the account of early bubbles and crises with the 1720 boom and bust of the South Sea Company, which is to this day one of the best known and most cited examples in history. For several decades, bubbles were not seen as an important issue in economic and financial theory, but recent events have focused attention on them again. The author introduces some historical examples of the bubble metaphor in literature, before giving an account of the emergence of British public debt and the fiscal-military state, and summarizing various interpretations of the financial revolution. An account of the South Sea Bubble, a detailed description of the debt-equity swap, and citations from some contemporary investors and observers are followed by an overview of the way the events of 1720 were used subsequently by various economists and historians in their own theorizing and explanations. The interpretations placed on it range from deliberate fraud, through irrational investment mania, to the emergence of a rational bubble.
Resumo:
A cikk a tulipánmániával foglalkozó tanulmány folytatása (Madarász [2009]). A Déltengeri Társaság 1720-as fellendülése és kipukkadása mindmáig egyike a pénzügyi történelem leghíresebb és leggyakrabban emlegetett buborékainak. A közgazdaságtanban a buborék sokáig nem volt fontos téma, de az utóbbi időben ismét divatba jött. A tanulmány először a buborékmetafora néhány irodalmi példáját mutatja be, majd összefoglalja az angol államadósság kialakulását, a korai modern fiskális-militarista állam létrejöttét és a pénzügyi forradalom különböző interpretációit. A Déltengeri Társaság történetének, az adósság-részvény csere lebonyolításának és a korabeli vélemények spektrumának ismertetése után áttekintést ad arról, milyen módon és céllal használták fel az 1720-as eseményeket közgazdászok és történészek saját magyarázataikban. Ezek skálája a tudatos csalástól a befektetők irracionális mániáján át a racionális buborék kialakulásáig terjed. / === / The first part of the study (published here in 2009) was devoted to "tulip-mania". This article continues the account of early bubbles and crises with the 1720 boom and bust of the South Sea Company, which remains to this day one of the best known and most cited examples in history. For several decades, bubbles were not seen as an important issue in economic and financial theory, but recent events have focused attention on them again. The author introduces some historical examples of the bubble metaphor in literature, before describing the emergence of British public debt and the fiscal/military state, and summarizing various interpretations of the financial revolution. An account of the South Sea Bubble, a detailed description of the debt-equity swap, and citations from some contemporary investors and observers are followed by an overview of how the events of 1720 were used subsequently by various economists and historians in their theorizing and explanations. Such interpretations range from deliberate fraud, through irrational investment mania, to the emergence of a rational bubble.
Resumo:
Az államoknak nyújtott hitelekre gyakran gondolunk biztonságos befektetésként, lehetetlen vagy legalábbis valószerűtlen kimenetelként kezelve az államcsőd lehetőségét. Pedig államcsődök azóta vannak, amióta szuverén államok hitelt vesznek fel, és még csak nem is ritka eseményekről van szó. Amikor egy-egy válság vagy csődesemény felhívja erre a figyelmünket, a leggyakrabban elhangzó kérdés az, hogy miért következett be a csőd. Ebben a tanulmányban a szerző ennél furcsább kérdésre hívja fel a figyelmet: mi késztet egy hitelt felvevő államot arra, hogy visszafizesse hiteleit, vagyis miért nem megy csődbe? Ez rögtön felvet egy további, talán még meglepőbb problémát: miért kap egyáltalán egy szuverén állam hitelt? Ezekre a kérdésekre már régóta tudni véljük a választ: azért, mert az államcsődnek költségei vannak. A lehetséges költségek és a hozzájuk kapcsolódó empirikus kutatások értelmezésével és rendszerezésével, az ellentmondások feltárásával azonban a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy bár elképzeléseink vannak és lehetnek, valójában nem ismerjük a törlesztést kikényszerítő és így az államadósságok létezését biztosító mechanizmusokat. Talán éppen azért nem, mert az államcsőd lehetséges politikai, gazdasági következményei - azaz költségei - idővel legalább annyira változnak, mint öltözködési, étkezési és közlekedési szokásaink. ____ Loans to sovereign states are often referred to as safe investments, treating default as an impossible or at least improbable event. Yet sovereign defaults have been arising ever since countries borrowed money. They are not rare at all. When a debt crisis or default event draws attention to the problem, the commonest question put is why defaults occur. This paper stresses the need to ask a less common question as well: why sovereign states repay loans, why they do not default. Consequent on that is why rational lenders give money to countries. The answer to these questions seems to be because defaults are costly. The paper reviews and systematizes possible cost types and explores inconsistencies in the related literature, to show that the mechanisms supporting the existence of sovereign debts are not precisely known. One reason why costs of defaults are challenging to study may be that the possible political and economic consequences of defaults change over time.
Resumo:
A szerző azt a kérdést vizsgálja, hogy a vállalat működése során a likvid eszközök mekkora arányát tartsa fenn. A kérdést a finanszírozás szemszögéből veti fel, mivel a hitelezés okozta korlátok jelentősen befolyásolják a likvid eszköz tartalékolásának motivációit. A cikk a vállalkozói-hitelezői információs kapcsolat háromféle esetében mutatja be az eszközfedezettel rendelkező hitelek adósságszolgálatát meghatározó tényezőket. Elsőként a teljes információs viszony melletti stratégiákkal meghatározott adósságszolgálatot vizsgálja, majd a második típusú információs kapcsolatban a nem megfigyelhető vállalkozói erőfeszítéseket feltételezve adja meg az adósságszolgálat fizetésének ex ante és ex post egyensúlyát. Harmadikként, a nem igazolható vállalati adatok feltevése mellett teljes és részleges eszközfedezetre is meghatározza az optimális vállalkozói likviditási politikát, és tárgyalja az itt fennálló ellentéteket. Megmutatja, hogy részleges eszközfedezet mellett 1. újratárgyalható a hitelszerződés, és a stratégiai adósságszolgálatot nem lehet elkerülni, 2. a likviditásoptimalizálásnak nincs ex post Pareto-egyensúlyi megoldása, ugyanis a hitelszerződésben részt vevő felek alkuereje határozza meg a vállalat likviditásának szintjét. / === / This paper investigates what the liquid asset ratio for firms should be. Financing constraints significantly influence motivations for liquidity hoarding. The article shows the determinants of secured debt services for three different information cases of a lender-borrower relationship. First, it examines the strategic debt service under full information, and then, assuming non-observable entrepreneurial efforts, it gives the ex ante and ex post equilibria of the strategic debt service. The third case supposes non-verifiable firm information; this provides the optimal corporate liquidity policy and explains the contrary propositions. It shows that under not fully secured collateral, 1. the debt contract is renegotiable; the lender cannot avoid the strategic debt service, 2. there is no ex post optimal Pareto efficient solution to liquidity policy, because the corporate liquidity ratio is determined by the bargaining power of the partners in the debt contract.
Resumo:
Az Európai Unió megújuló gazdasági kormányzási rendszerének egyik meghatározó pillére a diszkrecionális gazdaságpolitikával szemben megfogalmazott szabályalapúság lesz. A minden korábbinál erősebb és vélhetően hatékonyabb szabályok bevezetésének legelkötelezettebb híve Németország. Az elmúlt évtizedekben a folyó költségvetési kiadások hiányból történő finanszírozásának tilalmát előíró aranyszabályt inkább kevesebb, mint több sikerrel alkalmazó Németország most arra vállalkozott, hogy nem csak saját hatáskörben vezeti be az ún. adósságféket, hanem követendő példaként állítja azt a többi tagország elé is. Írásunkban az aranyszabály, illetve az adósságfék előnyeit és hátrányait vesszük számba a német tapasztalatok felhasználásával. / === / The need to strengthen rules-based fiscal policy has emerged as a widely shared consensus amongst policy-makers in the recent economic and financial crisis. Germany has become the most devoted advocator of the new regime, where more innovative and effective fiscal rules are supposed to play an even bigger role than before. Germany supports such a move however not only in rhetoric but also in practice. It decided to abandon its several decade old golden rule and to adopt a more sophisticated one, the so-called debt-brake. This article provides a cost-benefit analysis of both the previous and the new fiscal rule.
Resumo:
A 2007 óta kibontakozó válság újból divatba hozta a korai buborékok és válságok témáját. A jelenlegi válság nyomán újraéledtek a makroökónómiai viták, kétségessé vált a "nagy mérséklődés" és az újklasszikus szintézis érvényessége. Az 1634-1637 közötti holland tulipánmánia - mint az első buborék - sokféle értelmezése ismeretes: a tömeghisztéria kitörésétől a hatékony pénzügyi piacok korai példáján át a kulturális sokkig. Áttekintve ezeket, a cikk visszavezeti a tulipánmánia közismert anekdotikus leírásait az eredeti forrásokig, és megmutatja, milyen módon és céllal használták fel ezeket a közgazdászok és történészek saját elemzéseikben. / === / The accounts of early bubbles and crises are becoming fashionable again in economic discourse during the recent downturn. The article, having looked at the revival of macroeconomic debate provoked by the failure of current theory, sums up various interpretations of the Dutch tulip mania of 1634-7. These range from an outburst of popular madness, through an early example of an efficient financial market, to an instance of culture shock. Some well-known anecdotes about tulip mania are traced back to their original sources, and the article explores the various patterns and intentions in the use economists and historians have made of them.
Resumo:
There are two possible responses to the Greek debt crisis: ‘Plan A’, continued official lending, for as long as needed, with possible voluntary private sector involvement, and ‘Plan B’, coercive preemptive or post-default restructuring with significant face value reduction in privately-held debt. Both options have risks, but it is necessary to move to Plan B sooner or later. The impact on Greece could be mitigated by foreign bank ownership and proper liquidity support measures. The direct spillover impact on the rest of the euro area seems small. But there is the risk of contagion, which is a serious concern. There is a cautious case for delaying somewhat Plan B in order to prepare for it.
Resumo:
Highlights: • Iceland, Ireland and Latvia experienced similar developments before the crisis, such as sharp increases in banks’ balance sheets and the expansion of the construction sector. However the impact of the crisis was different: Latvia was hit harder than any other country in the world. Ireland also suffered heavily, while Iceland came out from the crisis with the smallest fall in employment, despite the greatest shock to the financial system. • There were marked differences in policy mix: currency collapse in Iceland but not in Latvia, letting banks fail in Iceland but not in Ireland, and the introduction of strict capital controls only in Iceland. The speed of fiscal consolidation was fastest in Latvia and slowest in Ireland. • Economic recovery has started in all three countries and there are several encouraging signals. The programme targets in terms of fiscal adjustment, structural reforms and financial reform are on track in all three countries. • Iceland seems to have the right policy mix. • Internal devaluation in Ireland and Latvia through wage cuts did not work, because privatesector wages hardly changed. The productivity increase was significant in Ireland and moderate in Latvia, yet was the result of a greater fall in employment than the fall in output, with harmful social consequences. • The experience with the collapse of the gigantic Icelandic banking system suggests that letting banks fail when they had a faulty business model is the right choice. • There is a strong case for a European banking federation.
Resumo:
A hálózati megközelítés alapján a vállalatok nem izoláltan működő szervezetek. A kis- és középvállalkozások számára a hálózatok, a partnerkapcsolatok jelentős támogatást képesek biztosítani a növekedés, a tanulás és az innovációs tevékenység során. A szerző a hálózati, partneri kapcsolatok szerepét a válság idején vizsgálta, kvalitatív kutatás keretében. A tanulmány fontos megállapítása, hogy nem kizárólag a hálózatban rejlő lehetőségek, hanem a korábban biztos partneri kapcsolatok megszűnése is indukálhat innovációt a válság idején, valamint a biztonság, a tartalék-erőforrások megléte esetén lassabb a piaci reagálás, kevésbé kerül előtérbe a változás, s főként az innovációs tevékenység ______ Based on the network perspective companies are not isolated organizations. Networks and partnerships mean a significant support for SMEs in growth, learning and innovation. The author examines the role of networks and partnerships during the crisis, in a qualitative research. An important result of the paper is that not only the opportunities in networks but also the decomposition of prior secure relationships can induce innovation during the crisis. Moreover in case of safety and slack resources the reaction is slower, change and innovation come to the front less.
Resumo:
Keynesian policy was quite successful in the post-war decades in Western Europe, but by the late 1960s lost its efficiency due to changes in conditions rather than its mistaken logic. The lesson from the first global crisis erupting in early 1970s and also from the subsequent several crises since then is that the increasing crisis propensity of the world economy is rooted in its inherent disequilibria stemming from deep inequalities, asymmetrical interdependencies and disintegrated socio-economic structures. In view of the failure of the prevailing methods of crisis management, particularly those undifferentiated, antisocial austerity measures corresponding to a neo-liberal monetarist concept which neglects this lesson, many economists prefer the Keynesian recipe. However, since global crises need global solution, and the spread of conspicuous consumption modify the demand constraint, its application must be adjusted to reality, and requires some global governance which may pave the way for a global oeco-social market economy.
Resumo:
Számos publikáció bizonyította, hogy az elemzők a tőzsdei vállalatokra készült egy részvényre jutó nyereség- (EPS-earnings per share) előrejelzéseikben szisztematikusabban kedvezőbb tervértéket adnak meg, mint a tényérték. A cikkben az EPS-előrejelzéseket vizsgálta meg a szerző a válság első másfél évében, melyek ezen időszakban is optimistának bizonyultak a vizsgált adatbázison. Az elmúlt húsz évben számos magyarázat látott napvilágot a pénzügyi előrejelzésekben tapasztalható „túltervezésre”. A viselkedéstani magyarázatok jelentős része az elemzők túlzott önbizalmát, jövőbe vetett túlzott optimizmusát jelölték meg okként. Jelen cikk – az empirikus kutatáson túl – nagy hangsúlyt fektet a két fogalom részletes bemutatására, mivel a válság éveit is optimista EPS-előrejelzések jellemezték. _____ There are numerous evidences from the 1980s that analysts give systematically more favorable forecasts for the earnings per share of listed companies than the fact, i.e. they are generally optimistic. In the current article the author investigated the EPS forecasting error in the first two and a half years of the crisis (2008-2010), which was also proved to be an era of the optimistic forecasting error. During the last 20 years reasons of so called “overplanning” have been explained in several ways. Many of these cognitive thinking patterns explanations relied on the phenomenon of overconfidence, and overoptimism without giving detailed description of these concepts. Beside the empirical part of the research current article puts more emphasis on the analysis of these theoretical concepts.