Az európai gazdasági kormányzás előtt álló kihívások. A hármas tagadás lehetetlensége (Challenges of European economic governance. The impossible trinity of denial.)

Az európai gazdasági integráció folyamata olyan kényszerhelyzetekben formálódott a múltban, amelyek a közgazdaságtudományban jól ismert lehetetlen háromság alapján is leírhatók. Az Európai Monetáris Rendszer a rögzített árfolyam-mechanizmusra és önálló jegybanki politikára épített, korlátozva a tőkemozgásokat. A Gazdasági és Monetáris Unió ugyanakkor a tőke szabad áramlásával és az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítésével felszámolta a tagállami szintű jegybanki autonómiát. Az euróövezet működése egyszersmind arra a háromszoros tagadásra épül(t), hogy 1. nem lehetséges az euróövezetből való kilépés, 2. nem engedélyezett a kimentés és 3. nem kerülhet sor államcsődre. A 2008-ban Európát is elérő pénzügyi és gazdasági válság azonban elemi erővel mutatott rá e hármas tiltás tarthatatlanságára. A gazdasági kormányzás körül kibontakozott viták így jól közelíthetők a három tiltó szabály egyidejű érvényesülése lehetetlenségének bemutatásával, számba véve az egyes opciók költségeit és lehetséges hasznait. / === / The process of economic integration in the EU has been shaped by the well-known theorem of the impossible trinity. Accordingly, the European Monetary System was built upon a mix of a fixed exchange-rate regime and an autonomous monetary policy, thereby constraining capital mobility. In launching the EMU project, the EU countries decided to fix national currencies irrevocably and maintain full capital mobility, in exchange for delegating their monetary policy upwards to a supranational level. The introduction of the Euro zone, however, has simultaneously meant denial of the following three elements: (1) exit, (2) bail-out, and (3) default. Nevertheless, the 2008–9 financial and economic crisis has demonstrated mercilessly that these three pillars are incompatible with each other. So the current debates on reshaping economic governance in the EU can be modelled by introducing the “impossible trinity of denial”, concentrating on the benefits and the costs of each option.

The 3 per cent Barcelona Target: A Critical Appraisal of the Failure of the Lisbon Strategy’s Knowledgebased Economy and Society Project

Ten years after the unanimous approval of the Lisbon Strategy at a special meeting of the European Council on 23-24 March 2000 in Lisbon, it will be inevitable for the European Council, the European Commission and the majority of the EU member states to face with its fi asco and to account for the reasons of their fundamental policy, governance and economic failures in 2010. The recent turbulence of the global economy offers some excuses for the underperformance of the main objectives of the Lisbon Strategy in the essential social and economic domains, like job creation, economic growth, and environmental sustainability. Negative growth rates, macroeconomic and fi nancial instability, the contraction of the internal and external markets of the European economy, drop in demand for capital investment, goods and services, sinking corporate revenues, depreciation of corporate assets, increasing private and public indebtedness, falling rate of employment, weakening social cohesion, widening social inequality, and so forth not only deprive the majority of the EU member states of fulfi lling the main objectives of the Lisbon Strategy but also drive them into worse social and economic conditions in many policy domains than they were in 2000.