Járadékteremtés és az áldemokráciák = Rent creation and pseudo-democracies

Tanulmányunkban egy olyan rendszerrel foglalkozunk, amely köztes helyet foglal el a demokrácia és az autokrácia között, mindkettő jegyeit magán viseli, és amelyet ezért áldemokráciának nevezünk. A rendszer működési sajátosságait a járadékok szemszögéből vizsgáljuk, és arra keressük a választ, hogy demokratikus országokban hogyan képes egy párt tartósan domináns pozícióban maradni. Modellünk segítségével összekapcsoljuk a járadékteremtést a szavazatok maximalizálásának céljával, és bemutatjuk, miért jelenthet racionális döntést a hatalmon lévők számára a rövid távú optimumon túlmutató járadékteremtés is. A modell rávilágít arra, hogy a többletjáradékok segítségével a kormányzat - klientúrája megerősítése, a demokratikus rendszer határainak feszegetése, valamint az ellenzék visszaszorítása révén - hosszú távú előnyökre tehet szert, áldemokráciát hozva létre. Történelmi példák jól mutatják, hogy a rendszer bukását végül általában a gyengébb gazdasági teljesítmény és a korrupció széles körűvé válása kényszeríti ki. _____ The paper focuses on a specific political system lying between democracy and autocracy, which has similarities to both. Called here a pseudo-democracy, it is examined from the point of view of rents. The paper enquires how a democracy can allow a single party to dominate the political landscape for a long period. The author constructs a model to link rent creation to vote maximization, arguing that it can be rational for incumbents to increase rents beyond the short-term optimum. The model also reveals that surplus rents may offer long-term gains to an elite by strengthening its clientčle, challenging the systemic political framework and holding back the opposition. Historical examples show that the end-result of a pseudo-democratic system will usually be to weaken economic performance and increase corruption.

State–society relations in a dynamic framework: The case of the Far East and Sub-Saharan Africa.

According to the textbook approach, the developmental states of the Far East have been considered as strong and autonomous entities. Although their bureaucratic elites have remained isolated from direct pressures stemming from society, the state capacity has also been utilised in order to allocate resources in the interest of the whole society. Yet, society – by and large –has remained weak and subordinated to the state elite. On the other hand, the general perception of Sub-Saharan Africa (SSA) has been just the opposite. The violent and permanent conflict amongst rent-seeking groups for influence and authority over resources has culminated in a situation where states have become extremely weak and fragmented, while society – depending on the capacity of competing groups for mobilising resources to organise themselves mostly on a regional or local level (resulting in local petty kingdoms) – has never had the chance to evolve as a strong player. State failure in the literature, therefore, – in the context of SSA – refers not just to a weak and captured state but also to a non-functioning, and sometimes even non-existent society, too. Recently, however, the driving forces of globalisation might have triggered serious changes in the above described status quo. Accordingly, our hypothesis is the following: globalisation, especially the dynamic changes of technology, capital and communication have made the simplistic “strong state–weak society” (in Asia) and “weak state–weak society” (in Africa) categorisation somewhat obsolete. While our comparative study has a strong emphasis on the empirical scrutiny of trying to uncover the dynamics of changes in state–society relations in the two chosen regions both qualitatively and quantitatively, it also aims at complementing the meaning and essence of the concepts and methodology of stateness, state capacity and state-society relations, the well-known building blocks of the seminal works of Evans (1995), Leftwich (1995), Migdal (1988) or Myrdal (1968).

A gyenge hazai innovációs teljesítmény intézményi magyarázatához. Vitaírás a nemzetközi innovációs versenyben való részvétel akadályairól (Towards an institutional explanation of the country's weak innovation performance)

Miért van a magyar gazdaság hasonlóan kritikus helyzetben, mint a rendszerváltást megelőző időkben? Miért nem sikerül az eladósodást megállítani, a gazdaságot konszolidálni, és fenntartható növekedési pályára állítani? Ennek közvetlen okát a szerzők a fejlődés féloldalasságában és a duális gazdasági szerkezetben látják. A piacgazdasági intézmények bevezetése ugyanis nem járt együtt az egész gazdaságot (vagy legalábbis annak nagy részét) átfogó, a tudásvezérelt információgazdaság felé mutató, gyors fejlődéssel. Számos indikátor azt jelzi, hogy az ország lemaradt a nemzetközi innovációs versenyben. Az innovációk elégtelensége azonban nem véletlen, nem exogén adottság, hanem a formális piaci intézmények mögött meghúzódó valós intézményi berendezkedéssel, a gazdaságban ténylegesen észlelhető magatartásmintákkal magyarázható. A piacgazdasági intézmények és jogi keretek, amelyek elvileg lehetőséget adnak az erőforrásokhoz való szabad és nyílt hozzáférésre, csak részben töltődtek meg tartalommal. Az országban még mindig meglehetősen korlátozott a sikeres belépés lehetősége a piaci és a politikai arénába, azaz a magyar társadalom - a north-i terminológiával élve - "korlátozott hozzáférésre alapozott társadalomként" írható le. Az a tény, hogy a piaci szereplők esélyei az államhoz és intézményeihez fűződő kapcsolatoktól függően nagyban különböznek egymástól, és a gazdasági szereplők rendszerszerűen használják e kapcsolatokat járadékszerzésre, lefojtja az innovációt, és újra és újra megakasztja a fejlődést. / === / Why is Hungary's economy still in a critical state similar to the one before the change of system? Why is the indebtedness not being halted, the economy consolidated or vital structural reforms performed? The authors see the direct cause in lopsided development and a dual economic structure. The introduction of market economic institutions was not followed by rapid, overall development towards a knowledge-led, information economy. Several indicators show how Hungary has fallen behind in competition for international innovation. The inadequacy is not a fortuitous, exogenous attribute, but explicable in terms of a real institutional setup underlying the formal market institutions, and of actual behaviour patterns found in the economy. Only in part has substance been gained by the institutions and legal frames of a market economy that theoretically would provide free and open access to resources. The scope for successful entry into the market or political arena remains very narrow, so that in Douglass North's terms, Hungary's is still "a society based on restricted access." Innovation is stifled and development repeatedly impeded by the fact that market players' chances differ widely depending on their connections with the state and its institutions and such connections are used regularly in rent-seeking.

The corruption risks of EU funds in Hungary

In corruption, a group of players gain an economic advantage without providing any socially beneficial services in return, therefore corruption is considered to be a form of rent-seeking. Similar to other forms of rent-seeking, corruption causes losses on a societal level, due to the less efficient allocation of resources, as well as the costs of operation and prosecution. Fighting corruption is important not just because of ethical but also economic considerations. Contributions from the European Union are making possible the use of more funds than ever, and spending the full amount of this money is a priority preference of the government. The abundance of funds and the pressure on absorption increase corruption, by the managers of the funds overplanning the amount of money to be allocated to individual tender invitations, setting generous rules on eligible costs, and specifying low rates of own contribution wherever possible. As a result, the opportunities for rent-seeking are increased, as it is worth it for beneficiaries to carry out the project even after relinquishing part of the funds they have been awarded. Thus, the abundance of funds generates a sphere of corruption in which rent-seekers may appear on various levels of the system, often even without the knowledge or approval of those on higher decisionmaking levels.