Az európai gazdasági kormányzás előtt álló kihívások. A hármas tagadás lehetetlensége (Challenges of European economic governance. The impossible trinity of denial.)

Az európai gazdasági integráció folyamata olyan kényszerhelyzetekben formálódott a múltban, amelyek a közgazdaságtudományban jól ismert lehetetlen háromság alapján is leírhatók. Az Európai Monetáris Rendszer a rögzített árfolyam-mechanizmusra és önálló jegybanki politikára épített, korlátozva a tőkemozgásokat. A Gazdasági és Monetáris Unió ugyanakkor a tőke szabad áramlásával és az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítésével felszámolta a tagállami szintű jegybanki autonómiát. Az euróövezet működése egyszersmind arra a háromszoros tagadásra épül(t), hogy 1. nem lehetséges az euróövezetből való kilépés, 2. nem engedélyezett a kimentés és 3. nem kerülhet sor államcsődre. A 2008-ban Európát is elérő pénzügyi és gazdasági válság azonban elemi erővel mutatott rá e hármas tiltás tarthatatlanságára. A gazdasági kormányzás körül kibontakozott viták így jól közelíthetők a három tiltó szabály egyidejű érvényesülése lehetetlenségének bemutatásával, számba véve az egyes opciók költségeit és lehetséges hasznait. / === / The process of economic integration in the EU has been shaped by the well-known theorem of the impossible trinity. Accordingly, the European Monetary System was built upon a mix of a fixed exchange-rate regime and an autonomous monetary policy, thereby constraining capital mobility. In launching the EMU project, the EU countries decided to fix national currencies irrevocably and maintain full capital mobility, in exchange for delegating their monetary policy upwards to a supranational level. The introduction of the Euro zone, however, has simultaneously meant denial of the following three elements: (1) exit, (2) bail-out, and (3) default. Nevertheless, the 2008–9 financial and economic crisis has demonstrated mercilessly that these three pillars are incompatible with each other. So the current debates on reshaping economic governance in the EU can be modelled by introducing the “impossible trinity of denial”, concentrating on the benefits and the costs of each option.

Rules-based economic governance in the European Union: A reappraisal of national fiscal rules.

The economic and financial crisis of 2007/2009 has posed unexpected challenges on both the global and the regional level. Besides the US, the EU has been the most severely hit by the current economic crisis. The financial and banking crisis on the one hand and the sovereign debt crisis on the other hand have clearly shown that without a bold, constructive and systematic change of the economic governance structure of the Union, not just the sustainability of the monetary zone but also the viability of the whole European integration process can be seriously undermined. The current crisis is, however, only a symptom, which made all those contradictions overt that were already heavily embedded in the system. Right from the very beginning, the deficit and the debt rules of the Maastricht Treaty and the Stability and Growth Pact have proved to be controversial cornerstones in the fiscal governance framework of the European Economic and Monetary Union (EMU). Yet, member states of the EU (both within and outside of the EMU) have shown an immense interest in adopting numerical constraints on the domestic level without hesitation. The main argument for the introduction of national fiscal rules was mostly to strengthen the accountability and credibility of national fiscal policy-making. The paper, however, claims that a relatively large portion of national rules were adopted only after the start of deceleration of the debt-to-GDP ratios. Accordingly, national rules were hardly the sole triggering factors of maintaining fiscal discipline; rather, they served as the key elements of a comprehensive reform package of public budgeting. It can be safely argued, therefore, that countries decide to adopt fiscal rules because they want to explicitly signal their strong commitment to fiscal discipline. In other words, it is not fiscal rules per se what matter in delivering fiscal stability but a strong political commitment.

Global economics governance in the post-crisis world

The Great Crisis has made it clear once again that avoiding the derailment of globalization of trade and finance and the protecting the globe from fragmentation call for enhanced global cooperation and an efficient, flexible and coherent system of global governance. Three interconnected levels (national, regional, and global) comprise the system of global governance. This paper is dealing with some of the main issues of global economic governance in the post-crisis world. It reveals that the turbulence and the distress of the world of the early 21st century have deeper roots and broader sources than the crisis. Global governance therefore has to respond much broader set of challenges in comprehensive framework and long term perspective.

Az Európai Unió nemzetközi fejlesztéspolitikája előtt álló kihívások és válaszok (EU’s international development policy – challenges and answers)

A tanulmány röviden áttekinti, hogy milyen kihívások érték az elmúlt években az EU nemzetközi fejlesztéspolitikáját, és milyen válaszokat adott ezekre a Közösség. A Bizottság által 2011-ben kiadott Agenda for Change című zöld könyv a közös fejlesztéspolitikát erőteljesebb normatív alapokra igyekszik helyezni és a demokrácia és jó kormányzás támogatását teszi az EU egyik fő célkitűzéséve a fejlődő országokban. Mindez a gyakorlatban erőteljesebb kondicionalitást és szelektivitást fog jelenteni az európai segélyezésben. _____ The paper briefly reviews the challenges that the EU’s international development policy faced in recent years and the answers the Community has provided to these. A green paper published by the Commission in 2011, the Agenda for Change attempts to place development policy on a stronger normative basis by making the support of good governance and democracy one of the main goals of the EU in developing countries. In practice, this will mean stronger conditionality and greater selectivity in EC aid.