On the implementation of the L-Nash bargaining solution in two-person bargaining games

The “Nash program” initiated by Nash (Econometrica 21:128–140, 1953) is a research agenda aiming at representing every axiomatically determined cooperative solution to a game as a Nash outcome of a reasonable noncooperative bargaining game. The L-Nash solution first defined by Forgó (Interactive Decisions. Lecture Notes in Economics and Mathematical Systems, vol 229. Springer, Berlin, pp 1–15, 1983) is obtained as the limiting point of the Nash bargaining solution when the disagreement point goes to negative infinity in a fixed direction. In Forgó and Szidarovszky (Eur J Oper Res 147:108–116, 2003), the L-Nash solution was related to the solution of multiciteria decision making and two different axiomatizations of the L-Nash solution were also given in this context. In this paper, finite bounds are established for the penalty of disagreement in certain special two-person bargaining problems, making it possible to apply all the implementation models designed for Nash bargaining problems with a finite disagreement point to obtain the L-Nash solution as well. For another set of problems where this method does not work, a version of Rubinstein’s alternative offer game (Econometrica 50:97–109, 1982) is shown to asymptotically implement the L-Nash solution. If penalty is internalized as a decision variable of one of the players, then a modification of Howard’s game (J Econ Theory 56:142–159, 1992) also implements the L-Nash solution.

A vállalati likviditáskezelés szerepe eszközfedezettel rendelkező hitelszerződésekben. Az alkun alapuló megközelítés eredményei (The role of corporate liquidity management under secured debt financing Results of the bargaining approach)

A szerző azt a kérdést vizsgálja, hogy a vállalat működése során a likvid eszközök mekkora arányát tartsa fenn. A kérdést a finanszírozás szemszögéből veti fel, mivel a hitelezés okozta korlátok jelentősen befolyásolják a likvid eszköz tartalékolásának motivációit. A cikk a vállalkozói-hitelezői információs kapcsolat háromféle esetében mutatja be az eszközfedezettel rendelkező hitelek adósságszolgálatát meghatározó tényezőket. Elsőként a teljes információs viszony melletti stratégiákkal meghatározott adósságszolgálatot vizsgálja, majd a második típusú információs kapcsolatban a nem megfigyelhető vállalkozói erőfeszítéseket feltételezve adja meg az adósságszolgálat fizetésének ex ante és ex post egyensúlyát. Harmadikként, a nem igazolható vállalati adatok feltevése mellett teljes és részleges eszközfedezetre is meghatározza az optimális vállalkozói likviditási politikát, és tárgyalja az itt fennálló ellentéteket. Megmutatja, hogy részleges eszközfedezet mellett 1. újratárgyalható a hitelszerződés, és a stratégiai adósságszolgálatot nem lehet elkerülni, 2. a likviditásoptimalizálásnak nincs ex post Pareto-egyensúlyi megoldása, ugyanis a hitelszerződésben részt vevő felek alkuereje határozza meg a vállalat likviditásának szintjét. / === / This paper investigates what the liquid asset ratio for firms should be. Financing constraints significantly influence motivations for liquidity hoarding. The article shows the determinants of secured debt services for three different information cases of a lender-borrower relationship. First, it examines the strategic debt service under full information, and then, assuming non-observable entrepreneurial efforts, it gives the ex ante and ex post equilibria of the strategic debt service. The third case supposes non-verifiable firm information; this provides the optimal corporate liquidity policy and explains the contrary propositions. It shows that under not fully secured collateral, 1. the debt contract is renegotiable; the lender cannot avoid the strategic debt service, 2. there is no ex post optimal Pareto efficient solution to liquidity policy, because the corporate liquidity ratio is determined by the bargaining power of the partners in the debt contract.