Az EU-USA banánvita és ami mögötte van

Jelen tanulmány apropóját a több mint másfél évtizedig tartó, az USA és az Európai Unió közötti banánvita 2009. december 15-én történő lezárása adja. A rekordhosszúságú, számos szereplőt és érdeket érintő, többszörösen összetett vita méltán került a nemzetközi kereskedelem iránt érdeklődők figyelmének középpontjába. Az ügy –amelyet a GATT, majd a WTO Vitarendezési Mechanizmusának keretében tárgyaltak – nem a szokványos nemzetközi kereskedelmi viták egyike volt. A két szembenálló fél „pozíciója” sem szokványos: miért él kifogással a WTO-nál az USA, mint a világ egyik legjelentősebb banánimportőre az EU banánimport-szabályozásával szemben – amikor azt inkább valamely exportőrtől várnánk? Ahogy keressük a választ erre a logikus kérdésre, és ahogy elmélyedünk a vita részleteiben, úgy bontakozik ki szemünk előtt az ügy összetettsége, s hamar felismerjük: valódi állatorvosi lóba botlottunk. A szövevényes ügy ugyanis kiterjed nemcsak a WTO vitarendezési mechanizmusára és az EU banánimportjára, hanem az USA közvetlen külföldi beruházásaira és az amerikai multik érdekeire, az EU fejlesztési politikájára, a WTO Dohai Fordulójának fejlődésre tett ígéretére, az európai és amerikai hipermarketláncok és a latin-amerikai banánmunkások kapcsolatára, a méltányos kereskedelemre (fair trade) és sok minden másra. Az eset vizsgálata ezért nemcsak érdekes, hanem rendkívül tanulságos is. Ennek értelmében jelen tanulmány célja – a rendelkezésre álló terjedelmi kereteken belül – ismertetni és elemezni az USA és az EU között zajló banánvitát, annak exportőr és importőr országokbeli, valamint világkereskedelmi hátterét, illetve értékelni a 2009 végén aláírt egyezményt és annak várható hatásait az ügy valamennyi érintettjére.

Észak Dél ellen? Szabad kereskedelem, protekcionizmus és fejlesztési politika a világgazdaságban

A legradikálisabb globalizáció kritikák a WTO-t mint az ördögi liberalizmus globális szervezetét szeretnék végképp eltörölni. Nem mindegy azonban, hogy a liberalizmus globalitását, vagy egy globális szervezetet nevezünk- e ördöginek

Az átalakuló globális pénzügyi szabályozórendszer kérdései = Dilemmas of the changing global financial regulation system

Erősődő igény van a jelenlegi sokoldalú nemzetközi felügyeleti rendszer reformjára úgy, hogy az a nemzeti gazdaságpolitikák nemzetközi hatásait is figyelembe vegye. Ehhez át kell reformálni a jelenlegi globális pénzügyi szabályozási rendszert, de ki kell alakítani a nemzeti gazdaságpolitikák egymásra hatásának koordinációját is. Ide tartozik a globális külső sokkok csillapítására szolgáló anti-ciklikus finanszírozás, a nemzetközi adózási együttműködés fokozása, a nemzetközi adósságfinanszírozás tökéletesítése, vagy a globális fizetésieszköz-tartalékok és a fizetési rendszer viszonya. Ez utóbbi területen az SDR kiterjedtebb használatának feltételeit kell kimunkálni. A jelenlegi globális intézmények – WTO, Nemzetközi Valutaalap, Világbank – alapos megújítása elkerülhetetlen. A globális gazdasági koordináció intézményi kereteinek kidolgozása viszont még várat magára. A G20-ak csoportja – bár fontos reformokat kezdeményezett –, nem tekinthető a világgazdasági egyensúlytalanságok megoldása letéteményesének. A cél csak olyan globális intézményi struktúra lehet, amely egyaránt képes a világ nagy számú gazdaságai közötti koordinációs feladatok megoldására, s a döntések végrehajtásának kikényszerítésére. / === / The present multilateral international surveillance system needs to be reformed with an eye on international repercussions of national economic policies. The present global financial architecture, the coordination of interplays of national economic policies must be modified. An anti-cyclical financing capable of absorbing global external shocks, strengthening of international tax cooperation, improving international debt financing or the relations between global financial reserves and the global payment system might be part and parcel of this process. A more extended use of SDR could be worked out. Reforms of the present global institutions – the WTO, the IMF, the World Bank – cannot be avoided any further. Institutional frameworks of global economic coordination mechanism have still not been worked out. The Group of 20 (G-20) cannot be seen as the sole player in fighting world economic disequlibria. A global institutional system is envisaged, which is able to implement economic coordination among national economic units and to enforce the implementation of decisions taken. At present there is no global institution dealing with coherence and consistency of global issues. Reforming present institutions and/or designing new ones are possible options. The basis for such an international coordination must involve general acceptance of principles, transparent implementation, and enforcement of decisions taken.

Investigating the effect of geographical distances and cultural proximity on the Hungarian wine trade

Wine is a very special product from an economic, cultural, and sociological point of view. Wine culture and wine trade play an important role in Hungary. The effect of cultural and geographical proximity on international trade has already been proven in the international trade literature. The size of bilateral trade flows between any two countries can be approximated by the gravity theory of trade. The gravity model provides empirical evidence of the relationship between the size of the economies, the distances between them, and their trade. This paper seeks to analyse the effect of cultural and geographical proximity on Hungary’s bilateral wine trade between 2000 and 2012, employing the gravity equation. The analysis is based on data from the World Bank WITS, WDI, as well as CEPII, and WTO databases. I apply OLS, Random Effects, Poisson, Pseudo-Poisson-Maximum-Likelihood and Heckman two stage estimators to calculate the gravity regression. The results show that in the case of Hungary, cultural similarity and trade liberalisation have a positive impact, while geographical distance, landlockedness, and contiguity have a negative impact on Hungarian wine exports.

A versenyképesség meghatározó tényezői a borágazatban

A vezető bortermelő országok hosszú távú export versenyképességének fenntartása egyre nagyobb jelentőségűvé válik az erősödő nemzetközi verseny és a kereskedelem liberalizációjával összhangban. Mégis kevés olyan kutatás látott napvilágot, amely a vezető bortermelő országok hosszú távú versenyképességének és export specializációjának elemzésével foglalkozik. A szerző tanulmányának fő célja, hogy átfogó képet nyújtson a világ 38 legnagyobb bortermelő országának piaci versenyképességéről. Elemzésében négy megnyilvánuló komparatív előny mutatót alkalmaz a legfontosabb bortermelők világpiaci helyzetének értékelésére és a versenyképességet meghatározó tényezők vizsgálatára a 2000 és 2013 közötti időszakban. A komparatív előny indexek eredményei alapján Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Chile, Ausztrália és az Egyesült Államok a legversenyképesebb. A mutatók értékei a komparatív előnyök időbeli divergenciáját mutatják a világpiacon. A regressziós eredmények alapján az adott bortermelő ország GDP-je és a valutaárfolyam-változások negatív irányba, míg a szőlőtermő terület, a mezőgazdasági lakosság aránya és a WTO-tagság pozitív módon befolyásolják a versenyképességet. Az eredmények relatíve stabilnak mondhatók az alternatív versenyképességi mutatók esetében is.

Van-e élet az EU-n túl? (Az Egyesült Királyság EU-tagságának alternatívái)

A tanulmány azt vizsgálja, hogy az Egyesült Királyság milyen lehetőségek közül választhat, ha kilépne az Európai Unióból. David Cameron 2013. elején kilátásba helyezte, hogy újraválasztása esetén 2017-ben népszavazást ír ki országa EU-tagságáról. A téma igen aktuális, mégis az tapasztalható, hogy legtöbbször csak az EU-tagság hátrányáról esik szó, nem pedig a kilépés utáni konkrét következményekről. Az EU-tagság alternatíváinak elemzése ezt a hiányosságot próbálja meg pótolni. Két nagy csoportra lehet bontani ezeket:egyrészt a létező (norvég, svájci, török modell), másrészt a nem létező, csak elképzelt alternatívákra (AEA, NAFTA, EU+1, Commonwealth, WTO). A tanulmány végére kiderül, hogy a lehetőségek számos olyan problémával rendelkeznek, amelyeket EU-tagként nem lehet érzékelni. Így az is előfordulhat, hogy a kevésbé népszerű EU-tagság is előnyösebb lehet, mint a kilépés utáni alternatívák. Az elemzés mindenki számára hasznos lehet, akik az EU-n kívüli élet dilemmáit szeretnék jobban megérteni.

A földrajzi távolság, a kulturális hasonlóság és a szabadkereskedelem hatása a borkereskedelemre = Effects on the global wine trade of geographical distance, cultural and linguistic similarity, and free trade

A globalizálódó világgazdaságban a vezető bortermelő országok egyre jelentősebb borkereskedelmet bonyolítanak le egymás között. Míg Európában a fogyasztók egyre kevesebb bort vásárolnak, addig Amerikában és Ázsiában a bor iránti kereslet folyamatosan bővül: a borkereskedelem földrajzi átrendeződése zajlik. A kulturális hasonlóság és a földrajzi távolság kereskedelemre gyakorolt hatását gyakran a kereskedelemelméletek gravitációs modelljével elemzik. E tanulmány azt vizsgálja, hogy a fő borexportáló országok közötti földrajzi távolság, kulturális hasonlóság és szabadkereskedelem milyen hatással van a nemzetközi borkereskedelemre, annak költségeire. A regressziós becslés eredményei alátámasztják, hogy a borkereskedelem költségei alacsonyabbak, ha a kereskedelmi partnerek kulturálisan hasonlók, földrajzilag közel helyezkednek el egymáshoz, vagy van tengeri kikötőjük, tagjai a WTO-nak, illetve ha kötöttek egymással regionális kereskedelmi megállapodást. Ezenkívül megállapítható, hogy az angolszász, a latin-amerikai és az európai kulturális klaszterek elsősorban egymással kereskednek. A kutatás számos kulturális változó alkalmazásával és több ökonometriai modell, illetve becslési eljárás nagymintás tesztelésével gazdagítja a szakirodalmat. ____ In a globalizing world, major wine-producing countries export considerable quantities to the global wine market and turn over a notable trade, but in what happens European wine regions differ markedly from the New World. Here major wine producers suffered a remarkable fall in domestic wine consumption in recent decades, while New World wine producers increased their production potential and generated new foreign demand. The changes have been joined by geographical relocation of wine consumption and exports. The gravity equation can be derived from demand-side or supply-side theory-consistent estimation methods that suggest relationships between the size of the economies, geographical distances, cultural similarities, and size of their trade. The paper analyses the effects of cultural and geographical proximity, free trade, and linguistic similarity on bilateral trade in the main wine-producing countries, using a cross-section gravity model for 2012. The results suggest that larger countries export more wine, while transport costs rise in line with geographical distance and are higher for landlocked trading partners. Wine export costs are lower if trading partners are culturally similar, share a dominant religion, or are both WTO members with regional trade agreements. Anglo-Saxon, Germanic, Latin American and Latin European countries mainly trade wines within their groups. The paper looks to extend the number of trading partners, investigate the effect of language clusters, and confirm that the results are robust by different econometric methodologies.