Kortárs szabadtérépítészeti alkotások akadálymentességének elemzése Budapest belvárosában

A témában végzett korábbi kutatásaink a budapesti nagyparkok (Margitsziget, Városliget, Népliget) akadálymentességét vizsgálták. Mostani tanulmányunkban olyan intenzív, urbánus szabadterek akadálymentességét kutatjuk, amelyek a közparkok célzott használatán túl a mindennapi élet színterei, és olyan közterületek, amelyek a közelmúltban újultak meg. Közterületek esetében akkor megfelelő és teljes körű az akadálymentesítés, ha a közterület mindenki számára hozzáférhető, és funkciói (közlekedés, pihenés, közszolgáltatások térbeni összekapcsolása) mindenki által biztonsággal és kényelmesen igénybe vehetők, azaz biztosítani tudja az egyenlő esélyű hozzáférést valamennyi használója számára. A komplex akadálymentesítésnek tehát teljes körűnek kell lennie, mind az egyéni használók, mind a terület közösségi funkciói tekintetében. Az 1997. évi LXXVIII. az épített környezet alakítására és védelmére vonatkozó törvény szerint a közterület „közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. (…) Közterület rendeltetése különösen: a közlekedés biztosítása (utak, terek), a pihenő és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.), a közművek elhelyezése.” A téma aktualitását alátámasztják a számadatok is: Magyarországon 1990-ben 368 000 volt a fogyatékkal élő személyek száma. Ez a szám 2001-re elérte az 577 000 főt, míg 2011-re 780 000-re nőtt (Fodor-Gál-Kemény, 2010), ami az ország lakosságának mintegy 7,8%-át jelenti. A fogyatékkal élők 46,3%-a mozgásszervi sérült, 14,4%-a gyengén látó vagy vak, 9,9%-a értelmi fogyatékos, 10,5%-a hallássérült vagy siket, 21,6%-a pedig halmozottan sérült személy.

Vakok és gyengénlátók munkerő-piaci esélyei, különös tekintettel a személyiséglélektani tényezőkre

Világméretű és megoldatlan munkaügyi problémát jelent a 285 millió látássérült foglalkoztatása. A kutatások a vak munkaerő alkalmazásának előnyeit hangsúlyozzák, szemérmesen kerülik az alulfoglalkoztatás okainak (a munkaadók racionális és irracionális félelmeinek) feltárását. A szerzők kutatásukban a vakok munkaerő-piaci esélyeit, erényeit és deficitjeit a velük kapcsolatos kollektív tapasztalatok fényében tárták fel 40 személyt felölelő, Osgood-féle szemantikus differenciál alkalmazásával. A megkérdezettek a vakoknak diszkréten csak a zárkózottságot és a gátlásosságot róják fel negatív tulajdonságként. A siketekhez képest leginkább konatív deficiteket észlelnek: félénkség, lassúság és a talpraesettség hiánya. Az egészségesekhez viszonyítva affektív és konatív deficiteket fogalmaznak meg. Affektív szinten alig akad olyan tulajdonság, amire pozicionálni lehetne egy látássérültet. Kivételt képez ez alól az együttérző képességük. Kognitív szinten a tapintatosság és megbízhatóság dimenzióiban emelkednek ki. Konatív szinten a fegyelmezettségben, a figyelmességben és a körültekintésben van munkaerő-piaci előnyük. A tréningek során azok a tulajdonságaik korrigálandók, melyekben az egészségesekhez képest deficit érzékelhető: zárkózottság, önállótlanság, gátlásosság, félénkség, lassúság, problémásság, humortalanság. Munkaerő-piaci előnyt szerezhetnek azok a látássérültek, akik az állásinterjú során enyhíteni tudják ezeket a sztereotípiákat és félelmeket.