A globálisan növekvő hulladékmennyiség és a kezelésére irányuló nemzetközi törekvések (International efforts to cope with globally increasing waste amounts)

Sokoldalú nemzetközi megállapodások és programok foglalkoznak a hulladékok keletkezésének és az országhatárokon átterjedő hatásainak problémájával, a nemzetközi együttműködést szükségessé tevő megoldásokkal. A leginkább átfogó megközelítést a probléma hajtóerőinek szentelt globális programok tartalmazzák, de a fenntarthatóság alapelveire támaszkodó termelési eljárásokra és fogyasztási szokásokra, a zöld gazdaságra való áttérést szorgalmazó dokumentumok nem tartalmaznak számon kérhető kötelezettségeket. A konkrétabb hulladékkeletkezési és hatásterjedési ügyekben – mindenekelőtt a veszélyes hulladékok és a nemzeti fennhatóság alá nem tartozó területekre eljutó vagy ott keletkező hulladékok esetében – jóval konkrétabb nemzetközi megállapodások és programok léteznek. Ezek szabályozási, szakpolitikai, technológiai célokat, feladatokat határoznak meg az országok és az érintett ágazati szereplők szintjén is. Egyes problémák kapcsán és egyes térségekben a hulladékgazdálkodás jelentős eredményeket tud felmutatni, de általában véve a nemzetközi megállapodások hatékony végrehajtásával komoly gondok vannak. Továbbá a meglévő nemzetközi eszközök összességükben még teljes körű végrehajtásuk esetén sem lennének képesek ellensúlyozni a hulladékprobléma globális szintű növekedését. Következésképpen további erőfeszítésekre van szükség – minden kormány, érintett nem-kormányzati szervezet és az ágazatok részéről – különösen a megelőzés vonatkozásában. ____ Various multilateral agreements and programmes deal with the problems of waste generation and its transboundary impacts, and those solutions, which necessitate international co-operation. Those global programmes include the most comprehensive approach, which are dedicated to the drivers of these problems, however, these documents promoting the transition to sustainable production and consumption, or to the green economy do not consist of binding commitments. In case of more concrete issues of waste generation and transboundary impacts there are much more concrete international agreements and programmes, especially, for the hazardous waste streams and the waste transmitted to and/or generated in areas outside national jurisdiction. These determine regulatory, policy, technological goals and tasks for the participating countries and the relevant sectors. Significant progress is demonstrated for some specific problems and in certain regions, but in general, there are serious concerns about the efficient implementation of the international agreements in their entirety. Moreover, even if those were fully accomplished, the existing set of the international instruments would be unable to counterweigh the global increase of the waste problem. Consequently, further efforts are needed by all countries, the relevant non-governmental organisations and sectors, primarily in order to prevent the further global escalation of the problem.

Going beyond the rhetoric: system-wide changes in universities for sustainable societies

In October 2008, the 5th Environmental Management for Sustainable Universities (EMSU) international conference was held in Barcelona, Spain. It dealt with the need to rethink how our higher educational institutions are facing sustainability. This special issue has been primarily derived from contributions to that conference. This issue builds upon related academic international publications, which have analysed how to use the critical position of universities to accelerate their pace of working to help to make the transition to truly SUSTAINABLE SOCIETIES! This issue focus is on the ‘softer’ issues, such as changes in values, attitudes, motivations, as well as in curricula, societal interactions and assessments of the impacts of research. Insights derived from the interplay of the ‘softer’ issues with the ‘harder’ issues are empowering academic leaders to effectively use leverage points to make changes in operations, courses, curricula, and research. Those changes are being designed to help their students and faculty build resilient and sustainable societies within the context of climate change, the Decade of Education for Sustainable Development (DESD), and the UN Millennium Development Goals (MDGs). The overall systems approach presented by Stephens and Graham provides a structured framework to systematize change for sustainability in higher education, by stressing on the one hand the need for “learning to learn” and on the other hand by integrating leadership and cultural aspects. The “niche” level they propose for innovative interactions between practitioners such as EMSU is exemplary developed by all of the other documents in this special issue. To highlight some of the key elements of the articles in this issue, there are proposals for new educational methods based in sustainability science, a set of inspirational criteria for SD research activities, new course ranking and assessment methods and results of psychological studies that provide evidence that participatory approaches are the most effective way to change values within university members in order to facilitate the development and sharing of new sustainability norms.