A költségvetési hiány politikai gazdaságtana (The political economy of budgetary deficit)

A fejlett ipari országokra a hetvenes évektől mind inkább jellemző tartós költségvetési hiányt sem a keynesi, sem pedig a neoklasszikus elmélet nem tudta kielégítően magyarázni. Az új politikai gazdaságtan azonban, úgy tűnik, sikerrel tárta fel nemcsak a tartós hiány és a növekvő eladósodottság okait, hanem a fiskális politikai teljesítményben országok között és időben mutatkozó jelentős eltérések forrásait is. A siker elsősorban annak köszönhető, hogy az új politikai gazdaságtan a költségvetési politika alakításának politikai és intézményi korlátai felé fordult, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kiterjessze a főáramú közgazdaságtan határait, és beépítse modelljeibe a gazdaságpolitikai döntéshozatal folyamatát. Tanulmányunkban négy átfogó magyarázatot tekintünk át - ezek: 1. az adósságállomány stratégiai használata, 2. a stabilizáció elodázása, 3. a politikai és választási rendszerek különbözősége és 4. a gyenge vagy széttöredezett végrehajtói hatalom -, azzal az egyértelmű igénnyel, hogy a szokásos pozitív elemzést normatív vizsgálódással egészítsük ki. / === / Neither Keynesian nor Neoclassical theory managed to explain adequately the increasingly typical state of chronic budgetary deficit found in developed industrial countries since the 1970s. But the new political economy seems to have revealed the causes of the chronic deficit and mounting indebtedness and of the reasons for the marked differences in fiscal-policy performance between countries and periods. The success can be ascribed primarily to the fact that the new political economy turned to the political and institutional constraints on the formation of budgetary policy, with the unconcealed aim of broadening the bounds of mainstream economics and building the policy-making process into it. The study examines four comprehensive explanations: 1. strategic use of debt stock, 2. postponement of stabilization, 3. differences of political and electoral systems, and 4. weak or fragmented executive power, with the clear intention of complementing the customary positive analysis with a normative examination.

The political districting problem: A survey

Computer scientists and social scientists consider the political districting problem from different viewpoints. This paper gives an overview of both strands of the literature on districting in which the connections and the differences between the two approaches are highlighted.

A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben (The Role of Moderate Islamist Movements in the Political Transition Following the Arab Spring)

Up to January 2011 authoritarian political regimes in the Middle East had widely been considered stable due to the armed forces, the underdeveloped political institutions, the economic embeddedness of the regimes, the neo-patrimonial structure of the Arab societies and, eventually the characteristics of Islam. Middle Eastern political systems are often considered to belong to a special sub-group of non-democratic regimes called “liberalized autocracies”. The 2011 events show that there is a new, as yet non-defined political structure emerging. Although there are different interpretations of the developments, there is a consensus on the determinant role of the Islamist organizations in the development of the new political structure. The results of the Egyptian and Tunisian parliamentary elections show that the secular political parties could not attract the public, while in Tunisia the long forbidden Hizb an-Nahda could form a government. In Egypt Hizb al-Hurriya established by the Muslim Brotherhood in 2011 won almost half of the parliamentary mandates, and to a great surprise, the Salafi Hizb an-Nour also received 24.3% of the votes. On the basis of the above developments the thesis of the Islamist re-organization of the Middle East, i.e. of a new wave of Islamism was elaborated, according to which the main political winners of the revolts in the Arab countries are the Islamist organizations, which could step in and fill in the political vacuum. While some speak of an Islamist autumn or Islamist winter as the result of the Arab Spring, others prefer the term Islamic revolutions.

Diskurzuselemzés a politika- és vezetéstudományban (Discourse analysis in the political and management sciences)

A XX. század második felében lejátszódó nyelvi fordulat révén egy újfajta posztmodern irányzat jelent meg a társadalomtudományok területén. A diskurzuselméleti megközelítésmód sajátos nézőpontjával az 1990-es évekre már diszciplínateremtő igénnyel is fellépett. Az új tudományos szemlélet számos társadalomtudományi területen jelent meg. Jelen tanulmány a különböző elméleti irányzatokat és a hozzájuk kapcsolódó módszereket tekinti át, és célja a diskurzuselemzés alkalmazhatóságának bemutatása a politika- és a vezetéstudományok területén. ____ Due to a new linguistic revolution occurred in the second half of the twentieth century new post modern tendencies appeared in the field of social sciences. Discourse theory with its unique perspective has succeeded in building up a discipline at the 1990s. This new scientific approach has appeared in several social sciences. This study surveys different theoretical trends and related methods and aims to demonstrate the applicability of discourse analysis in the field of political and management sciences.

The political construction of old age as reflected in online discussions

The present paper examines the political construction of ageing and conflicts between generations. The process of construction is driven not merely by institutional actors and opinion leaders in the media, but also by citizens who talk to each other about politics. In my paper I have focused on the latter by observing online discussions that appear on the political forum Index.hu. Disagreement between old people’ and ‘young people’ evolved mainly about the pension system, thus the examination of ageing constructions is embedded in this context. In spite of its numerous limits, the method used seems to be suitable for providing hypotheses for further research. In the first part of the study I present the applied theoretical approach in which the concept of stereotype is connected with the concept of social construction. After that I focus on investigating the activity, origin and contents of the stereotypes that influence the construction of ageing. In the third part of the study the components of the constructions are demonstrated.

The Socioeconomic Background of the Divergence of Belarusian and Ukrainian Political Systems

The aim of this paper is to analyze the political, social and economic background of the divergence of Belarusian and Ukrainian transitions. We focus on Belarus in order to find explanation for questions such as why could Lukashenko remain the authoritarian leader of Belarus, while in Ukraine the position of the political elite had proved less stable and collapsed in 2004. On the theoretical framework of elite-sociology, we seek to determine whether the internal factors (as macroeconomic conditions, standard of living, the oppressive nature of the political system and the structure of the political elite) play a significant role in the operation of the domino effect. This article emphasises the determining role of immanent internal factors, thus the political stability in Belarus can be explained by the role of the suppressing political regime, the hindrance of democratic rights and the relatively good living conditions that followed the transformational recession. Whilst in Ukraine, the markedly different circumstances brought forth the success of the Orange Revolution.

Kontraszelekció és erkölcsi kockázat a politikában. Vázlat az információs aszimmetria közgazdaságtani fogalmainak politikatudományi alkalmazhatóságáról (Negative selection and moral risk in politics. An outline of the usefulness to political science of the economic concept of information asymmetry)

Az írás a kontraszelekció és az erkölcsi kockázat információ-gazdaságtani fogalmának politikatudományi alkalmazhatósága mellett érvel. Azt kívánja bemutatni, hogy a politikai piac szereplői közti információs aszimmetria mechanizmusainak éppúgy lehetnek súlyos negatív hatásai a demokratikus politikai rendszer működésére nézve, mint ahogy a gazdasági szereplők közti információs aszimmetria - Nobel-díjas közgazdászok érvei szerint - alááshatja a piaci verseny hatékonyságát. Az írás új megvilágításba helyezi a - már Platón óta ismert - politikai kontraszelekció jelenségét, továbbá részletesen foglalkozik az erkölcsi kockázat és a megbízó-megbízott relációk megjelenésével a politikában. Érinti tovább azoknak a mechanizmusoknak - a jelzésnek és a szűrésnek - a megjelenését a politikában, melyeket a közgazdászok az információs aszimmetria csökkentésére ajánlanak. / === / The paper argues in favour of employing in political science the economic concept of information asymmetry, seeking to show that the mechanisms of information asymmetry among the players on the political market may have negative effects on the operation of a democratic political system as information asymmetry among economic actors – according to arguments of Nobel prize-winning economists – has on the efficiency of market competition. The paper sheds new light on the phenomenon of negative political selection (known since Plato's time), and goes on to deal in detail with the appearance of moral risk and client/agent relations in politics. The author touches also on the appearance in politics of mechanisms – signals and filters – that economists suggest for reducing information asymmetry.

Négy jellegzetesség. A magyar fejlődés politikai gazdaságtani megközelítésben. 1. rész = Four characteristic features. Development in Hungary from the aspect of political economy. First Part

A két részből álló cikk a magyarországi reformfolyamat és posztszocialista átalakulás négy olyan jellegzetességét emeli ki, amelyek megszakítás nélkül, a politikai szférában bekövetkezett rendszerváltást követően is, folyamatosan jellemezték az elmúlt harminc év fejlődését: a lakosság anyagi jólétének prioritása, erős paternalista jóléti állam, a reformfolyamat és átmenet fokozatossága és a politikai nyugalom. Az 1995. március 12­én bejelentett stabilizációs program - amennyiben megvalósul - jelenthet elmozdulást ezektől a jellegzetességektől. A cikk politikai gazdaságtani megközelítésben vizsgálja, hogy miért alakult ki ez a négy jellegzetesség, miképpen hatottak azok egymásra, milyen kedvező és kedvezőtlen hatásokat fejtettek ki. Az első rész az 1956­os forradalom hatásából kiindulva politikatörténeti áttekintést ad, majd a mai jólét, biztonság és nyugalom prioritását és a társadalmi adósság felhalmozódását, végül a stabilizációs program gazdasági és politikai hatásait elemzi. / === / The article, consisting of two parts, emphasizes four characteristic features of the Hungarian reform process and the post­socialist transformation, which, uninterruptedly, characterized the development over the last thirty years, even after the systemic change in the political sphere. These were: priority of the material welfare of the population, a strong, paternalistic welfare state, the gradual progress of the reform process and the transition, as well as political calmness. The stabilization programme, announced on March 12,1995, may imply - if it materializes - a shift away from these characteristics. The article investigates, from the aspect of political economy, why the four characteristic features had developed, how they affected each other and what were their advantageous and disadvantageous impacts. Setting out from the impacts of the 1956 revolution, the first part gives an overview of political history and then analyses the priority of today's welfare, security and calm as well as the accumulation of societal debt and, finally, the economic and political impacts of the stabilization programme.

Négy jellegzetesség. A magyar fejlődés politikai gazdaságtani megközelítésben. 2. rész = Four characteristic features. Development in Hungary from the aspect of political economy - II.

A tulajdonviszonyok és intézmények átalakulását is a fokozatosság, a szerves fejlődés jellemzi; Magyarországon a hosszú reformszocialista fázist a politikai fordulat után sem követte ugrás a piacgazdaság felé, bár az átalakulás felgyorsult. A cikk a fokozatosság érvényesülését az értékesítési stratégia sokféle változatát alkalmazó, burjánzó privatizációban, az új vállalkozások keletkezésének folyamatában, a liberalizálás menetében és a jogi infrastruktúra változásában mutatja be. Elemzi az átmenet során megerősödő korporatista elemek hatását a magyar gazdaságpolitikára. Végül néhány összefoglaló megjegyzést fűz a magyar fejlődéshez a politikai gazdaságtan és a politikai filozófia szemszögéből. Az elmúlt harminc évben a mindenkori kormánynak jól érzékelhető preferenciája volt a radikális intézkedések elodázása, a társadalmi adósság felhalmozódásának vállalása a konfliktusok elkerülése érdekében. A szerző felhívja a figyelmet a különböző nemzedékek eltérő időpreferenciájára és az ezzel kapcsolatos etikai problémákra. Befejezésül a népszerűtlen intézkedéseket az állampolgárok nagy hányadának véleményével szemben is felvállaló kormányzás és a demokrácia viszonyáról szól. / === / Gradualism and organic development also distinguish the transformation of property relations and institutions. Hungary's long reform­socialist phase was not followed, after the political change, by a leap towards a market economy, although the transformation became faster. The article shows how gradualism applies to the proliferating of privatization, with its wide variety of selling strategies, to the foundation process of new firms, to the course of liberalization, and to change in the legal infrastructure. It analyses the effect on Hungarian economic policy of corporatist elements which strengthen during the transition. Finally, it makes some comments summing up Hungarian development in terms of political economy and political philosophy. The government at any time in the last thirty years showed an obvious preference for putting off radical measures and accepting an accumulation of social debt as a way of averting conflict. The article notes differences of time preference between generations and the ethical problems these raise. Finally, it makes remarks on the relationship between democracy and an administration intent on unpopular measures opposed by a high proportion of citizens.