A Public-Private Partnership strukturális modelljeinek összevetése = Comparison of Public-Private Partnership models

A tanulmány a PPP különböző strukturális modelljeinek csoportosítását mutatja be, az egyes típusok rövid rendszerező áttekintésével. A tipológiák vizsgálata hasznos ahhoz, hogy a PPP projektek struktúrájának kialakításakor a különböző lehetőségeket mérlegelni tudjuk. Többféle megközelítésben lehet a modelleket tipizálni. Az együttműködés célja alapján a hatékonyság-, a minőség- és a finanszírozás-orientált modellek a legelterjedtebbek, a kockázatmegosztás módja alapján BOT, DBFO és koncessziós változatok, a haszonmegosztás szabályozása alapján árplafon-szabályozású, közvetlen haszonszabályozású, fixdíjas és árnyékáras megoldások a leginkább bevettek. A tanulmány ezek elemző bemutatása alapján arra a következtetésre jut, hogy a gyakorlati megoldások a legtöbb esetben az elméleti típusok valamilyen kombinációját tartalmazzák, a konkrét eset feltételeinek megfelelően. Így a gyakorlatban a fix tipológiák helyett alkalmasabb úgy megközelítenünk a PPP-t, mint egy folyamatosan változó, a helyi igényekhez idomuló jelenséget. A haszonszabályozó tipológia kapcsán a tanulmány melléklete rövid áttekintést nyújt a PPP esetében kritikus méltányos haszon becslésének lehetséges megoldásairól is. = This study shows a categorization of the different structural models of Public-Private Partnership (PPP) projects. The typologies are useful to assess the available options when decisions on PPP project structures are made. There are different categorizing aspects. Based ont he key purpose of the partnership there are efficiency, quality and financing focused models. From a risk sharing point of view, BOT, DBFO and concession models are most typical. Regarding the regulation of returns price-cap models, ’open book’ models, fixed price and shadow pricing models are most common. Based on the analytical assessment of these, they study concludes that actual projects are mostly a combination of theoretical types, as required by the given case. Therefore in practice, it is more appropriate to approach PPP projects as a constantly shaping concept, adjustable to particular conditions. Supporting the approaches to the regulation of returns, an appendix of the study summarizes the different methods to estimate fair returns, a critical issue in PPP projects.

Áttekintés a magyar víziközmű-ágazatról

A víziközmű-szolgáltatás hálózatos iparág. Az ágazat legfontosabb jellemzői – az együttes igénybevétel, a fix költségek magas aránya, az a tény, hogy a jelen generációk döntései erőteljesen érintik a jövő generációit is, valamint az a jogi helyzet, hogy a lakossági fogyasztókat nem lehet kizárni a fogyasztásból – meghatározzák a versennyel és a szabályozással kapcsolatos alapvető kérdéseket. A szektor jelenlegi alapkérdése, hogy miként lehet az Európai Unió jogszabályaiból fakadó növekvő minőségi követelmények teljesítésével párhuzamosan megteremteni (felhalmozni) az infrastruktúra megújításához már hosszabb ideje hiányzó pénzügyi tartalékokat.

Az európai gazdasági kormányzás előtt álló kihívások. A hármas tagadás lehetetlensége (Challenges of European economic governance. The impossible trinity of denial.)

Az európai gazdasági integráció folyamata olyan kényszerhelyzetekben formálódott a múltban, amelyek a közgazdaságtudományban jól ismert lehetetlen háromság alapján is leírhatók. Az Európai Monetáris Rendszer a rögzített árfolyam-mechanizmusra és önálló jegybanki politikára épített, korlátozva a tőkemozgásokat. A Gazdasági és Monetáris Unió ugyanakkor a tőke szabad áramlásával és az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítésével felszámolta a tagállami szintű jegybanki autonómiát. Az euróövezet működése egyszersmind arra a háromszoros tagadásra épül(t), hogy 1. nem lehetséges az euróövezetből való kilépés, 2. nem engedélyezett a kimentés és 3. nem kerülhet sor államcsődre. A 2008-ban Európát is elérő pénzügyi és gazdasági válság azonban elemi erővel mutatott rá e hármas tiltás tarthatatlanságára. A gazdasági kormányzás körül kibontakozott viták így jól közelíthetők a három tiltó szabály egyidejű érvényesülése lehetetlenségének bemutatásával, számba véve az egyes opciók költségeit és lehetséges hasznait. / === / The process of economic integration in the EU has been shaped by the well-known theorem of the impossible trinity. Accordingly, the European Monetary System was built upon a mix of a fixed exchange-rate regime and an autonomous monetary policy, thereby constraining capital mobility. In launching the EMU project, the EU countries decided to fix national currencies irrevocably and maintain full capital mobility, in exchange for delegating their monetary policy upwards to a supranational level. The introduction of the Euro zone, however, has simultaneously meant denial of the following three elements: (1) exit, (2) bail-out, and (3) default. Nevertheless, the 2008–9 financial and economic crisis has demonstrated mercilessly that these three pillars are incompatible with each other. So the current debates on reshaping economic governance in the EU can be modelled by introducing the “impossible trinity of denial”, concentrating on the benefits and the costs of each option.

Employment and the Social Economy. EU Funding Opportunities for Developing Human Resources

The paper examines the role of EU cohesion policy in the field of human resources development and improving conditions for employment. The main objective of the analysis is to present a comprehensive picture about funding opportunities in connection with financing the activities of organisations of the social economy. As a background, the study stresses that the success of the European integration process depends to a great extent on the strength of economic and social cohesion between EU member states and regions. In order to create conditions for sustainable and balanced growth with social inclusion, there is a need to enhance the competitiveness of less developed regions combating the difficulties of structural change, and to improve their development prospects. To achieve this aim, one of the most important fields is to improve human resources. The paper points out, that EU cohesion policy has a crucial role in reducing disparities. After a general introduction to the EU level regional policy funding, the study focuses on the activities supported by the European Social Fund (ESF). The next part of the study deals with the possible types of the social economy projects and problems of self-financing. The author emphasises that social innovation emerges where State and markets fail to deliver for society (theory of non-profit/third sector) but not just to fix or replace them. The author concludes that these projects require state subsidies (official grants) at the beginning, but at the same time they can generate income. In this respect they follow same economic goals as other market actors, however, the crucial difference is that their main goal is not to make high profits for the owners. In the last part, as a concrete case study, the paper concentrates on the priorities of the Hungarian development plan in relation to social renewal. The author explains the priorities and fields of interventions of the social renewal programme. Finally, the chapter deals with the recent changes in the Hungarian employment policy and related measures supported by the European Social Fund. The chapter concludes that several employment programmes, projects for the development of social economy and programmes assisting the spreading of voluntariness and the training of volunteers have been launched with the co-financing of ESF.

Választókörzetek igazságosan? = Fair apportionment of voting districts in Hungary

Az új választási törvény egyik célja a korábbinál igazságosabb választási körzetek kialakítása. Ezt a Velencei Bizottság választási kódexében megfogalmazott ajánlásokhoz hasonló, bár azoknál némileg megengedőbb szabályok révén biztosítja. A szabályok rögzítik a körzetek számát, illetve hogy a körzetek nem oszthatnak ketté kisebb településeket, és nem nyúlhatnak át a megyehatárokon. Tanulmányunkban belátjuk, hogy a szabályok betartása mellett a körzetek kialakítása matematikailag lehetetlen. Javaslatot teszünk a probléma optimális megoldására elvi alapon is, vizsgáljuk a módszer tulajdonságait, majd az általunk megfogalmazott hatékony algoritmussal, a 2010. évi országgyűlési választások adatainak felhasználásával meghatározzuk a körzetek megyék közti elosztásának legjobb megoldását. Végül kitérünk a demográfiai változások várható hatásaira, és több javaslatot teszünk a korlátok hosszú távú betartására: javasoljuk a választási körzetek számának körülbelül 130-ra növelését; egy-egy felülvizsgálat alkalmával a választási körzetek számának megváltoztathatóságát; illetve a körzetek megyék helyett régiók szerinti szervezését. _______ One of the aims of the new electoral law of Hungary has been to apportion voters to voting districts more fairly. This is ensured by a set of rules rather more permissive than those put forward in the Code of Good Practice in Electoral Matters issued by the Venice Commission. These rules fix the size of the voting districts, and require voting districts not to split smaller towns and villages and not to cross county borders. The article shows that such an apportionment is mathematically impos-sible, and makes suggestions for a theoretical approach to resolving this problem: determine the optimal apportionment by studying the properties of their approach, and use the authors efficient algorithm on the data for the 2010 national elections. The article also examines the expected effect of demographic changes and formulates recommendations for adhering to the rules over the long term: increase the number of voting districts to about 130, allow the number of voting districts to change flexibly at each revision of the districts, and base the districts on regions rather than counties.

A new epistemic model

Meier (2012) gave a "mathematical logic foundation" of the purely measurable universal type space (Heifetz and Samet, 1998). The mathematical logic foundation, however, discloses an inconsistency in the type space literature: a finitary language is used for the belief hierarchies and an infinitary language is used for the beliefs. In this paper we propose an epistemic model to fix the inconsistency above. We show that in this new model the universal knowledgebelief space exists, is complete and encompasses all belief hierarchies. Moreover, by examples we demonstrate that in this model the players can agree to disagree Aumann (1976)'s result does not hold, and Aumann and Brandenburger (1995)'s conditions are not sufficient for Nash equilibrium. However, we show that if we substitute selfevidence (Osborne and Rubinstein, 1994) for common knowledge, then we get at that both Aumann (1976)'s and Aumann and Brandenburger (1995)'s results hold.

Kornai DRSE-elmélete versus általános egyensúlyelmélet

Kornai János az ex post modellfilozófiát követte a DRSE-elméletében (Kornai, 2014), amely gyökeresen szakít az uralkodó neoklasszikus iskola ex ante feltételrendszerével, a szigorú egyensúlyi keretekkel, és saját premisszákat fogalmaz meg a kapitalista gazdaság működésére. Vagyis a DRSE-elmélet egy nagyon újszerű irányzatot jelöl ki a közgazdasági iskolák között. Az elmélet még csak verbális modellként értelmezhető, tartópillérei a kapitalista rendszer immanens jellemzői: a dinamizmus, a rivalizálás és a többletgazdaság. (Ezek angol megfelelőinek, a Dynamism, Rivalry, Surplus Economy kezdőbetűi szerepelnek az elmélet megnevezésében.) A többletgazdaság, azaz a túlkínálat dominanciáját a monopolista verseny, a kereslet nagyságának bizonytalansága, a schumpeteri innováció, dinamizmus, technikai haladás, teremtő rombolás, valamint a növekvő skálahozadék, a termelők és a szolgáltatók között a piacokért folyó rivalizálás váltja ki. E cikk célkitűzése, hogy megvizsgálja a DRSE-elmélet formális matematikai modellként történő megfogalmazásának lehetőségét. Ebben sajátos utat választottunk: először feltárjuk az általános egyensúlyelmélet (Walras, 1874; Neumann, 1945) irreális ex ante feltevéseit, majd megállapítjuk a DRSE premisszái közötti lehetséges összefüggéseket, amelyekben meghatározó kikötés, hogy csakúgy, mint a biológiai evolúcióban, a piacgazdaság evolúciós folyamataiban sincs fix egyensúlyi állapot, még referenciapontként sem. Az általános egyensúlyelmélet és a DRSE-elmélet egybevetése a schumpeteri evolúciós közgazdaságtan fókuszában történik.