The Socioeconomic Background of the Divergence of Belarusian and Ukrainian Political Systems

The aim of this paper is to analyze the political, social and economic background of the divergence of Belarusian and Ukrainian transitions. We focus on Belarus in order to find explanation for questions such as why could Lukashenko remain the authoritarian leader of Belarus, while in Ukraine the position of the political elite had proved less stable and collapsed in 2004. On the theoretical framework of elite-sociology, we seek to determine whether the internal factors (as macroeconomic conditions, standard of living, the oppressive nature of the political system and the structure of the political elite) play a significant role in the operation of the domino effect. This article emphasises the determining role of immanent internal factors, thus the political stability in Belarus can be explained by the role of the suppressing political regime, the hindrance of democratic rights and the relatively good living conditions that followed the transformational recession. Whilst in Ukraine, the markedly different circumstances brought forth the success of the Orange Revolution.

Social change in Central and Eastern Europe: General trends and national patterns

The paper addresses five issue areas. First it describes the plurality of trajectories in central and eastern European transformations, offering a broad typology. Then it addresses the drift between acceptance of democracy and the market, owing to growing inequalities. Third, problems of poverty and exclusion are addressed. Fourth, it is addressed if any known model of redistribution emerged in the post-transition economies. Fifth, consequences of the populist turn in European policies are being analyzed. Influences of the EU practices will be dealt with and some preliminary conclusions drawn. These suggest a strong intertwining between social and economic performance that limit theoretically conceivable – neoliberal, social democratic, postmodern or conservative - policy choices.

A nemzetgazdasági versenyképesség sportszakmai és gazdasági aspektusai = Sport and economic aspects of competitiveness on national level

Tanulmányunk a gazdasági versenyképességgel, kiemelten annak nemzetgazdasági szintű vetületével és a sport esetében történő értelmezésével foglakozik. A gazdasági versenyképesség esetén kiemelten kezeljük az IMD és a WEF versenyképességi rangsorait, a sport esetén pedig szétválasztjuk a hivatásos és a szabadidősportot. A hivatásos sport esetén bemutatjuk a sportszakmai versenyképességet indikáló és a sportszakmai versenyképességre hatással lévő gazdasági és társadalmi mutatókat egyaránt. Összehasonlítási csoportot képeztünk, amelyben Magyarország és a környező országok szerepelnek és a komparatív elemzés kiterjed a gazdasági és a sportszakmai versenyképességre, valamint a sportszakmai versenyképességre ható gazdasági és társadalmi tényezőkre egyaránt. A sportszakmai versenyképességet az olimpiai érmek számával és azok pontértékével mérjük, amit az olimpiák teljes történelmére és az elmúlt 20 év különböző szakaszaira egyaránt vizsgálunk, míg a gazdasági és társadalmi tényezőket csak a mondanivalónk szempontjából legrelevánsabb évekre, az új évezredre vizsgálunk. A hivatásos sporttal kapcsolatos versenyképességi kérdésekből azt a következtetést vontuk le, hogy Magyarország történelmi sportszakmai eredményességének fenntartását a jelen gazdasági és társadalmi tényezők nem igazolják, sőt az elmúlt időszak visszaesését támasztják alá és a Londoni olimpián való szereplésünkkel kapcsolatban inkább az összehasonlítási csoporton belüli további visszacsúszást, mintsem az eredmény javulását támogatják. A tanulmányban azt állítjuk, hogy egyéni, vállalati és makrogazdasági versenyképességet is javíthat a szabadidősport. Mikro szinten, majd makrogazdasági szinten elemeztük a szabadidősport hatásait, valamint próbáltunk választ keresni arra a kérdésre, hogy hogyan válhat az egyén, a vállalat és végső célként a gazdaság versenyképesebbé a fizikai aktivitás által. A kevesebb betegség és egészségügyi kiadás, vagy éppen a kedvezőbb várható élettartami mutatók mellett termelékenység-növekedés, a versenyképességi rangsorokban pedig előkelőbb helyezések érhetők el. ______ Our paper tackles the concept of competitiveness in the national level and interprets it also in the field of sport as well. In the economics field we focus on the competitiveness rankings of IMD and WEF and in the sport field we differentiate between professional and leisure sport. In the case of professional sport we introduce the measures of sport competitiveness and its influencing economic and social factors as well. We have made a peer group which contains Hungary and its neighboring countries and the comparative study tackles the sport competitiveness and the influencing economic and social factors as well. We measure sport competitiveness with the Olympic medal count and the medals point value, which is counted in the whole Olympic history, and different phases of the last 20 years. The economic and social factors are compared only in the new millennia as this is the most relevant time frame of this study. From the competitiveness analysis of professional sport we concluded that the maintenance of Hungary’s historical sport successes is not proved by nowadays economic and social factors, however they support the past years decline. These factors also indicate that in London (2012)we would rather slip one more position back in the peer group, than rise again from our ashes. In our opinion leisure sport could enhance the competitiveness of individuals, companies, and economy also. We analysed the effects of leisure sport on the microeconomic and macroeconomic level, and tried to find answer to that question how could be individuals, companies, and economy more competitive through leisure sport. Besides less illness and health care expenditures, longer life expectancy, productivity growth, countries could be well placed in competitiveness’ rankings.

Effects of the current financial and economic crisis on the rural landscape as well as the agri-food sector in Europe and Central Asia

This paper reviews the expected effects of the current financial crisis and subsequent recession on the rural landscape, in particular the agri-food sector in Europe and Central Asia (ECA) on the basis of the structure of the rural economy and of different organisations and institutions. Empirical evidence suggests that the crisis has hit the ECA region the hardest. Agriculture contributes about 9% to gross domestic product (GDP) for the ECA region as a whole with 16% of the population being employed in the agricultural sector. As far as the impact of the financial crisis on the agri-food sector is concerned, there are a few interconnected issues: (1) reduction in income elastic food demand and commodity price decline, (2) loss of employment and earnings of rural people working in urban centres, implying also costly labour reallocation, (3) rising rural poverty originating mainly from lack of opportunities in the non-farm sector and a sizable decline of international remittances, (4) tightening of agricultural credit markets, and the (5) collapse of sectoral government support programs and social safety-net measures in many countries. The paper reveals how the crisis hit farming and broader agri-business differently in general and in the ECA sub-regions.