A környezethez való jog és a Kiotói Jegyzőkönyv (Right to environment and Kyoto Protocol)

A Kiotói Jegyzőkönyv az 1992-ben Rio de Janeiro-ban megrendezésre került Környezet és Fejlődés Világkonferenciáján elfogadott nyilatkozatának 1997-ben aláírt kiegészítő jegyzőkönyve. A Kiotói Jegyzőkönyvben minden aláíró ország vállalta, hogy egy bizonyos százalékos arányban csökkenti országában a kibocsátott üvegházhatást okozó gázok mennyiségét, ezáltal mérsékelve a globális felmelegedés előrehaladtát. A Jegyzőkönyvhöz az Egyesült Államok és több fejlő ország, mint Kína vagy India gazdasági megfontolásból másrészt politikai szűklátókörűségből nem csatlakozott. Ez azonban a komoly aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy a környezetvédelmi szabályokat betartó államok erőfeszítései önmagában elegendőek lesznek-e a globális felmelegedés megállítására, de legalábbis csökkentésére. _____________ The Kyoto Protocol signed in the Japanese city in Kyoto in 1997 is a supplemental document to the United Nations Conference on Environment and Development organized in Rio de Janeiro. In the Kyoto Protocol individual countries have mandatory emissions targets for the greenhouse gases they must meet to slow down global warming. The United States of America, and several developing countries, as China and India did not yet joined the Protocol partly because of economic reasons and other ways because of narrow-minded political interests. This brings up serious doubt weather the efforts of the parties of the Protocol can make any change in the recent global processes.

The Mismanagement of Environmental Conflicts

During the Communist regime, companies' conflicts with the public were hidden. The public did not have the right to express their objection. Recent Hungarian law, however, supports people's right to influence decisions that have an impact on their lives, but attitudes change slowly. In this article, I show the typical methods of companies' mismanagement of environmental conflicts. The first part of the article concentrates on strategic issues, and the second one emphasizes mistakes in communication with local communities. There are signs that Hungarian companies have already started to learn their lesson, but they also need help to face the new situation of the post-Communist era. Conflict theory and conflict resolution techniques may help them to deal with communication problems and to reach win-win solutions. Although not unknown, facilitation is not a common technique in Hungary yet. This means that there is potential for its development.