Karl Marx és Karl Menger néhány gondolata a pénz eredetéről = The thoughts of Karl Marx and Karl Menger about the origin of money

Kisebb bizonytalankodás után a legtöbb közgazdászhallgató a pénz funkcióinak felsorolásába kezd, ha megkérdezik, hogyan határozná meg a pénz fogalmát. A gyakorlatiasabb, vagy a számvitel iránt elkötelezettebb diákok esetleg felidézik a banki mérleget és – részben helyesen – a pénzt kötelezettségként helyezik el benne. Mintha azonban még mindig egy kicsit pironkodnánk, hogy nem találjuk a megfelelő definíciót. És ez már így megy évszázadok óta. Jelen tanulmányban két XIX. századi közgazdász – Karl Marx és Karl Menger – néhány pénzelméleti következtetését igyekszem összehasonlítani, figyelembe véve az általuk képviselt közgazdasági elmélet alapvető eltéréseit. A mára általánosan elfogadottá váló szubjektív értékelmélet és a kissé elfeledett munkaérték-elmélet látszólag teljesen eltérő feltevéseire alapozva a két gondolkodó egészen hasonló eredményre jutott. Számukra a pénz nem egy egyszerű eszköz, sem követelés és kötelezettség, ahogyan most elkönyvelnénk, hanem áru. Eredetét nem állami törvényekből vezetik le, hanem társadalmi konszenzus során létrejött jelenségnek tekintik a pénzt, ami fölötte áll a törvényeknek, eredendően nem jelképet testesít meg, hanem különleges jószágként válik alkalmassá értékjel kifejezésére. / === / If being asked how to define money most students of economics would start listing the functions of money, or those students with more practical insight would place money as liability in the balance sheet of banks. It seems, however, as if we were still embarrassed by not finding the right definition. In the present study I am endeavouring to give a brief overview of various theoretical findings on the essence of money in the economy preceding the 19th century and then compare some money theoretical conclusions of two economists – Karl Marx and Karl Menger – considering the major differences of the economic theories represented by them. On the basis of the premises of the widely accepted subjective value theory and the somewhat forgotten labour theory of value the two 19th century thinkers came to rather similar results. For them money is not a simple means of payment, nor liability or claim, the way we would account for them now, but a special commodity. They do not attach its creation to the appearance of state laws on money as a legal tender but regard it as a social phenomenon which became capable of expressing a value token due to its peculiar characteristics.

A hiány újratermelése (The reproduction of shortage)

Sporadic lack of consumer articles, the housing shortage, disturbances of material supply, and shortages of investment goods and of labour may be traced back to a common main cause. Shortage is constantly reproduced by specific features of the economic mechanism. The first part of the article consists of micro-analysis, mainly of the productive enterprise. Efforts to increase production may run up against ceilings of three kinds: constraints on physical resources, constraints on demand, and the budget constraint on enterprises. It is an important feature of a system which of these constraints takes effect. Resource-constrained systems can be distinguished from demand-constrained ones here. In the former, production is limited by production bottlenecks, in the latter by buyer demand. The socialist economy in its "classical" form belongs to the former type. It is related to whether the budget constraint on the enterprise is "hard" or "soft". If hard, enterprise spending is limited by its financial scope, if soft (its losses offset almost automatically) its demand becomes almost insatiable. The second part performs a macro-analysis, showing the mechanism of "suction" with the aid of a hydraulic analogy. The enterprise sector "pumps away" reserves and surpluses of the system, mainly due to the "investment hunger" that appears in the wake of expansionist efforts. Finally the article discusses briefly the interrelations between shortage and inflation.