A közgazdaságtan metodológiájáról és a matematikai közgazdaságtanról a Neumann-modell ürügyén

A dolgozatban a Neumann-modell lehetséges elméleti és módszertani rokonságát elemezzük annak fényében, hogy mind a neoklasszikusok, mind a klasszikus hagyományokat felélesztő neoricardiánusok a magukénak vallják. Ennek során megvizsgáljuk a klasszikus és a neoklasszikus gazdaságfelfogás, az ex post és az ex ante szemléletű modellek közötti különbségeket, és azt a forradalmi jelentőségű módszertani változást, amely a sok szempontból joggal bírálható modern matematikai közgazdaságtan kialakulásához vezetett. Összevetjük Neumann modelljét az osztrák iskola árbeszámítási elméletével, a Walras­Cassel- és a Schlesinger­Wald-féle modellekkel, illetve a Ricardo, Marx, Dmitriev, Leontief nevekkel fémjelezhető klasszikus vonulat eredményeivel. Rámutatunk arra, hogy Neumann voltaképpen az "igazságos és értelmes gazdaság" ősi ideáját öntötte kora modern fizikájában honos matematikai modell formájába. /===/ The paper investigates the potential theoretical and methodological sources of inspiration of the von Neumann model, in view of the fact that both the neoclassical and the neo-Ricardian economists claim heritage to it. In the course of that the author assesses the main differences of the classical and neoclassical, the ex post and ex ante modeling approaches. He also confronts the von Neumann model with the Walras–Cassel and the Schlesinger–Wald models, and with models worked out in the classical tradition a’la Ricardo, Marx, Dmitriev and Leontief. He concludes that the Neumann-model is, in fact, nothing but a reformulation of a very old belief in a “just and reasonable economic system” based on the modern modeling approach of contemporary physics and mathematics.

Economic reform, allocative effiency and terms of trade

It has widely been agreed that the distorted price system is one of the causes of inefficient ecooomic decisions in centrally planned economies. The paper investigates the possible effect of a price reform on the allocation of resources in a situation where micro-efficiency remains unchanged. Foreign trade and endogenously induced terms-of-trade changes are focal points ín the multisectoral applied general equilibrium analysis. Special attention is paid to some methodological problems connected to the representation of foreign trade in such models. The adoption of Armington's assumption leads to an export demand function and this in turn gives rise to the question of optimal export structure, different from the equilibrium one-an aspect so far neglected in the related literature. The results show, that the applied model allows for a more flexible handling of the overspecialization problem, than the linear programming models. It also becomes evident that the use of export demand functions brings unwanted terms-of-trade changes into the model, to be avoided by a suitable reformulation of the model. The analysis also suggests, that a price reform alone does not significantly increase global economic efficiency. Thus the effect of an economic reform on micro-efficiency appears to be a more crucial factor. The author raises in conclusion some rather general questions related to the foreign trade practice of small open economies.