Az árfolyamsávok empirikus modelljei és a devizaárfolyam sávon belüli előrejelezhetetlensége = Empirical models of exchange rate target zones

A sávosan rögzített devizaárfolyamok elméleti és gyakorlati vizsgálatai a nemzetközi közgazdaságtan egyik legnépszerűbb témaköre volt a kilencvenes évek elején. A gyakorlati módszerek közül az alkalmazások és hivatkozások száma tekintetében az úgynevezett eltolódással igazítás módszere emelkedett ki. A módszert alkalmazó szerzők szerint amíg a lebegő árfolyamú devizák előrejelzése céltalan feladatnak tűnik, addig sávos árfolyam esetén az árfolyam sávon belüli helyzetének előrejelzése sikeresen végezhető. E tanulmány bemutatja, hogy az Európai Monetáris Rendszer és az északeurópai államok sávos árfolyamrendszereinél e módszer alkalmazásával adódott eredmények például a lebegő árfolyamú amerikai dollárra és az egységgyökfolyamatok többségére is érvényesek. A tanulmány feltárja e látszólagos ellentmondás okait, és bemutat egy olyan, a sávos árfolyamrendszerek főbb megfigyelt jellemzőire épülő modellt, amelynek keretei között a sávon belüli árfolyam előrejelzése nem feltétlenül lehetséges, mert a leértékelés előtti időszakban a sávon belüli árfolyam alakulása kaotikus lehet. / === / Following the development of the first exchange rate target zone model at the end of the eighties dozens of papers analyzed theoretical and empirical topics of currency bands. This paper reviews different empirical methods to analyze the credibility of the band and lays special emphasis on the most widely used method, the so-called drift-adjustment method. Papers applying that method claim that while forecasting a freely floating currency is hopeless, predicting an exchange rate within the future band is successful. This paper shows that the results achieved by applications to EMS and Nordic currencies are not specific to data of target zone currencies. For example, application to US dollar and even to most unit root processes leads qualitatively to the same. This paper explores the solutions of this puzzle and shows a model of target zones in which the exchange rate within the band is not necessarily predictable since the process might follow chaotic dynamics before devaluation.

A magyar átalakulás és fejlődés néhány általánosítható elméleti tanulsága = Some generalizable theoretical lessons of the Hungarian transformation and development

A világgazdasági válság óta eltelt nyolc évtizedben Magyarországon számos rendszerváltozás ment végbe a gazdaságban és a politikában. Sokak szerint a szabadpiactól a szabadpiacig vezető kör bezárult, és ismét rendszerválság előtt állunk. Míg a jövő természetesen bizonytalanságokkal terhes, és így értelemszerűen nem kiszámítható, a múlt egyértelmű tanulsága az, hogy a közéletet végig formáló felzárkózási törekvés egészében sikertelennek bizonyult. Ennek alapja elemzésünk központi rejtélye egy régi fejlődéselméleti feladvány: miért van az, hogy Argentínához vagy újabban Olaszországhoz és Portugáliához hasonlóan a jó politika rossz eredményekkel jár(t), és fordítva? Miért szakadt el végletesen és történetileg is a gazdasági és a politikai ésszerűség egymástól? __________________ Hungary has undergone several changes of economic and political system in the eighty years since the Great Depression. According to many, the circle from market economy to market economy has closed and we face another systemic crisis. Although the future is naturally full of uncertainties and is not by its very nature predictable, the clear lesson from the past is that the effort to catch up, which shaped public life throughout, has been unsuccessful on the whole. The basis for this and the central riddle in this analysis is an old puzzle in development theory: how is it that good policies had bad results and vice versa, as was the case in Argentina, and recently in Italy and Portugal? Why did economic and political rationality part company for good, even in historical terms?

Unintended consequences of crisis management

This contribution attempts to decipher the largely unintended, still predictable consequences of crisis management in the global economy. In a series of improvised, case-bycase and unilaterally demand-focused measures, governments tried to extend the Keynesian arsenal to a system whose basic features are unlike those of the national economy. While the collapse of output and employment, on par with the Great Depression, could indeed be averted, conditions for the resumption of sustainable finance and growth have been undermined.

Post-Crisis Lessons for Open Economies

In a systemic perspective, what are the primary transmitters of global competitiveness with the proper coordination mechanism? What are the systemic impacts of the U.S. economy on world markets? Will the United States stay the main engine of world economic growth for quite some time to come, or at least in the current decade? Will and should the United States, as the single largest open economy of the world, be in some way responsible for the provision of global economic stability as a valuable public good? Was the recent crisis predictable? These are the main questions addressed, all of which are answered in a new global context, and the responses are based on some known principles of international economics and economic history.

Gondolatok az innováció és a stratégia összefüggéseiről (Remarks for correlations between innovation and strategy)

Mára az innováció a versenyelőny megszerzésének és megőrzésének legfőbb forrása, ezért az innovációs tevékenységet övező menedzselési feladatok egyre komplexebbek és sokrétűbbek lettek. Az innováció nem csupán a véletlen eredménye, ezért ha a vállalat érdemi erőfeszítéseket tesz az innovációvezérelt szervezet kialakítása érdekében, akkor vélhetőleg sikeresebben veszi a versenypiaci akadályokat, ami hosszú távon eredményesebb vállalkozást eredményezhet. A cikk elsődleges célja, hogy rávilágítson az innováció és a stratégia kapcsolatára. A tanulmány rendszerező jelleggel tekinti át a nemzetközi és hazai szakirodalmat, annak érdekében, hogy bemutassa az innováció stratégiai jelentőségét. A cikk eredményeként innovációs alapstratégiákat fogalmaz meg, amelyek segítenek megérteni az innováció vállalati értékteremtésben betöltött szerepét. A tanulmány továbbá rámutat azokra a fókuszterületekre, amelyek kiemelt relevanciával rendelkeznek az innováció menedzselése szempontjából. _____ Nowadays innovation is one of the most important sources of competitiveness, thus more and more attention turns on its execution. Innovation is not only the result of random development, it can be managed in order to make the entire innovation process more predictable and profitable. The aim of this article is to highlight the interconnections between innovation and strategy. The study systematizes the international and the domestic literature to get an overall picture about the current issues of innovation management. As a conclusion, the author tries to reveal the role of innovation in corporate value creation. Besides, he proposes further innovation strategies that can support a higher execution level in strategic innovation management.

The European Patterns of "Homo Academicus“ and The Chances of Its Evolution In Current Hungarian Higher Education

In the recent four or five years, there have been abrupt and radical changes in the governance of Hungarian higher education. It can then be interesting to assess the state of “homo academicus“ as it looks currently in Hungary. The notion of “homo academicus“ is obvious: it concerns participants in the system of a country’s higher education. The paper as follows still comes back to the definition of “homo academicus“ by referring first to it as occupation, or rather as a profession that can be interpreted in terms of sociology. Secondly, some historic patterns can also be mobilised, based on the assumption that university is a very European institutions that is even rooted in the tradition of the Middle Ages. The elbow-room of seeking for identity and the role to be filled by academics are limited by the effective system of the governance of higher education. It is a key to the chances of academics of meeting the historically corroborated professional standards that they exercise academic freedom. As it cannot be done individually, but in cooperation (through a collegial system), academic freedom is always combined with collective action. The field where this freedom can be exercised can be specified through university autonomy, the lack of which makes a serious barrier to the full development of a character of “homo academicus“. This is now the case in Hungary, the paper suggests. The paper seeks to gain deeper understanding of the character of academics, their vocation and professional roles, and the governance of higher education, serving as the environment for academic activity, by creating a conceptual framework. The paper is established on the results of sociological research and the experience of legal management, although it remains to be of theoretical nature. It criticises the current Hungarian situation of the governance of higher education, arguing for the reconstruction of university autonomy and financial stability. It also emphasises the importance of predictable regulations.