Az agrárkereskedelem változása Magyarország és az Európai Unió között a csatlakozás után (The post-accession change in agricultural trading between Hungary and the EU)

2004-ben Magyarország kilenc közép-kelet-európai országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz, ami számos változást idézett elő az agrárkereskedelem terén. A cikk célja, hogy a legfrissebb adatok és a szakirodalmi fejlemények tükrében bemutassa, hogyan alakult Magyarországon a mezőgazdasági alapanyagok és a feldolgozott termékek kereskedelme az Európai Unióval. A megnyilvánuló komparatív előnyök módszerét alkalmazva a cikk számos következtetésre jutott. Először is világossá vált, hogy a csatlakozás növelte az agrárkereskedelem intenzitását, ám negatív hatással volt a kereskedelem egyenlegére. Kimutatható továbbá, hogy Magyarország az alacsony hozzáadott értékű alapanyagexportra és a magas hozzáadott értékű feldolgozott termékek importjára koncentrált a csatlakozás után, noha ezek komparatív előnyei nagymértékben megváltoztak egy hatékony alkalmazkodási folyamat következtében. A változások tényét támasztják alá a különböző rövid és hosszú távú stabilitásvizsgálatok is, amelyek az agrártermékek megnövekedett versenyére utalnak az EU-15 piacán. Agrárpolitikai szempontból az elemzések alátámasztják a strukturális reformok szükségességét. / === / Numerous changes in agricultural trading from the EU accession of Hungary and nine other Central-East European countries in 2004. The article sets out to present, in the light of the latest figures and written contributions, how Hungary’s EU trade in agricultural raw and semi-processed products developed thereafter. It uses the method of manifest comparative advantages to reach its conclusions. First, it became clear that accession increased the intensity of agricultural trading, although it had a detrimental effect on the trade balance. It also appeared that post-accession Hungary was concentrating on exports of basic materials of low added value and imports of processed articles with high added value, although these comparative advantages were much altered by an effective process of adaptation. The fact of the changes is supported by various short and long-term stability examinations, which point to increased competition for agricultural products on EU15 markets. From the policy point of view, the analyses support the need for structural reforms.

The Polluter Profits Principle: A Note on the Grandfathering of CO2 Emissions Rights in Lax-Cap Trading Regimes

Grandfathering is currently the main principle for the initial allocation of tradable CO2 emission rights under the European cap-and-trade scheme. Furthermore, political feasibility often requires non-restrictive emission caps. Grandfathering under lax cap is unjust, biased and brings polluters unintended windfall profits. Still, in any post-Kyoto international CO2 regime, lax caps may be critical in coaxing binding emission targets out of more countries, especially those in the less-developed world. This paper argues that there is a certain quantity of emission rights between the initial and the optimal emissions, the grandfathering of which brings polluters zero windfall profits or zero windfall losses. Our theoretical concept of zero-windfall grandfathering can be used to demonstrate the windfall profits that have emerged at company level during the first EU trading period. It might thus encourage governments to embrace auctioning, and to combine it with grandfathering as a legitimate tool in the initial allocation of emission rights in later trading regimes.