Az esztétikai alapú várostervezés és kapcsolata a tájépítészettel a XX. században. Út a "New Urbanism" és a gyalogosbarát város elméletéhez

Kutatásunk két korszakot vizsgál alaposabban. A XIX. század végének és a XX. század első évtizedeinek városépítészetelméletéből a „Civic Art”-ot mutatjuk be, valamint az ennek alapjain, a modernizmus városépítészetének kritikájaként létrejött, az 1960-as évektől kezdődő „Urban Design”-t. Mindkét éra jellemezhető egy olyan tervezői attitűddel, városépítészet elméleti kultúrával, amelynek célja a jól használható terek (Cultures of good place-making) kialakítása volt (Bohl, 2009). A két korszak összehasonlításánál fontos megemlíteni, hogy egyrészt sok szempontból azonos gazdasági-társadalmi jelenségek zajlottak, másrészt az ezekre nyújtott reakció azonos társadalmi csoportoktól érkezett. Az előbbi példájaként lehet említeni a drámai gazdasági és technológiai változásokat, a gyors iramú városfejlődést és migrációt, valamint a hagyományos városközpontok felbomlását. Az ezekre a problémákra felmerülő válaszok mindkét esetben a tervező mellett a közösségek építésében szerepet játszó szakmák (ingatlan és üzleti szféra, ipar, államszervezet), valamint a lakosság különböző csoportjaiban fogalmazódtak meg (Bohl, 2009). Tanulmányunk a tájépítészet szerepét kívánja feltérképezni ezen irányzatokban, s választ keres arra, hogy szakmánk jelentősége és érdekeltsége hogyan változott az idők során. A kérdés, hogy a napjainkig meghatározó „urban design” teoretika a városi szabadterek alakítása terén tudott-e a „Civic Art” korszakának tanulságaiból meríteni?

The evolution of the car-making industry

Mass-production, cars, pollution – they all have long become well known and well connected phenomena of the modern life. Nowadays the people can also add to the list such items like awareness, scientific approach, long-term thinking, and environmental responsibility. They are surrounded by a multitude of consumer goods, most of which are produced in a scientific manner, and all of which will more sooner than later end up in the garbage. Cars are the most noticeable – both by size and by numbers – and also the most expensive of all the mass products in people’s view. For many of them they are a clear target for reprimand and regulation, and, as a result, the automotive industry is being increasingly brought under bureaucratic control, together with its whole supplier and distributor network. The author started writing this article in an attempt to place the above process under scrutiny, because it is his firm belief that similar measures, similar tough governmental control will inevitably spill over to other industries, which at the moment are producing more inconspicuous, but still polluting products. The present paper shows the relationship between car-making, supply chain management and the efforts of public administration to protect the environment – a connection with clear practical implications.