Állam vagy piac a környezetvédelemben? - A környezetszennyezés-szabályozási mátrix

A piaci kudarcok számos formája ismert a közgazdászok számára, ezek közül a környezetvédelem területén a külső gazdasági hatásokkal (az externáliákkal) kapcsolatosak a legismertebbek. A piaci kudarcok miatt a gazdaság nincs Pareto-optimális helyzetben, azaz egyesek jóléte nem növelhető úgy, hogy eközben mások jóléte ne csökkenjen. Kérdés, hogy ez egy-egy környezetszennyező vállalat vagy iparág esetén azt jelenti-e, hogy a piaci mechanizmust teljesen ki kell iktatnunk a probléma orvoslásakor, vagy azért bizonyos szerepet a piac továbbra is betölthet a nehézség leküzdésében. /===/ Economists are familiar with many forms of market failure, among the best known being the economic externalities in the field of environmental protection. Due to the market failures, the economy is not in a Pareto-optimal situation, in other words, the welfare of some cannot be raised without reducing the welfare of others. The question is whether this means in the case of a polluting firm or industry that the market mechanism has to be excluded when remedying the problem, or whether the market can still play some part in overcoming the difficulties.

A generalization of correlated equilibrium: A new protocol

A new correlation scheme (leading to a special equilibrium called “soft” correlated equilibrium) is introduced for finite games. After randomization over the outcome space, players have the choice either to follow the recommendation of an umpire blindly or freely choose some other action except the one suggested. This scheme can lead to Pareto-better outcomes than the simple extension introduced by [Moulin, H., Vial, J.-P., 1978. Strategically zero-sum games: the class of games whose completely mixed equilibria cannot be improved upon. International Journal of Game Theory 7, 201–221]. The informational and interpretational aspects of soft correlated equilibria are also discussed in detail. The power of the generalization is illustrated in the prisoners’s dilemma and a congestion game.

Generalized correlated equilibrium for two-person games in extensive form with perfect information

A correlation scheme (leading to a special equilibrium called “soft” correlated equilibrium) is applied for two-person finite games in extensive form with perfect information. Randomization by an umpire takes place over the leaves of the game tree. At every decision point players have the choice either to follow the recommendation of the umpire blindly or freely choose any other action except the one suggested. This scheme can lead to Pareto-improved outcomes of other correlated equilibria. Computational issues of maximizing a linear function over the set of soft correlated equilibria are considered and a linear-time algorithm in terms of the number of edges in the game tree is given for a special procedure called “subgame perfect optimization”.

A gazdaságpolitika tökéletlen informáltsága esetén mikor hatékonyabb kvótával és mikor hatékonyabb pigou-i adóval szabályozni az ipari környezetszennyezés mértékét?

Egy saját mikroökonómiai modell bemutatása útján bizonyításra kerül, hogy ha a határprofit és az externális határköltség görbe egyszerre alulbecsült, vagy egyszerre felülbecsült (a kormányzat tökéletlen informáltsága miatt), akkor kvótaszabályozás alkalmazásával közelebb kerülhet a gazdaság a Pareto-hatékony egyensúlyi állapothoz, mint pigou-i adó alkalmazásával. Ha viszont a határprofit és az externális határköltség görbe ellentétes irányban van felül vagy alulbecsülve, akkor inkább a pigou-i adó használata a célszerűbb. Az elméletnek gyakorlati gazdaságpolitikai haszna is van, ugyanis a kormányzatnak lehetnek arra eszközei, hogy megállapítsa, hogy a becsült MNPB és MEC függvények milyen irányba térnek el a valóságtól.

A vállalati likviditáskezelés szerepe eszközfedezettel rendelkező hitelszerződésekben. Az alkun alapuló megközelítés eredményei (The role of corporate liquidity management under secured debt financing Results of the bargaining approach)

A szerző azt a kérdést vizsgálja, hogy a vállalat működése során a likvid eszközök mekkora arányát tartsa fenn. A kérdést a finanszírozás szemszögéből veti fel, mivel a hitelezés okozta korlátok jelentősen befolyásolják a likvid eszköz tartalékolásának motivációit. A cikk a vállalkozói-hitelezői információs kapcsolat háromféle esetében mutatja be az eszközfedezettel rendelkező hitelek adósságszolgálatát meghatározó tényezőket. Elsőként a teljes információs viszony melletti stratégiákkal meghatározott adósságszolgálatot vizsgálja, majd a második típusú információs kapcsolatban a nem megfigyelhető vállalkozói erőfeszítéseket feltételezve adja meg az adósságszolgálat fizetésének ex ante és ex post egyensúlyát. Harmadikként, a nem igazolható vállalati adatok feltevése mellett teljes és részleges eszközfedezetre is meghatározza az optimális vállalkozói likviditási politikát, és tárgyalja az itt fennálló ellentéteket. Megmutatja, hogy részleges eszközfedezet mellett 1. újratárgyalható a hitelszerződés, és a stratégiai adósságszolgálatot nem lehet elkerülni, 2. a likviditásoptimalizálásnak nincs ex post Pareto-egyensúlyi megoldása, ugyanis a hitelszerződésben részt vevő felek alkuereje határozza meg a vállalat likviditásának szintjét. / === / This paper investigates what the liquid asset ratio for firms should be. Financing constraints significantly influence motivations for liquidity hoarding. The article shows the determinants of secured debt services for three different information cases of a lender-borrower relationship. First, it examines the strategic debt service under full information, and then, assuming non-observable entrepreneurial efforts, it gives the ex ante and ex post equilibria of the strategic debt service. The third case supposes non-verifiable firm information; this provides the optimal corporate liquidity policy and explains the contrary propositions. It shows that under not fully secured collateral, 1. the debt contract is renegotiable; the lender cannot avoid the strategic debt service, 2. there is no ex post optimal Pareto efficient solution to liquidity policy, because the corporate liquidity ratio is determined by the bargaining power of the partners in the debt contract.

Solvency risk minimizing guaranteed returns in life insurance

Return guarantee constitutes a key ingredient of classical life insurance premium calculation. In the current low interest rate environment insurers face increasingly strong financial incentives to reduce guaranteed returns embedded in life insurance contracts. However, return guarantee lowering efforts are restrained by associated demand effects, since a higher guaranteed return makes the net price of the insurance cover lower. This tradeoff between possibly higher future insurance obligations and the possibility of a larger demand for life insurance products can theoretically also be considered when determining optimal guaranteed returns. In this paper, optimality of return guarantee levels is analyzed from a solvency point of view. Availability and some other properties of optimal solutions for guaranteed returns are explored and compared in a simple model for two measures of solvency risk (company-level and contract-level VaR). The paper concludes that a solvency risk minimizing optimal guaranteed return may theoretically exist, although its practical availability can be impeded by economic and regulatory constraints.

Neural networks would 'vote' according to Borda's Rule

Can neural networks learn to select an alternative based on a systematic aggregation of convicting individual preferences (i.e. a 'voting rule')? And if so, which voting rule best describes their behavior? We show that a prominent neural network can be trained to respect two fundamental principles of voting theory, the unanimity principle and the Pareto property. Building on this positive result, we train the neural network on profiles of ballots possessing a Condorcet winner, a unique Borda winner, and a unique plurality winner, respectively. We investigate which social outcome the trained neural network chooses, and find that among a number of popular voting rules its behavior mimics most closely the Borda rule. Indeed, the neural network chooses the Borda winner most often, no matter on which voting rule it was trained. Neural networks thus seem to give a surprisingly clear-cut answer to one of the most fundamental and controversial problems in voting theory: the determination of the most salient election method.