A kollázs alkalmazhatósága a marketingkutatásban: A vizuális fogyasztói választás verbalizációjának magyarázó ereje

Max Ernst definíciója szerint a kollázs az „...amikor két egymástól különböző realitás kerül szembe egy számukra idegen térben”. Az egymástól független elemek együtt elhelyezve új jelentést hoznak létre, melyek együttese mást és többet jelent, mint az egyes elemek külön külön. A ma rendelkezésünkre álló IT technológia lehetővé teszi, hogy nemcsak papíron és ragasztóval (a kollázs szó francia eredetű, a „coller” szó annyit tesz, mint ragasztani), hanem elektronikusan is létre hozzunk újabb és újabb jelentéseket feltáró kompozíciókat, melyek esetében nem önmagában a létrehozott kompozíció, hanem annak alkotói interpretációja tárja fel a vizsgált problémát. Az elmúlt években kutatómunkánk során az elektronikus kollázst, mint a fogyasztói beállítódások és attitűdök projekcióinak eszközét használtuk. Számos iparágban (pl. telekommunikáció, hírközlés, lapkiadás) több kérdéskörben (márkaattitűdök, kategorizáció, jövő projekciója stb.) alkalmaztuk a digitális kollázs-készítés lehetőségeit, rögzítését, értelmezését és prezentációját. Előadásunkban a kompozíciókat és azok fogyasztói interpretációit mutatjuk be különböző iparágakban és témakörökben, bizonyítva a technika erős magyarázó erejét.

Development and Application of a Methodology to Identify Projects of Energy Community Interest

Projects of Energy Community Interest” (PECIs) is a label attached to those projects which have the highest positive impact in the largest possible number of Contracting Parties. The assessment of one hundred projects submitted as candidates, and final selection of 35 PECIs was achieved in a collaborative process undertaken by the same Task Force that contributed to the preparation of the Energy Strategy. Chaired by the European Commission, the Task Force was facilitated by the Energy Community Secretariat and benefited from technical assistance of a Consultant sponsored from the Energy Community budget.

Bevezetés A puha költségvetési korlát című kötethez

A puha költségvetési korlát gondolatának első felvetése óta eltelt négy évtizedben sokat haladt előre a probléma megértése. Vitatkozva azokkal, akik csupán a veszteséges szocialista vállalatok kimentésére szűkítenék le a jelenség értelmezését, a tanulmány rámutat arra, hogy sokféle szervezetben és formában, a gazdaság sok szférájában felléphet a szindróma, s pénzügyi baj esetén sokféle eszközt használhatnak kimentésre. Egy-egy kimentési akció önmagában még nem hozza létre a puha költségvetési korlát szindrómáját, ez akkor bontakozik ki, ha a kimentés beépül a várakozásokba. Különös figyelmet kívánnak azok a motívumok, amelyek kiváltják a jelenséget mind a kimentett, mind a kimentő szervezetben. A tanulmány helyzetjelentést ad a szindróma elterjedtségéről a szocialista és kaptalista rendszer különböző periódusaiban, illetve különböző szektoraiban. A szerző kifejti álláspontját normatív kérdésekben, hozzászól a káros hatások ellen fellépő terápiához. Először a valóságos gyakorlattal foglalkozik, majd kijelöli a puha költségvetési korláttal kapcsolatos elmélet helyét az eszmék és modellek világában. Bemutatja, hogyan viszonyul más elméleti irányzatokhoz, többek között az intézményi és viselkedési közgazdaságtanhoz, az erkölcsi kockázat és az időbeli következetlenség elméleteihez. Számot ad arról, mennyire terjedt el a puha költségvetési korlát gondolkodási apparátusa a szakirodalomban; hol tart a közgazdászszakma általi „kanonizálása”. Végül áttekinti a főbb kutatási feladatokat.