Az árfolyamsávok empirikus modelljei és a devizaárfolyam sávon belüli előrejelezhetetlensége = Empirical models of exchange rate target zones

A sávosan rögzített devizaárfolyamok elméleti és gyakorlati vizsgálatai a nemzetközi közgazdaságtan egyik legnépszerűbb témaköre volt a kilencvenes évek elején. A gyakorlati módszerek közül az alkalmazások és hivatkozások száma tekintetében az úgynevezett eltolódással igazítás módszere emelkedett ki. A módszert alkalmazó szerzők szerint amíg a lebegő árfolyamú devizák előrejelzése céltalan feladatnak tűnik, addig sávos árfolyam esetén az árfolyam sávon belüli helyzetének előrejelzése sikeresen végezhető. E tanulmány bemutatja, hogy az Európai Monetáris Rendszer és az északeurópai államok sávos árfolyamrendszereinél e módszer alkalmazásával adódott eredmények például a lebegő árfolyamú amerikai dollárra és az egységgyökfolyamatok többségére is érvényesek. A tanulmány feltárja e látszólagos ellentmondás okait, és bemutat egy olyan, a sávos árfolyamrendszerek főbb megfigyelt jellemzőire épülő modellt, amelynek keretei között a sávon belüli árfolyam előrejelzése nem feltétlenül lehetséges, mert a leértékelés előtti időszakban a sávon belüli árfolyam alakulása kaotikus lehet. / === / Following the development of the first exchange rate target zone model at the end of the eighties dozens of papers analyzed theoretical and empirical topics of currency bands. This paper reviews different empirical methods to analyze the credibility of the band and lays special emphasis on the most widely used method, the so-called drift-adjustment method. Papers applying that method claim that while forecasting a freely floating currency is hopeless, predicting an exchange rate within the future band is successful. This paper shows that the results achieved by applications to EMS and Nordic currencies are not specific to data of target zone currencies. For example, application to US dollar and even to most unit root processes leads qualitatively to the same. This paper explores the solutions of this puzzle and shows a model of target zones in which the exchange rate within the band is not necessarily predictable since the process might follow chaotic dynamics before devaluation.

Stylization: a method for preserving the character of climate sensitive habitat

Stylization is a method of ornamental plant use usually applied in urban open space and garden design based on aesthetic consideration. Stylization can be seen as a nature-imitating ornamental plant application which evokes the scenery rather than an ecological plant application which assists the processes and functions observed in the nature. From a different point of view, stylization of natural or semi-natural habitats can sometimes serve as a method for preserving the physiognomy of the plant associations that may be affected by the climate change of the 21st century. The vulnerability of the Hungarian habitats has thus far been examined by the researchers only from the botanical point of view but not in terms of its landscape design value. In Hungary coniferous forests are edaphic and classified on this basis. The General National Habitat Classification System (Á-NÉR) distinguishes calcareous Scots pine forests and acidofrequent coniferous forests. The latter seems to be highly sensitive to climate change according to ecological models. The physiognomy and species pool of its subtypes are strongly determined by the dominant coniferous species that can be Norway spruce (Picea abies) or Scots pine (Pinus sylvestris). We are going to discuss the methodology of stylization of climate sensitive habitats and briefly refer to acidofrequent coniferous forests as a case study. In the course of stylization those coniferous and deciduous tree species of the studied habitat that are water demanding should be substituted by drought tolerant ones with similar characteristics. A list of the proposed taxa is going to be given.