Nemlineáris dinamika klasszikus növekedési modellekben (Nonlinear dynamics in classical economic growth models)

Ebben a tanulmányban a klasszikus Harrod növekedési modellt nemlineáris kiterjesztéssel, keynesi és schumpeteri tradíciók bevezetésével reprezentatív ügynök modellbe alakítjuk. A híres Lucas kritika igazolásaként megmutatjuk, hogy az intrinsic gazdasági növekedési ütemek trajektóriái vagy egy turbulens káoszba szóródnak szét, vagy egy nagyméretű rendhez vezetnek, ami elsődlegesen a megfelelő fogyasztási függvény típusától függ, s bizonyos paraméterek piaci értékei, pedig csak másodlagos szerepet játszanak. A másik meglepő eredmény empirikus, ami szerint külkereskedelmi többlet, a hazai valuta bizonyos devizapiaci értékei mellett, különös attraktorokat generálhat. _____ In this paper the classical Harrodian growth model is transformed into a representative agent model by its nonlinear extensions and the Keynesian and Schumpeterian traditions. For the proof of the celebrated Lucas critique it is shown that the trajectories of intrinsic economic growth rates either are scattered into a turbulent chaos or lead to a large scale order. It depends on the type of the appropriate consumption function, and the market values of some parameters are playing only secondary role.Another surprising result is empirical: the international trade su±cit may generate strange attractors under some exchange rate values.

Adaptability of nonlinear equilibrum models to central planning

Linear multisectoral models have for long been applied in the Hungarian national economic planning. Price-quantity correspondences and interaction, however, cannot easily be taken into account in the traditional linear framework. Computable general equilibrium modelers in the West have developed techniques which use extensively price-quantity interdependences. However, since they are usually presented with the controversial strict neoclassical interpretation, the possibility of their adaptation to socialist planning models has been concaled. This paper reflects on some results of a research investigating the possible adaptation of eqailibrium modeling techniques to central planning models.