Aszimmetriák az Európai Unión belül (Assimetries within the European Union)

A centrum-periféria kapcsolatok elemzése az Európai Unióra is kiterjeszthető. Az integrációs folyamatban jól elemezhetőek a bourdeiu-i tőkeformák, ezek egymásra történő átváltása, a gazdasági és politikai aszimmetriák kölcsönhatása. E kölcsönös kapcsolatokban továbbra is a gazdasági viszonyok meghatározottsága érvényesül. A világgazdasági válság felszínre hozta a történelmi aszimmetriákat, amelyeket a korábbi neoliberális politikák tovább mélyítettek. Az Unión belüli periferális térségekre a válság különbözőképpen hatott. E hatások semlegesítésére többnyire a megszorító gazdaságpolitikákat alkalmazzák. Továbbra is hiányzik azonban egy, a minőségi s nem mennyiségi szempontokat hangsúlyozó fejlesztési politika. Egy ilyen megközelítés a strukturális, intézményi vonatkozásokat erősítené, s ezzel járulna hozzá a periféria termelési, forgalmi, elosztási képességeinek fokozásához. _____ Analysis of centre-periphery relations can be extended to the European Union as well. The capital forms by Bourdieu, their inter-changeability, mutual effects of economic and political asymmetries could be analysed well in the integration process. In these mutual relations economic relations still play the dominant role. The global economic crisis has brought to the surface historical asymmetries, further aggravated by earlier neo-liberal economic policies. Peripheral regions within the Union have been affected in different ways. In order to neutralise these effects austerity measure have been implemented. However, a development policy, emphasising quality and not only quantitative aspects, is still missing. Such an approach would strengthen structural and institutional elements, further enhancing production, trade, and distribution capabilities of the periphery.

Global crises: Is the Keynesian recipe relevant if applied under a global governance?

Keynesian policy was quite successful in the post-war decades in Western Europe, but by the late 1960s lost its efficiency due to changes in conditions rather than its mistaken logic. The lesson from the first global crisis erupting in early 1970s and also from the subsequent several crises since then is that the increasing crisis propensity of the world economy is rooted in its inherent disequilibria stemming from deep inequalities, asymmetrical interdependencies and disintegrated socio-economic structures. In view of the failure of the prevailing methods of crisis management, particularly those undifferentiated, antisocial austerity measures corresponding to a neo-liberal monetarist concept which neglects this lesson, many economists prefer the Keynesian recipe. However, since global crises need global solution, and the spread of conspicuous consumption modify the demand constraint, its application must be adjusted to reality, and requires some global governance which may pave the way for a global oeco-social market economy.

A neoliberális "kapitalizmus" fogalom megszűnése (The disappearance of the term “neoliberal capitalism”)

A kommunizmusnak – vagy amit a XX. században annak neveztek – a fasizmus nem elfogadható alternatívája. Az elmúlt húsz év meghatározó ideológiai áramlata, a neoliberalizmus ezt nem értette meg. A baloldallal szemben túlzott mértékben lépett fel, míg ezzel szemben a jobboldali szélsőségnek jelentős teret engedett. A szélsőjobboldali szemlélet, az anakronisztikus, barbár provincializmus felszámolásához szükség van a nyugati típusú konzervativizmus és a szociáldemokrácia együttműködésére, a két elméleti irányzat partneri viszonyára. Ehhez mindenekelőtt a neoliberalizmus elméleti meghaladására van szükség. A tanulmányban ezért a neoliberalizmus meghatározó tételeinek kritikáját végezzük el annak érdekében, hogy az új világrendhez igazodó elméleti keret kialakulásához hozzájáruljunk. _____ The acceptable alternative of communism, or what it had been called in the 20th century, is not fascism. The mainstream in the ideology of the last couple of decades, neo-liberalism, has not understood this statement. It allows too wide range for the extremists in the far right; however, in the other side it was too rigid with the left. To terminate the barbarian, anachronistic provincialism in the far right, cooperation between the neo-conservativism prevailing in the West and the social democrat movement is needed. The partnership between the two streams is inevitable. In order to achieve this goal the first step is the debate with the theoretical background of the neo-liberal way of thinking. The main purpose of this paper is to start this discussion hoping that we can contribute to the new theoretical framework in the social sciences.