Közgazdaságtan vagy közgazdaság-tudomány? I. rész. A 20. század legfontosabb eredményei (Economics or Economic Science?)

A cikk alapvető kérdése: vajon tudomány-e a közgazdaságtan, és ha igen, akkor tekinthető-e önálló tudománynak. A választ az elmúlt század legfontosabb eredményeiből kiindulva keresi. A szerző arra a következtetésre jut, hogy napjaink főáramú közgazdasági elméletei nagyrészt Ramsey, Neumann és Haavelmo munkáira vezethetők vissza. Tudománnyá válását nagyban elősegítette a matematika és a természettudományok, főleg a fizika eredményeinek alkalmazása. Mindezt Roy E. Weintraub úgynevezett történeti-rekonstrukciós módszerével és Lakatos Imre racionális rekonstrukciója segítségével mutatja meg. / === / The fundamental question of this article is whether economics is a science, and if so, then can it be viewed as an independent science? The search for an answer begins with the most important economic results of the last century. The author comes to the conclusion that the mainstream economic theories of our times can be traced back to the works of Ramsey, Neumann and Haavelmo. e results of mathematics and natural sciences, especially physics greatly contributed to its emergence as a science. All this is proven by means of Roy E. Weintraub’s so called historical reconstruction and Imre Lakatos’ rational reconstruction methods.

A rendszerparadigma. Fogalmi tisztázás = The system paradigm

Tanulmányomban, amint azt a cím is jelzi, használni szeretném a paradigma fogalmát. Ezt Kuhn vezette be a tudományelméletbe klasszikus művében (Kuhn [1962]). Kuhn nem adott egyértelmű definíciót, s maga a fogalom sok vitára adott okot. A konferenciára készülve, újraolvastam számos művet az általános tudományelmélet és speciálisan a közgazdaságtani metodológia köréből. Ha más nem, már ez a meghökkentő olvasmányélmény is óvatosságra int. Nyoma sincsen konszenzusnak, még az alapfogalmak értelmezésében sem. Ingerült konfrontatív vita zajlik. A szűkebben vett tudományelmélet és tudománytörténet alternatív iskolái közötti egyet nem értés mélyen gyökeredzik híveiknek egymástól eltérő filozófiai felfogásában. Szeretném elkerülni ezt az aknamezőt. Ez késztet arra, hogy fogalmi tisztázással kezdjem a fejtegetést, az esetleges félreértések elkerülésére. Nem kívánok hozzászólni ahhoz, hogy mennyiben volt Poppernek, Kuhnnak, Lakatosnak vagy másnak igaza a tudomány történetének elemzésében. A korrekt tárgyalásA szerző a cikk bevezetőjében ismerteti, milyen értelmezésben használja a társadalomtudományokra vonatkozóan a paradigma fogalmát, amelyet T. S. Kuhn eredetileg a természettudományok történetétől ihletve alkotott meg. Az új paradigma nem okvetlenül váltja fel a korábbit; több paradigma munkaképesen működhet egymás mellett. A rendszerparadigma kialakulásának mérföldkövei: Marx, Mises, Hayek, Polányi, Schumpeter és Eucken munkái. Noha filozófiájukat és politikai állásfoglalásukat tekintve igen heterogén a névsor, közös bennük a rendszerszemlélet\". Nemcsak a gazdaság egy-egy részletével foglalkoznak, hanem a rendszer egészével; nemcsak a gazdasággal, hanem a politikai, ideológiai és a társadalmi dimenziókkal is, s különös figyelmet fordítanak valamennyi szféra interakcióira. A rendszerparadigma nagy vizsgafeladata a posztszocialista átmenet kutatása. Ehhez nélkülözhetetlen; a magyarázó erőt tekintve semmilyen más paradigmával nem pótolható. Viszont a rendszerparadigma alkalmazói előrejelzéseikben (akárcsak más paradigmák művelői) sokszor súlyosan tévedtek. A rendszerparadigma prediktív ereje korlátozott, s ez szerénységre inti felhasználóit. / === / The notion of paradigm was originally created by T. S. Kuhn and inspired by the history of natural sciences. The introduction of the article explains the interpreation of the notion as used in social sciences. In this context a new paradigm does not necessarily replace the earlier one, several paradigms can operate beside each other. The milestones of the system paradigm are the works of Marx, Mises, Hayek, Polányi, Schumpeter and Eucken. Although the list is rather heterogeneous as regards the philosophies and political stand of the authors, common to them is the \"systemic approach\". They discuss not some detail of the economy, but the system as a whole; not only the economy, but the political, ideological and societal dimensions as well, and they pay particular attention to the interactions among all spheres. It is a great examination task of the system paradigm to research the post-socialist transition. It is indispensable for that; as regards explanatory power, it cannot be replaced by any other paradigm. On the other hand, the users of the system paradigm frequently made grave errors in their forecasts (similarly to those using other paradigms). The predictive power of the system paradigm is restricted and this warns its users to caution.

Közgazdaságtan vagy közgazdaság-tudomány? II. rész A XX. század legfontosabb eredményei (Economics or economic science? Part 2.)

A cikk alapvető kérdése: vajon tudomány-e a közgazdaságtan, és ha igen, akkor tekinthető-e önálló tudománynak? A választ az elmúlt század legfontosabb közgazdasági eredményeiből kiindulva keresi. A szerző arra a következtetésre jut, hogy napjaink főáramú közgazdasági elméletei nagyrészt Ramsey, Neumann és Haavelmo munkáira vezethetők vissza. Tudománnyá válását nagyban elősegítette a matematika és a természettudományok, főleg a fizika eredményeinek alkalmazása. Mindezt Roy E. Weintraub ún. történeti-rekontrukciós módszerével és Lakatos Imre racionális rekonstrukciója segítségével mutatja meg. ______________ The fundamental question of this article is: wether the economics is science, and if it is, then can it be viewed as an independent science? The answer is looked for starting from the most important economic results of the last century. The author came to the conclusion that the mainstream economic theories of our days can be traced back to the works of Ramsey, Neumann and Haavelmo. The results of mathematics and natural sciences, especially physics greatly contributed to that it became science. All these are proven by means of Roy E. Weintraub’s so called historical reconstruction and Imre Lakatos’ rational reconstruction methods.