A (kenő)pénz nem boldogít? Gazdaságszociológiai és politikai gazdaságtani elemzések a magyarországi korrupcióról

A tanulmánykötet három részre tagolódik. Az első rész két tanulmánya a korrupció elméleti-fogalmi kereteit tárgyalja. Ebben a fejezetben egyrészt a korrupció általunk használt fogalmának tisztázása mellett a megbízó-megbízott-kliens modell segítségével bemutatjuk a korrupció négy ideáltípusát. Míg a vesztegetést és zsarolást a megbízott és kliens közti, addig a hűtlen kezelést és csalást a megbízó és megbízott közti tranzakcióként definiáljuk. A korrupció ezen alaptípusait irányított gráfok segítségével ábrázoljuk. Másrészt kitekintünk – a többnyire a közgazdaságtan fogalmaiként használatos – információs aszimmetria és morális kockázat jelenségére, oly módon, hogy egyúttal azok politikatudományi alkalmazhatósága mellett is érvelünk. A kötet második részében empirikus elemzések és esettanulmányok segítségével mutatjuk be a korrupció sokszínű jelenségét Magyarországon. Míg médiaelemzésünkben a médiában korábban napvilágot látott korrupciógyanús esetek összegyűjtésével a tranzakciós helyzetek felmérésére és elemzésére teszünk kísérletet, addig a korrupció mélyszerkezetét vizsgálva tipikus magyarországi korrupciós hálózatok társadalmi és intézményi beágyazottságát mutatjuk be, a korrupciós tranzakciókat többszereplős, bonyolult és multiplex gráfokkal ábrázolva. Harmadik tanulmányunk a járadékvadászat és a korrupció kapcsolatát empirikus példák segítségével világítja meg, míg a fejezet utolsó két tanulmánya a villamosenergia-piac működéséről és a szélerőművek telepítésének korrupciós kockázatairól fest részletesebb képet. Végül a kötet harmadik fejezetében különböző antikorrupciós politikák elveire és azok gyakorlati megvalósítási lehetőségeire térünk ki. Ennek keretében egyfelől olyan antikorrupciós reformokat körvonalazunk, amelyek közvetlenül a korrupciós tranzakciók visszaszorítására irányulnak, illetve olyan antikorrupciós kormányzati lépéseket vázolunk, amelyek a szabályozási környezet megváltozására irányulnak. A kötet záró tanulmánya a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt. Részint egy korrupciós helyzeteket és azok jogkövetkezményeit is bemutató esettanulmány segítségével megkönnyíti az ide vonatkozó hazai szabályozásban való eligazodást, másfelől – elsősorban vállalkozók számára – javaslatokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet megelőzni, illetve hatékonyan küzdeni a különböző korrupt tevékenységek ellen.

A korrupció társadalmi és intézményi szerkezete

A tanulmány első részében a megbízó-megbízott-kliens modellt fogalmi keretként alkalmazva a korrupció négy ideáltípusát mutatjuk be: míg a vesztegetést és zsarolást a megbízott és kliens közti, addig a hűtlen kezelést és csalást a megbízó és megbízott közti tranzakcióként definiáljuk. A korrupció ezen alaptípusait irányított gráfok segítségével ábrázoljuk. Ezt követően a korrupciós ügyletek szereplőinek lehetséges (pl. a tranzakciós költségek és a lebukási kockázatok csökkentésére irányuló) motivációit vizsgáljuk, vagyis azt, hogy mely tényezők ösztönzik leginkább a korrupciós helyzetek szereplőit arra, hogy tranzakcióikat különböző típusú személyes, üzleti, politikai és egyéb intézményes kapcsolathálókba ágyazzák. A második részben – támaszkodva korábbi kutatásaink eredményeire – néhány tipikus magyarországi korrupciós tranzakció társadalmi és intézményi beágyazottságát mutatjuk be. Négy esettanulmányt elemzünk részletesen, a bemutatott tipikus (pl. pártfinanszírozáshoz, vagy engedélyek megszerzéséhez kapcsolódó) korrupciós hálózatokat pedig többszereplős, bonyolult és multiplex gráfokkal ábrázoljuk. Végül a komplex hálózatok evolúciós vonatkozásait a szereplők számának, a kapcsolatok komplexitásának, valamint a személyi és/vagy intézményi beágyazottság mértékének tükrében vizsgáljuk. ______ In the first part of the paper four idealtypical corruption transactions are explicated in terms of the principal-agent-client model: bribery and extortion are described as two different types of agent-client relationship, while embezzlement and fraud as two different types of principal-agent relationship. The main idea is to describe these elementary corruption transactions as simple directed graphs. The next section of the paper takes into consideration different kinds of possible motivations (such as the reduction of risks or transaction costs) of the principals, agents and clients, in order to embed their corruption transactions in various kinds of personal, business, political and other institutional networks. In the second part of the paper some typical and stable network configurations are presented, based on a recent empirical corruption research carried out in Hungary. Certain corruption cases (such as party financing or granting of permit) are analyzed in details, and are described as complex and multiple networks. The paper concludes in showing some signs of the evolution of corruption networks in Hungary in terms of the number of actors, of the complexity of network configurations, of the level of personal or institutional embeddedness, and of the multiplexity of relationships.